Tisztelt Szerkesztő Úr!                                                                                                                                                                                        Tisztelt és Kedves Kristóf!

Engedje meg, hogy a 2010. június 22-én, a Kanadai Magyar Hírlapban a „Compassionless Bishop Richard Lennon of Cleveland sends Hungarians packing” címen megjelent cikkére reagáljak. Megdöbbenéssel olvastam írását, mivel az rendkívül elfogult. Egy tudósítónak a hír mindkét oldalát, muszáj leközölnie, ebben viszont súlyos vétket követett el, mivel a történtek csupán egyik oldalát közölte. Cikke alapján úgy tűnik, hogy az említett clevelandi megyés püspök, Msgr. Richard Lennon maga az ördög, és szándékosan, minden megfontolás és irgalom nélkül, a magyarokat kiszemelve, és közellenségnek kikiáltva, templomaikat bezárja. Bár módszereivel és eljárásaival nem feltétlenül egyetértek, mégsem lehet teljesen őt hibáztatni a templomok bezárásaiért. Több mint két évvel ezelőtt, Lennon püspök úr figyelmeztette a szóban forgó egyházközségeket, hogy dolgozzanak ki egy tervet az egyházközségek összevonására, ill. megmentésére, mivel alacsony volt a misék látogatottsága, és a hívek javarésze idős emberekből állt. Mivel a közösségek két év alatt képtelenek voltak az összefogásra és a megegyezésre, Lennon püspök úr döntött helyettük. Tehát, ez a lépés elsősorban nem magyar kérdés, hanem hitbeli; első tévedése!

Említette, hogy a II. vatikáni zsinat utáni korszakot éljük, és a tartózkodó egyházi vezetők nem várhatják el sem híveiktől, sem papjaiktól, hogy vakon kövessék népszerűtlen döntésüket értelmes párbeszéd nélkül. Tény, hogy nem önkényuralomról vagy diktatóriumról van szó, bár cikkében az ellenkezőre célzott. Azonban, amint már a fentiekben említettem, párbeszéd és egyeztetés volt, az eredmény – a magyarok makacságának köszönhetően – kedvezőtlen. Továbbá, mielőtt hivatkozná valamire, nagyon kérném, hogy nézzen utána, hogy mit állít. Ebben az esetben, szakértői véleményt kérjen a II. Vatikáni Zsinat dokumentumairól, hacsak a tisztelt szerkesztő úr nem az; második tévedése!

Tudósításában jelezte, hogy az egyházközség bankszámláján $1.3 millió dollár található; ez se igaz. Az ingatlan értéke talán eléri az említett összeget, azonban az semmiképpen nem az egyházközségé. Az Egyház életét szabályzó törvénykönyve, a CIC (Codex Iuris Canonici) meghatározza, hogy az egyházközség temploma, és annak ingatlana az egyházmegye tulajdona. Mivel a CIC így határoz, ezért a civil jog ezt fogadja el. Tehát, bármennyire is gondolták vagy gondolják, hogy az ingatlan az övék – ti. az egyházközséggé – tévedésben élnek. Ismét csak, a tényeket tisztázni kellett volna, mielőtt valótlanságokat közölt volna; harmadik tévedése!

Egyébként, személy szerint örülök, hogy ez az ügy felmerült, mivel ez minden magyar közösség számára égető kérdés. Elődjeink a templom körül építették fel életüket, és gyökerezték magyarságukat. Tudták, hogy Isten nélkül, magyarságuk veszélybe fog kerülni és a történelem homályába el fog tűnni, és lám igazuk volt. Amint elhagyjuk templomainkat, és az Istent kizárjuk életünkből, magyarságunk is rohamosan fogy. Intő példa arra, hogy mit nem szabad tenni, és hogyan tudjuk megmenteni kultúránkat és hagyományainkat. Remélem, hogy ezzel sokat tanultunk, és máshol nem követünk el hasonló hibákat.

Maradok őszinte tisztelettel,

Androvich Tamás
montreali plébános

Montréal, 2010. június 23.

_______________________________________________________________________________

Kedves Tamás Atya!

