Az eltüsszentett tüntetés
Olyan lett, amilyen. Semmilyen.
Megtudtuk, amit már idáig is tudtunk. Hogy nem tetszik a rendszer. Hogy nem hagyjuk. Vagyis: új országot építünk.
Ami azt jelenti, hogy összemossuk az elmúlt huszonöt évet.
Elkúrtátok, fiúk január másodikán az Operaház előtt, de még nincs veszve semmi, tanulhattok belőle.
Nem a célközönségeteknek akartátok eladni a portékát. Már lehetett volna tudni korábban is. A József nádor téri tüntetéseken. Amikor ti az elmúlt huszonöt évről beszéltetek, a tömeg azt skandálta: Orbán takarodj!
Bármit mondtatok, ez volt a válasz.
Nem mintha az elmúlt 25 évben minden jó lett volna. Történtek hibák, követtek el bűnöket.
Egyet nem tettek az elmúlt 25 évben, amit az elmúlt öt évben folyamatosan: nem bontották le a jogállamot, nem vették semmibe a jogrendet.
És, bár ez csak egy szubjektív megjegyzés, és tényleg nem muszáj egyetérteni vele: az elmúlt huszonöt évben megközelítőleg sem loptak annyit, mint az elmúlt öt évben. A régiek nyeretlen kétévesek voltak ezekhez a mostaniakhoz képest, akik szakmányban művelik az ország széthordását.
Nem mintha a kis lopás megengedhető volna. Ha rajtam állna, egyetlen forintot sem szabadna ellopni. Tizet sem, százat sem.
Milliókat, milliárdokat is tilos lenne.
De újabban üzemszerűen megy a lopás, és ez minőségi különbség az előzőekhez képest. Akkor hitvány emberekből fakadt, most egy hitvány rendszerből.
Pedig, a mostaniaknak lett volna idejük felkészülni az ország kormányzására. Az emútnyócév idején, amiről annyit beszéltek.
Mostanában kevesebbet hallani erről. Igaz, másról is hallgatnak az urak. Az azonnali és radikális adócsökkentés kormánya ugyanis minden elődjénél több adót vezetett be. Legutóbb az útadót, ki tudja, milyen céllal. Ha pénzbeszedés állt a háttérben, akkor elszámolták magukat az urak, ha meg csak úgy jött az éca, akkor súlyosan dilettánsok.
Lett volna idejük az uraknak kitalálni, mi legyen az országgal 2010 után. A gazdasággal, az oktatással, az egészségüggyel, a kultúrával.
Még csak el sem gondolkoztak rajta. Egyetlen dolgot találtak ki, de azt nagyon: hogyan lehet a hatalmat megszerezni, az idők végtelenségéig megtartani, hogy a maguk, valamint csókosaik gyarapodására működtethessék.
Ezért van az, kedves tüntetésszervezők, hogy ha nektek az elmúlt huszonöt év ugyanaz, mint az elmúlt öt év, akkor bármit mondtok, a tömeg azzal válaszol: Orbán takarodj!
Magyarország polgárai nem a múltjukat akarják lecserélni A múltunk mi vagyunk, esendőségeinkkel, hibáinkkal és igen, eredményeinkkel együtt.
Még nem késő, újragondolni mi legyen. Február elsejére, Merkel kancellár látogatásához időzítve, tüntetést szerveztek. Addigra talán az idő is jobb lesz – gondolkodásra alkalmas idő várható.
Mert cinikus, pökhendi nyilatkozatokból volt épp elég az elmúlt öt évben. Nem kell azt mondani, hogy aki pártzászlókkal akar jönni, az szervezzen magának tüntetést. A tüntetést nem magatoknak, a saját érvényesülésetek számára szervezitek, hanem az ország polgárainak.
Remélem, nem tévedek.
