Passiótörténet, kicsit másképp
Érdekes témát tárgyal egy írásában Szunyogh Szabolcs, mégpedig nem kevesebb felett hitetlenkedik, mint a passiótörténet és az evangélium, lévén, hogy ezek az újsütetű egyentankönyvekben történelmi tényként tálalódnak.
Ami az evangéliumokat illeti, a niceai zsinaton kanonizálták azokat. Tamás evangéliumát – hogy miért, ne kérdezze senki, mivel nem indokolták meg – simán kidobták, a többi szöveggyűjteményt megvitatták, megcsócsálták, kiköpték, majd kedvük szerint átírták, végül kihozták belőle az Újszövetséget. Hogy ennek előtte akadt-e olyan iromány, ami Jézus megfeszítését a zsidók felelősségeként említi, nem lehet tudni, minden esetre utána már ez volt az ábra. A zsinat előtti szövegek ugyan a kereszténység lényegét foglalták össze, de egyetlen sorral sem tolták rá a felelősséget a zsidókra.
„Szenvede Pontius Pilátus alatt” ezt tanítja az Apostoli hitvallás, és nem azt, hogy „ Szenvede Kajafás főpap alatt”. Josephus Flavius A zsidók története c. munkájában 11 sorral elintézi azt az aprócska tényt, hogy itt járt a Messiás, cserébe három és fél oldalon keresztül taglalja az erényes Paulina trükkös elcsábíttatását Decius Mundus lovag által. A szöveget elemezve egy szakember ezt a részt utólagos betoldásnak, a későbbi keresztény másoló által elkövetett átírásnak tulajdoníthatja. Valami volt ezen a helyen, valamit írt a történetíró valamilyen Jézusról, de, hogy mit, már senki se tudja. Azt se, hogy miért volt a betoldás.
Nem kétséges, derék keresztény egyházatyáink hamisítottak ám rendesen, még Flaviust is, ahogy éppen a politikai környezet kívánta. Miért ne hamisították volna meg az evangéliumokat is?
Egy szakembernek egyértelműen feltűnnek az olyan szövegek, amik arról tanúskodnak, hogy annak írója se a kort, se a körülményeket nem ismerte. Az evangéliumban nem írnak arról, mi hangzott el a nagy nyilvánosság előtt lezajlott tárgyaláson, a zsidó főpapok milyen vádakkal illették Jézust, de arról írnak, miről beszélt NÉGYSZEMKÖZT Jézus és Pilátus. Jó, mi? Lehet, hogy a falnak is füle volt? Meg, hogy a főpapok megzsarolták Pilátust. Na ja. Róma helytartóját csak úgy meg lehetett zsarolni.
Máté evangéliumában akad egy rész, amit tuti, hogy nem írhatott az evangélista, mivel vallásos zsidó – márpedig Máté az volt – egyszerűen nem mondhatott ilyet, hogy „Pilátus pedig vizet vevén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől, ti lássátok! És felelvén az egész nép, mondá: az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon (Máté 27,24). Mi vaaan? A zsidóknak már Noé törvényeiben, később a mózesi törvényekben is tiltva van a vér! Meg sem érinthették! Pilátus meg, mint egy különvéleményt hangoztató magyar alkotmánybíró, nyilvánosan bejelenti, hogy nem ért egyet a saját ítéletével? Kérem, több komolyságot!
Azután ott van még egy aprócska probléma: Jézusnak két sírja van. Az egyik a Szentsír Bazilikában, ahol a Golgota is található. Itt mutogatnak egy márványlapot, amire – állítólag – Jézus testét fektették. Na, igen. Abban az időben megszokott dolog volt, hogy a vesztőhelyen márványlapok hevertek…
Arról nem is beszélve, hogy i.u. 30 –tól kezdődően Jeruzsálemet rendszeresen porig égették, alapjaiig lerombolták, hol a rómaiak, hol a perzsák, hol a bizánciak, hol a keresztesek, így annak a valószínűsége, hogy Jézus sírjából bármi is megmaradt, elég csekély. A másik a Damaszkuszi Kaputól nem messze található. Ez az un. Kerti Sír. Az egész barlangformácó emberi koponyához hasonlít. A Golgota szó szerinti fordítása: Koponya-hegy. Elgondolkodtató, különösen, hogy a feltárás során egy félig kész kősírt és borászati eszközöket találtak. János evangéliumában: „azon a helyen, ahol megfeszítették, vala egy kert, és kertben vala egy új sír, amelybe még senki sem helyeztetett vala. Mivelhogy az a sír közel vala, abba helyezteték Jézust.”
