A mi Himnuszunkról – a magyar Himnuszról
187 éves a Nemzeti HIMNUSZUNK. 187 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét, a szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később, meg is zenésítette.
Gyönyörű költői mű e 64 sor. A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mitől és miért tér el a többi európai ország himnuszától?
Három alább leírt példa, a választ megadja, a fenti kérdésre.
1.) A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után – mondjuk így – , a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll – az egész világon. Haydn gyönyörű zenéje megmaradt és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.
2.) A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot éltette évtizedeken át. Az emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálint. A mostani Oroszországnak – mondjuk így a jogutódnak – csupán 10 esztendős a himnusza.
3.) A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise – a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív. Csak azért hoztam ide e rövidke európai példákat, hogy a legfontosabbakat lássuk. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az országépítő IV. Bélának úgy szintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. Évszázadokon át, a szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA, a mi megtartó Istenünkhöz, a mi Himnuszunk. Az irodalom tudós művelői gyakran felejtik el e csodálatos 64 sort, így emlegetni. Ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!
Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen az elmúlt század diktatúrái / 1919-re gondolok és az ötvenöt évig tartó magyar bolsevizmusra / tűzzel-vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. Mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, példaként említeném a Boldogasszony Anyánk, a Csíksomlyói Szűz Mária (a székelyek régi nemzeti imádsága), később a Székely Himnuszt / ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk /, a reformátusok 90-ik zsoltárát: a „Te benned bíztunk eleitől fogva”, vagy az evangélikusok „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű Luther énekét.
Isten segítségét, áldását kértük harcaink elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt. Egyetlen európai nép sem mondhat magáénak ilyen Himnuszt, mint amilyet nekünk hagyott örökül a harminchárom éves Kölcsey Ferenc. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, ezt látva joggal hihetjük, mintha a Teremtő mondta volna tollba Kölcseynek, ezt a 64 sort.
Az Alkotmány nemzeti imádságunkat mindmáig nem védi, e sorokra maga Rákosi is rátört, az ötvenes évek elején. Mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy másik Himnuszt írjon. Olyat, mely – Rákosi szerint – jobban illene a szocializmushoz. Kodály rövid válasza az volt az élet és halál diktátorának: a régi a jó! Kodály a fejével játszott ezekben a percekben. Őt akkor már, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélyeként tartották számon.
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette. Aki a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is. Franciaországban is elismerték, olvasták, tanulták és tanították. Rákosi Mátyás ezek után Illyés Gyulát utasítgatta, hogy írjon egy új Himnusz szöveget. Sőt Illyés Gyulának felemlítette, hogy keresnek majd, megfelelő zeneszerzőt is. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.
Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő, Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában?
Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját január 22-t 1989. óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk ugyan – ám a magyar művészetek, a kultúra a szemünk előtt silányul el vagy hever romokban.
Ez az állapot kiállásra, kitartásra, s ha kell kiáltásra kell, hogy kényszerítsen minden jóérzésű, gondolkodó embert, a magyar értelmiséget pedig kötelezően.
Mert látható módon megszűnt a tudás, a kultúra, az ifjúság oktatása és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egysége. Ez, amit mondok nem vallási és még kevésbé, templomi kérdés. Mert ott, ahol az iskolaügy, tehát a jövő nemzedékének oktatása, nevelése csak tantervi, tantermi feladat vagy egyszerűen csak munka, vagy pénzkérdés,OTT elárulták ezt az első számú, nemzeti feladatot.
OTT, ahol nem a magyar nyelv és történelem a legfontosabb tárgy, ott a jövő sírját ássák a nemzet-oktatást eláruló politikusok.
OTT, ahol iskolákat zárnak be, vagy síneket szednek fel politikai parancsra – mindegy, hogy milyen indokkal – ott, azokon a helyeken, ha nem emelünk szót, akkor temetők lesznek.
OTT, ahol oly módon bomlik fel rend, hogy tanárverést látunk a képernyőn, ott, ahol a kisebbség törvénytelensége tobzódik, a többség felett egy állítólagos jogállamban.
Olyan kisebbségé, amely a Kárpát-medencében az elmúlt hat évszázad alatt, nemhogy egy templomot vagy iskolát, de még egy önsegélyező alapítványt sem tudott létrehozni magának, legjobb szándékú vezetőinek erőfeszítésével sem.
OTT, ahol a tovább tanuló gyerek miatt, a családoktól elvesznek és nem adnak nekik, ott szellemi tolvajok járkálnak közöttünk. Ahol csak hangoztatják a család fontosságát, mint a társadalom legfontosabb sejtjét.
OTT, ahol a családok ellen intézkednek, az előre megfontolt, sátáni támadás.
OTT, ahol az emelkedő árak ellenére a családi könyvtár lassan SEM, tud bővülni. Kizárólag a CD-k és DVD-k tömkelegét dobozokban őrzik, OTT már a globalizmus ütött tanyát. Elvész lassan a Pál utcai fiúk, a Robinson, Fekete István Tüskevára, Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey, Arany költészete, Jókai száz meg száz felejthetetlen hőse. Egyre többen nem érzik a könyv jelentőségét. Nem ismerik az érzést, amellyel egy könyvet olvasnunk kell. Nem érzik az új kötetek illatát és a régieknek, a kopottaknak, a sokat megélt könyvek történetére nem kíváncsiak. OTT, apránként Móricz Zsigmondot is le lehet tagadni. Sőt azt is, hogy egyáltalán élt Gyóni Géza, Nagy László, Illyés Gyula, Sütő András, Német László vagy Kányádi Sándor.
