Mindig is sokat foglalkoztatott egy dolog. Nevezetesen ha egy ország lakossága tegyük fel tíz millió, és abból egy hónapban csupán csak öt millióan adnak egy forintot, az egy évben cirka hatvan milla. Szóval ha csak ötmilló ember éves adójának egy százalékát adja oda jó célra, az cirka ennyi pénzt tesz ki egy évben. Mondjuk, van egy jótékonysági szervezet, mint ahogy van is, és annak kasszájába folyik be a felajánlás. Elkezdtem ötölni hatolni, hogy ha teszem azt csak öt darab jótékonysági szervezet kap évi hatvan millát, azt mennyi minden jóra lehetne felhasználni.

Darkness

Ám úgy tűnik, nem csak én gondolkozom így, ha nem azok is, akik visszaélve az emberek jóságával és megtéveszthetőségével, no meg a kormány adó mutyizásaival, ezeket a hatvan milliókat egyszerűen és nagyszerűen bezsebelik. Hogy lehetséges ez, ha az állam oly szigorúan ellenőrzi az  adómilliárdok áramlását és azt az egy százalék felajánlást is nagyító alá veszi? Roppant egyszerű. Én sem gondoltam volna, pedig itt nyugaton sem mennek a szomszédba egy kis hamisításért csalásért. Pár évvel ezelőtt egy eléggé neves ember (Habsburg család egyik prominens tagja) keveredett bele egy botrányba. Egy jótékonysági szervezet pénztárnokaként több millát lovasított meg, amit az adófizetők adakoztak össze. Azóta itt minden ilyen szervezetnek egy állami adóellenőre is van, aki minden évben előzetes figyelmeztetés nélkül ellenőrzi a könyvelést.

De kishazánkban nem ilyen „egyszerű” módszerekkel operálnak. Van egy jótékonysági szervezet, és annak a neve alatt gyorsan bejelentenek még vagy hat hasonló nevűt. A pénz pedig ezek alapján nem egy, hanem hat helyre folyik. Mivel állam bácsi az alapítványi pénzeket nem adózza meg, de még csak nem is ellenőrzi, évente sok-sok millió adózatlan jövedelemre tehetnek szert egyes „élelmes” üzletembereknek nevezett csalók. Most is fény derült egy ilyenre, de az állami adóhivatal ahelyett, hogy a vizsgálódás adatait mindenki számára hozzáférhetővé tenné, titkosította azokat. Tudom, hogy ünneprontó vagyok, de amikor ezrek álltak sorba a Blahán a népkonyha előtt, hogy meleg koszthoz jussanak, egy ilyen ügy eltussolása több mint pofátlanság. Nem tudom elképzelni, hogy a mai egyszeri adófizető polgár ezt csak simán zsebre teszi, és nem protestál a jelenlegi rendszer ellen. Nem tudom elképzelni, hogy egy állam adófizetőinek többsége nagy fejbólogatások mellett csak annyit mond: ezt sem mi vághattuk zsebre, hanem a csókosok. Még a török parlamentben is kivágta a biztosítékot, amikor kiderült, hogy bizonyos miniszterek mennyi millió török lírát vágtak zsebre jogtalan, az adófizetők pénzeiből. Mondom Törökországban, ahol a baksis fogalma nem idegen, sőt természetesnek tartott. Létezhet az, hogy mi magyarok még a sötét Balkánnál is sötétebbek vagyunk? A tények magukért beszélnek.

Avi ben Giora