Robin Williams emlékére…
Nem először fordul elő, hogy egy olyan művész aki humorával és alakításaival világszerte megmosolyogtatott többszáz millió nézőt valójában súlyos depresszióval küzdött magánéletében. Robin Williams (1951-2014) hétfőn lett öngyilkos és tudjuk, hogy az utóbbi hónapokban számos egészségügyi problémával küzdött. Éppen pár hete töltötte fel Robin Williams utolsó fotóját az Instagram-re, melyen lányát – Zeldát – fogja egy régi gyerekkori képen. Zelda éppen 25 éves születésnapját ünnepelte aznap. „Már negyedévszázados, de még mindig a gyermekem”–írta utolsó szavaiban Williams.
Robin Williams
Ma reggel a KMH-ból is ismert Lázár György írt a Hungarian Free Press-ben Robin Williams magyarországi kapcsolatairól. Bennem azonban azok a filmek hagytak igazán nyomot, melyek sok szempontból meghatározóak voltak gyerekkoromban és középiskolai éveimben. Amikor 1989-ben megjelent a Holt költők társasága c. film, csupán nyolc éves voltam és éppen akkor kezdtem azt hinni magamról, hogy felnőttként híres iró, vagy költő leszek. Williams alakítása, valamint az inspiráló, roppant dinamikus irodalom tanáraim miatt kezdtem el verseket, novellákat és rövidebb színdarabokat írni. Ezek mind amatőr próbálkozások voltak természetesen, de az irodalom iránti érdeklődésem legalább részben ide vezethető vissza.
Aztán emlékszem, hogy 1993 Karácsonyán Montreálban voltam. Akkoriban már Magyarországon éltünk, de a Karácsonyt Montreálban töltöttük. Hóvihar közepén, egy családi vacsora előtti rideg délutánon vitt el nagynéném megnézni a Mrs. Doubtfire-t, amin annyit nevettük, hogy már tényleg fájtak a hasizmaim. Egy évtizeddek később – már felnőtt fejjel – néztem meg a One Hour Photo című filmet, amin már aligha lehetett nevetni. Viszont Williams alakítása és a hely, ahol a narratíva lejátszódott – egy amerikai hipermarketlánc ismerős, de valahogy mégis lenyűgőző atmoszférája – olyan volt, hogy a néző a körülötte lévő valós világot teljesen elfelejtette és maximálisan átérezte a filmet.
Ahogy visszagondolok Robin Williams filmjeire, rádöbbenek arra, hogy az amerikai színész mennyire jelen volt ifjúságom legfontosabb éveiben. Valahogy mindig úgy alakul, hogy az ilyesmire csak valakinek a távozása után jövünk rá.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
12:35 du.
Holt költők társasága…na, igen. talán nem is annyira a színészi alakítása, mint inkább a mondanivalója okán maradandó.
bennem a „jó reggelt, vietnám” hasonlóan mély benyomást keltett.
63 éves volt, + az alkohol…
R.I.P
12:52 du.
Nem is gondolnám, hogy a vidám külső mögött ilyen problémákkal küzdő ember volt.
Szinészzseni, sajnos volt.
Nem felejtjük, ezért nem hal meg.
1:19 du.
Az MTVA is letette a voksát. Ismét.
http://endresy.blogspot.hu/2014/08/halali-hulyeseg-mtva-modra.html
1:33 du.
andy mage: hogy mije van az MTVA-nak? voksa?
na, neeee.
kérdésem: milyen alapon is működnek?
1:57 du.
Döbbenetes,rendezett családi élete volt,sikeres volt,anyagi
gondjai nem lehettek,kár érte sok embernek szerzett örömet,jó színész és komikus volt,nyugodjon békében!
Több hírforrás szerint alkohol és drog problémái is voltak..,a cikk szerint egyéb egészségügyi gondok is,amiről itthon nem hallottunk…
Sajnos egy szintén nagy komikus és jó színész is meghalt a
múlt héten,Bajor Imre több évtizedes sikeres pálya áll mögötte,több csatornán és a sajtóban is megemlékeztek róla,(kivéve az MTV-t,ami szégyenletes) emlékműsor is készül a sikeres alakításaiból a közeljövőben!
Sajnálatos,hogy a KMH nem írt róla,bár magyar volt azért gondolom kint is többen ismerték,itthon meg mindenki!
2:02 du.
Marcsi,
igen, kellett volna irni Bajor Imréről is, de mivel teljesen önkéntes alapon működik a KMH, sajnos van olyan, hogy egyszerűen nincs erőnk, vagy emberünk arra, hogy irjunk minden fontos kérdésről vagy hirről. Abban maximálisan egyetértünk, hogy az MTVA-tól szégyen, hogy elhallgatta a halálhirt. Nekik kötelességük lett volna beszámolni és megemlékezni.
2:22 du.
Köszönöm és megértem a választ,de volt egy kis hiányérzetem!
