Egy ellenzéki jelleggel bíró tüntetés rendőrhatósági betiltása kapcsán mindig felmerülhet az, hogy alapjában véve a leírt és a valós indok között van némi rés. Olykor szakadék. Még akkor is, ha különben érthető a leírt indok is. Mint legutóbb, amikor a miniszterelnök háza előtti tüntetést tiltották be.

A hivatalos indok ugyanis az, hogy a tüntetés zavarná a környék békéjét és nyugalmát. Bucsek Gábor rendőrségi főtanácsos szerint a XII. kerület Cinege utcában lakóknak joguk van ahhoz, hogy vadidegen emberek ne nézzenek az utcáról az orcájukba. De a kertjükbe sem. S tulajdonképpen ez egy teljesen elfogadható vélemény. Magam is utálnám, ha a jól megérdemelt köldökvakarászás közben belesnének az ablakon. Habár erre elég régóta ismert egy igen hatásos megoldás. Úgy hívják, hogy függöny. A főtanácsosi határozatról szóló hír hatására hirtelen arra is gondoltam, hogy adakozást kellene kezdeményezni. A miniszterelnök ugyanis ezek szerint egy olyan környéken kénytelen meghúzni magát, ahol nem telik a népeknek függönyre. Aztán az is eszembe jutott, hogy az ugyanitt lakók ugyanakkor igazán nyílt és befogadó emberek lehetnek.

Az ugyanis teljesen jogos elvárás, hogy idegenek ne szemléljék az említett hasvakarást, de még emlékezhetünk a környék korábbi zárlatára is. Akkor a miniszterelnök hasonló műveleteinek titkossága érdekében a TEK zárta le a környéket. Az ő jelenlétük tehát nyilván azért nem zavarta az ott lakókat, mert nem voltak idegenek. A végén még ki fog derülni, hogy tulajdonképpen a környékbeliek zárlatoltak annak idején. Jelmezkölcsönzőből beszerzett TEK-nek látszó ruhában. De inkább a nyílt, és befogadó légkörre szavazok. A barátságos, és a környékbeliekkel hamarosan pertut ivó terror-elhárítókat befogadta a Cinege utca baráti közössége. S akkor máris nem vad idegenként tartottak ellenőrzést, hanem barátként kukkantottak be a lakásokba az utcáról. Mert egy ilyen barát nyilván megérdemel minden nyíltságot. Különben esetleg nem benéz az ablakon, hanem beugrik. Bakancsostól. Az meg ki a fenének hiányzik?

Aztán arra is gondoltam, hogy egy ilyen gondoskodó főtanácsos is kell, mint egy falat kenyér. Személy szerint sajnálom, hogy nem volt belőle néhány példány korábban is a városban. Akkor például, amikor nem egy facér napra, hanem hetekre lakták be a Parlament előtti térséget. De arra is emlékezhetünk, amikor Gyurcsány Ferenc háza környékére vetődtek oda a csendesen lopakodó akkori ellenzékiek. Oda is kellett volna egy Bucsek Gábor. De nem volt. Csak tüntetés. Hiába, akkor a kutyát sem érdekelte a környékbeliek nyugalma, kertje, ablaka. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy Orbán Viktornak és a környékében nyomorgóknak ne lehetne joga a csendes magánéletre. Igenis, joga van. A miniszterelnöknek különösen. Fárasztó idegmunka lehet a bennfentes információkkal való megfelelő sáfárkodás közepette olykor megszólalni a nyilvánosság előtt. Még akkor is, ha panelbeszélgetések gyanánt panelbeszédeket mond legtöbbször.

Az egykori pisis forradalom kapcsán aztán eszembe jutott az is, hogy volt pár évvel olyan is, amikor egy hidat zártak le. Olvassuk tehát, mit is mond a Fidesz a hídlezárásról: „A baloldali provokátorok nem bírnak magukkal, újra Budapesten balhéznak. Az elmúlt évek sorozatos törvénytelen és erőszakos akciói után, most éppen a Szabadság hidat zárták le”. Hopp! Zavar lehet az erőben, mert anno az Erzsébet hidat zárták le. No igen. Ez a Fidesz-állásfoglalás a mai nap terméke, tényleg a Szabadság hidat zárták le tüntetők. Érdekes lenne megtalálni azt a nyilatkozatát a mostani kormánypártnak, ami az Erzsébet hídi blokád mélységes elítélését foglalja magába. Mert azért annak a hídnak a lezárása semmivel nem volt jobb, mint emezé. S persze például a TV-székház felgyújtása sem volt egy kifejezetten erőszakmentes eseménysorozat része.

Csak hát ugye az üléspont nyilván erősen meghatározza a Fidesz-nyilatkozatokban éppen elítélt eseményeket. Az álláspont ilyetén determináltsága nem új. S ahhoz képest, ahogy Orbán Viktor szembemenni saját korábbi énjével, még csak nem is kirívó.