Amikor meglátta az autót, nagyon elcsodálkozott azon, miért szállnak be egy rossz autóba, aminek még teteje sincsen. Az 5 ezer forintból amit kapott azért, hogy jöjjön le Sümegre elcsábult és elment fodrászhoz. Évek óta már nem nagyon engedhette ezt meg magának. Most úgy döntött ennyi még neki is jár az élettől. Nem csak vágást kért, de festést is. És igyekezett nem elsírni magát, mert hogyan is venné már az ki magát, ha azt látnák a népek, hogy ő az öregasszony ül a búra alatt és sírdogál. A maradék pénzből vesz majd haza felé maradék húst, hogy főzzön egy utolsó jó kocsonyát a papának. A két unokának is jut még egy-egy tábla csoki. Hétvégén náluk lesznek, mert Margitkáéknak dolguk van, vagy mi a fene. Nem tudja, nem számít, az unokáknak mindig örül, bár néha nagyon elfárasztják.

Sokszor mentek ők a papával azokra a jó kis buszos kirándulásokra. Ami nem került szinte semmibe, csak valamikor ebéd után végig kellett bóbiskolni egy termékbemutatót. Így jutott el először Sümegre is. Most is busszal hozták, de a kedves fiatal emberek és itt nem is kell azt a veszett rikácsolást hallgatni, ami a termékbemutatóval jár, csak ül az autóban és lengeti a zászlót. Érdekes dolog ez a nincs teteje autó, mert emlékszik, ilyet talán valami olasz filmben látott még a 70-es években amikor fiatalabb lány volt és talán az Al Bano játszotta a főszerepét. Irigyelte is akkor azt a lányt, akit ezzel a szép autóval visznek valahova, soha nem hitte volna, hogy egyszer ő is ilyenbe fog ülni. Itt ismerkedett meg Gizikével és Ilonával is. Nagyon kedvesek, Ilona régen cukorka boltban volt eladó, Gizike varrónőként dolgozott a nyugdíjig. A buszon idefelé megmutogatták egymásnak az unokák képeit, recepteket is cseréltek, megbeszélték a betegségeiket. Olyan kedves emberek!

A buszról leszállva elvitték őket egy étterembe ebédelni. Nagyon szép hely volt és buborékos vizet is kaptak az ebédhez. Azt ő olyan nagyon nem szereti, mert büfizik tőle. Attila, az a szimpatikus fiatalember, aki a szervező már az ebéd közben elmondta, hogy pontosan mi lesz a dolguk. Ők ebben az autóban ülnek , mosolyognak, integetnek a zászlóval. Pár órát köröznek így a városban, aztán még lesz vacsora és irány haza Pestre. El ne felejtsen Bélának cigit venni, megígérte, hogy visz neki haza.

Amikor beszállt az autóba, ijedten vette ölébe az Auchanos nagy neylon szatyrát. Abba vannak az ajándékok amit a fiatalembertől kapott és még CD is, aminek Janika biztos örülni fog. Legalább nem kell gondolkodni azon, mit vegyen majd névnapjára. Meg a szatyorért is kár lenne, régóta meg van már, jó a fogása és sok minden fér bele. Vigyáz rá, úgy integet. A bőrkabátos ember, aki az autót vezette nem volt túl barátságos, olyan csúnya hangon szólt rájuk, hogy lengessenek már mami! amikor kicsit pihentek vagy elmerültek valami látványba. Sok fényképezik őket. Gizike térfásan lefényképezte az őket fényképezőket. Sokan furcsán integetnek, ma a fiataloknál divat úgy integetni, hogy a középső ujjukat emelik az ember felé. Sümeg amúgy nagyon szép kis város, egyszer a papával, a gyerekekkel és az unokákkal is el kéne ide jönni. Igaz ha nekik kéne maguknak fizetni az utazást, az nagyon sokba kerülne, azt nem engedhetik meg maguknak. Na de hátha egyszer a CÖF több embert is kér utazni és akkor jöhetnek mind.

Haza felé a buszon Ilona meséjét hallgatta arról, milyen volt amikor Holtzer Zsigmond tánciskolájába járt még. Neki is jöttek elő emlékek abból az időből, de aztán a busz monoton hangja, Ilona dallamos beszéde és a nap fáradtsága együtt legyűrték és elszundikált. Álmában újra fiatal volt, a papa is újra az a fess fiatalember lett, akibe egykor beleszeretett és a bot se volt a kezében. Mosolyogva ébredt erre amikor a busz a Lágymányosi hídon haladt keresztül. Megitta a tea maradékát, bekapott egy cukorkát és úgy gondolta, ez egy szép és hasznos nap volt.

Rózsa Mihály