Adj tüzedből lángot, annak aki kér   (Cicero)

Van kiút a hajléktalanságból, csak lehetőség, segítség, elhatározás, és kitartás kell hozzá.

A lehetőség adva van egy pályázat formájában. Ez a pályázat nem más mint a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretein belül az 5.3.3.

A segítséget a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület adja, akik pályáztak erre a projektre és nyertek, hogy a legnehezebb helyzetben, a társadalom perifériáján élő embereknek tanulással, önfejlesztéssel, munkaerő-piaci érvényesüléssel, és a lakhatásuk megoldásával hozzásegítsék őket hajléktalan létük felszámolására. Konkrétan arról van szó, hogy a projekt keretében szociális gondozó-, és ápoló szakképesítés megszerzésére van lehetőségük a résztvevőknek, majd azt követően a képesítés megszerzése után munkát biztosítanak a szociális intézeteikben számukra és támogatott lakhatásra van lehetőségük.

Már a projekt indításakor igen nagy volt az érdeklődés, hiszen közel 60 fő jött el a tájékoztatóra, majd 35-en vállalták, hogy részt vesznek a komplex felkészítő csoport foglalkozásokon, melynek a célja az volt, hogy felkészítse a jelentkezőket a tanulásra, felmérjék a képességeiket. A „tanulók” ebben a fázisban semmiféle juttatásban nem részesültek azon kívül, hogy reggelit és ebédet kaptak. Mindezek ellenére is alig volt lemorzsolódás. A foglalkozások során a tanulók fokozatosan megnyíltak, egyre bátrabban szólaltak meg, vállalták fel megkopott ismereteiket. Jó volt látni, ahogy napról napra az egymással való kapcsolatuk is pozitív irányú változáson ment át, toleránsabbá váltak, a heterogén társaság kezdett csoporttá alakulni.

A felkészítés végén került kiválasztásra az a 28 hajléktalan akik a szakképzést megkezdhették. 3 csoport került kialakításra, annak alapján, hogy hogyan is teljesítettek a felkészítés során. A legjobb képességekkel rendelkezők képzési támogatásra lettek jogosultak, míg a második csoportba soroltak esetében a képzésben maradók ingyenesen járhatnak az órákra, és a vizsgadíjat is átvállalja az egyház, de képzési támogatást nem kapnak, a harmadik csoportba kerültek esetében a képzést ingyenesen biztosítják számukra, de a vizsgadíjat önköltséges alapon téríteniük kell, ehhez mindenféleképpen szükséges, hogy havonta a minimális jövedelmükből is tudjanak félretenni, hogy ne okozzon gondot a tanévvégén annak egyösszegű kifizetése. Lassan 4 hónapja folyik a képzés, és a tanulók részéről a lelkesedés szinte semmit sem csökkent.

Fotó: saltywaffle.com

Magdi aki évekkel ezelőtt egy nagy cég pénzügyi osztályán dolgozott, nyíltan felvállalja, hogy rossz döntéseinek köszönheti azt, hogy munkáját és lakhatását is elveszette, így az utcára került. Senkit nem okol azért, mert az élete félrecsúszott, de annak rendezését igen komolyan gondolja. Most az egyik legaktívabb diákja a csapatnak. A tanulás mellett gondoskodik nagybeteg párjáról is.

– Mi motiválta azt a döntését, hogy jelentkezik erre a projektre? Kérdeztem, és szinte gondolkodás nélkül válaszolt:

– Szeretném megváltoztatni az életem, a gyerekeimet visszakapni, és ismét együtt élni, mint régen.

– Milyen lehetőséget lát ebben a tanfolyamban?

– Véleményem szerint olyan szakmát kapok a kezembe, amellyel el tudok helyezkedni egy olyan helyen, ahol már dolgoztam, csak más munkakörben, és ki tudom alakítani újra a normál életvitelemet.

A különböző élethelyzetekből hajléktalanná vált, többszörösen hátrányos helyzetű osztály tagjai azért mégis bírnak közös nevezővel. Részben koruk, de inkább alulképzettségük következtében a szabad munkaerőpiacon nem tudtak boldogulni. Évek óta képtelenek voltak elhelyezkedni a fehér gazdaságban, ideig – óráig feketén dolgoztak, vállalva annak minden ódiumát.

Kata, Éva, Magdi, Józsi, Zsolt, Lajos és a többiek élete most jelentős változáson megy át. Már hozzászoktak, hogy mindennapjaikban most a tanulásé a főszerep, és nem a mindennapi túlélésre kell fókuszálniuk. A sikeres vizsga után olyan bizonyítványt kapnak a kezükbe, amellyel itthon és külföldön is képesek lesznek munkát vállalni, s amennyiben a programban kívánnak maradni, úgy a munkahelyük is biztosítva lesz legalább egy évig.

Kiss Eszter