Zsidóságismeret, kicsit másképpen
Raj Tamásról
1991-ben, az (akkor talán még szépnek hitt) új világ hajnalán ő volt az egyetlen autentikus rabbi sokunk szemében. Rabbinikus tudása politikai hitelességgel, a modern világban való jártassággal párosult.
Az 1989 utáni „sivatagi nemzedékben” zsidó hagyomány és modern tudás élesen kettévált. A magasan kvalifikált középnemzedéknek nem sok fogalma volt az előbbiről, az ebben járatos rabbikat pedig a kádár-kori hivatalos zsidóság, a MIOK végtelenül provinciális légköre tartotta fogva, s ettől 1990 után is nehezen szabadultak. Raj Tamás volt az összekötő kapocs, a nagyon kevesek egyike, aki mindkét kultúrában otthonosan mozgott.
Ő nem a MIOK-ban szocializálódott, őt a MIOK kivetette magából. Mi volt a bűne? Az, hogy komolyan vette rabbi-hivatását, maga köré gyűjtötte Szeged és környéke maradék zsidó fiatalságát, tanította őket – nemcsak imádkozni. Rossz idők voltak ezek: az 1967 utáni anticionista légkörben a hatóságok fölszámoltak minden olyan zsidó csoportot, amelyhez az autonómia gyanúja férhetett.
Templomban imádkozni, szovjet felszabadítóknak hálálkodni – ezt a két tevékenységet tűrte meg a hatóság, s nem habozott „komolyan foglalkozni” azokkal, akik zsidó történelemről, Izraelről, amerikai zsidókról próbáltak, akárcsak beszélgetni is. Mivel Raj Tamás összejövetelein ilyesmiről gyakran esett szó, felkeltette a hatóságok érdeklődését. A lakásán tartott házkutatás során megtalálták bűnössége kétségbevonhatatlan bizonyítékát: egy héber nyelvű szószedetet, amelyben olyan szavak szerepeltek, mint „repülőgép”, „szemüveg”, „telefon”, stb.
– Azt állítja, hogy ezek a szavak az imádság nyelvéhez tartoznak? – szegezte neki a kérdést a felkészült hatósági közeg. Hiába igyekezett elővigyázatosan válaszolni, cionista tevékenységért rendőrhatósági figyelmeztetésben részesült, s a MIOK áthelyezte egy olyan városba, ahol a háború után már nem éltek zsidók. Nem tudott értelmes munkát végezni, nem maradt más választása, leszerelt, s ezután tizenhat évig kiadói szerkesztőként dolgozott.
Raj Tamás előad
Kiadói szerkesztő, fordító, könyvtáros – e fél-periférikus értelmiségi munkákból élt abban az időben a „tűrt” kategóriába sorolt értelmiségi-középosztályi réteg. Cionista-gyanús zsidó és horthysta-gyanús keresztény értelmiségi ezekben az években jól kijöttek egymással – mindketten a rendszer megtűrt, nonkonform elemei voltak. Gyakran ebben a közegben élt az értelmiséghez méltó szabad szellemiség, innen érkezett az ellenzék nem egy prominense.
Aki ebből a közegből tért vissza a rabbinikus munkához 1985-ben, azt egy világ választotta el MIOK-ban szocializálódott kollégáitól. Előbbinek 1989 a szabadság esztendeje volt, utóbbinak inkább a félelemé. Előbbi a zsidók előtt megnyíló lehetőségeket látta, utóbbi inkább az antiszemiták lehetőségeit.