OTT, ahol az orvost, a rendőrt, a papot az éppen uralkodó hatalom, nem fizeti meg a kellő megbecsülés mellett. OTT nagy baj van. OTT a nemzetet, a népet, a tekintélynélküliség barbár útjára akarják lökni. XXI. század cselédsorába.
Wass Albert írja: „aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége, a Te veszteséged is”. Ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi, galád mozdulatukat. A Magyar Kultúra Napján, csodálatos nemzeti közbenjáró imádságunk születésének évfordulóján tehát szomorúsággal kellett megállapítanunk, hogy: Magyarország bajban van! S legelsőül azért, mert 93 ezer négyzetkilométeres ország az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve. A jövő magyar generációjának kell Magyarországot átadnunk, a viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával. Évszázadok óta, a mai napig csodált művészetével.
A költő, Kölcsey Ferenc portréja
(Anton Einsle olajfestménye)
Az 1844-es első kiadás képe
A Himnusz teljes kézirata
|
Hymnus |
|
| Isten áld meg a’ Magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors a’ kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e’ nép A’ múltat ‘s jövendőt! |
Hányszor zengett ajkain Ozman vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! |
| Őseinket felhozád Karpat szent bérczére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. ‘S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. |
Bújt az üldözött, s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú ‘s kétség mellette, Vérözön lábainál, ‘S lángtenger felette. |
| Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad Török sáncára, ‘S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. |
Vár állott, most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. ‘S ah, szabadság nem virul A’ holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! |
| Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, ‘S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló Mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd Töröktől rabigát Vállainkra vettünk. |
Szánd meg Isten a’ Magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Balsors a’ kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e’ nép A múltat ‘s jövendőt! |
(Cseke, 1823. január 22.)
*
A Himnusz jelenleg hivatalos szövege
A zeneszerző, Erkel Ferenc portréja
(Györgyi Giergl Alajos festménye)
A Himnusz kottájának eredeti kézirata
A Himnusz jelenleg hivatalos szövege
|
Kölcsey Ferenc: Himnusz[14] |
|
| Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! |
Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. |
| Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. |
Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. |
| Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! |
Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. |
| Vár állott, most kőhalom, Kedv és öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! |
Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! |
*
S, miért éreztem, hogy most március idusán kell megírni? Mert érzem a kilátástalanságot, az igazságtalanságot, s azt, hogy a Magyarországon élők anyagi-, lét- és mindenben a biztonságot akarják, várják. De hiába, a fejünk felett intézkednek, titkosítanak, üzleteket kötnek, vasárnapi boltbezárásokról intézkednek. S, mi, akik itt élünk, nem kérdeznek. Tesznek igen, a véleményünkre.
Jogos az amit leírok: bajban vagyunk most (is). A hazánkban élő fiatalok, – sajnos többsége! – így és ezt érzi, bajban vagyunk! Most, 2015-ben…
Author: Georgina Bojana
Huszonkét éves korom előtt a MÉLYÉPTERV-nél. Utána pedig a sajtóban a Hirlapkiadó Vállalatnál, a Ganz-MÁVAG üzemi lapnál majd tudományos lapoknál, végül a régi Nők Lapjánál dolgoztam. Ezt követően a Mai Napnál. Munkaköreim: gépíró, titkárnő, sajtólevelező, honoros, több novellám is megjelent, horrort is bevállaltam.
Életem csúcspontja volt, amikor játékmesterként dolgoztam. A hétvége mindkét napján egy-egy oldalam volt. Keresztrejtvénnyel, fülszöveggel. Játékok kitalálásával, levezénylésével, sorsolással, rendezvényszervezéssel. A Mai Nap "élete" végén, mint személyzetis dolgoztam, de erre már nem vagyok büszke. Patt helyzet volt. Ennyi.
Elmúlt években egy teljes évig főszerkesztőként írtam, szerveztem, csináltam a BÉKEKÖVETET, a pilisi református újságot. Hitvallásom: a soha ne add fel! -re bíztatni a reménytelenségbe burkolódzókat.
12:21 du.
Pár dolog kimaradt a leírásból.
A népi és nemzeti himnuszok a XVI. századtól kezdve keletkeztek és terjedtek Európa-szerte a korábbi templomi himnuszok nyomán. Magyarországon a fent idézett „Boldogasszony anyánk”, vagy az „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga”, illetve a megreformált vallású hívek körében a 90. genfi zsoltár „Tebenned bíztunk eleitől fogva”.
A XIX. században a császári himnusz volt kötelező, ám sokkal népszerűbb volt, és ugyancsak nemzeti himnusznak tekinthetjük a hatóságok által szigorúan tiltott és üldözött Rákóczi nótát.
A magyar nép Kölcsey megzenésített versét választotta nemzeti himnusznak. Maga a nép választotta, és énekelte himnuszként, ugyanis a világon egyedüli állami himnuszként semmilyen törvény, uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tette kötelezővé a rendszerváltásig!
1989 októberétől mondja ki a törvény hogy:” A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”
12:29 du.