A cikk eredeti változata a Nolblogon olvasható
Föld S. Péter
Author: Föld S. Péter
Föld S. Péter 1951 október 4-én született újságíró, író, humorista. A budapesti Metropol munkatársa. 1980-1990 között a Lúdas Matyi újságírója. 1991-1998 között a Kurír rovatszerkesztője volt. Művei: A téma az ágyban hever (1987), Jó játék a rajzfilm (1988), Röhög a belosztály (1988), Adócsalók kézikönyve (1988), A kutyafáját (1988), Autós szextúrák (1988), Ahogy azt Móricka elképzeli (1989), Disznó viccek gyűjteménye (1989), Miért nem bírjuk az ügynököket? (2004), Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz! (2005).
10:26 de.
Üzenet a f élőknek:
„…Éhe kenyérnyek, éhe a Szónak,
Éhe a szépnek hajt titeket.
Nagyobb igaza sohse volt a népnek,
Hitvényabb Nérók még sehol sem éltek,
Vagytok: a Ma, Vagytok a Holnap…”
˙
Ady Endre: Csák Máté földjén [részlet]
10:52 de.
Ezek az ősztönös tüntetések addig jók, addig hatásosak, amig a követelés tárgya aktuális marad, amig az emberek is így érzik. Ahogy veszít a jelentőségéből (a retek ára, a parlagfű ügye, vagy a Mnullás maszlag, stb., szóval a fidSS által diktált és tematizált téma, egyből lanyhulhat a lendület…
Ki kell hát, hogy kristályosodjék egy mag, egy vezetőség-szerűség amely tudatosan egyet, a rendszerváltást akarja.
Ezzel az egyet akarással fenntarthatja az érdeklődést. Különben vezérkosát vesztett birkanyájjá fajul ez, az egyelőre még népmozgalom, aminek csak az ország Vezérszamara és tányérnyalói örülnének igazán, de azok nagyon… 🙁
3:19 du.
„A mai napon megállapodtam Takács Borival (a MostMi alapítójával), hogy a továbbiakban kiszállok a MostMi szervezéséből. Ennek okai az alábbiak:
December közepe óta körvonalazódott, hogy bár célunk ugyanaz és rengeteg ponton jól tudunk együttműködni, a konkrét megvalósítás tempójában és mikéntjében sokszor nem értünk egyet. Ez, és főleg a ránk nehezedő felelősség és elvárások együtt, olyan feszültségeket gerjesztettek, mely sem rám, sem az egész tevékenységünkre nem volt jó
hatással. Ezért, sokkal jobbnak láttam a kialakult helyzetre és körülményekre reagálva ezt a döntést meghozni, hogy megszüntessük ezeket a feszültségpontokat. Így mindketten továbbra is az együttműködés igényével és lehetőségével tudjuk tevékenységünket tovább folytatni.
Szeretném leszögezni, hogy nem politikai nyomás miatt hoztam meg a döntésemet. Azt is szeretném leszögezni, hogy nem az együttműködési képesség hiánya vezetett ide, hanem ennél sokkal banálisabb oka van: az idő rövidsége. Egész egyszerűen reagálni kellett egy helyzetre, melynek megoldására normális esetben akár fél év is rendelkezésre állna, a jelenlegi helyzetben erre sajnos nincs és nem volt idő.
További adalék, hogy az előző két és fél hónapban, barátok és családom segítségével vállalhattam, hogy csak az aktivistáskodásnak szentelem minden időmet, a továbbiakban ezt csak korlátozott időben tudom megtenni a munkám miatt. Mindemellett az aktivistáskodásra szánt időmet pedig kitölti a behirdetett weboldal készítése és elindítása, illetve a tartalom-előállítás megszervezése, majd az oldal továbbfejlesztése. Ennek következményeként a következő hónapokban nem tudok valós és igazán aktív tagja lenni a szervezetépítésnek, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy magaménak érezzem én is.
Tevékenységünket továbbra is számos ponton együttműködve végezzük és nagyon sok sikert kívánok a MostMi minden jelenlegi és későbbi résztvevőjének.”