Bayer Zsolt a jövőről, anno, amikor még normális volt
Bayer Zsolt: A „jobboldal” gyökerei
in: Népszabadség, LII. évf. 42. sz. 1994. február 19.
„…A magyar társadalom a nyolcvanas évek elejére úgy érezte, a csúcsra jutott, Kelet-Európa leggazdagabb, legszabadabb társadalmává és gazdaságává lett. A magyar kisember azt élte át, hogy pénze, útlevele, autója, utazásai, háza a legirigyeltebb e tájon” – írja Lengyel László a Kritikában megjelent tanulmányában, s megítélésem szerint nem lehet ezzel az állítással vitatkozni. Ugyanakkor a nyolcvanas évek közepétől odalett a „magyar csoda”, és az akkor felnőttkorba lépő generációnak sem lakása, sem háza, sem hétvégi kis nadrágszíjparcellája, de még munkahelye sem volt többé biztosítva. És ugyanennek a generációnak éppen a viszonylagos kulturális szabadság, valamint az utazások lehetősége révén pontos és jól körvonalazható elképzelései voltak a világ működő, boldogabbik feléről, így vágyai között egy pillanatig sem szerepelt a rendszer reformja, kizárólag a teljes változás. Mivel semmilyen ellenszolgáltatást nem várhattunk többé, nem voltunk hajlandók megtanulni – ismét Lengyel László szavával élve – a Kádár-rendszer hazug nyelvezetét. A teljes változás akarásának ténye, a liberális parlamenti demokrácia bevezetésének igénye pedig egyértelműen „jobboldali” politikai beállítottságot jelentett – de tegyük hozzá gyorsan, hogy az ideológiájában ortodox kommunista pártelit, valamint az ideológiával egyáltalán nem bíbelődő pártapparátus és nómenklatúra, amelynek érdekeit súlyosan sértette már Gorbacsov nyitása is, jobboldalinak minősítette még a legenyhébb, legóvatosabb reformelképzelések képviselőit is, és ez a minősítés a „rossz”, a „bűnös” szinonimája volt. (Emlékezzünk csak vissza, hogy Grószék jobboldali elhajlóként emlegették az MSZMP reformszárnyát is, amely felismerte – saját jól felfogott érdekében is – a változások szükségességét.)
Bayer Zsolt a kilencvenes években…
Volt tehát a rendszerváltás kezdetén egy időszak, amikor mindannyian – az MSZMP reformszámyától a radikális Fideszig – a politikai paletta jobb oldalán találtuk magunkat, legalábbis a változásokat nem akarók szemszögéből nézve.
De hogyan áll ez a jobboldaliság a szabad választások után csaknem négy esztendővel?
Kétségtelen tény, hogy Magyarországon egyetlen pillanatig sem volt forradalmi hangulat, egyetlen pillanatig sem élt az emberekben a bosszúállás, a leszámolás igénye. Azt is haszontalan lenne elfeledni – még inkább tagadni! -, hogy egy egész társadalom tartotta már-már megváltónak a népfelkelést bejelentő Pozsgay Imrét. De a vasfüggönyt szétvágó Horn is teljes lelki nyugalommal mérkőzhetett volna akkor bármilyen szabad választáson bármilyen jelölttel szemben. És a választásokon végül győztes Magyar Demokrata Fórum – bármennyire igyekszik is ezt ma letagadni – pontosan érzékelte az ország hangulatát, és kétségkívül a legnagyobb engedékenységet, kompromisszumképességet tanúsította az akkori hatalom iránt. (Szinte nevetséges ma már, ahogy ugyanez az MDF, amelynek prominens vezetői óvtak minket az október 23-i tüntetésektől, a hatalommal való bármilyen nyílt konfrontációtól, ma azt veti az SZDSZ vagy a Fidesz szemére, hogy most nem hajlandók részt venni a koalíció által szított antikommunista kampányban.)
Mert pontosan ez történik. A mérsékletet, a nyugodt erőt hirdető Fórum hatalomra kerülése óta egyre érthetetlenebb, egyre ostobább kommunistázást folytat, amely önmagában is, de az induláshoz, a hajdani jelszavakhoz képest mindenképpen visszatetsző. És ma a koalíció – jelesen pedig az MDF – a jobboldali konzervativizmus letéteményeseként határozza meg önmagát, miközben az ellenzéket – jelesen az SZDSZ-t – kriptokommunista, jobb esetben baloldali liberális erőként aposztrofálja.