Nos, az I. századi zsidó temetkezési szokás szerint a sziklába vájt üregek falba vésett kőpadjára fektették a bebalzsamozott és lepelbe csavart holttestet, amit, miután már összeszáradt (vélhetően hónapokkal később), csontjait összetörve egy kőládába (osszárium) tették. A kőládára rávéstek egy olyan díszítést, ami emlékeztetett az elhunytra, valamint belekarcolták a nevét. Ez jobban passzol a Kerti Sírhoz, mint a Bazilikában levőhöz.
Namármost: az Izraeli Múzeumban őrzött I. századi osszáriumra ez van írva: Jesua ben Joszéf. Kapernaumban – kiírás szerint Jézus Városa – pedig olyan kőfaragványok láthatók, amiken az osszáriuméval azonos hatágú csillag, az élt jelképe található.
Zsidó jelkép, és egy rabbira emlékeztet, akit ártatlanul kivégeztek a rómaiak. A többi kamu. Kérdés, mi oka van a hatalomnak tankönyvszinten torzított passiótörténetet tálalni? Egy Jézus nevű názáreti rabbi azt tanította: „törekedjetek az igazságra, és az igazság szabaddá tesz titeket.”
Attól tartok, ez a rendszer nem nagyon szereti az igazságot…
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
4:28 du.
A sírok, csak jelképesek. Jézus feltámadt a katolikus hit szerint, tehát a teste maradványai nem léteznek sehol.
Ami meg Flaviust illeti, Jézusról nem sokat írt (megvan a könyve) de mégis ez az ember képes volt halálával megváltoztatni a világot.
4:58 du.
figyelő: attól tartok, nem jól ismeri a világot, ha úgy gondolja, hogy a názáreti megváltoztatta. amúgy is a hit szerint megváltotta az emberiséget, nem megváltoztatta. mecsoda különbség!
javaslom, mélyedjen el jobban az evangéliumokban.
hogy maga mit tart a sírokról, azt beszélje meg a hívőkkel. gondolom, jézus, józsef fia kőládája is csak jelképes.
de, ha már: a judaizmus etikája, emberközpontúsága abban a korban ugyancsak széles tömegek számára volt elfogadott, ezért egyre többen követték azt a vallást. mert tisztességesebbnek, jobbnak, bölcsebbnek tartották, mint a többit – mert volt más bőven. azután lett belőle – jézus halála után – a kereszténység, ami minden más volt, csak a felsoroltak nem.
de maga már csak azért se ismeri el, mivel ezen az oldalon jelent meg, ráadásul nem valamelyik bigott eszmetársa tollából.
5:06 du.
Bla, bla, bal…..muszáj valamit írnia, ugye?
Gondolom, azért írja a szegény író ide cikkeit, hogy valaki reagáljon rá. Én becsülettel megtettem. Semmi olyat nem írtam, ami magának fájhat.
De kényszere van, mindenre válaszolni.
5:22 du.
figyelő: mivel én írtam a cikket, úgy gondolom, hogy természetes dolog, ha egy kissé felkészületlenségről tanúskodó kommentre jó szándékúan válaszolok.
persze, ha úgy véli, én kimaradok a többes számú diagnosztikájából, akkor, magától értetődően nekem nem fáj. de, ha benne vagyok, az se.
ez a bla-bla-bla meg nagyon gyerekes, nem illik magához, érvnek pedig elég satnya.
a kényszerről pedig jobb, ha nem beszél. tudja, a söprögetés és a porta esete…
6:07 de.
Ugyanez a mesevilág jelenik meg a római „keresztény” temetkezési helyekről, a nekropoliszról, azaz azok mint kizárólag keresztény szokásként kerültek a köztudatba. Holott – amint azt István is nagyon helyesen írta – ez a temetkezési mód először a zsidók által honosodott meg Izráel földjén, az éghajlati és természetesen a földtani viszonyok okán is. A Rómában élő zsidók is így temetkeztek, kazamatákban, majd, a később kialakult kerszténység elsősorban zsidó-keresztény tagjai is természetesen ezt a hagyományt folytatták. Ma, a túristákat kizárólag ez utóbbiakhoz fuvarozzák, tekintettel Róma kiemelt keresztény jelentőségéhez, annak ellenére, hogy a „zsidó nekropolisz” jóval nagyobb területen (alatt) helyezkedik el – a Niceai Zsinat szellemében.