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a Kanadai Magyar Hírlapban megjelent írásomra. Ma este fel is kerül a honlap tetejére, mint válasz. Irásom valóban publicisztika, nem pedig semlegességre törekvő jelentés a clevelandi Szt. Imre Egyházközség helyzetéről. (Egyébként még néhány hónappal ezelőtt, amikor írtam egy cikket a templombezárásokról, felkerestem az egyházmegyét, de semmilyen választ, visszajelzést nem kaptam. Nem én vagyok az egyedüli, akinek nem nyilatkozik az egyházmegye az ügyről. A Duna TV szerkesztőinek sem nyilatkoztak. Igy az ügy két oldalát nem is nagyon lehet bemutatni.) Ha csak jogi szemszögből nézzük, a püspök döntése minden bizonnyal támadhatatlan. De katolikusként és Kanadában született magyar származású történészként a döntés erkölcsi, morális oldalára is rá szeretnék világítani. Kétségkivüli, hogy a bankszámlán lévő összeg felett az egyházmegye rendelkezik. A templom teljes vagyona az egyházmegye tulajdona. Sőt, akár le is bonthatják a templom 105 éves épületét és Lennon püspök írányitása alatt erre is volt példa. (Egy használaton-kivüli templom adókötelességet jelent, ezt akarják kikerülni.)

De nem csak a magyarok, hanem többek között a lengyelek és a csehek is ellenezték saját egyházközségeinek felszámolását. Ők is, mint a magyarok, jelezték, hogy életképes közösségekről van szó, anyagi szempontból sem jelentenek terhet az egyházmegye számára.

A Szt. Imre templom bezárása ellen érvelt Dennis Kucinich, amerikai kongresszusi képviselő és Bajnai Gordon volt miniszterelnök is, de sajnos hiába. A gond részben az, hogy a Szt. Imre hívei nem mennek át szívesen a Clevelandban nyitvatartott egyedüli magyar templomba, mivel az egy meglehetősen veszélyes városnegyedben található. Ha Lennon terve valóban az volt, hogy azt az egy magyar templomot, a Szt. Erzsébetet, erősíti a bezárt egyházközségek híveivel, akkor téved. Úgy tudom, hogy a Szt. Imre hívei már szerveznek egy magyar nyelvű misét a közelükben lévő angol-nyelvű Saint Stephen’s templomba, melyre havonta egyszer kerül sor.

A felháborodás korántsem csak magyar körökben érzékelhető. Bár a magyarok már létrehozták a Templom Örző nevű alapítványt, ennél nagyobb az Endangered Catholics nevű szervezet. Ők arra kérik az egyházmegye híveit (és különösen azokat akik elveszítették egyházközségüket), hogy adományaikat ezekhez a bejegyzett szervezetekhez küldjék, ne tegyék pénzüket az egyházközségek kosaraikba. Úgy gondolják, hogy igy anyagi nyomást gyakorolnak. De alapvetően arról is szó van, hogy sokaknak bizonyára elment a kedve attól, hogy adományaik egy olyan egyházmegye vezetéshez kerüljenek át, mely semmibe vette véleményüket.

Ha van időd, ajánlom a Duna TV által készített összefoglalást a Szt. Imre templom szomorú sorsáról. Különösen fontosak Siklódy Sándor Atya szavai. Siklódy Atya ragaszkodik az egyház törvényeihez, de „látom azt, hogy az emberekkel, a hívekkel, a magyarokkal nem éppenséggel mindig tisztességesen jár el az egyházunk. Hogy őszinte legyek, borzasztó érzés. Nyugtalan éjszaka, nyugtalan nappalok, állandó töprengés…”

Lennon püspök döntése valóban borzasztó és igazságtalan. Szerintem az igazságtalanságok ellen erélyesen fel kell szólalni és fel kell lépni, különösen ha ezeket éppen a társadalmi igazságosságot hírdető Egyház vezetése követi el.

Mégegyszer köszönöm szépen írásodat, figyelmedet.

Üdvözlettel,

 Ádám Christopher

Ottawa, 2010. június 23