Raj Tamás (1940-2010)
Amint a kapuk kitárultak, Raj Tamás nekilátott, hogy bepótolja a kényszerpályán töltött másfél évtizedet. Már 1980-ban talmud-tórát tartott fenn a lakásán, mely a korabeli zsidó társasági élet egyik fontos csomópontja volt. 1988-ban alapító tagja a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületnek, ahol a Martin Buber körben vasárnaponként a zsidó kultúráról, történelemről tart előadást. Alapítója és tizenöt éven át rabbija, tanára a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolának. Az első ciklusban országgyűlési képviselő az SZDSZ színeiben. Megalapítja a Makkabi kiadót, hogy asszimilációban felnövekedett kortársai megismerhessék a hagyományt. A kiadó legszorgalmasabb szerzője ő maga: a hagyományt népszerűsítő kötetek egész sora került ki a tolla alól. A Miskolci egyetem judaisztika tanszékének alapítója és tanszékvezető tanára. Tanít a Rabbiképzőben. Egy évtizeden át „média-rabbi”: ha egy újságírónak a zsidóságról kell valami információ, automatikusan az ő telefonszámát hívja, mert (Schweitzer József mellett) egyedül ő tudta a hagyományt a kor modern nyelvén interpretálni a közönségnek. Feleségével judaika-boltot nyit, aukciókat szervez. És végül, de talán elsősorban, a Nagyfuvaros utcai zsinagóga rabbija: működése nyomán az addig félhalott templomkörzetbe visszatér az élet. Amíg ott működött, odajárt a harmincas-negyvenes éveiben járó, a hagyomány felé tapogatózó értelmiség számos tagja is (jómagamat is beleértve).
1996-ban nagyon szokatlan lépésre szánta el magát: nyugdíjazását kérte. Nem bírt a hitközségi keretek közt megmaradni. Ettől kezdve lázas aktivitását visszafogta – fiatalkorától meglévő súlyos cukorbetegsége is erre késztette.
Raj Tamás 1989 után egy személyben próbált meg egy egész intézményrendszert felépíteni. Sajnos, türelmetlen, lázas aktivitását a nehézkes zsidó intézményrendszer nem tudta követni, így mindennek egyedül kezdett neki. Egy világ választotta el őt az ottani intézményektől, rabbi-kollégáitól. Nyugalmasabb korban nagy lett volna a nagyok közt. Így számtalan tiszteletre méltó, izgalmas, ígéretes, félbe maradt, befejezésre váró kezdeményezés tanúskodik egy hálátlan korban élt rendkívüli ember munkásságáról.
Írta: Gadó János
Ezzel a bevezetővel kívánunk indítani egy sorozatot Raj Tamás tollából, aki, hogy közelebb hozza a nem zsidókhoz a zsidó vallást, zsidóságismeretet tanított új megvilágításban, közérthetően és kellő humorral fűszerezve.
A ma Magyarországán, ahol az antiszemitizmus – ami soha nem is hunyt ki, de most – újra tért hódít, és ismét a zsidók a bűnbakok mindenért – pedig Magyarország jobban teljesít! – úgy vélem, nem árt egy ismeretterjesztő sorozat, kicsit másképpen.
A sorozat címe: Száz jiddis szó.
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
3:20 du.
Hálás köszönet előre is ezért a nagy hiányt pótóló sorozatért.
3:36 du.
Én 1985 tavaszán Leon Uris EXODUS cimű könyvéből fedeztem fel a zsidóságomat. A köny magyar forditása egy izraeli magyarnyelvű ujság sorozatában jelent meg, amit összefűzve Szilágyi Ella néni hozott magával, azaz lopta be három hónapi montreáli tartozkodása után Magyarorszégra. A könyv kézről kézre járt, és persze már szinte rongyosra lett olvasva, mire hozzám kerűlt. A könyv óriási hatással volt rám. Ugyanis ez volt az első alkalom, hogy akármit is megtudhattam a zsidók történetéről, és Izrael megalakulásának körülményeiről. Eddig a zsidók, mint mások védelmére szorult áldozatok éltek csak a tudatomban, akiket birkákként lehetett összeterelni a második világháború idején; akik minden ellenállás nélkül hagyták, hogy bevagonírozzák, és később elpusztítsák őket Auschwitz gázkamráiban.
Kicsit talán még szégyenkeztem is, hogy családom egy része ezek közé az áldozatok közé tartozott. Nehezen tudnám ezt megmagyarázni. Egyszerűen értelmetlennek éreztem halálukat. Ugyanakkor mélységesen büszke voltam Fazekas Gyuri nagybátyámra, aki zsidó létére, mint hős szovjet katona tért vissza, és büszke voltam Kopácsi nagyszüleim és édesapám bátor tetteire, amiket a német megszállás alatt vittek végbe, de nem tudtam mit kezdeni fél-zsidóságommal.