7:08 de.
Maga Josephus Flavius is zsidó származású volt, mégpedig Bar Kochba seregében harcoló magas rangú katona (lázadó), aki látván a vesztés biztos esélyét átállt a hódító római sereghez, mely tettéért mindjárt századosi rangra emelték. Úgy is jelölhetnénk ezt a hivatkozási alapot, hogy áruló volt, azonban azt biztosan állíthatjuk nem egy elfogulatlan krónikással van dolgunk… Egy életen át ott munkált benne az önigazolás tehertétele. Minden esetre kétségtelen tény, hogy akár az ő művében, akár az evangéliumokban betoldásokat, javításokat és selejtezéseket „eszközöltek” a niceai vagy már a korábbi egyházatyák is – pl. Ireneus püspök. Feltétlen megemlítendőek nemcsak Tamás, de Mária és Júdás (stb) a kánonból kitiltott evangéliumai, mint ún. apokrif iratok.
7:23 de.
dubois: hiába, no, nem mindenki viseli jól, hogy a kereszténység nem éppen az, aminek látszik…ugyan, miért is volt eredetileg az őskeresztények jelképe a hal? csak nem azért, hogy: ne halat adj az éhezőnek, de halászni tanítsd meg – amit esetleg úgy is lehet értelmezni, hogy a hal, mint jelkép, a lélek halásztatára utalt volna? hiszen kufárkodtak vele eleget…
7:51 de.
A cikk megemlékezik „a keresztény másoló”-ról, aki annál is inkább fontos figurája a történelemnek, mivel a katolicizmus majd’ 2000 éves fennállása alatt a másoló szerzetesek szinte nélkülözhetetlen szolgálatokat tettek az egyháznak. Nemcsak történelmi tekercseket, tényeket, de hivatalos okiratokat, királyi pátenseket is megsemmisítettek, vagy, „ha kellett” újra írtak. Tehették márcsak annak okán is, hogy a hit és az írás monopóliuma ez alatt az idő alatt csak az ő privilégiumuk volt a középkori Európában… Nem egy dokumentumról állapította meg a C34* izotóp vizsgálat, hogy a papírjának anyaga jóval később keletkezett, mint azt annak a dátuma indokolná.
˙
*Mellesleg az izotópos vizsgálatok szerint Jézus állítólagos halotti, ún. Torinói leple sem ókori szövet (szál), hanem középkori – azaz 1300. és 1400. közötti időre datálódik, melynek eredetiségében anno még az egyház is kételkedett, majd feltünése után úgy kétszáz évvel mégiscsak kiállították, mint eredeti ereklyét.
8:08 de.
Ha valakit érdekel Flavius story-ja:
http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/biography/Josephus.html
Ami pedig a mindig nagytudású Figyelő „megvan a könyve” kitételét illeti egy kérdés: MELYIK??? =))
Van/volt neki szép számmal, ebből hat elérhető angolul is:
(c. 75) War of the Jews, or The Jewish War, or Jewish Wars, or History of the Jewish War (commonly abbreviated JW, BJ or War)
(date unknown) Josephus’s Discourse to the Greeks concerning Hades (spurious; adaptation of „Against Plato, on the Cause of the Universe” by Hippolytus of Rome)
(c. 94) Antiquities of the Jews, or Jewish Antiquities, or Antiquities of the Jews/Jewish Archeology (frequently abbreviated AJ, AotJ or Ant. or Antiq.)
(c. 97) Flavius Josephus Against Apion, or Against Apion, or Contra Apionem, or Against the Greeks, on the antiquity of the Jewish people (usually abbreviated CA)
(c. 99) The Life of Flavius Josephus, or Autobiography of Flavius Josephus (abbreviated Life or Vita)
8:13 de.