A koalíció önmeghatározása természetesen minden alapot nélkülöz. Több okból is. Először, mert az általuk vallott népi-nemzeti hagyományokhoz való kötődés erősen kétségessé teszi a jobboldali konzervativizmus legcsekélyebb jelenlétét is. A húszas-harmincas években gyökerező népi mozgalom mind ideológiájában, mind gazdaságpolitikájában (ha volt neki ilyen egyáltalán) mélyen baloldali indíttatású eszmerendszer, amely a Horthy-éra félfeudális államával szemben fogalmazta meg magát. Legjobb képviselői soha el nem évülő érdemeket szereztek a magyar parasztság kétségbeejtő helyzetének feltárásával, és ezért gyakorta álltak Horthy bíróságai előtt. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy soha sem tudták átlépni saját korlátaikat. A húszas évek világgazdasági válságára lényegében háromféle válasz született: a kommunizmus, a fasizmus és a New Deal, a három közül pedig kizárólag a harmadik bizonyult véglegesen életképesnek. Ehhez képest a népi mozgalom a maga harmadikutas elképzeléseivel, romantikus antikapitalizmusával, valamint nagyon is gyakorlati antiindividualizmusával és népi-kollektív társadalomeszményével egyértelmű zsákutcát képviselt. Az sem véletlen, hogy képviselői közül egyesek vagy a kommunizmusba (Veres Péter), vagy a nyilas mozgalomba (Sinka István) „menekültek”. Tény azonban, hogy első számú ellenségüknek a Horthy-rendszert tekintették. Abban a pillanatban pedig, amikor a magát ezen hagyományok letéteményesének kinevező koalíció nagy pompával eltemette Horthyt, egyszerűen szemen köpte az egész népi mozgalmat, szemen köpte saját magát. De hát aligha csodálkozhatunk ezen, hiszen ez a hatalom 1956-ot is azzá akarta tenni, ami sohasem volt, hiszen a reformkommunista Nagy Imre, a nemzet mártírja is zavaró tényező az ő számukra. Ennyit az ideológiáról. Az is nyilvánvaló ezen túlmenően, hogy egy valóban konzervatív gazdaságpolitika soha nem keveredett volna bele a kárpótlás útvesztőibe, soha nem szervezett volna gigantikus állami holdingokat, egyszerűen azért nem, mert ezek ellentmondanak racionalitásának. Egy jobboldali konzervatív gazdaságpolitika nem odázta volna el a nagy elosztórendszerek reformját, ugyanezen okokból. Egy jobboldali konzervatív gazdaságpolitika az gazdaságpolitika, nem pedig annak hiánya, amelyet aztán ostoba kultúrkampfok fügefalevelével kell takargatni.
Mert kultúrkampf az van. A koalíciónak egyetlen dolgot sikerült „megmentenie” a népi mozgalomból, mégpedig annak az egész társadalmat mérgező népi-urbánus vitáját. Ezen a ponton érdemes ismét megállnunk egy pillanatra. Nagy a csábítás ugyanis, hogy a népi-urbánus ellentétet úgy fogjuk fel, mint a húszas-harmincas évek mesterségesen feltámasztott démonát. Ezzel szemben megkockáztatom, hogy ez a szembenállás végighúzódott az egész Kádár-érán.
A népi-nemzeti gyökerű értelmiség azon része, amely a második világháború után azonosult a Rákosi-rendszerrel, majd a forradalom vérbe fojtását követő távolságtartása után elfogadta a Kádár-kurzust is, a hatvanas és hetvenes évek folyamán egyfajta ortodox, balos álláspontról támadta mindazon reformkísérleteket, amelyek a gulyáskommunizmussal próbáltak megvalósítani valamiféle felemás polgári átalakulást. A hatvanas évek elejének „frizsiderszocializmus”, „kicsi vagy kocsi” vitái fémjelzik ezt az utat, majd leginkább az új gazdasági mechanizmus bevezetését megelőző és követő polémiák. Ekkor írja Veres Péter , hogy „főleg az idősebb, de valóban hívő szocialisták között fel-felmerülnek olyan aggodalmak, hogy vajon ebben az új mechanizmusban nem tenyésztődik-e ki valamiféle újfajta élősdiség, valami parazitizmus, amellyel aztán újrakezdhetjük a harcot a szocializmus tartalmáért, a valódi kollektivizmusért”. Ő az, aki aggódik az „individualizmus”, a „kaparj, kurta” mentalitás feltámadása miatt. Felrója a kapitalista gazdálkodás visszatérésének lehetőségét, s mindezekkel szemben a társadalom kulturális és erkölcsi „átnevelését” szorgalmazza, amelyet a rádiónak, televíziónak és az egész magyar művésztársadalomnak kell vállalnia. Megfogalmazódik a fogyasztói társadalom bűnössége és erkölcstelensége, a reklám pusztító hatása a kollektív tudatra, sőt a Gondviselő társadalom című tanulmányában azt is megfogalmazza, hogy „…a nagyobbodó gyermekeket – a fiúkat, gondolom 12-14 éves kortól kezdve, a lányokat valamivel későbben, hogy a pubertás kezdetén még az anyjuk gondjai alatt legyenek – közös nevelőintézetbe, kollégiumokba kellene adni”. Indoklás: „Fiúknál jó az, ha a pipogya infantilizmus vagy a röhejes huliganizmus helyére a katonás és munkás férfiasság lép…”. Fekete Gyula, a nemzethalál rémének apostola ugyancsak valamiféle polgári értékrend, a szerzés, a birtoklás elhatalmasodásának számlájára írja az alacsony születésszámot, amellyel szemben megint csak a kollektív és antiindividuális értékrendet állítja.