Az Exodus azonban felnyitott előttem egy kaput, amin belépve kitárult előttem családi örökségem másik fele, mely egy ötezer éves múlthoz fűzött. Az áldozatok mérhetetlen száma az új Izrael megteremtésével egyszerre értelmet kapott. Családi örökségem, öntudatom ezzel megduplázódott, és fél-zsidóságomra nagyon büszke lettem. Csak éppen, hogy büszkeségemet titokban kellett tartanom; ha kiderül, még cionizmus vádja alá is helyezhettek volna, amiért akkoriban államellenes izgatás címén börtönbüntetés járt. És miután a negyedik gimnáziumban az „ellenforradalomról” tartott történelemórán gúnyos hallgatásomért is figyelmeztetést kaptam, így könnyen elképzelhető, mivel járt volna tudásom másokkal valló megosztása. A rám kényszeríttet fojtogató hallgatást naplómban oldottam fel.
Láthatatlan börtön; sunyi meghunyászkodás;
sötétségben rejtőzködő gyávák hada ellen
készül kitörésre forró, heves zsidó vérem
és örökké lázadozó református büszkeségem.
Hazugság, félelem mentes élet,
lidércek nélküli teljes éjszakák,
nevető nappalok: hová tettetek?
Ütésre emelt öklöm semmibe talál: vérem serken.
Hozzátenném még, hogy bár mint református meg voltam keresztelve, (amiről 11 éves koromig nem értsitettek), de mivel semmiféle vallásos nevelést nem kaptam, igy a valláshoz saját utamon kellett lépnem. Raj Tamás sokat sgithetett volna nekem is annak idején. nem volt könnyű megtenni ezt az utat egyedűl.
3:37 du.
Javitás, a dátum 1965 tavasza és nem 1985.
10:29 du.
Kedves Ille István!
Régóta – örömmel – kommentálásom nélkül olvasom írásait – köszönöm mind.
Az Ön korosztályához tartozó, nyugdíjas gépészmérnök vagyok a Dunántúlról – szüleim katolikusnak kereszteltek.
Az ismeretterjesztő sorozatot is örömmel várom.
Üdvözlettel: Aptyuka
12:55 du.
István,
mint mindig ezt a sorozatodat is nagy érdeklődéssel várom.Nem vagyok senkinek sem lekötelezett híve,de tudásod és érdeklődési köröd lenyűgöző!
Judith Kopácsi,
lévén,hogy én „fajtiszta”zsidó vagyok az exodusban leírtakat IZRAELBŐL,a korszakot átélőktől ismerem.A könyv megjelenése előtti időkből.Soha nem ismertem olyant,hogy szégyellnem kellett volna a hovatartozásomat.Nagyrészt azért,mert már 1946-ban a PIH fiúárvaházában,majd 47-49 között a somér hácáir cionista mozgalomban nőttem fel.Így aztán 1956-ban egy percig sem volt problémám,hogy Amerikába,Canadába vagy Ausztráliába
menjek.Ennek ellenére állítom,hogy nem a zsidó vallás,hanem a néphez tartozás volt mindig is az identitásom.Jóban,rosszban mi itt élünk,itt neveltük fel(nem is akármilyennek) gyerekeinket és már a harmadik generációnk is útban van.Ennek ellenére várom a Raj Tamás sorozatot,mert mindig van mit tanulni.
7:49 du.
Meghajtom fejemet minden humanista ember előtt, akik a kultúrát és hitet (legyen az zsidó, keresztény, buddhista) egybe tudják fonni és akár életük árán is át akarják, át tudják adni saját és a következő nemzedékeknek, az ebben gátló aljas politikai rendszerek ellenére!
2:41 de.
gyuri10: nem is rossz ez a gojtól, nem igaz?
3:09 de.
na, eddig tartott burkus lászló nagyjából feltisztult állapota.
a spamra került hozzászólásai szerint visszaesett teljesen zavart elméjűségébe. hiába, a skizofrének már csak ilyenek, van, amikor rövid időre felmerülnek a sub-ból.
pá-pá, lacika, a lényeg, hogy időben bevedd a gyógyszered! ha tudnám, ki a kezelő orvosod, javasolnám neki, ne kísérletezzen az adag összetételének megváltoztatásával.
virágot algernonnak!
9:48 de.
http://www.nol.hu/velemeny/baromarcuak-1479137