Bocs az utolsó mondat lemaradt:
Én hármat magyarul is ismerek
A zsidó háború Gondolat 1957
A zsidók története u.o. 1966
Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról Helikon 1984
8:44 de.
rona gyuri: nekem is sok könyvem van, ráadásul némiképp hitelesebbek, mint a wikipédia 🙂
más: flavius csak majdnem kortárs volt. nem sokkal, de mégiscsak a történések után élt, amely történések leírása már a szemtanúk által is eléggé torzult, hát még – ahogy brunszvik teri is írja – a másolók nem éppen behatástól mentes ténykedése okán.
vissza térek jegyzetemből egy sarkalatos kérdésre : hogy’ a bánatba lehetett komolyan venni a rabbi és a római helytartó NÉGYSZEMKÖZTI beszélgetéséről visszaemlékezésekbe – ami végül is az újszövetség alapja lett – rögzítetteket? arról nem is beszélve, hogy mennyi esélye volt a megtörténtének?
tipikus, hogy róma képviselője kíváncsi egy néptanító érveire? ugyan, kérem!
ráadásul belépnek a történetbe a másolók. kb. három nyelven küzdötték át magukat – lévén, hogy az írásbeliség akkortájt messze nem volt kielégítő – míg az evangeliumok elnyerték végleges (?) formáikat. ne tévedjünk: x.y. levele a …hoz nélkülöz minden gyakorlatiasságot.
x.y. megírta. és? ki tudta elolvasni? ráadásul, mivel egy népes közösségnek szánta – és nem volt nyomtatott sajtó, se szélesen elterjedt szövegértés (írás/olvasás), kikre is maradt a terjesztés?
11:21 de.
Ille István !
A zsidóknak – már akkoriban – 6 éves életkortól kötelező az írás és olvasás is. Ezért is volt neheéz egy olyan néppel még ahatalmas Rómának is elbánnia. Valahol ez a kulcsa az egész Izrael probléma körnek is. Az akkor már legalább egy évezerede saját istennel és államal bíró Izráél népe nem viselhette el, hogy a (számára) primitív bálványokat és szokásokat követő „góliát” ezt a magasztos kultúrát akarja mag alá hajtani, bedarálni többek közt azzal hogy király híján kb már száz éve (mégcsak nem is zsidó) bábokat ültet a nyakába, adót szed tőle és még a hitüket is elvenni készül az élő császár imádatával. Ez a feszültség már odáig növekedett, hogy a kérdéses ujszövetségi időkben Róma szemében minden, magát királynak csupán említő személy is forradalmárnak minősült, akinek a római jog és a „pax romana” értelmében keresztrefeszítés járt.
Mert a zsidók várták a felkentet = a messiást = a királyukat, mert ez jelentette volna számukra „a megváltást”. Ebben az esetben ő lett volna a zsidó megváltó, akit a próféták megjósoltak [ld.pl. többszáz évvel korábban Ézsaiás/Emmanuel próféciája: és akkor hogyan lett Emmanuelből Jézus???] jellemzően a keresztények utólag a római latin nyelven Krisztusnak neveztek el, nehogy még – ‘stenments – kiderüljön az ő zsidó multjuk is. Mert Róma a provincia elvesztésében látta a kockázatot.
Amúgy, Jézusnak azokban időkben a Római Birodalom területén több alternatíváját is kitermelte a történelem (nem fontossági sorrendben):
– Tianai Apollonius
– Simon Mágus (Apcsel Péter)
– Tiberius római császárt 300 éven keresztül imádták
– Simon Bar Kochba messiásnak tartják, kiűzi a rómaiakat
– Mitras – kenyér és bor(!) tisztelete
– Ízisz:ő is szűzanya isz.200-ra tisztelete elterjed
– Keresztelő (Baptist) szent János: Mandeusok messiása ma
– Konstantin (a Nagy) isz.kisajátítja a teljes egyházat
11:35 de.
dubois: nem a zsidók írásbeliségéről írtam. éppen hogy az, amit még két nyelven keresztül tudtak csak leközvetíteni.
a „leveleket” nem arámi, vagy kaldeus vagy egyéb nyelven írták – legalábbis a „közvetítők” szerint.
3:23 de.
István !
Tudom, hogy nem erről írtál, de nekem arról csak eszembe jutott, hogy akkor, és ókori szemszögből vizsgálva, a zsidók írni-olvasni tudásánál fogva Rómának a többi leigázott néphez képest egy önálló és mai szavakkal, „túlképzett” népességen kellett nemcsak a katonai és gazdasági, de idológiai erőszakot is elkövetnie.
