Mítosz és anarchia a piacokon
Az őstermelésnek mítosza van. Hogy az jobb, mint a nagyüzemi. Vonatkozik ez zöldségre, gyümölcsre, és a feldolgozott, többnyire füstölt húsárura is, szinte kizárólag a sertéshúsra. Általában drágább is. Ilyen a megszokott piaci rend. Vajon mennyire valós a mítosz? Vajon miért kerül többe a körte, a szilva, vagy a szamóca, a padlizsán, netán a petrezselyem, mint a hipermarketekben? Van ennek alapja?
A hiedelmeket a kispiaci vásárlók táplálják. Meg kell indokolniuk akár saját maguk előtt is, miért adtak háromezer forintot egy kiló füstölt szalonnáért, amikor harmadáért is vehettek volna – igaz, üzletben. Miért kerül a piacon ötszázba egy kiló szép őszibarack, némileg drágábban mérve, mint a boltban? Talán még áfát is fizet a termelő, miként az üzlet a blokkján szereplő összeg után? Nem, áfát nem fizet, és mást se. Blokkot se ad. Így a legveszélyesebb termékek esetében azt sem tudja a vevő, mitől kapott hasmenést az egész család. És ki adta el neki.
Vannak ilyen veszélyes termékek? De mennyire, hogy vannak! Pár éve egy civil szervezet vásárolt tucatnyi szamócamintát a piacon, és hozzá egy spanyol árut is, aztán mindet elvitte a laboratóriumba, szermaradvány vizsgálatot kérve. A növényvédő szerek használatában pontosan követni kell az egészségügyi várakozási időket, és forgalmazni csak azok elmúlta után szabadna. A spanyol és egy kistermelő árujával nem volt gond, a többivel annál nagyobb. Vagyis a termelő erős méreggel permetezte, aztán másnap szedte, s vitte a piacra. Olykor tehertaxival az őszibarackot. (Látott, valós eset.)
Nem ellenőrzi az illetékes élelmezésügyi hatóság a piacra dobott termékeket? De, ellenőrzi. Csakhogy ritkán. Mondhatnám alig. Senki nem tart tőle, mert a vizsgálat drága, az árus meg sok. Szociológusok szerint nagyjából egymillió honfitársunk árul a piacokon. Ezek őstermelők? Nem. Őstermelői igazolványt évente 340 ezer körül szoktak érvényesíttetni, de e tömegnek becslésem szerint csupán a fele jelenhet meg a nagybani és a kispiacokon. A többi célzottan, szerződésre dolgozik. Amúgy bárki árulhat, csak a helypénzt fizesse meg.
Elég sokat vásárolok a nyíregyházi piacon, ám ott még blokkot is alig látok, számlatömböt meg senkinél. Egy időben többször megfordultam a miskolci – amúgy hatalmas – nagybani piacon. Láttam őstermelőt, aki kivit, narancsot, banánt is kínált, áprilisban nagy szemű szőlőt. Aztán az egyik nagykereskedő ismerős felvilágosított: „Aki árul, az alkalmazott. Éjszakánként egy tízesért.” Úgy értendő: tízezerért. Vagyis ez az „őstermelő” a valóságban kereskedő. Mint sokan mások. És nem is két kiló krumplit mérve. „Számlát ez nem is tudna adni – folytatta informátorom. – Én annak adok, aki kéri. Benn, fedél alatt. De a placcon nem számít úri embernek, akinél papírt látnak.”
Hogy ez a faramuci helyzet miként alakult ki? A gyökerek az ancien régime-ben fedezhetők föl. A háztáji virágzott, és nyomában – meg a megélhetést adó gazdaságok nyomában – olyan falusi jólét keletkezett, amilyet korábban a parasztember nem ismert. Mi eredményezte a háztáji virágzását? Az, hogy a téeszek szervezték, szerződtek, kiszolgáltak, szállítottak, tanítottak, és a termékek árát is beszedték. A kisgazdák erre építettek volna. „Majd a farmergazdaság!” És kedves pasaréti hordószónokuk festette az eget: „Adjátok vissza a parasztnak a földet, és garantálom, hogy az élelmiszerek ára a felére csökken!” Most van 351.406 egyéni gazdaság, nagyjából a művelt földek felén. A kenyér, a hús, meg a többi ennivaló árának csökkenését türelemmel várjuk.