És – ismétlem – mindez a felemás, de mindenképpen polgári átalakulást hirdető urbánus MSZMP-szárnnyal szemben fogalmazódik meg. (Maga Veres Péter teszi fel a kérdést a Töprengések a fogyasztói társadalomról című esszéjében: „Antiurbánus, narodnyik abajgások és fontoskodások volnának ezek?” És bár tagadja, maga a kérdésfelvetés jelzi, hogy nagyon is jól látja, jól ismeri a vita természetét.)
Az 1968-as gazdasági reform aztán elbukik, a hetvenes évek végére és nyolcvanas évek elejére azonban igenis megtörténik Magyarországon egyfajta polgári átalakulás, amely záloga nemcsak a szocialista táborban mindvégig meglévő páratlan magyar jólétnek, hanem a rendszerváltást követő – mára már eltűnőben lévő – hatalmas előnyünknek is. Ennek a polgári átalakulásnak motorja az MSZMP-ben maradó fiatal menedzserréteg éppúgy, mint a pártállamtól már a hetvenes évek kezdetétől fokozatosan eltávolodó reformer közgazdászok csapata. S a rendszerváltást közvetlenül megelőző pártosodáskor az SZDSZ-szimpatizánsok között találjuk nemcsak a demokratikus ellenzéket, hanem ennek a rétegnek számos képviselőjét is. Ugyanakkor az MDF gyökerei pontosan az előzőekben felvázolt részben ortodox baloldali, antiindividualista, a polgári fejlődést elvető körökbe nyúlnak. Ők azok, akik a nyolcvanas évekre már mindenekelőtt a magyarság, ezen belül is elsősorban a határokon túli magyarság sorskérdéseire koncentrálnak, ők azok, akiknek gondolkodásában visszaköszön a „haza vagy haladás” több száz éves magyar dilemmája. És sajnos úgy koncentrálnak erre a kérdésre, hogy a Kádár-kori magyar társadalom lehetőségei, a tulajdonhoz jutás viszonylagos szabadsága, melynek ára kétségkívül az emberfeletti munka volt, illetve a viszonylagos kulturális szabadság, amely lehetővé tette a „nyugati kultúrmocsok” beáramlását az országba, – vagyis a polgárosodással járó civilizációs betegségek kell, hogy a bírálatok legfőbb tárgyát képezzék, nem pedig maga a kollektivizált társadalom. Mindezt végiggondolva pedig ismételten egyértelművé válik, hogy a koalíció önmeghatározása vagy tudatlanságból és illúziókból táplálkozó önbecsapás, vagy egyszerű identitászavar. A baloldali gyökerű, a népi-nemzeti hagyományokat – mint láttuk – csak szavakban felvállaló koalíció mint a társára nyelvet öltő óvodás kisgyerek kommunistázza le az ellenzéket, azt az ellenzéket, amelynek liberális blokkja kétségkívül jobboldali gazdaságpolitikát hirdetett meg, az ország már-már katasztrofális gazdasági helyzetét orvosolandó.
Mindezeken túl kétségtelen tény, hogy a nacionalizmus, a nemzeti lét akár manipulációs szándékú, akár jóhiszemű piedesztálra emelése hatalmas erő lehet az összes volt szocialista országban. A haladást képviselő liberális és/vagy szociálliberális erők nem kerülhetik meg ezt a kérdést. Ugyanakkor a magyarországi mélyen baloldali gyökerű, antiliberális áljobboldalnak el kellene gondolkodnia, hogy vajon a Ceausescu-féle nacionálbolsevik diktatúra, amely kétségkívül „megóvta” a román népet az „idegen hatásoktól”, ébren tartotta és végletesen felfokozta a román nemzeti érzést, tényleg követendő példa-e. Megéri-e a nyomor ezt az „egészséges nemzettudatot”? Érdemes lenne a népi-urbánus vitában elmerülő, nyíltan vagy burkoltan zsidózó, a holocaustot tagadó, a nemzetet erkölcstelennek kikiáltó, az ellenzéket hazaárulónak bélyegző, a magyarságellenes tevékenységet vizsgáló bizottság felállításáról elmélkedő, a neonácikat védelmébe vevő, a cigányságot másodrendű állampolgároknak bélyegző, egy dohos illatú zuglapocskában Eörsi Istvánt kipellengérező (mintha Csoóri nem írt volna himnuszokat Rákosihoz!), antidemokratikus áljobboldalnak eltöprengenie, hogy mi lesz, ha minden környező országban a nacionalizmus marad az egyetlen felhajtó erő? Mi lesz akkor a kisebbségi magyarsággal? Vagy megfordítva a kérdést: ha valami csoda folytán holnaptól svájci életszínvonal lenne Romániában, akkor vajon ezt választaná-e az erdélyi magyarság, vagy inkább a nyomort, a harcot, a számkivetettséget is vállalva küzdene tovább kollektív jogaiért? De csavarjunk még egyet a dolgon: ha svájci életszínvonal lenne Romániában, lehetséges volna-e egymásnak ugrasztani a két népet, és eszébe jutna-e ez egyáltalán a hatalomnak?