Állítólag a csatorna azzal védekezett,hogy nem fér bele a
35 perces híradóba minden halálhír….sok ismeretlen személyé igen (persze sajnálatos azoké is!!!)de az elfogadhatatlan és nem igaz,hogy csak a Kossuth díjasokat kell bejelenteni,több közismert ember halálát is bejelentették már régebben is!Hibát követtek el!
Elnézést kellet volna kérniük!
5:30 du.
Marcsi
2014 augusztus 12
2:22 du.
Kedves Marcsi! Meghajlok eme hozzászólása előtt. Ez az első alkalom amikor a magyar kormányzó hatalom akaratával ellenkezőt, a normalitással pedig megegyezőt írt.
12:18 de.
Marcsi
2014 augusztus 12
2:22 du.
Mint köztudott, Bajor Imre baloldali érzelmű ember volt. Az MTVA hallgatása nem véletlenszerű, és a nyilatkozatokkal ellentétben mint kormányszócső nem politikamentes. Az a sértő a dologban, hogy még a halálban is politizálnak.
12:28 du.
Én egy csatorna bunkóságáról írtam,teljesen politika mentesen(bár úgy tudom nem ők voltak az egyetlenek,akik nem emlékeztek meg…)a felháborító az volt,hogy még mentegették is magukat,bocsánatkérés helyett.
Sosem voltam és most sem vagyok elfogult egyetlen párttal
szemben sem(az a baj,hogy ezt itt többen nem ismerik el)
nem csak a bal,de a jobboldalról is szoktam más fórumokon
kritikát írni!
Egy ismert művész halálakor félre kell tenni a politikát,az embert,a tehetségét kell méltatni,azért bízom benne,hogy elsősorban nem a pártszimpátia dominált a dologban!Egy demokráciában egy humoristának joga van bárkit kifigurázni szerintem!
Szegény Hofit is nagyon szerettem,de ő az akkori (és akkor még egyetlen pártot cikizte,meg a vezetőit)igaz akkor még „felső” jóváhagyással ment a dolog,így megtehette!de jó volt!
Egyébként több humorista (Bagi-Nacsa,Irígy h.mirigy stb)
nagyon jó paródiákat csinál,az igazi művészek elfogadják ezt,sőt jót derülnek rajta,a hiú,beképzelt tehetségtelenek
meg tiltakoznak,megsértődnek,hát ez van!
Azt azért tudni kell,hogy humorban is tudni kell,hol a határ!
1:08 du.
Marcsi
2014 augusztus 13
12:28 du.
Tudom miről írt.
Viszont a csatorna „bunkósága” nem volt véletlenszerű. Ez nem mond ellent önnek, csak kiegészíti.
2:40 du.
Marcsi
2014 augusztus 13
12:28 du.
A csatornát, amit nevében közszolgálatinak hívnak a kormány irányítja. Csak az kerülhet bele amit a PÁRT megenged, esetenként a valóságot is meghazudtolva. A csatorna önállóan és a közszolgálathoz elvárható objektív függetlenséggel egyszerűen nem létezik 2010 óta.
Bajor egyszerűen más véleményt fogalmazott meg a kormánypárttal, kritikusan szemlélte azt ami az országban folyik ez pedig a kedves vezetőnek nem tetszett. Olyanról pedig nem fog megemlékezni OV a televíziójában, aki a rendszere ellen szót emelt. A történet ennyi és igaza van, ez felháborító és gusztustalan. A magyarázkodásuk pedig kritikán aluli, mármint, hogy Bajor nem volt Kossuth díjas és ezért nem került a hírműsorba.
3:28 du.
Engedjék meg hogy a cikk szomorú témájatol el kanyarodjak és említsek egy magyar vonatkozast a Dead Poets Society filmmel kapcsolatban: az egyik főszereplő, Robert Sean Leonard a Fordham egyetemen tanult, és filozófiai professzora nem más mint Ádám János magyar jezsuita volt. Barátok is lettek és Robert tartotta is vele a kapcsolatot miután mar nem járt egyetemre, néha elmentek kávézni illetve meghívta Ádám Jánost színházba Broadway előadásokra, amiben Robert szerepelt. Adam Janos egyébként a külföldi magyar tartomány provincialisa volt, majd a 90es években Magyarországra lett küldve, ott lett tartomány főnök, majd később Miskolcra került a jezsuita rendházhoz,ugy mint többek között több kanadai- magyar jezsuita. Egyik levelet Seantol, miután mar nagyon híres lett, be is kereteztette és ott volt az irodájában a sok sok észak-amerikai emlékek között.
11:49 de.
Christopher!
Örülök,hogy válaszában Marcsinak szólított( és nem Marcsi Bodának,Boda Marcsinak,sem úrhölgynek ,asszonynak…stb)mert ez a normális,mint ahogy én is a keresztnevén,mint az tisztázódott,ugyanis magyarként régebben azt hittem úgy használja a nevét,mint minden magyar(tévedtem),mivel magyar hírlapról van szó!
