Rövid reflexió: Orbán rendszer, Kádár rendszer…
Orwell írja az 1984-ben, hogy végső soron a hatalom gyönyöre abban áll, hogy a hatalom birtokosa kedvére okozhat kellemetlenséget vagy fájdalmat az embereknek. Az önkényuralom szükségszerűen, a természeténél fogva avatkozik előbb-utóbb a magánéletünkbe, előírja hogy éljünk, mit tehetünk és mit nem, hogyan neveljük gyermekeinket, a hálószobánkban matat, az agyunkban kurkász. A Kádár-korszakban számtalanszor éreztem, hogy kizárólag a vegzálásért vegzálnak, hogy bizonyos előírásokat, szabályokat csak azért hoztak létre, azért alkalmaznak, nehogy a polgárnak túl jó legyen, nehogy már úgy érezze, hogy szabad. Most ugyanaz az érzésem van…
Boris János
***
Szerkesztői megjegyzés: Boris János reflexiójához kapcsolódik Seres László írása a hvg.hu-n, melyben ez áll:
„Kádár-kori szocializáció kell a mostani rendszer túléléséhez. Előbb még lázadozunk, ha más nem, magunkban. (…) Aztán elkezdünk alkalmazkodni. Élni kell. Megvesszük azt a matricát, kívülről megtanuljuk az autópálya-szakaszokat, csak hagyjanak békén. Megtanuljuk, hogy szombaton megyünk a Tescóba, a többi megfáradt arcú polgárral, ha nagy a sor, nagy a sor. Ritka adaptívak vagyunk, ezt egyhamar nem veszi el tőlünk senki.”
4:45 de.
Főleg a jól fizetett Sereshez hasonló, s*ggfej bértollnokok, tanulnak meg jól alkalmazkodni. Többek közt az ilyen kádározó ( persze az alattvalói, szolgamentalitás, a magyar nép gerincének meghajlása a hősiesen elbukott II. világháború után kezdődött Magyarorsz.-on, előtte a szabadság és bátorság földje volt ez ) vulgár-liberális vadbarmoknak ( pl. nácik szólás és gyülekezési szabadságának védelmével, a rezsim tavalyi választási színjátékán való részvétel ösztönzésével egyebek mellett ) köszönhető a mostani fasizmus.
7:01 de.
Ez valóban rövid, de sajnos minden szó igaz…
1:17 du.
Én jól érzem magam, s úgy tűnik, nem vagyok egyedül.
Nem egyszerü az élet, vannak problémák, megoldandó feladatok, s mindig lesznek is, de…
Előre megyünk, egyre inkább a magunk útját járjuk (nem másét), s ez sokat számít, van jövő.
3:27 du.
Nagyon jó mindkét írás. Boris Jánosé azért, mert az a szerencsés, akinek még van munkája, az tapasztalja, hogy jönnek vissza a Kádár kori cseszegetések a munkahelyeken. Értelmetlen, felesleges, logikátlan feladatok kiadása a dolgozóknak. pl. pedagógusok, de említhetnék jó pár foglalkozást.
Seres Lászlóé azért tetszett, mert nagyon jól megfigyelte, hogy jönnek vissza a túlélés eszközei is. Szerintem egyben téved, ez nem csak Kádár- kori szocializáció, hanem minden korban így volt Kelet-Európában.Az erdélyiek az igazán adaptívak, mi sehol nem vagyunk hozzájuk képest, Ceausescu megedzette őket. De mi is tanulunk még, ha nem sikerül eltüntetni a kis házi bejáratú diktátorunkat.
5:52 de.
„Kádár-kori szocializáció kell a mostani rendszer túléléséhez.”
.
Tragikusan igaz.
.
És talán ezért vagyunk néhányan kevésbé „átverhetőek” is!
Mi már régen megtanultunk a „sorok-közt” olvasni.
Mi már régen nem veszünk be semmit.
.
Mi megértjük Gyurcsány „lázadását” is, a volt pártján belüli kövületek ellen.
.
Minket az új-„kommenisták” (kormány és az ellenzéki oldalon) már nem vernek át a öszödi beszéd lényegét messze elkerülő, egyes kiragadott elemek szó szerinti FIDESz-es félre-értelmezésével.
(Tényleg, már csak engem lep meg hogy ezeket a FIDESz-es „mantrákat” majdnem többet idézik az ellenzék sorai-ban, mint a FIDESz-KDNK-Jobbik tengely mentén?)
.
Mi már tudjuk, tapasztalatból, hogy hova vezet a most dívó kontraszelekció, amibe az a „bizonyos” szocializmusnak nevezett kísérlet belebukott.
.
Reagan (ill. az USA) sohasem nyerhette volna meg a fegyverkezési versenyből, gazdasági-fegyverkezési versenybe fordító politikai vetélkedését, a világ legnagyobb területű, leggazdagabb (nyersanyagok, energiahordozók stb.) országával (bővebb értelembe véve „táborával”) szemben, ha a kontraszelekció nem teszi lehetetlenné az említett előnyök kihasználását!