A helyzet kialakulásában a baloldali kormányok sem vétlenek. Tűrték, amit a kisgazdák, s általában a jobbosnak hívottak műveltek, sőt, az őstermelést, mint fogalmat, a Horn-kormány idején (1997-ben) rögzítették törvényben. Miért? Mert betojtak egy tüntetéstől.
Az ős- meg a kistermelés a háztáji utódja. A baj csak az, hogy a gyámolító nagyüzemek eltűntek a gazdák háta mögül. Helyettük semmi sincs. Még olyan növényvédő mérnök se, aki tanácsokkal szolgálna a permetezések megoldására. És ez népegészségügyi gondot jelent. Csupán hosszú távon hat, de akkor alighanem kíméletlenül. Miért? Hát az őstermelő nem a régi – „ősi” – módszerekkel dolgozik? Nem bizony! Amit lehet, ellesett a régi nagyüzemektől, és persze használja a hirdetett korszerű fajtákat is. Csakhogy a nagy hozamú fajták sokkal kényesebbek a régieknél, lényegesen gondosabb termesztést igényelnek, és a károsítók ellen hatásos védelmet. Ez aztán vagy megy, vagy nem.
Az őstermelőnek sokmilliós bevétel után sem kell adóznia. A főállásúaknak némi járulékot fizetniük kell, aminek bevezetését hangosan ellenezték. („Gyalázat!”) Így most is olyan minimális közterhet fizetnek – utolsó információm szerint évi nyolcmilliárdot –, amely büdzséalamizsnának minősíthető. Az őstermelés tehát nem termelési, hanem adókerülési mód. A kistermelőre meg nem figyel senki, és akkor se figyel, ha tízmilliós éves bevételt halmoz fel.
Természetesen a milliós létszámú piaci szereplő a mai formájában teljesen idegen a piacgazdaságtól. Nem igazán a közteher-viselés alól történő kibúvás a legfőbb gond, hanem az anarchia. (A zöldségtermelés várható nagyságát például saccolják, az eladott vetőmagvakból. Egyéni gazdaságot nem köteleztek statisztikai adatszolgáltatásra.) A feketegazdaság éltetője a mai helyzet, mind foglalkoztatásban (napszámosok), mind szolgáltatásban (gépi munkák, szállítás). És még ezeknél is katasztrofálisabb, hogy a számlamentes piaci értékesítés egyszerűen megakadályozza a nyugati világban kiforrott, ütőképes termelői értékesítő szövetkezetek kialakulását. Ilyen nélkül nincs piackutatás, nincs értelme jelentős volumenű termelésnek, s ennek következtében bezápul a technológiai fejlesztés. Mert nincs rá pénz. Amíg feketén el lehet adni, addig a meglévő szövetkezeteknek se lesz számottevő árualapja. Nem oda viszik a salátát, a karfiolt vagy a sárgarépát.
Tőkeerős üzem nem épít a zöldség vagy gyümölcs termesztésére. Ez folyik bő két évtizede, s egyre lejjebb sodródunk. A lejtőn történő megállás egyelőre nem remélhető.
Kun István
Author: KMH Vendégszerzők
12:10 du.
Többrétű problémát boncolgat az írás. Illetve nem is boncolgat, csak belekap a témába, majd továbbugrik.
A zöldség gyümölcs termelés egyik problémája hogy túlzottan kis területek vannak egy kézben. Gépesítés nélkül nem megy. Vagy legalábbis nagyon megnöveli a ráfordítási költségeket. Ha szántatni, vetni, műveltetni, és mindent bérmunkában kell csináltatni, nagy az önköltség. Az új földtulajdonosoknak nincs képzés, elavult módszerek és ismeret hiány miatt nem hatékony a technológia.
Az hogy nem maga a termelő árul, hanem begyűjtik és kereskedők árulnak, tovább növeli az árakat. Itt hozzávehetjük a pofátlanul magas árrést is, amit még a kereskedő hozzátesz a felvásárlási árakhoz.
Nagy vonalakban ugyanez elmondható a hústermelésről is. Itt még az is hozzátehető, hogy a támogatást érthetetlen módon nem a tenyésztő, hanem a felvásárló kapja.
Vagyis túl az alap problémán maga a rendszer is hibás.