Az írás többi részével egyetértek, azért nem kommentáltam.
1:00 du.
Kedves Georgina, a cikk nagyon jó és tanulságos. Én is kiváló művészeti alkotásnak tartom Kölcsey versét és a Himnusz zenéjét, a korabeli időszakot figyelembe véve.
A Himnusz mai napig való megtartása iránt azért lehet kritikát is mondani, nem Kölcsey verse miatt, hanem az, hogy egy búsuló, önmagát sajnáló témát választottak a Magyarok himnusznak, amit a mai napig kultiválnak, a vele járó értékrenddel és gondolkodási alappal. Az idők változnak, minden nemzetnek a jövőjét kell sikeressé tenni, őszintén, a múlttal való szembenézéssel, leszámolással, az abból fakadó tanulságokkal, pozitívan, energetikusan, tudással, szorgalommal, felelősséggel kell a jövőt építeni. Ehhez pedig érdemes egy ilyen hangulatú Himnusz.
Legtöbb ország himnusza ezért aránylag új, pozitív, lendületes, a jövőben hitet teremtő szöveg és zene. Sajnos a Magyarok erre nem fogékonyak. Ezért is……
Sokan a belül elnyomni való negatívum ellen, az orvosságaként használt, hazug öndicséreteket mentek meghallgatni, Március 15-én a viktortól, aki azt mondja a népének, amit azok szeretnek hallani. Bebeszéli nekik, hogy a veszteség az siker, a magyarok az eredménytelenség, tehetetlenség ellenére jobbak, különbek mindenkinél és mindig ígéri, mint minden politikus, hogy egyszer majd minden jobb lesz.
Ahelyett, hogy a veszteségek, sikertelenségek ellenében, jobb teljesítményre, pozitív hozzáállásra, a tudás megszerzésére, szorgalomra, felelősségteljes munkára buzdítaná a kormány a népet, és ebben korlátlan segítséget adna, a saját veszteségeit is sikernek könyveli el. A magyar embereket pedig, torz, hazug, soha nem történt példákkal traktálja a múltból, így akarja piszkálni a hallgatóság érzelmeit, miszerint még a demokráciát is a magyarok tanították meg Amerikának, no és a rabszolgák felszabadítása is Kossuth ötlete volt. A hallgatóság és volt köztük sok értelmes ember, elhitte mindezt, hogy új és fontos történelmi tényeket tanultak meg, ezzel a hittel élnek tovább és halnak meg.
Nem vagyok ellene, hogy Március 15 nemzeti ünnep legyen és méltó megemlékezés legyen a valós történelmi események értékrendszerbe illesztésével. Azonban nézzünk körül. Franciaországban nem ünneplik meg a Waterloo csatát ügyebár. A Spanyolok nem ünneplik meg az Armada szétverését a Brit flotta által. A Kínaiak nem ünneplik meg az Ópium Háborút és a Blokádot, stb., stb. Méltóan meg lehet emlékezni bármiről, ha az igazságot méltatjuk.
Magyarországon azonban megünneplik a veszteségeket, a viktor szerint a 48-as Szabadságharc elbukott, de mi Magyarok győzelemként könyveljük el és annak érezzük. Nekem ezzel van problémám. Ugyanis a Magyar történelemben vannak bőven győztes csaták, sikerek, amiket lehetne ünnepelni és nem kellene hazudni hozzá.
A Himnusz szomorú, önsajnáló, a sötét jövőt kivetítő szövege után azonban jó hallani, hogy Magyarországon (A Fidesz alatt) minden a legjobban van, ezen (a ma már nem) a legeslegjobb (hanyatló, Nyugati)Világon.
1:09 du.
Kedves Georgina Bojana!
Több dologgal is egyetértek az írásában.
De főleg, hogy nagyra tartja, szereti a Himnuszunkat,és hogy Kodály kiállását is megemlíti, és helyesnek tartja…
Igen,ez is identitás kérdése…
1:56 du.
Gyula Bognar, Jr.
2015 március 17
1:00 du.
Túl nagy feneket kerítesz a dolognak, és túl ideologizálod. Úgy ahogy van marhaság a himnusz szövegét összekapcsolni azokkal a dolgokkal amit teszel. Az emberek alapállásának a társadalmi környezet a meghatározója, nem a himnusz.
Ha az ideológiáknál tartunk. A himnusz jelenlegi megváltoztatása a történelmi folytonosság felmondása. Megváltoztatása a II világháború végén lett volna aktuális, ha nem a kommunista ideológiát akarják benne tükrözni. Akkor a ’89 rendszerváltás újabb aktualitás lehetett volna.
Bár a szocializmus lakossága eredményes, elégedett, pozitív volt, így maga a rendszerváltás nem is váltott ki náluk eufóniát. Vagyis akkor a himnusz sem volt más, mint történelmi folytonosság. Úgyhogy hagyjuk ezt a marhaságot a himnusz, meg a társadalmi közérzet közötti összefüggéssel. Ha jól tudom, ezt az ideológiát Bartustól vetted át.
2:05 du.
Kedves Donom, egyet nem értek: régebben, szilveszterkor mindig elszorult a torkom a Himnusz hallatán, néha még meg is könnyeztem. Azután szép lassan megszűnt ez az érzés – kifakították, kisajátították (mint a kokárdát) – és már hidegen hagy. Jelzem, nem bennem van a hiba.