Mindezek az állítások természetesen csak a szélsőséges politikai erőkre vonatkoznak, ahogy a kérdéseket is csak nekik kell feltenni. De sajnos tény, hogy ezen szélsőségek jó része túl sokáig a koalíción belül, vagyis a hatalom sáncain belül képviselte önmagát, a tőlük való elhatárolódás túl sokáig váratott magára, és itt-ott bizony felemásra sikerült. Ráadásul a koalíció, hatalomra jutásának pillanatától kezdve, maga is igyekezett tágítani azokat a kereteket, amelyeket az alkotmányosság és a jog szabtak számára. Az igazságtétel, a televízió és a rádió elfoglalása – ehhez még egy 1974- es, alkotmányellenes jogszabályt is felhasználtak az „antikommunisták”! -, az állampolgárokat meghurcoló koncepciós feljelentések, a parlament ellenőrző szerepét megkerülő és kijátszó kormányzati módszerek jelzik ezt az utat. Ugyanakkor a hatalom sáncaiból végre kiszoruló, önmagukat szintén jobboldalinak kikiáltó politikai erők mára egyértelműen bebizonyították, hogy számukra semmit sem jelent a demokratikus jogállam, bebizonyították, hogy nekik a diktatúrával csak akkor van bajuk, ha az nem az övék.
Ebben az országban a magát jobboldalinak nevező kormányzat, vállvetve a saját soraiból kikerülő belső ellenzékével olyan hangulatot teremtett, amelyben immár talaja van mindenféle nosztalgiáknak. Megteremtettek egy ostoba, a társadalom megszólítására megint csak tökéletesen alkalmatlan nyelvet, amelyet rajtuk kívül senki nem hajlandó beszélni. Mindent elöntő és – éppen saját indíttatásuk, gyökereik miatt – visszatetsző antikommunista hecckampányuk közepette gondolkodás nélkül soraikba fogadták az elmúlt rendszer erkölcsileg leginkább lejáratódott figuráit, ha azok hajlandók voltak lefeküdni ennek a kurzusnak is. Tették mindezt azok, akiket sok évtizedes kommunista diktatúra után egy nagyszerű, felnőtt nemzet, amely véghezvitte vértelen forradalmát, szinte korlátlan erkölcsi tőkével ruházott fel a választások során.
Ennyi lenne hát a jobboldal? Nincs más hátra, mint várni május 8-át, amikor a reformkommunistákból kinőtt baloldali párt(ok) és más politikai erők egyszerűen besétálnak a hatalomba?
Nagy szerencsétlenség lenne, ha így történne. És most még csak nem is az ideológiai fenntartásokról, vagy a kommunista visszarendeződéstől való félelemről van szó. De egy hiteles, európai és valódi jobboldal nélkül elképzelhetetlen az egészséges parlamentáris demokrácia, elképzelhetetlen a parlamenti váltógazdaság. A hiteles, európai jobboldal pedig ma a liberális koalícióban keresendő. Ha a – ma még meglévő – SZDSZ-Fidesz-szövetségnek nem sikerül ezt tudatosítani a választásokig, akkor a társadalomban meglévő és számottevő jobboldali érzelmű, konzervatív értékrendet valló réteg a csak önmeghatározása szerint jobboldali, illetve valóban szélsőjobboldali erőkre fogja adni voksát. Mert úgy érzi, nincs más választása, mert manipulálható – ki nem az? -, akkor pedig ki tudja meddig fungálhat ez a gyökértelen, teljes ideológiai zűrzavarban tipródó, a nyugat-európai jobboldali, konzervatív politikai erőktől fényévnyi távolságra lévő, sőt, az egész nyugati civilizációt gyakorta átkos, kozmopolita mocsokként aposztrofáló áljobboldali massza.”
Author: KMH Vendégszerzők
10:07 de.
Szerénységem is így szokta emlegetni szegény egykor volt Bayer Zsoltot, be is szoktam kopizni a Pravda _ leánykori nevén Magyar Nemzet c. újság_ egykori fórumára ezt az írását:
„Bayer Zsolt irta a következöket a Kritikában a Horthy-újratemetésrôl:
„legalább azt kellene valahogy megmagyarázni, hogy egy magát népinek nevezô szellemi, kulturális, politikai irányzat miért ácsingózik a kormányfô sírjánál? Miféle üzenetet, megváltást remél onnan? (…) Nem kéne fölköpni a levegôbe, oszt hamar aláállni? De ezt meg kellett volna kérdezni már a koronás címer és augusztus huszadika megszavazásakor is. Csak már a kérdésnek nincs semmi értelme. S nem tudni, öröm vagy bánat-e, hogy ebben a szerencsétlen »hülyék országában«, ahol sikerült megint (a huszadik század végén!) népi-urbánus álvita mentén megosztani a szellemi elitet, kiderült, hogy a népi oldalnak foglama sincs, mirôl beszél, mik az eszményei – s csak egy biztos: »amíg lószar van, veréb is van«. (…) A kordonon belüliekhez meg közöm sincs – maguk Uraim, elmehetnek.” (1993. október 8.)”