12:15 du.
kedves donom, soha nem értettem, mire jó a nagybani piac? feljön a kecskeméti termelő, és eladja a kecskeméti kereskedőnek azt, amit kecskeméten két saroknyival arrébb is megtehetne.
vagy ez árkérdés? a termelő nyilván beépíti az áraiba a járulékos költségeket: üzemanyag, útdíj, gk. adó, helypénz stb. vice versa u.a a kereskedő részéről.
ha ennek értelmét nekem valaki elmagyarázná, hálás lennék.
12:18 du.
Igen, ezek a piaci termékek valóban sokkal drágábbak mint a hipermarketben. A magyar helyzetet nem tudom kommentálni, de én itt Kanadában igyekszem kis, kerületi ‘farmers market’-en vásárolni, ha van erre lehetőségem.
Például ottawai házamtól van egy ilyen kis piac…olyan félkilométerre tőlem, ami május és október között működik. Az árak valóban magasabbak mint a boltokban, de azt hiszem ez részben azért is van, mert az itt áruló farmerek nem csak kisebb „üzemben” termelnek, hanem elvárják azt, hogy ebből normális körülmények közt tudjanak megélni. A Walmart meg a többi nagy árúházlánc lenyomja az árakat egy olyan szintre ami remek a városi fogyasztó számára, de elég rettenetes annak a farmernek, aki ebből próbál megélni. Ez a zöldségre, gyümölcsre, tej termékekre és húsra egyaránt vonatkozik.
Szóval vehetek a Walmartban importált amerikai paradicsomot akár fontonként 79 centért, vagy mehetek a piacra ahol a kanadai fontonként $2.49-be kerül. De ez a termék valódi ára, illetve a termelés valódi ára 2014-ben, nem pedig a 79 cent.
Másrészt pedig az ilyen kis kerületi kanadai piacok mindig élményt nyújtanak. Élő zene, finom frissen készített ennivalók és beszélgetések a farmerekkel, akik rengeteg olyan részletet mondanak el munkájukról és a termelésről, amiről egy városi embernek gőze sincs.
3:05 du.
Ille István
2014 október 28
12:15 du.
Való igaz, ebben a formában nincs értelme a nagybani piacnak. A nagybani piacnak elsősorban viszonteladókat kellene kiszolgálnia a nevének megfelelően nagy tételben. Ha átmegy kiskereskedelemnek, talán olcsóbban adhatná az árut mint a raktáráruházak is. Viszont akkor már nem nagybani, vagyis a kiskereskedelmi árakhoz fog közelíteni az ár. Az a néhány százalék különbözet nem akkora, hogy érdemben beszélni lehessen róla. Raktáráruházban láttam hasonló megoldást, ahol külön feltüntetik, hogy egy adott tétel feletti vásárlásnál már akár 20-40 % olcsóbb. Egy kis háztartás például nem vásárol 50 kg száraztésztát napi fogyasztásra. A lakossági kiszolgálás esetén csak 10-15% olcsóbb a kiskereskedésnél.
Igaz, a Budapesti szokásokkal nem vagyok képben, így lehet hogy egyről, de mégsem egyformán beszélünk.
3:12 du.
Christopher Adam
2014 október 28
12:18 du.
Az más dolog amiről beszél. A hazai és kistermelői áru előnyben részesítése lehetne cél. De sajnos a lakosság részéről nincs meg az az anyagi háttér, hogy ezt a szempontot figyelembe tudja venni. Megveszik az importot, mivel olcsóbb, így több napon tudnak megfelelő minőségű étkezést biztosítani. Sajnos ez napi megélhetési kérdés.
3:26 du.
kedves donom, a mogyoródi kisboltos minden áldott nap kiautózik éjjel egykor a nagybanira, és megveszi azt a zöldárút, ami a két boltjába kell. néha akkor járok feléjük, amikor a 6 órás nyitáskor kipakol. hát, nem több láda zöldség, az biztos. az önkormányzat meg kialakított egy háztáji piacot, hogy mari néni ne a coop lépcsője mellett árulja a két kg krumpliját, meg a három csomag kaprot. a háztáji piac egyetlen percig nem volt nyitva.
valami nagyon el van itt cseszve, az kétségtelen…
annak idején volt szerencsém felszervezni a coop első, szerverre kapcsolt, vonalkódos pénztárgép rendszerű raktáráruházát a régi nagybani piacon. na, onnan raklapszámra vitték a kereskedők a száraz árút, vegyi árút, édességet. azután bejött a metro, és a coop raktáráruháza meghalt.