2:18 du.
Gyula Bognar, Jr.
2015 március 17
1:00 du.
Leragadtam a himnusznál.
Történelmileg volt egy érdekes korszak. Magyar király és osztrák császár. Az egész török háború alatt azon őrlődött az ország, hogy a király leszarta a magyarokat, hagyta kivérezni, ugyanakkor ő testesítette meg az államot. Sok nemes is azon dilemmázott, felségárulás, vagy az ország többi része?
1848 nem elsősorban a bukott háborút, hanem az összefogást jelképezi, amikor az ország végre egy emberként a felszentelt állami jelkép ellenében is az ország a haza mellé állt! Úgyhogy nem értem az ezzel kapcsolatos ideológiádat sem.
2:21 du.
Ille István
2015 március 17
2:05 du.
Nem a Himnuszban van a hiba, a társadalmi környezetben. Ezt próbáltam elmondani Gyulának.
2:25 du.
egyetértek.
2:29 du.
A Herendi Porcelángyár Busuló Juhásza is a folytonosságot idézte. Milyen sikerrel?
A folytonosságot lehet pozitívan is fenntartani. Például lehetnének folytonosan őszinte, hozzáértő, becsületes emberek a Magyar Kormányban, a Magyar Bankokban, a Magyar Vállalatokban. Akkor a jó teljesítmény folytonossá tehetné a pozitív, önbecsülést és öntudatot. A Himnusz akkor a régi „balsorsról” szólna és nem kellene búsulni hallatán.
A folytonosság azonban a balsorsban való hit, az, hogy minden rossznak mások az okozói. Akiknek nincs önérzetük, magukban való hit¨ük, hogy még a balsors ellenére is sikeresek tudunk lenni, azoknak a múlt sikertelensége a folytonosság.
A Himnuszt az átlag ember gyakran hallja és akarja vagy nem érzelmeket ébreszt.
Ha Ön, Don Ovuz a balsors folytonosságával elégedett és ez többet ér és jelent, mint a saját és így a nemzet sorsának jobbra fordítása, ám legyen. A nagy többség továbbra is a balsorsán fog keseregni, évente több tucatszor, mentséget találva a mentális és morális lustaságra, hogy sorsán nem tud és nem akar javítani, azt az Istentől, vagy annak hiányában a hatalomtól, most a viktortól várja.
A múzeumnál ilyen várakozásokkal teli öreg emberek gyűltek össze és a Himnusz szépen megadta nekik a folytonosságot. Azt, hogy a magyar emberek nagy többsége egy olyan vesztes forradalmat ÜNNEPEL, ami elfogulatlan elemzések szerint szükségtelen volt és évszázados károkat okozott, aminek hatása a mai napig búsulásra késztet társadalmi elemzőket.
Ha ugyanis Széchenyire hallgat az ország, akkor nem szenvedett volna el évtizedes megtorlást és több évtizedes lemaradást a haladó Nyugat Európától és Ausztria egyenlő társaként a Nyugat Európai asszimilálódásra lett volna kész és abban sikeres. Talán még új Himnuszt is írt volna hozzá valaki.
Búsúljon csak a hazafias Magyar, okoljon másokat mindenért, a Himnuszában is, az könnyebb, mint a hibákat kijavítani és megdolgozni a sikerekért.
Nekem ez marad a véleményem, tisztelem az önét.
5:22 du.
A Hymnus-t imádom önmagában és megzenésítve is.
A cikket viszont nagy viszolygással olvastam. Először az ájtatos stílusa miatt, de mikor a hat évszázada alkalmatlan kisebbség is előkerült, már biztos voltam benne, mi zavar. A végén Wass Albert is szembe jött, no, elég volt.
A nacionalizmus olyan alantas és aljas ideológia, aminek kiváltott kontrollálatlan érzelmei könnyen csapnak át át őrjöngő pátoszba, és amit hirdet, attól a Hymnus istene mentsen!
A cikk sorait tartalmuk szerint is kell olvasni, nem csak a gondolatritmusa és művészi hatása szerint. Ez a cikk csupa panasz és vád. Olyan vádakat vesz elő, miket maga a Hymnus nem mond. A nagy nemzeti ájtatosság lenne az lépesméz, aminek a jobb sorsa érdemes hozzászólók sem tudnak ellenállni.
Igen Magyarország bajban van, gazdasági és erkölcsi bajban egyszerre, de ezért a „globalizmust” szidni, kisebbségeket vádolni és Wass Albertet imádni: rosszabb, mint szótlanul tűrni vagy elmenekülni.
1:02 de.
Gyula Bognar, Jr.
2015 március 17
2:29 du.
Ahogy olvasom a sorokat, kezdek egy messiást látni, aki megtalálta minden bajok okozóját, a himnuszt. Ha lecserélik a himnuszt, minden baj megoldódik, kivirágzik a rét, felragyog a nap, és szárnyalni fog a gazdaság!
Az a baj, hogy semmit nem ért és úgy gyárt ideológiát, hogy sem a történelmet, sem a jelenkort nem érti. De a himnuszt sem. Csak egyetlen példa:
.
„S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.”