Alapjában véve ez a történelmi alap adja az egész történet velejét és idegszálait mind a mai napig…
4:09 de.
Dubois !
Bar Kochba felkelése – akit a fennmaradt fém pénzei tanúsága szerint Izrael messiásának(!!) neveztek – illetve a rómaiak kiverése „Palesztinából” 4 évre, majd a Zsidó Háború végső tragikus kimenetele is azt bizonyítja, hogy a zsidó népnek esze ágában nem volt elfogadni Róma fizikai, de főleg a szellemi igáját. Alapvetően azon oknál fogva sem, mert ezt tiltotta a vallásuk.
*
Ezt pedig Jézus sem látta másképp, amikor éppenséggel pont a zsidó vallásos élet tisztaságát hirdette márcsak a fennmaradás érdekében is.
Vele szemben Pál, aki Jézust nem is ismerte, ám annak testvérével Jakabbal [az apostollal !] is összetűzésben állott, súlyos konfliktusok közepette szembe kerülve az ősi hitét és a létét(!) védő zsidósággal is. Mint római polgár a hódító és elnyomó Róma felé fordult, megtagadva teljes zsidó múltját, egy századnyi(!) római katona segítségével hagyta el a Szentföldet…
.
4:27 de.
István !
Bizony a közvetítők: a nyelvek és a fordítóik. Utóbbiak személyisége, egyénisége, valamint a az adott fordítás nyelvének pillanatnyi fejlettsége is meghatározza nemcsak a fordításuk minőségét, de főképp annak hitelességét.
Az olvasók is, az izlésük szerint hol erre, hol arra a fordítóra esküsznek, miközben meg sem fordul a fejükben, hogy ki tudja a fordítóhoz hányadik lépcsőfokon, fordításon keresztül jutott el a mű.
Aztán meg… Maguk az evangéliumok tartalmilag egymáshoz képest sem ugyanazt tartalmazzák egy-egy adott tételben… Szóval hogy is van ez ?
4:47 de.
Kedves Ille István !
Azt, hogy a zsidók lettek volna Jézus gyilkosai, az általad leírtakon kívül még az is kizárja, hogy az „Újszövetség” szerint is éppen pészach ünnepe volt a kérdéses napokban, amikor semmiféle munkát, fizikai tevékenységet végezni nem szabad, pláne a tisztátalan kivégzés mocskát.
De ezt leszámítva is, a kivégzés tisztátalansága eleve kizárja, hogy ezt zsidó megtegye. Nem véletlen, hogy azokban az időkben, hogy ne kelljen megérinteni sem, ezért a megkövezés volt a kivégzési mód és az is csak (különösen Jeruzsálemben) a városon kívül történhetett.
4:52 de.
dubois: zavarosan. de hát, valami alapot csak kellett teremteni. érdekes módon az iszlám szent könyve, a korán – ami elég vastagon párhuzamos a torával – nem ment át ilyen torzuláson…
5:10 de.
Aztán meg, hogy ezt, vagy azt kiáltották, és hányan kiáltották??? Ezért kellene, és hányadíziglen bűnhődniük? Hányan is lehettek azon a pilátusi udvaron? Kétszázan, kétezren ? De ha annyian is, a többiek milyen alapon is lennének bűnösök? Ez sehogyan sem stimmel, mint az Igazságos Isten ítélete.
Másrészt, Pilátus kézmosása azt a látszatot igyekszik kelteni – mint Te is jelzed – hogy ez a (egyébként történelmi tény) korábban már más provinciákon is szolgálatot teljesített, „véreskezű veterán” procurátor az ott lévő néhány zsidóhoz képest míly lelkiismeretes és jólelkű ember. Tulajdonképpen egy iszonyatosan aljas, tendenciózus és koncepciós hazugság. Kétezer év borzalmas zsidó üldezéseinek egyik indoklása nyugszik ezen az egyházi dogmán.
.
11:57 de.
Kedves Szerző!
