Kanadai feministák szerint undorító a meztelen „test sushi”
Vancouverben, Torontóban és Montreálban is vannak olyan catering és partiszervíz cégek, ahol meztelen női testen szolgálják fel a sushit. De most kanadai feministák egy csoportja igyekszik rávenni British Columbia tartomány egészségügyi minisztériumát, hogy a japán „nyotaimori” tradíciót tiltsák be Kanada nyugati tartományában. „Van egy cég, mely tárgyként kezeli a női testet, az által, hogy levetkőzött női alkalmazottjain szolgálják fel a vendégeknek a sushit. Ez gusztustalan és szexista”–írják a Naked Sushi nevű cég elleni petícióban. A petíciót egy baloldali civil csoport kezdeményezte. A Sum of Us nevű csoport korábban az Apple és a jobboldali Fox News ellen is tiltakozott.
Naked sushi Kanadában
A torontói székhelyű Naked Sushi most Vancouverben tanítja a nőket arra, hogyan kell meztelenül és mozdulatlanul feküdni egy asztalon, miközben a vendégek leeszik róluk a sushit. Chantelle Krish, a YMCA szóvívője is a tiltakozók közé tartozik. „Ez a gyakorlat azt üzeni a fiatal lányoknak, hogy testük nem más, mint egy közönséges tárgy”–mondta Krish.
A test sushi által nyújtott „élmény” viszont nem olcsó mulatság. Azokban a kanadai városokban ahol erre lehetőség van, a vendég minimum ezer dolláros számlára számíthat egy-egy vacsorán. Ráadásul van számos szabály, amit be kell tartani. Az asztalon fekvő meztelen nővel nem szabad beszélgetni és kizárólag pálcikával lehet leszedni róla a sushit.
A test sushi általában céges rendezvényeken jelenik meg Kanadában, valamint legénybúcsúkon. Kristine McNally a montreáli test sushi világában dolgozik. Szerinte az élmény magas ára el szokta riasztani az „átlagos” kuncsaftokat, így maradnak a „menő” cégek és a gazdagabb ügyfelek. „Ez egy nagyon ízléses élmény és tulajdonképpen a művészet egyik formája”–nyilatkozta McNally.
A vita azonban részben a multikulturalizmusról is szól. Most éppen egy baloldali csoport nevezi gusztustalannak egy más etnikum hagyományait. Az viszont kétségtelen, hogy ez az idegen hagyomány Kanadában a rivalkodó cégek és emberek szórakoztatását szolgálja. De milyen áron?
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
9:58 de.
Öszintén, ez elég gusztustalan és izléstelen tálalás.
De nem vagyok feminista, csak a jóérzésemet bántja.
7:55 du.
A baloldalnak pont az az értelme, hogy elítélje a „hagyományok” nevében folytatott szexizmust, etnikai, felekezeti, osztályelnyomást; elfogulatlanul, bármely kultúrkör berkeiben fordul elő. Persze az a tény, hogy egyes magukat baloldalinak nevezők a „multikulturalizmus”-ra hivatkozva megtűrik, sőt mentegetik az ilyesmit, az a baloldal 20 század végi, 21. századi válságának egyik jele.
5:46 de.
Kedves „7,55”.
Hát én itt nem látok semmiféle osztályel, meg de osztálymegnyomást sem… Legföljebb – de azt hagyjuk… Ellenben maga a képen szereplő kínálat, a maga extra nyalánkságaival valóban fogysztásra ösztönzné a nézőt, ha nem volna előbb-utóbb kénytelen belátni, hogy ezt a csemegét nem az ő pénztárcájához szabták, minek okán két dolgot tehet, egy konzervatívan elegáns textil zsebkendővel törölgeti a nyálát, vagy beáll a hangosan szitkozódó konzervatívok és feministák táborába üvöltözni… Jómagam – mivel nem vagyok olyan megjátszós fajta, mint más kommentelők – inkább választanám az első változatot békésen, de szomorúan éhen maradva … 😀
– Annyit azonban még hadd jegyezzen meg egy szürke és hétköznapi kommentátor, hogy a magyar nyelveben már rég teret nyert kifejezéseknek megvan a maguk leírási története. Így aztán, mivel az eredetileg japán szót sem írhatjuk japánul, különösen fölösleges ezt a szusi nevű japán különlegességet angolosan, itt is „sushi” gyanánt fitogtatni, pláne, ha mellette ott díszlik egy szép test amelyet persze mégsem ejthetünk ki úgy, hogy teszt… Ugye… 🙂
6:05 de.
Figyelő úr !
Ha bántja az a „jó ézését”, javaslom forduljon el, vagy takarja el a szemeit. Biztos megoldás.
Mit gondol, amikor a nagy reneszánsz, barokk és más korok mesterei a gazdag megrendelők kívánsága szerint aktot festettek, azoknak a vevőknek milyen érzéseik lehettek a modellre nézvést…? Ne gondolja, hogy csak pálátóiak, vagy első sorban azok…
A ma művészei nemcsak ecsetet használnak, viszont milliókból váltanak ki „jó érzést”. …Hát még, hogy a művel, egy művészi megfogalmazással nem csak ezt a jó katartikus érzést fokozzák, de az étvágyukat is csillapíthatják a mai gazdag vevők…
1:18 du.