Önnek ez szomorú, bús. Nekem fekete. A fekete sereg, mert ugyebár Mátyás fekete serege. Még Bécset is meghódítottuk! Csak ugye, azok a fránya költői képek! Az hogy a múltról is szól? Ezen az alapon a bibliából is ki kellene dobni az ószövetséget, hiszen az is a múltról szól, a lényeg viszont az újszövetség.
Mint mondottam a himnusz nem alsónadrág, hogy naponta cseréljük. Akkor cserélünk himnuszt ha elvetjük a múltunkat, vagy ha a történelmi -és nem ideológiai- viszonyok úgy alakulnak. Erre lett volna alkalom a II.v.h. vége. 1989 nem, mivel a rendszerváltás nem alulról, hanem felülről történt.
Az embereknek a himnusz a múltjukat jelenti, az elmúlt ezer évet, és nem a jövőjüket. Nem ül rá a mindennapjaikra, mert velünk ellentétben nem érnek rá filozofálni. Nem a himnuszon rágódnak, hanem azon, hogy holnap lesz-e kenyér a gyereknek, vagy éhesen megy az iskolába. Ezeknek a bajoknak meg nem a himnusz az okozója, hanem a politika, ami lehet jobb- vagy baloldali, csak elvett tőlük lehetőségeket. Így a társadalmi problémák megoldása sem a himnusz lecserélése.
A velem foglalkozó részhez. A magam részéről kettős állampolgár vagyok, és öt éve élek itt a munkám kapcsolatán. Sok mindent itt értettem meg, és nagyon sokat változott a véleményem, megítélésem az eltelt évek során. Valószínű, sőt majdnem biztos hogy nem fogok véglegesen itt maradni, de javasolnám azért, hogy ha véleményt akar alkotni, testközelből kell látni a dolgokat. A véleményét az befolyásolja, hogy adaptálja a témát a jelenlegi környezetére. Távolról minden másnak látszik, elvesznek a részletek.
1:37 de.
Gyula Bognar, Jr.
2015 március 17
2:29 du.
Magyarország soha nem volt, és nem lett volna Ausztria egyenrangú társa! Koronagyarmat volt, ami házasság útján került az osztrákok tulajdonába. Időnként kapott engedményeket, de a lényegen nem változtat.
1:44 de.
Gyula Bognar jr. „A nagy többség továbbra is a balsorsán fog keseregni, évente több tucatszor, mentséget találva a mentális és morális lustaságra, hogy sorsán nem tud és nem akar javítani, azt az Istentől, vagy annak hiányában a hatalomtól, most a viktortól várja. A múzeumnál ilyen várakozásokkal teli öreg emberek gyűltek össze…”
Fején találtatott a szög. Azok, bizony, a Kádár-rendszer csecsén nevelődtek, a jó állam bűvkörében, ahol nem kellett gondolkodniuk, és azt is megmondták nekik, mi a jó.
1:54 de.
endre: komoly szövegértési gondjai vannak. Wass Endre idéztetett, és nem imádtatott. Ha elég volt, nem kell a KMH-t olvasnia, főleg nem úgy, hogy belemagyaráz a cikkírók gondolataiba.
Ha G.B bekapcsolja a gépét, a többit majd ő játssza le magával.
2:11 de.
A szövegértési gondok a hülyeség eufemisztikus közlése, de én mindkettőt értem.
Nem megyek bele részletes elemzésbe. A szerzőt olvasva korábban is voltak gondjaim, de itt borult a bili. A továbbiakban tartózkodom tőle, mert emelkedik a vérnyomásom.
Írásai alapján Georgina Bojanát a legjobb szándékú és mély érzelmű írónak tartom, de olyannak, aki nem veszi észre, milyen hatása van szövegeinek.
2:26 de.
endre: javaslom, ne magyarázza meg, hogy én mit akarok mondani. Ha hülyeségnek tartom, akkor azt is írom. Egy idézetbe imádatot belemagyarázni változatlanul a szöveg helytelen értelmezésére utal. Idéztek itt már Gömböst, Hitlert, Szálasit, Sztálint, Kádárt, akkor az is az imádatukat jelenti? Ugyan, kérem…
Vérnyomásgondjaira javaslom a Co-Arbartant. Egy tabletta reggel, és 24 órán át rendben tartja.
5:34 de.
Ille István
2015 március 18
1:44 de.
Nyugdíjas klub?
A kognitívon mennyi menne át?
5:42 de.
Don Ovuz: szerintem azt sem tudják, mi az a kognitiv.Ráadásul Kádár idején nem is volt rá szükség. Igaz, most sem nagyon. Orbán gondolkodik helyettük is.
Ahogy a mondás tartja: a magyar polgárok agyuk 20%-át használják gondolkodásra. A többit Orbán használja.
7:31 de.
Kedves Endre!
István jól mondta, bekapcsoltam a gépem, s most én jövök.
Köszönném a kioktatását, elérhetőségét okvetlenül írja meg. Az ISKOLÁJÁBA beiratkoznék.
Miért?
„Kevés okosság” csak ragadjék már rám.
Miért?
Ön úgyis önszántából okít. Reménykednék abban, talán marad valami a kobakjában? No azért’ volna szükségem???! – Önhöz beiratkoznom?
Továbbképzésre.(( 🙂 ))
No, mára ennyi, elég Önből is, no meg az okításából, még belebetegszem.
