Pierre Trudeau (1919-2000)

Tíz éve másodéves irodalom és történelem szakos egyetemista voltam a montreáli Concordia Egyetemen. Amikor a híradóban bejelentették Pierre Trudeau egykori miniszterelnök halálhírét, köztémává vált a néhai liberális kormányfő kulcsfontosságú szerepe Kanada fejlődésében és modernizációjában. A CBC közszolgálati televízió éppen az olimpiáról  adott közvetítést, amikor Peter Mansbridge bemondó Trudeau halálhírével megszakította a programot és egész nap kizárólag a volt kormányfő életéről és haláláról közvetítettek riportokat és archív felvételekez. De ennél sokkal meglepőbb volt az a nyers és nyilvánosan kifejezett emóció amely addig egyáltalán nem jellemezte a kanadai társadalom viszonyát a közélet szereplőivel.  Több mint 60 ezren vonultak el Trudeau koporsója előtt és a miniszterelnök temetésén lévő tömeg mérete–amely az utcáról hallgatta a montreáli Notre-Dame-ban történő temetési misét–is precedens nélküli volt. Trudeau fiai–Justin és Sacha–vonaton utaztak Ottawából Montreálba Trudeau földi maradványaival együtt és minden álomáson és a vasút melleti településeken gyászolók várták a vonat érkezését.  

Trudeau életével és halálával is felrázta a politikai állóvízet Kanadában. Tizenhat éves liberális kormányzása idején, Trudeau legalább hét politikai döntéssel és törvénnyel hozzájárult Kanada modernizációjához és egy új nemzeti öntudat, illetve identitás kialakításához. 1969-ben Trudeau kormánya bevezette a hivatalos kétnyelvűséget, miközben elismerte azt, hogy Kanada nem két kultúrából tevődik a nemzet, hanem alapvetően multikulturális jellegű.

1975-ben a parlament megszavazta a liberális kormány Munkabér és Fogyasztói Ár Kontroll nevű tövényt, mely növelte az állam szerepét a gazdaságban, az által hogy egy maximum bérplafont szabott ki a több mint 500 dolgozót alkalmazó magáncégek számára. A bérplafot a teljes szövetségi közszférát is érintette és úgy szintén a tartományi köztisztviselőket. A fogyasztói ár kontroll pedig az inflációt mérsékelte 1975 és 1978 között.

1980-ban Trudeau nevezte ki a kanadai Alsóház első noi elnökét Jeanne Sauvé személyében. Trudeau egyik utolsó aktusaként főkormányzóvá emelte Sauvét 1984-ben. 1982-ben repatriálta a kanadai alkotmányt és szinten ebben az évben fogadta el kormánya a Kanadai Emberjogok Chartáját.

Trudeau liberalizmusa kétségkívül drága volt, hiszen a kanadai állam példanélküli terjeszkedésének ára a deficit növekedése volt. A 16 éves kormányzás idején 1,200 százalékkal növekedett az államháztartási hiány–azaz, a deficit 16 millárd dollárról 200 milliárdra ugrott. Ezen kivül a szabadságjogok felfüggesztése 1970 októberében (amikor a Front de Libération du Québec nevű marxista-terrorista csoport elrabolta és meggyilkolta a québeci liberális kormány egyik miniszterét és szintén fogságba ejtette a brit gazdasági kirendeltség montreáli vezetőjét), valamint a kanadai hadsereg bevonása és a 497 civil letartóztatása mai napig vitatott fejezet Kanada történelmében.

De Trudeau halála után sokkal többet tudtunk meg a miniszterelnök privátéletéről és hitéről, melyről alig beszélt kormányzása alatt. Trudeau hívő keresztény volt és kereszténységét erősen befolyásolta katolikus nevelése és családi háttere. Politikai pályafutása idején összesen egyszer beszélt nyilvánosan hítéről. „Hiszek a halál utáni életben, hiszek Istenben és keresztény vagyok”–mondta Trudeau 1971-ben egy újságírónak. Halála után azonban megtudhattuk, hogy Trudeau a Saint-Benoit-Du-Lac kolostorba járt lelkigyakorlatokra és a montreáli bencésekhez szentmisére.

Trudeau politikájának igazi öröksége az, hogy bekapcsolata a lakosság addig közömbös rétegeit a közéleti diszkurzusba és egy olyan hazafiasságot alakított ki Kanadában, melynek alapja a sokszínű, többnyelvű társadalom és a társadalmi igazságosságot is szem előtt tartó állam. Ez a hozzáállás nem csak a magyar nemzetről és hazaszeretetről gyakran prédikáló magyarországi jobboldalnak szolgálhatna példaként, de a neo-liberális magyar baloldal számára is, különösen amikor teljesen háttérbe szorítja a szociális igazságosság elvét.

Trudeau valódi (bár kétségkívül drága) országépítő vízióval rendelkezett és ezt a média hatékony felhasználásával sikeresen tudta kommunikálni.