Dubois:
Szerintem érdemes még egyszer nekifutni a cikknek és a hozzászólásnak. A feminizmus egy ( liberális, baloldali vagy egyenesen marxista politikai irányzatokhoz kapcsolódó ) társadalomkritikai irányzat, amely a nemek társadalomban betöltött szerepeit veszi górcső alá. Semmi köze a Magyarországon természetes kocsmai, futballstadioni vagy bordélyházi nívóhoz. Persze ezeknek az eszmei irányzatoknak ( akár a feminizmus, baloldaliság vagy akár csak a sima polgári liberalizmus ) az úgynevezett Nyugathoz képest évszázados lemaradásban lévő magyar társadalomban nincs semmiféle gyökerük, így hát természetes hogy az átlag olvasó fantáziáját csak az ragadja meg az egészből, hogy pénzért sok mindent meg lehet vásárolni. Nem is véletlen, hogy a „dicső rendszerváltás” utáni tudatos gazdasági, társadalmi fejlesztési stratégia egyik világraszóló „sikere” a magyar szexipari munkások nyugat-európai térhódítása ( pl.: amszterdami hatósági adatok szerint a magyarok képviselik ebben a gazdasági „szegmensben” az egyik legnagyobb arányt… ) Szóval jó „sushizást” kedves nyárspolgárok, oligarchák és egyéb bűnözők!
11:29 de.
DonGolo
2014 szeptember 13
6:05 de.
Úram, itt egy hatalmas izlésbeli félreértésben szenved!
EGy kicsit mások a gyönyörű, klasszikus akt képek és szobrok, mint az a tény, hogy egy ÉLŐ nő meztelenül fekszik az asztal tetején és susit tálalnak a melléből!
10:08 de.
Amikor Boticelli – úgy ötszáz éve – megföstötte pl. a Vénusz születése című nagyszerű kompozicióját, férfiú létére egy hölgy modell testét kellett behatóan – minden részletre kiterjedően tanulmányoznia. Ráadásul még Lorenzo Medici elképzelése szerint legalább egy nimfának is szerepelnie kellett a jelenetben… Ezek a „hölgyek” már a reneszánsz idején sem csupán a szendeségükről voltak ismertek – legalábbis a városukban… Épp csak szusit nem tálaltak rajtuk, de minden másra hajlandók voltak… Így aztán a mester festés közben vagy egy vödör jeges vízben ücsörgött, vagy behunyta a szemeit…, de akkor minek kellett a modell? Lehetséges, hogy fejből festettek. HHHm… Ez, ilyen volt az erkölcs. Mchelangellonak még gyilkosság miatt is a törvény előtt kellett felelnie.
Az idő és a prüdéria mindent kitisztít… 😀
5:17 de.
A fenti nonszensz analógia olyan mintha napjainkban a prostitúciót vetnénk össze a fotó-modellkedéssel.
3:57 de.
Eleftheria !
Háááát !?…
4:09 de.
A tálalás kimondottan gusztusos. A feminista hölgyek mit szólnának, ha férfi lenne a tányér? Mert nekem az lenne gusztustalan. Nekik tetszene, ha nem álszentek.
A kurvát lehet nemesnek látni. De akkor is csak kurva, ha „művészfilmben „kefél”. Akkor is, ha modellt áll (meztelenül). Mennyivel erkölcsösebb a Playboy címlapján feszíteni? Mert „művészfotó”? Akkor is, ha szerepért vagy állásért fekszik. És akkor is, ha csak a férje pénzéért. És a szerencsétlen utcasarki is. De megvetni a világ csak a szegény kurvát veti meg. A gazdag az példakép.
Ez semmivel sem gusztustalanabb. Ha Goyának áll pénzért, akkor nem kurva? Ha nekem akkor igen? Felül kellene emelkedni ezen az álszent dolgon. A prostutició rossz. De minden vállfaja rossz.
De szükség van rá. Mióta világ a világ. Ha nem lenne szükség rá, nem lenne.
Ez a szusi lehet erkölcstelen, de nagyon gusztusos. Nem muszáj prostival csinálni, majd mindenkinek van házastársa. A haza is profitál, mert vacsora után garantáltan szaporodik a nemzet. Nincs az a kopott tányér, amiből ne enne szívesen a kiéhezett ember. Bár ha belegondolok, szeretkezni sem gusztusos. Ha jól csinálják.
4:59 du.
llanfair, már régóta Te vagy a kedvencem. Vélemény, tartalom és stílus egyben. Veled vagyok:)
5:25 de.
Miklos Banfi: Megtisztelsz, es koszonom.
5:11 de.
Miklos Banfi
2014 október 3
4:59 du. Hozzátenném, hogy írtam egy sorozatot itt a whiskyről. Megtisztelnél ha elolvasnád. A legsikeresebb írásom (igaz az egyetlen). 🙂