(( :O ))
G.B.
7:53 de.
Kedves Barátaim,
kettő dolog ami igaz. A Himnusz úgy, ahogyan van, gyönyörű. Mind a szövege, mind a zenéje. Imádság egy jobb, élhetőbb életért.
A másik dolog pedig az, hogy nem tudom miért, de tény, hogy szeretünk „dagonyázni” a veszteségeinkben.
Ezen már többször vitatkoztunk baráti körömben.
Ezek tények.
A március 15. az Aradi vértanúk és 1956. No meg a többi.
Nehezen tudunk irányt változtatni. Pedig sokszor kellene.
Az is igaz, hogy legveretesebb ünnepeinket, az éppen hatalmon lévő kormány át- és megszabja. Úgy, hogy főként az ő javukra szolgáljon. Gondolok itt az ünneplésekre, ebből az okból elmondott beszédekre. Amelyeket már meg sem hallgatok.
Ünnepelek én is, ez természetes. Sőt még gyertyát is gyújtok, mindazokért, akik bármi okból veszteseivé váltak az akkori történések miatt. Ez az én gyertyám, ez az én fejet hajtásom.
Jó volna, ha jobb körülmények között élő nép, azért imádkozna, hogy még jobban élhessen. Az is tény, hogy történelmünk kereke, nem a nyertes és jó dolgokat dobja felénk. Ez már súlyos évtizedek óta így van. Nehezen éltünk, s nehezen élünk ma is.
Ezen túl kellene lendülnünk, de nem megy, mert mindig újból és újból kapunk a nyakunk közé. S, nem a jó dolgokat. Mit kapunk? Újabb adókat, védtelenséget, kiszolgáltatottságot, hideget és meleget. Nem érzem magam biztonságban, semmilyen téren. Soroljam? Tele is írhatnám a KMH-t a panaszaimmal.
*
Ezért is tettem az írás végére Majka dalát.
Most így éreznek egyre többen, erre nem vagyok büszke.
*
A Himnuszunkra viszont igen.
Akkor is, ha szomorú. Imádságnak élem meg, s imának viszont csodaszép. Lelket emelő sorok. Jó érzés belekapaszkodni, jó hinni és reménykedni, egy jobb sorsban.
Jómagam is, mint oly sokan kérjük Istent, hogy áldjon meg minket jó kedvvel, bőséggel. Ránk férne.
S kérésem folytatnám azzal, hogy nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel…
A legszörnyűbb az, hogy az ellenség itt van, közöttünk.
Hamarosan a „spájzban” is megtalálhatjuk. Ez itt a bökkenő! Részemről.
(( 🙁 ))
G.B.
1:01 du.
Köszönöm a cikket, nagyon tetszett!
1:29 du.
Ille: Én nem örvendek annak, ahogy a magyar társadalom alakult, hogy a fiatalok nagy része a Jobbikhoz húz, mert nagyon tragikus jövő lehet belőle.
Viszont annak ellenére, hogy kritikus vagyok az öregekkel (tájékozatlanságuk, hiszékenységük és hatalom tiszteletük miatt) sehol nem lehet elvárni tőlük, hogy új eszméket teremtve egy társadalom fejlődésén dolgozzanak. Ők már megépítették azt, amit tudtak mielőtt nyugdíjba mentek.
1:38 du.
Gyula Bognár jr. ha elárulná, miért is címezte ezt nekem, nyugodtan hajtanám álomra a fejem.
A fiatalok nagy része leszarja a politikát. Akik a Jobbikhoz húznak, azoknak hiányzik az összetartozás, az együtt lépés érzete. Két év cél és értelem nélküli katonáskodás leszoktatná őket róla.
2:08 du.
Don Ovuz: Mint írtam tisztelem a véleményét. Kibővítem, ha lehet udvariasan. Nekem megvan a véleményem és kifejtettem, értem, hogy önnek más a véleménye és azt is, hogy nem fogjuk egymást meggyőzni, hogy megváltoztassuk. Egyébként SEHOL nem írtam, hogy minden bajok okozója Magyarországon a Himnusz. Tragédiák és sikerek sorozata minden ország történelme, de a legfontosabb, hogy a jövőbe pozitívan, önbizalommal, lelkesedéssel tekintsünk. Erre ösztönöz legtöbb nemzet Himnusza.
Ha pedig Ön nem látja, hogy szinte minden nép himnusza tükrőzi annak általános érzelmi beállítottságát és a történelméhez való viszonyulását, ami megalapozza a jövő iránti elvárását, akkor igazán nincs miről beszélni. Hiszen akkor a Himnuszoknak semmi jelentősége nincs, sehol.
Egyébként az én Himnuszom már régen a Star Spangled Banner és higgye el annak is megvan mind a tragikus, mind a sikeres történelmi alapja. Az itt élő emberek nagy része és van mindenféle nemzetiségű, származású, kultúrájú, nem annyira hajlamos a búsulásra. Mindig is azon volt a hangsúly, hogy a sorsunkat mi irányítsuk, aktívan és a legjobb képességünk szerint.