11:16 de.
Az okosabbak már rájöttek, két kommunista (nem baloldali) párt van. Az egyik sárga a másik vörös. Egyik narancsos a másik szekfűs.
Mind a kettő a zsidók seggét nyalja. Egyik jobboldalinak mondja magát a másik meg baloldalinak. A jobboldalinak semmi köze a jobboldalisághoz, a baloldalinak meg a baloldalisághoz. A jobboldali úgy viselkedik, mintha baloldali lenne (baloldali típusú, populista osztogatással, hangulatjavítással) a baloldali meg úgy, mintha jobboldali lenne (milliárdos kapitalisták által vezetett, bankároknak és a nyugatnak kedvező liberális kormánnyal).
Igazi baloldal nincs Magyarországon. Nem is volt.
A Thürmer-féle formáció inkább Kádár-nosztalgia.
Így aztán a Bayer-féle „pálfordulás” belefér, mondhatni értelemszerű.
11:30 de.
Na, éppen itt egy friss hír egy „ízig-vérig” baloldali prominensről:
Simont letartóztatták
„A hatósági rajtaütés során kiderült, hogy a politikus külön széfet is tartott Welsz házában. A házkutatást végző nyomozók a páncélszekrényben több, Simonra nézve terhelő dokumentumra bukkantak. Úgy tudjuk, hogy a széfből került elő az a Gabriel D. névre kiállított, de Simon fényképét és adatait tartalmazó afrikai útlevél, amelyet egy nagyobb összeget tartalmazó bankszámla nyitásánál használtak. Simon bissau-guineai állampolgárként szerepel az okmányban.”
stb. stb. stb.
http://index.hu/belfold/2014/03/10/hamis_afrikai_utlevelet_csinaltatott_simon_gabor/
12:00 du.
Még azt is elárulom nektek, hogy kétharmadot fognak „nyerni” a sárga kommunisták.
Le van játszva már. A pirosak is voltak kettőt, most a sárgák jönnek kettővel. Így igazságos! 🙂
Mind a kettőnek egyenlő esély jár a lopkodásra.
A bamba választók meg versenyeznek, veszekednek, hajba kapnak, melyik lop többet. Gyurcsány gazdagabb vagy az Orbán?
Melyik „becsületesebb” lopás, ha politikusi pályafutás előtt lopta össze magát az ember, vagy „becsületes” politikusként.
Az élet meg elmegy felettünk …
12:08 du.
Épp nézem, az Index is Fidesz 2/3 -ot számít:
http://index.hu/belfold/2014/03/10/manbecs/
12:26 du.
Gondolom jó nagy futkosás lehet az MSZP-sek háza táján! 🙂
Ki hova dugja „kis” pénzecskéjét. Mert itt sem jó, ott sem jó, lám a Simonét is megtalálták! „Hova tegyem, hova vigyem, ajjaj jaj!”
Mert azt senki ne gondolja, hogy csak Simon az egyedüli …
3:06 du.
Szegény Bayer Zsolt mennyi mindent àtélt.Bizott Pozsgaiban,Antalban,
Hornban,Orbànban,Meggyesyben,de mindegyiket megdöntötték a félre vezetettek-az elcsàbitottak-,vagy a vélt baràtok a „még szakértöibbek”.Majd megérte 2006-ban,a beismerést és Malév Cargo eladàsàt,Repülötér bérbeadàsàt,de ezek sem segitettek,jött 2008 az
IMF hitel,2009-es minusz 6,8 %-a legjobb tanàcsokkal..,
megszoritàsokkal,IMF hitel törlesztési kezdetének 2012-re valo
kitolàsàval.
Csoda,hogy ennyi tapasztalat utàn màsként-jobban-làt megöregedve?
3:08 du.
Ödön
2014 március 10
11:16 de.
Ez a Simon iskolapéldája az egész magyar politikai „elit” erkölcsi, morális színvonalának, oldaltól függetlenül. Az összes ugyanilyen!
De ettől függetlenül, otthon a kis családodnak zsidózzál szarházi náci patkány!
3:13 du.
erős et, maga teljesen reménytelen 😀 még ide is be tudja hozni az imf-hitelt, meg a malévet…de, hogy bayer zsolt egy sajnálni való, megvezetett valaki lenne, és nem egy gerinctelen karrierista seggnyaló, az azért még magától is naiv feltételezés, pedig maga aztán rendesen be tud nyelni mindent 😀
3:18 du.
Dénes ERÖS
2014 március 10
3:06 du.
Erös! Baszki te tényleg nem vagy százas!
3:32 du.
