A debreceni virtschaft-tal kapcsolatban két jogi témájú hír is született a napokban. Az egyik szerint megszüntettek egy nyomozást, míg a másik szerint megbüntették az ex-polgármestert. Majdnem olyan, mintha nem történt volna semmi. Mégis van egy kevés jelképi értéke az ügyeknek. Mert ezek szerint nyugodtan lehet floridázni, és tulajdonképpen egy fideszes nagymester szinte bagóért hülyézhet le valakit.

Mert az kétségtelen, hogy annak idején meglehetősen próbára tette az átlag, talán piacra is ritkán jutó emberek, moralitás-érzékét az, hogy Debrecenből csak egy ugrás Florida. Ha körülmények is úgy alakulnak. Ehhez mindössze a megfelelő helyen és a megfelelő színekben kell lenni. A Fidesz színeiben és a debreceni önkormányzatban. Képviselőként. Mert egy narancsszín póló kevés akkor, ha valaki esetleg csak takarít. Egyébként, az utólagos magyarázatok szerint Kósa Lajos már előre úgy döntött, hogy mindenki a saját pénzén utazik el Floridába. Amúgy teljesen életszerű módon. Puszta szakmai hevülettől átjárva. A lólábat meg gyorsan bedugja a finom meleg homokba. S nem a Hortobágyon ám. Mindamellett egy percig sem áll módunkban kételkedni. Már csak azért sem, mert akkor, ha a független rendőrség nem talált okot a mélyebb vizsgálódásra, akkor miért tételeznénk fel az okok létét. Elfogadjuk tehát, hogy a debreceni képviselők elmentek egyet energetikai hettyenpittyezni Floridába és késsz.

Ami azért mégis azt jelzi, hogy nem lehet olyan rossz üzlet arrafele önkormányzati képviselőnek lenni. Arról ugyanis nem szól a fáma, hogy szegény képviselők, miután megjöttek, a közeli csapszék ajtajában koldultak volna az aznapi betevő falatra. Így fel kéne tételeznünk, hogy javadalmazásuk elegendő a floridai kirándulásra és a napi megélhetésre egyaránt. Habár Kelet-Magyarországon sokaknak az utóbbi is elég komoly fejtörést okozhat. Annyira, hogy akár bele is bolondulhatnak. A szó átvitt értelmében természetesen, mert Kósa Lajossal ellentétben nincs olyan elmeszakértői végzettségünk, ami látleletszerű megállapításokra predesztinálhatna. Habár, a Debreceni Törvényszék legutóbbi döntése alapján Kósa Lajosnak sincs. De legalább megpróbálta. Amolyan önképzőkör jelleggel. Akkor, amikor Újvárossy Csabát, mint helyi bolondot mutatta be a Vezérnek. Aki, különben érti a viccet, és bizonyára ezért nem védte meg a nyilvánosan megalázott embert. Elvégre csak az urak tréfájáról van szó, amit a jobbágynak tűrnie kell.

A „helyi bolond” azonban volt annyira őrült, hogy beperelte a helyi nagyembert. S most még, legalább jelképesen, meg is nyerte a pert. Jelképes annyiban is, hogy jelzi: a Fidesz ügyvezető alelnöke sem sérthetetlen. Ez pedig a hazai viszonyok ismeretében szinte bolondos szerencse. Vagy inkább csak egyfajta hatalmi szépségflastrom. Kósa Lajos ugyanis másutt alighanem lemondásra kényszerült volna a „viccet” követő harmadik órában. A döntés ugyanakkor, sajnos, más tekintetben is jelzés értékű. A félmillió forint, ami sérelemdíjat ki kell fizetnie, aligha fogja a Kósa-családot nyomorba dönteni. Egy képviselőtestületben, ahol floridázásra is eleget keres egy gyalog, egy közelmúlti polgármester szinte biztosan ki képes pengetni azt a fél millát. Amivel a nyertes csak részben nyer. Mert a kétszázezres perköltség viszont őt terheli. Világ nem? Bolondnak titulálják, és megnyeri a pert. Aztán a megnyert sérelemdíj közel felét be is fizetheti mindjárt. Sajnos ez is jelzés értékű. Jelzi, hogy nyerhetsz, de a falnak is mehetsz vele.

Azért érdekesebb lett volna mind az ítélet, mind Kósa Lajos reakciója egy valódi, hosszú távú kárenyhítés megítélésére. Akit ugyanis nyilvánosan lebolondoznak, és mindezt a hatalom előtt, annak a későbbi megélhetési lehetőségei erősen lecsökkenhetnek. Így el tudtam volna képzelni egy másfajta ítéletet is. Például azt, hogy Kósa Lajos tartozik a károsultnak biztosítani a mindenkori minimálbér másfélszeresét. Amennyiben van önálló keresete, és az alacsonyabb ennél, akkor a különbözetet. Mondjuk, az elkövetkező tíz évben. Na! Egy ilyen ítélet után néztem volna meg a debreceni Döbrögi orcáját.