Ez így van mióta az első bevándorlók (104) megérkeztek Április 6-án, 1607, Jamestown-ba, és ezért állt ki kevesebb mint 80 Minuteman, 700 jól képzett Brit katona ellen hajnali 4:15-kor Április 19, 1775-ben, Lexington mezején, ahol eldördült a lövés, amit meghallottak szerte a Világon. Ezek az emberek tették lehetővé, hogy az USA az egyetlen állam, amelyiknek polgárai, kezdésként még reguláris hadsereg és tengeri flotta, pénz, (adók) hiányában, de háborúban nyerte el függetlenségét az akkori legjobban kiképzett, legnagyobb hadsereg, tengeri flotta ellen, a Brit Birodalomtól. Ezt tükrözi az Amerikai Himnusz, aminek hallatán senkinek nem kell elbúsulnia.
2:13 du.
Don Ovuz: Azt hittem Magyarország a Karlócai béke során került az Osztrákok uralma alá.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Karlócai_béke
3:06 du.
Gyula Bognar, Jr.
2015 március 18
2:08 du.
Nos az én eredeti Himnuszom Európa legrégebbi himnusza, és azon kevesek közé tartozik, aminek eredeti szövege nem volt.
Azóta írtak hozzá.
Gloria, gloria, corona de la Patria,
soberana luz
que es oro en tu Pendón.
Vida, vida, futuro de la Patria,
que en tus ojos es
abierto corazón.
Púrpura y oro: bandera inmortal;
en tus colores, juntas, carne y alma están.
Púrpura y oro: querer y lograr;
Tú eres, bandera, el signo del humano afán
A történelem folyamán kétszer változott, de csak a szövege. A diktatúra átíratta a szöveget, de a bukásuk után visszakaptuk a régit. Viszont magyar származásúként a magyar himnuszt is magaménak érzem, és szépnek találom. Egyetlen problémát látok, nemzeti himnusznak túl hosszú. Így valóban nem győzzük meg egymást.
6:06 du.
Asszem, rosszul álltyok neki a dolognak.. A Himnuszt annak kéne tekinteni, aminek Kölcsey szánta,: imádságnak.
Természetes, hogy a XVIII-XIX. században más volt az életérzés, kötődés a valláshoz, Istenhez, hazához.
Mai szemmel, hozzáállással, kibővített történelmi ismeretekkel, persze lehet dolgokat belemagyarázni, pedig nemkéne..
Most túl azon, hogy zeneileg is a világ egyik legszebb Himnusza, hagyjátok meg nekem és a hozzám hasonlóknak, hogy hallatán elérzékenyüljek, alkalmanként büszkélkedjek..
8:36 du.
Georgina Bojána
Gratula az íráshoz.
8:37 du.
Gyula Bognar, Jr.
Egyszer a rádióban egy erősen nemzeti érzésű művészet-történésztől hallottam szinte ugyanezeket a gondolatokat. Annyira, hogy a hasonló életérzésű, önsajnálatba temetkező Székely Himnuszt helyett írt egy optimistább változatot.
8:54 du.
„La Marcha Granadera” a királyi család neve nélkül. 1770-ben találta King of Spain Carlos II.
3:45 de.
Jaj, a csudiba, ismételten „felfortyanásokat” okoztam.
A szándékom, nem ez volt. Azt viszont igen, hogy a mai életkörülményeink, kilátástalanságaink, biztonságunk elvesztése miatt egyre többen imádságra emelik a kezüket.
*
Azt viszont az emberek többsége erősen hárítja, hogy helyette, helyettünk, megkérdezésünk döntsenek – pl. az üzletek vasárnapi bezáratásáról.
Sokan nem néznek a dolgok mögé, nem látják meg azt, hogy ezzel a jelenlegi kormányunk határozottan azt jelezte, hogy az van/lesz amit ők akarnak. A mi akaratunk, a lét- vagy nem lét kérdésünk?! – ezt a Fidesz nemtörődöm módon átlépi. Az pedig, hogy mi a jó nekünk, azt az „uralmon lévő kormánynak nem számít, az nem az ő létkérdésük. Mint ahogyan az sem, hogy olyan sokan veszítették/veszítik el emiatt a munkájukat. Ez egy határozott jelzés, hogy amit Döbrögi és a KDNP kiagyal, az lesz és punktum.
Emberek ezért lesznek otthontalanok, depressziósok, gyerekeik állami gondozottak? Nem tudják rezsijüket, törlesztéseiket fizetni? Döbrögit és társait ez, egyáltalán nem érdekli.
*
Miért és hogyan is kerül e bejegyzésem, egy ilyen írásom után? S, ebben (ez okból is) végtelenül elkeseredett létünkben, bizony, bizony egyre többen – imádságként idézik – a Himnusznak első strófáit.
*
Megjegyezném azt is, hogy bizony, bizony többnyire az idős emberek húzták azt a bizonyos keresztet/ránk is!/a Fideszre a szavazáskor.
Többen nem is mentek el, s ez itt a baj. Soha nem szabad feladni, semmit. Az emberek önként tették a járomba a fejüket. A választás lehetőségével nem éltek. Nem bíztak a törvényességben. No igen, ez is egy vélemény! De ezt kevesen veszik figyelembe. Pedig de nagyon kellene. A törvényben való hitvesztés. Tudjuk, ez van, létezik, a jelenlegi kormány ezt megteremtette.
Egyértelműen nem a fiatalok, de főként a mély nyomorban, a létminimum alatt, a munka nélkül élők kapaszkod(ná)nak a Jobbik eszméibe. Nem látják, nem ismerik fel a Jobbik álarc mögötti (félelmetes) dolgait.