6:50 du.
Christopher Adam
2014 október 28
12:18 du.
Bocs kedves Adam, de nagyon másról beszéltek. Én sajnos csak elmesélésből ismerem a nálatok dívó világot, s még sajnosabb, hogy már nem az egykor szépszámú ismerőseimtől. Európai ismereteim közelebbiek, így – csak remélt extrapoláció alapján – azt kell mondjam ez egy nagyon más tészta. A kis helyi piacokon a drágább az egyedi termék: bió, vagy más különlegesség.
Kicsiny hazánkban az őstermelő – tisztelet a kivételnek: Anikóka nincs köztük =)) – egy adókerülési szisztéma. Ráadásul még pofátlanok is, messze ők a legdrágábbak!
11:54 du.
A nagybani piacokról… Párszor leírtam már, de senki nem figyelt föl rá, különösen politikus nem. A hetvenes években Romány Pál volt a mg-i miniszter. Egy alkalommal belga vendéget fogadott, akivel ellátogatott az akkor még a Bosnyák téren működő nagybani piacra. A végén a belga így szólt: „Miniszter úr, amit itt láttam, az Nyugat-Európa XIX. százada!” Romány elmondta az esetet egy konferencián, de sem akkor, sem azóta nincs változás. Vagyis egy mégis: immár nem a Bosnyákon, hanem a Nagykőrösi úton működik a legnagyobb magyar nagybani. Valamivel kisebbek Miskolcon, Szegeden találhatók, a többiek – ismereteim szerint – meg sem közelítik ezeket.
12:19 du.
A cikkíró szerint a multiktól vásárolt gyümölcs zöldség egészségesebb,mint a falusi, kistermelők árui?
Kötve hiszem…
Én kifejezetten allergiás vagyok a külföldi árukra,mikor régen mi,magyarok is megtermeltünk mindent,amire szükségünk volt.És az egészséges volt!
Csak hát ez az EU.nak nem tetszett…
12:50 du.
Fenyvesi Glória
2014 november 2
12:19 du.
Hogy ,ennyire volt egészséges az jól látszik a szellemi képességeiden! =))
A szerző csak azt mondta, hogy a derék magyar „őstermelő” találékony; lop, csal és hazudik!
Próbáld meg főlajánlani, hogy érte mész az árújának! =))
A legtöbbje a nagybanin veszi, kivéve a biósok, akik reggel a saját piacon! =))
6:28 de.
Fenyvesi Glória
2014 november 2
12:19 du.
Különj a b. figyelmbe ajánlom egy pár perccel ezelőtti szüsszenetemet, pontosabban annak tartalmát:
Egy kis majdnem „piaci” helyzetkép
Óbuda, 2014-11-03 délben
Ahogy ártunk és qurmányunk illetékes elvtársai elmagyarázták nekünk a mocskos amcsik báncsák a mi jó Putyin-elvtársunkat, aki ezért kénytelen volt ránk megorrolni. S legott embargót hirdetett a mi – egyébként is rekord közeli termést hozó – almánkra.
Szóval annyi az alma, hogy csak na, hogy más kifejezésre ne ragadtassam magamat. Nos tény, hogy van bőven a piacon is, de az árán nem nagyon látszik a dömping, különösen nem a magukat őstermelőnek hirdető (s biztos vagyok benne, hogy ennek megfelelően adózó, illetve nem adózó) kofáknál. Náluk szépet 250-300 alatt nem látsz. Az igazsághoz tartozik, hogy a bevallottan a nagybaniról hozó kereskedőknél már 180-tól kapsz hasonló minőséget.
Ezért persze eszem ágában sem lett volna klavit ragadni. Ma kifutottam az időből, s elfelejtettem, hogy hétfő lévén délig van csak piac. Egyébként is vásárolni valóm lett volna (nem kaptam, de ez legyen az én gondom) a CBA-ban. Az igaz magyar nem múlti, a derék kereskedelemi törvényeink ihletetője (de legalább is kedvezményezettje). Nagyon szép almát mértek 199froncsiért. Nem sumákoltak, ki is volt írva: származási ország Dél-Afrikai Köztársaság! =))