Minden kedves balodalinak tüntetnie kellett volna 2008-ban a
tehetelen,szerencsétlenkedö vezéreik ellen,akkor most hitelesebbek lennének,hogy nem a poziciokért… ilyen lelkesek mostanàban.
8:49 du.
Sorrendben:
Kedves Ödön! Fel nem fogom ésszel, miért itt és most és folyamatosan ez a zsidózás. Hogy nem tudnak erről a témáról „lepattanni”? „Megnyugtatlak”, bennem is van egy hatalmas adag zsidó vér, igaz, reformátusra kereszteltek, de zsidó nevelést kaptam.
A legközelebbi barátaim is zsidók, de vannak keresztények is. Soha nem a származás de a szív és a becsület, az együttérzés, az együtt lépés szerint válogattam meg és válogatom meg a barátaimat.
Kérlek, pattanj már le erről a témáról.
Ez részemről egy kérés volt.
No és tudd, a zsidók között sokkal nagyobb és erősebb az összetartás, mint némelyik keresztény felekezet tagjai között. Csak úgy írom, de nem véletlenül.
Okkal és indokkal. Higgyél nekem.
Ezt kell(ene) írigyelni?! Ezért a folyamatos mocskolódás?!
Ha keresztény vagy és állítólag jónak tartod magad, akkor mutass példát! Emberszeretetből, tiszteletből. Ha „állítólag, meg önmagad megítélése szerint” Te makulátlanul, hibátlan vagy, akkor miért nem azt a példát mutatod?
Miért a pfujjozás?!
Érdekes módon ezt a zsidó részről nem tapasztaltam. Pedig, a történelem szerint is, meg egyébként is, több ezer ok lett volna erre.
Ennyit erről.
*
Bayer Zsolt, no meg az Ő igazságai?!
Időnként belenézek az Echo tévé műsoraiba. Vannak közöttük érdekesek is, pl. a természetgyógyászati rovat, az utazási stb. De ez a Bayer féle mocskolódás, no meg „igazságosztás”?! Mert Ő annak hiszi magát, igazságosztónak. Kár, hogy még nem homályosították fel arról, hogy az igazságot NEM ő osztja…
Tőle függetlenül, Valaki más, Aki ezt ezerszer jobban tudja Zsoltikánál.
Ez van. Erre már régen rá kellett volna ébrednie. De, mint tudjuk, vannak hosszú álomban élők. Zsoltika közéjük tartozik. 🙁
6:12 de.
Fuserok
Akinek „moslékos” Kertésze stb.van,annak nem szabad csodàlkozni,ha
ellenlàbasa lesz.
10:33 de.
„Nem véletlen, hogy a magyar, a nép, a tömegek, a nagy átlag olyan amilyen. Hogy milyen? Olyan, hogy
dögöljön mega szomszéd tehene is! Intoleráns. Alattvaló. Nincs szabadság-igénye, nem hiányzik neki a demokrácia. Retrográd, ódzkodik mindentől, ami haladó, ami előre mutat. Elvtelen, belenyugvó, aggasztóan magas az ingerküszöbe – és ez még az érem szebbik oldala, mert a másik, a durvábbik oldala az, hogy rendpárti, sovén etno-nacionalista, másra mutogatós, idegengyűlölő, antiszemita, nyilas.”
Kertész Ákos
„De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.”
Kertész Ákos
Még ezt a hazugságot is leírja:
„Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős”
Kertész Ákos
(a jó kurva anyját!)
„Mert belőlük is hiányzik az a négy alaptulajdonság, ami emberré tesz minket: az empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret.”
Kertész Ákos
És akkor a „genetikusan alattvaló”-t még ide sem idéztem.
Meg lehet nézni, itt is a KMH-n, hogy magukat zsidónak mondó egyedek, hogyan beszélnek a magyarokról. (kommentek)
Akkor mire fel várják el, hogy én, mi, „tisztességgel” beszéljünk róluk? Befogadottakról!
Nem beszélve, hogy a zsidók is kiirtottak egy jó csomó magyart, leginkább 19-ben, és az 50-es években.
Sorolhatnám! Sorolhatnánk!
Egyszer sem gondolkodnak el ezek az emberek, hogy miért van az, hogy évezredeken keresztül az egész Földkerekségén mindig utálják, utálták őket? A hollandokat például, miért nem? A svédeket vagy a svábokat miért nem? Stb. …
A II. v.h.-ban is ez volt a menedékük. Ide menekültek, mert a környező országokból már rég vagonírozták őket. Vitték Auschwitzba. Én olyan helyen éltem, ahová a lengyel zsidók menekültek. Még gimnáziumuk is volt. Teleki Pál támogatásával. Ezért az volt a köszönet, hogy a pesti zsidók Teleki Pál szobrát nem engedték felállítani. Úgyhogy nekem nem kell őket bemutatni!
Köszönöm az ilyen hozzáállást, és a zsidók maguknak köszönhetik, hogy így viszonyulnak az egész világon hozzájuk!