Nincs biztonságunk, a Jobbik mit ígér? Biztonságot. Nincs munkalehetőség. A Jobbik mit ígér? Munkalehetőséget.
A többi párt már bebizonyította, hogy szeretnek, sőt tudnak is, „eredményesen” a zavarosban halászni. Tették ezt olyan sikerrel, hogy milliárdos vagyonokat kapírgáltak össze, mind maguknak, mind egyéb családtagjaiknak, sőt barátaiknak is.
Ebből a szempontból a Jobbik ez eddig tiszta maradt.
Az viszont szomorú, amikor fel-fellebbentik a fátylat az álarcuk mögötti szörnyről. Ha nem ők, akkor másképpen döbbenünk erre, szembesülünk ezzel.
Ezen nem szomorkodni, de még időben, de ellene kell tenni. Elmondani, leírni, minden módon terjeszteni azt, ha a Jobbik kerül(ne) hatalomra, akkor cudar egy világot teremt(het)nének meg. Köszönöm, én és ezért sem a barátaim, sem én, ebből nem kérünk. Az itt felszólaló fórumtagok többsége és az olvasók sem.
A Himnusz, a történések és a tények miatt, ezek szerint, időszerű volt/van és lesz is.
Szívemből kívánom, következzék be az az idő, amikor egy jobb, szebb életet megélt nép, NEM ezért emeli kezét az Ég felé. Azért viszont igen, hogy a jobb, még jobb, a szép még szebb legyen! S, akkor nemcsak fohászkodjunk, de köszönjünk is mert lesz mit. Igen, Istennek, s, az akkori becsületes, (remélem lesz ilyen?!) a nép érdekeit képviselő kormányunk, munkája miatt.
No ez is egy fohász volt, egy szebb, élhetőbb, jobb jövő felé.
Kérdésem csak az, ez mikor következik be?
(( :O ))
G.B.
7:14 de.
Georgina Bojana
2015 március 19
3:45 de.
Időnként messzebbre kalandozunk mint a szerző gondolta. De a hatlövetű konyhakés még a kredenc fiókban pihen, így nincs semmi gond. Csak kicsit összekócoltuk egymást.
11:48 de.
Gyula Bognar, Jr.
2015 március 18
2:08 du.
Nem értek egyet ezzel. Nem lehet az USA türténelmét és jelenjét összehasonlitani a magyaréval. Egysazerűen nem lehet.
Az USA először is sokkal fiatalabb, k.b. akkor alakult meg nagy nehezen, mikor Kölcsey a magyar himnuszt írta.
Nem volt állandó életveszélyben szószerint, a tatár, mongol, török, náci és orosz veszélynek és leigázásának.Nem volt itt idegen nemzet uralkodás, mint a magyarnak. 150 év török, 45 év orosz és a többi. Hasonlata, nem áll meg.
1:37 du.
Az USA NEM akkor alakult meg, amikor Kölcsey a Himnuszt írta, (1823-1776=47).
Az Amerikai Himnusz régebbi, mint a Magyar Himnusz. 1814 Szeptember 7-én írta Francis Scott Key, és Szeptember 17-re a testvére a zenét szerzett hozzá. Az alkalom, hogy a 24 órás Brit tüzérségi bombázás után is ott lobogott az Amerikai zászló Fort McHenry tornyán és az erőd megakadájozta, hogy a Brit hajók bejussanak a Chesapeake Bay-be, hogy a katonákat partra tegyék az Amerikai sereg ellen harcolni.
De az Amerikai történelem nem 1776-ban kezdődik, amikor 13 aláírta az Articles of Confederation, hanem 1607-ben, Jamestown megalakulásával.
Egy kis történelem akkor:
Az Amerikai telepesek az első naptól kezdve, 1607-től, Jamestown megalapítása óta demokratikus elvek alapján szervezték és igazgattak minden települést, falút és várost, a Coloniákon. Itt esküdtszék volt MÁR 1607-ben is, amikor Jamestown vezetőjét leváltották és elítélték idő és pénz pazarlás miatt, ami a zord tél alatt emberéletekbe került. Itt már akkor is a bíróságokon, 12 felesketett ember a polgárok közül mondta ki az ítéletet a bemutatott bizonyítékok alapján, hogy a vád minden kétely nélkül megállja a helyét vagy sem.
Esküdtszék ítélte el azt a 8 Brit katonát is, akik 1770 Március 5-én a tüntető Amerikai polgárok közé lőttek, 5 polgárt megöltek a Bostoni Vérengzés alkalmával. Hat katonát felmentettek, mert önvédelemből tették, azt lőtték le, aki rájuk támadt. Kettőt bűnösnek nyilvánítottak, mert a tömegbe lőttek, életük veszélye nélkül. Halálbüntetés helyett, ezeknek a hüvelykujjukra égettek egy jelet, hogy a Bibliai védekezést a kegyelemért másodszor ne használhassák fel, majd 2 éven belül haza lettek küldve Angliába, hogy ott folytassák szolgálatukat.
Köszönöm a figyelmet.
1:53 du.
Gyula Bognar Jr. ne vitatkozzon Bencsiccsel, ő jobban tudja. Vagy nem.