Ezek után én sem urazok(bár azon kevesek!!!!! közé tartozik akiket, ez a megszólítás egyébként megilleti..)mint mások sem!
Egyesek nyalizós….és persze értelmetlen,no meg alaptalan…..
kiokítása cseppet sem érdekel!
12:29 du.
„Egyesek nyalizós….és persze értelmetlen,no meg alaptalan…..kiokítása cseppet sem érdekel!” ez igencsak dicséretes önmérséklet. ne is akarjon másokat kiokítani, főleg ne értelmetlen módon, pláne alaptalanul! ugyanis ezt teccett írni, pedig igazából a magát ért kioktatásokra gondolt 😀 még szerencse, hogy anyanyelvi szinten beszéli a magyart 😛
1:37 du.
Nem én okítottam másokat,hanem mások engem ,akik ugye nincsenek azon a szinten….,na meg urakról beszéltem,nem magáról….aki minden kilométer kőnél ott van,de minek? és mellesleg Chrisnek írtam….
Egyébként minden oké….!
Nem érek rá tovább olyanokkal vitatkozni,akiket nem jegyzek…
Na pá!
2:12 du.
marcsi: csakhogy nem ezt írta 😀 pedig micsoda szellemi magasságban áll felettünk 😀
dehogynem jegyez, husika, dehogynem jegyez! alig várja, hogy írjak valamit 🙂
mábocs, ki is tartja magát vitapartnernek?
na pá 😛
4:07 de.
Marcsi: Hofi mondott kritikát a Fidesz vezérkaráról is. Teljesen érthető módon a Fidesz ezt nem szereti hallani. Keressen rá, érdemes.
2:05 de.
Christopher Adam 2,02 !
Írod, hogy „…egyszerűen nincs erőnk, hogy írjunk minden fontos kérdésről…”
Kár, pedig már napok óta a küszöbön van a ballib oldal számára egy megpróbáltatással felérő újabb fiaskó, ami nem más, mint a Kertész Imre író részére kilátásba helyezett „Szent István díj” átadása egy antidemokratikus, fasiszta kormányzat által.
Vártam, hogy egy jó cikketek napvilágot lát erről, de hiába. Hát megpróbálom úgy dióhéjban valamennyire ismertetni…
E hír bevezetéseként ki más, mint Terrorházy Schmidt Mária egy, az „írót méltató”, valójában azonban a ballibet pocskondiázó hazug vádakat megfogalmazva fejtette ki tulajdonképpen a saját arcpoeticáját a megosztás jegyében. Persze nem véletlenül, hisz megbízója most is maga a NER-Vezér volt a miniszterlnöki tanácsadó asszony részére…
Ők együtt fundálták ki, hogy a „Holokauszt év” eddigi kudarcát, a MAZSIHISZ jogos ellenállását, nameg a „”Sorsok”” Házát és a szobor-botrányt ellensúlyozandó Szentistván ünnepére kitűzik a Nobel-díjas ( nem is mellesleg zsidó származású) kertész mellére a Szentistván díjat. Nem másért csak, hogy a külföld is láthassa az ő jó szándékukat, még ha zsidóról, pláne egy holokauszt viselt zsidóról van szó…
Ezt a kitüntetést többek között már Horthytól, a Göring Feldmarsall Hitler második embere a Luftwaffe főparancsnoka is átvette. …De (a szintén zsidó származású, Nobel-díjas ám jobboldali beállítottságú Teller Ede amerikai atomtudós is hasonlóan álságos megfontolásból kaphatta meg az ugyancsak horthista eredetű, Corvin-lánc nevezetű kitüntetést, és nem is akárkitől, mint I.Orbanisztán kormányától…
Még egy pikantériája Teller személyének anno, amelynek a tévékamerák az akkori megmondhatói, mely közös momentum teszi éppen kísértetiessé és hasonlóvá a két ügyet. Ő is, mint Kertész jelenlegi egészségi (szellemi!) állapota – kétséges . d ö n t é s . k é p e s s é g e – a parkinson kór következtében enyhén szólva is kritikus és ez már Kertész részéről is megkérdőjelezi a már eleve kétes és rosszhírű Szt.István rend elfogadásának a körülményeit IS.
Nem zárható ki, hogy ez a sanda megfontolás vezeti ma is az Orbán-juntát, mint akkor Tellernél, hisz az biztos, hogy Kertész – aki a betegségét már ország-világ előtt megvallotta és állítólag vissza is vonult a közélettől – szerintük sem képes a saját cselekedeteit kontrollálni, viszont ennek bizonyítása kényes, sőt kínos procedúrát vonna magával… – ami orbánék számára örvendetes lehetőség.
Jelenleg az egész ballib oldal arra vár(!), hogy talán, mint már sok társa megtette, Kertész is, legalább az utolsó pillanatban, de visszautasítja az „illiberális” szélsőséges jobboldalnak ezt az újabb ravasz próbálkozását, amelynek a Nobel-díjas író csupán egy szégyenletes eszköze, később pedig a körbe hordozható „véres kardja” lehet.