Elöbb-utóbb mindíg kiprovolálják, hogy jól picsánbasszák őket!
Én meg Kertész Ákos után szabadon írom: a zsidó lelkiismeretlen hazudozó, tolvaj, gyilkos. Uzsorázik, és egy szemernyi lelkiismeretfurdalása sincs, ha szerencsétlen, szegény embereket földönfutóvá tesznek.
Utál mosakodni. Lúdtalpas, tetühintás, magára és környezetére igénytelen. Mosdatlan, büdös szagú.
Nem tanulásával, tudásával győzi le versenytársait, hanem gátlástalanságával, gáncsvetéseivel.
Na, kb ennyi, egyenlőre, de gondolom ezt a moderátor úgysem „adja elő”. 🙂
10:36 de.
Ja!
Bayer miért „akkor” volt normális?
Miért vagyok olyan biztosak benne, hogy ti normálisak vagytok?
Valószínű a másik oldal szerint meg ők a normálisak, ti meg a normálatlanok!
11:00 de.
benei benő: már miért ne adnám ki a fórumra?
egy ilyen mélyen szántó gondolatokkal teli kultúrember sorait, hogyaszongya:
„Elöbb-utóbb mindíg kiprovolálják, hogy jól picsánbasszák őket!
Én meg Kertész Ákos után szabadon írom: a zsidó lelkiismeretlen hazudozó, tolvaj, gyilkos. Uzsorázik, és egy szemernyi lelkiismeretfurdalása sincs, ha szerencsétlen, szegény embereket földönfutóvá tesznek. Utál mosakodni. Lúdtalpas, tetühintás, magára és környezetére igénytelen. Mosdatlan, büdös szagú. Nem tanulásával, tudásával győzi le versenytársait, hanem gátlástalanságával, gáncsvetéseivel.”
miért is kellene a köz elől elzárni? a maga fajtájára, benei benő, ül kertész minden szava, nem csoda, ha sértve érzi magát!
én pl. nem veszem magamra.
maga meg nem tudja cáfolni. ilyen egyszerű a helyzet.
11:13 de.
benei benő: az, hogy bayer anno normális volt, az én feltételezésem. persze, nem elmegyógyászati alapon. de azért visszakérdezek: melyik érvelésével nem ért egyet?
bár ezzel, attól tartok, túlterhelem, mivel ha valaki a nem normálist/abnormálist normálatlannak nevezi, elég nehezen képes bármi féle komolyabb összevetést összehozni 😀
11:41 de.
Benő-benő ,
Te miről és minek írtál fenntebb ?
(A „MEIN KAMPF” már megíródott régebben.)
11:53 de.
Ille István
Ugye, milyen kellemetlen, ha szembesítik a hibáival?
A stílusról: csak alkalmazkodom önhöz!
Próbálta már visszaolvasni egyes kommentjét?
Tudom, maga nem érti, miről beszélek, mert maga és társai oly „magasságokban” vannak, hogy onnan csak köpni lehet lefelé, mint ahogy a „kedves” Kertész Ákos teszi.
Más szemében a szálkát, a sajátjukban a gerendát sem …
Úgyhogy csak azt kapják, amit megérdemelnek. Ami jár! 🙂
Ezzel a stílussal és hozzáállással senkit sem fognak meggyőzni, maguk mellé állítani. Sőt!
Kertész is nagy részben tehet róla, hogy mára már csak kritikával fogadom a zsidók mondandóját, és nem vagyok egyedül.
Mint mondtam: előbb-utóbb mindig kiprovokálják … 🙂
Lehet, hogy, mint írta: rám „ül kertész minden szava”
De higgye el, amit én írtam róluk, meg a maguk fajtájáról, az is ül. De nagyon!
Ezt meg maga nem tudja felfogni.
Azzal a szűk, kis pici, beképzelt, de félelmetesen buta agyacskájával! 🙂
12:01 du.
benei benő: ha nem tűnt fel volna magának – mert ugyancsak zsenge kis gyűlölködő még ezen az oldalon – már korábban kifejtettem, hogy nem véletlen a stílusom. igen, én provokálok, és, mint jól érzékelhető magánál is, be is válik.
lehámlik az intelligensre festett álarc, megreped a kultúrmáz, és előbújik a rút valóság.
nem vagyunk pártlap, se pártszócső, így nem is kívánunk senkit magunk mellé állítani, se meggyőzni. ha elszáll a lila köd arról a kevéssé barázdált antiszemita agyáról, talán még arra is rájön, hogy nem is tudja, mi a magunk fajtája.
hízelgéssel pedig nálam semmire sem megy, kisfiam 😀
a nickjéről: miért nem bárczi benő? őt legalább hallva találták a radványi sötét erdőben, ráadásul van a nevében egy elegáns „cz” is 😛
1:35 du.
Kedves István (Ille)!
Szívemből írtál. Benő Úrnak üzenem, fel kell(ene) jobban kötnie a gatyájának a szárát, ha Veled össze akarja a tollát, vagy írhatnám klaviatúráját „akasztani”!