Az Újszövetség, mint történelmi témaválasztás igen szimpatikus számomra. Ugyanis ez nem egyszerűen egy magasabb eszméken való elmélkedés, hanem tisztázó eszmecsere a világtörténelemre keményen ható, és éppen ezért nem kevés manipulációt tartalmazó különféle korabeli és utólagos „színes írások” konglomerátuma egyes részeinek a történelmi összfügéseit feltáró gondolatsor. Mindezt jól kiegészítik a kommenttársak hozzáfűzései, rávilágítva a gyűjtemény egyes részeinek mármár feloldhatatlannak tűnő, sokszor önmagának – de néha az Ószövetségnek is – mélységesen ellentmondó állításaira.
Igenis szükséges és dicséretes ebben a lapban az ilyen filozófikus témák felvetése és megvitatása. Csak így tovább ! Köszönöm.
12:34 du.
tiszteltstb: megtisztelsz véleményeddel, lévén mások meg egyesen eretnek vallástagadónak tartanak, pedig csak a létező ellentmondásokra hívtam fel – igaz, amatőr módon – a figyelmet.
ha tovább akarnám boncolgatni a kérdést: egyáltalán, miért volt szükség az újszövetségre, ha ennyire ellentmondásos?
5:31 de.
Kedves István !
Pontosan a fentebb többek által is taglalt „ellentmodások” tették szükségszerűvé az újszövetség, mint programadó mű létrejöttét.
A Jézust követő zsidó apostolok a mesterükhöz híven, nyilvánvalóan a Törvény [a Tóra] az addiginál is szigorúbb betartását és számonkérését tűzték ki hosszútávú program gyanánt.
Ellenben a Pál féle, később kereszténységként aposztrofált irányzat, nem mellékesen tartva a mindig felettük függő római bosszútól szakítani igyekezett nemcsak a szilárd vallási hagyományokkal, de egyáltalán önmaga zsidó múltjával is, hisz az azokban az időkben életveszélyes volt. Tehát ez olyasféle álca lett volna az elején, mígnem a Zsidó Háborút követően életmóddá, és szokássá lépett elő, mígcsak – üldöztetések után – az új irányzat népszerűségére való tekintettel Róma a magáévá tette az addig szektaként kezelt és üldözött* vallást, melynek fejévé magát a világi uralkodót a császárt tette meg. Pontosabban a császár kisajátította és államvallásá emelte az addig üldözött vallást.
Már csak azt kellett eldönteniük az egyházatyáknak, hogy mi kerüljön be ebbe az „a l a p s z a b á l y b a”, abból a hatalmas anyagból, a meglévő evangéliumokból, amely a 3 évszázad alatt felhalmozódott, és mi maradjon ki. Itt fentebb ezt is kifejtik mások. Egy hatalmas kulcskérdésnek volt azonban a legnagyobb primátusa és ez a konkrét . v á l a s z . a . k é r d é s e d r e, hogy már eleve mi is volt a létrehozásának a célja. Vagy 200 évvel a Róma által szétvert utolsó zsidó állam után, a zsidó vallási gyökerekkel és hagyományokkal való teljes szakítás. Ehhez kellett igazítani az ÚJ SZÖVETSÉGET. Így is történt. A Bibliává avanzsált új vallási könyv semmi korábbi, Jézus előtti anyagot nem tartalmazott, kivéve egyes utalásokat és a témába vágó évezredes próféciákat, ami a katolicizmusban a legutóbbi időkig így műödik… Akik ezt a hitet szó szerint vallották a magukénak, immár a hatalom oldalán – nem kevéssé márcsak lelki furdalásból is – zsigerből gyűlölték és üldözték is a megmaradt, illetve a diaszpórában élő zsidókat…
Több mint ezer évnek kellett eltenie ahhoz, hogy a protestantizus újra fölfedezte az eredeti zsidó szentírást az úgynevezett Ótestamentumot és a két könyv összekapcsolásával kialakította a teljes Bibliát.
˙
* A Zsidó Háború és a Niceai Zsinat között eltelt időben Rómában nemcsak a keresztényeket üldözték – mint arról az utólagos keresztény tudósítások kizárólagosan szólnak – hanem a zsidókat is. Őket is éppúgy pusztították, ugyanazokkal a válogatott módszerekkel, ami a keresztényekből még inkább kiváltották először az egykori zsidó múlt tagadását, majd akár egy stafétát, a hatalom birtokában már a zsidók üldözésének római hagyományát is átvették.
Üdv !
5:45 de.
tiszteltstb: uff…ez nagyon komoly volt! köszönöm!
legközelebb talán értekezhetnénk a tóra és a korán átfedéseiről…