Ennyi mocsadékot többször is el kellett olvasnom, amit Benő „barátunk” összegereblyézett. Hihetetlen, hogy a sok sártól, amit kidobált a gépéből, nem ragadtak össze a billentyűi?
Vagy ott belül, AZOK a billentyűk, amelyek a fejében vannak, azok sem?! No ebben nem volnék annyira biztos…
Szegény. Kellemetlen lehet.
(( 🙁 ))
1:50 du.
G.B, nekem nem kell az ilyenekkel harcolnom. nem ellenfél, és, mint tudjuk, fegyvertelenekkel nem vívok.
ő nem gyűjtött semmit, benne volt már régóta, most csak felbüfögte. hiába, no, rossz az emésztése 😀
2:08 du.
DIPANKRIN! – ezt ajánlanám Benő úrnak. Kevesebbet büfög és nem bűzlik.
*
Igazad van István, fegyvertelennel nem lehet harcolni, elvész a győzelem öröme. Ha a kard, a szablya csak nálunk van, az nem harc.
A kivégzéshez pedig nincs gusztusunk, ugye?!
Meg minek is.
Fusson és élje a maga „kiérdemelt” életecskéjét, áradjon körülötte a bűz és a romlás illata.
Sajna, ezt tapasztalom, Benő úr írásainak olvastán.
Csak az nem fér a szürke állományomba, hogy a fityfenébe szorul ennyi mocsok egy ember gondolatvilágába?!
Hiába, no, ennyi évvel a hátam mögött még van min meglepődnöm.
3:00 du.
Benei Benő
2014 március 11
10:33 de.
Mit képzelsz magadról te …! Neked te …. konkrétan felajánlom, hogy ezt dumcsizzuk meg személyesen, te ……!
3:05 du.
István mi a picsa van itt?! Ezek a fa…ók honnan kerültek ide? Ezt a Beneit akarom…!!! Ezt nem lehet annyiba hagyni!
3:29 du.
Benei úrnak, 2014. március 11. 10:33 de.
Hirtelenjében egy dolog jut eszembe, amiben Kertész Ákosnak kétségkívül igaza volt: hogy a magyarnak aggasztóan magas az ingerküszöbe. Merthogy mindattól, amit itt összehordott, már a szemem se rebben meg, olvasok/hallok idehaza még ennél sokkal különbeket is.
Sajnos.
3:38 du.
fuser, édes komám, az egészséged megvédése érdekében töröltem néhány heveny jelzőt az előző hozzászólásodból.
ez a mentális környezetszennyezés denverből került ide, valszeg annyi pénze sincs, hogy meglátogassa a szeplőtelen fogantatás bazilikáját (II. János Pál pápa 1993-ban két szentmisét is bemutatott itt). denver időjárása szélsőséges, ami a gyengébb idegzetű közép-európai bevándorlókat – kiknek különben is komoly gondjuk van a 9,6% niggerrel (mert hát a szittya barmának az afro-amerikai nem áll a szájára), és a 3,3% ázsiaival, ráadásul a lakosság majd’ 30 százaléka spanyolul beszélő, koszos mexikói ( az ő fajszemlélete szerint) érzékelhetően megviseli, leginkább mentálisan.
a város irigylésre méltó, ahogy ellátja lakosait, mind kulturálisan, mind oktatásilag. benei benő, sajnos, nem részesült a város áldásaiból.
maradt az, ami volt, az egyedfejlődés minimális jele nélkül.
6:41 du.
ILEPITYU
BÁRCÁS BENŐ
HEHEHEHEHEEHEEHEHeheehehehehehehe
6:47 du.
Benőfiam
Bűzlesz mint ősöd a radványi setét erdőben.
(Mikor megtalálták pár nap múlva.)
Ha lehet egy tiszteletteli kérésem : Mennyél már a formalinba innét.
Abban jobban mutatnál , akár egy elvetéltetésből keletkezett embrió , aki az elhajtás dacára ilyen szép nagy barommá nőtte ki magát és emiatt nem fér a lombikba , hanem csak egy benzines hordóba.
9:42 du.
István!
Laposra nevettem magamat a legutolsó beírásodon. Esküszöm jobb, mint a Mikroszkóp Szinpad bármelyik adása. Igen, Hofi mondott hasonlóakat.
Megköszönöm!
9:45 du.
Hja és még azon is agyaltam, hogy Benőt felszeleteljük? Szaláminak daráljuk-é le? Vagy roston süssük a kannibáloknak, mint adomány vacsoraként, citrommal a szájában szolgáljuk-e fel?!
No igen, vannak kétségeim. Mert ugyi, ha mi elvisszük, felszolgáljuk, ha elfogy, akkor mi is a fazékba kerülhetünk?! Annyit azért Benő úr nem ér meg, mármint hogy meg is főzzük, utaztassuk meg a többi.
Így hát elviseljük a „csapásait”, mivel mindig és következetesen mellé csap, ha így vesszük, még ki is nevethető, a szegény pára…