1944. július 20. Áthaladt Kassán a rákoscsabai (1230 fő) deportáltakat Auschwitzba szállító transzport. Rastenburgban, Hitler kelet-poroszországi főhadiszállásán a háború befejezését kívánó német ellenállási csoport megbízásából Gróf Claus von Stauffenberg vezérkari ezredes sikertelen bombamerényletet követett el Adolf Hitler ellen.
Lemondott tisztségéről Rátz Jenő miniszterelnök-helyettes, ezzel tiltakozva azért, mert Horthy nem volt hajlandó törvényerőre emelni a zsidóellenes rendeleteket.
A Dnyeszter nyugati partját védő 20. gyaloghadosztály megkezdte visszavonulását.

1944. július 21. Vajna Gábor reggel megérkezett az Összetartás szerkesztőségébe, és javasolta, hogy Hitler ellen előző napon elkövetett merénylettel kapcsolatban keressék fel Veesenmayert, és fejezzék ki szerencsekívánságaikat. A javaslatot Kemény Gábor, a lap szerkesztője, elfogadta, délben, telefonon történt egyeztetés után, hét vezető párttag jelent meg a német követségen. Látogatásukat Veesenmayer megköszönte. Kifejezte annak fontosságát, hogy a Führer túlélte a merényletet, és tájékoztatta őket, hogy Szálasi emlékiratát Hitler megkapta, de az adott helyzetben teljesen elfoglalja a háború alakulása.
Dálnoki Miklós Béla vezérezredes találkozott Hitlerrel.

1944. július 22. Dr. Török Sándor és a búvóhelyre vonult Kahan-Frankl Samu lemondása után, a Magyarországi Zsidók Országos Szövetsége Ideiglenes Intézőbizottságába dr. Boda Ernőt és Stöckler Lajos csipkegyárost nevezték ki.

1944. július 23. A nemzetközi Vöröskereszt küldöttei felkeresték Theresiensadtot.
Folyamatos szovjet támadások következtében a magyar csapatok a Kárpátokig vonultak vissza.

1944. július 24. A kistarcsai internálótáborban történtekhez hasonló módon 1.500 főt deportáltak a sárvári táborból. A szovjet hadsereg felszabadította a lublini és majdaneki koncentrációs táborokat.

1944. július 24. Weisz Arthur üvegkereskedő Vadász utca 29. alatt lévő házában(„Üvegház”) megnyílt a svájci követség Idegen Érdekeket Képviselő Osztályának kivándorlási irodája. Itt Carl Lutz támogatásával kezdődött nagyszabású mentőmunka, a Sztójay-kormány engedélyével kivándorlási listák készülhettek. Hasonló munkát végzett Valdemar Langlet, a Svéd Vöröskereszt képviselője, aki május óta adott menlevelet (Schutzbrief) az üldözötteknek. A Svéd Királyi Követség Carl-Ivan Danielsson követ aláírásával svéd ideiglenes útlevelet adott svéd rokonokkal, svéd kapcsolatokkal rendelkezőknek. Először 640 védlevelet, mentesítő igazolványt (Schutzpass) adtak ki. Ezt a munkát fejlesztette tovább Raoul Wallenberg. Jelentős mentő tevékenységet végzett Angel Sanz Briz spanyol ügyvivő is, aki 352 zsidót francia nyelvű, ideiglenes spanyol útlevéllel látott el, 1898-an pedig spanyol védlevelet kaptak, spanyol „rokonságuk” okán. Mintegy ezer magyar zsidó életét mentették meg portugál diplomaták. A Zsidó Tanács memorandumban fordult Magyarország befolyásos egyházi és világi vezetőihez. Ebben leírták, milyen kétségbeesett fizikai és lelki állapotban vannak a budapesti zsidók, megemlítették, hogy a jó erőben lévő zsidóknak meg kellene engedni, hogy a társadalom és az ország javára dolgozzanak, illetve hajlandóságukat fejezték ki a kivándorlásra, ha azzal a deportálás elhárítható.

1944. július 25. Szálasi felkereste Veesenmayert, és Horthy előző napi kijelentésére alapozva, bel- és külpolitikai javaslatait előterjesztette. Ezek értelmében koalíciós kormányt kellett volna létrehozni, a megfelelő pártok bevonásával. A honvédelmi tárca kivételével Szálasi minden minisztérium élére a Nyilaskeresztes Párt tagját kívánta helyezni.
Beregfy Károly vezérezredes áttelepítette harcálláspontját Bohorodcsániból Tatarovba, emiatt ideiglenesen elvesztette az összeköttetést csapataival.
A szovjet csapatok, Ottynia után, elfoglalták Nadvornaját is, ami által az 1. hadsereg kettészakadt. Sztanyiszlau előtt védekező 20. gyaloghadosztályt is támadás érte. Gyelatyinnál hatalmas torlódás alakult ki. A szovjet csapatok eközben nem üldözték teljes erővel a visszavonulókat, hanem a VII. hadtestet követve Gyelatin felé nyomultak előre, feltehetően azzal a céllal, hogy a város elfoglalásával átkarolják a VI. hadtestet is.

1944. július 26. Ülést tartott a Pesti Izraelita Hitközség rabbisága, dr. Groszmann Zsigmond főrabbi elnökletével, dr. Hevesi Ferenc főrabbi, továbbá dr. Scheiber Sándor, dr. Farkas Ervin, dr. Schwartz Benjamin rabbisági tagok, dr. Bernáth Miklós, dr. Berkovits József vendég tagok részvételével. Az ülésen nyilatkozatot fogadtak el, melyben igyekeztek minden felelősséget elhárítani magukról a magyarországi zsidóságot ért csapásokkal kapcsolatban. Részlet a nyilatkozatból: „Már akkor, amidőn március havában kívülálló hatóságok megbízták hitközségünk vezetőit egy Központi Zsidó Tanács tagjainak javaslatba hozásával, ezen Tanácsba rabbiságunk egyetlen tagja sem nomináltatott a felszólított felekezeti tényezők részéről. Azóta a Zsidó Tanács egy alkalommal sem kérte ki rabbiságunk véleményét még vallási kérdésekben sem; minden ténykedése, eljárása és intézkedése rabbiságunk tudta nélkül történt, mintha a zsidóság nem volna hitközösség.”
Az 1. Belorusz Front Radomnál elérte a Visztula folyót. Himmler további intézkedésekig leállíttatta a deportálásokat Magyarországról. „Keszthelyi járás főszolgabírája 5090/1944. Tárgy: A keszthelyi zsinagóga és a hévízszentandrási imaház lebontása. Véghatározat. Építésrendőri és közbiztonsági okokból a keszthelyi Zsinagóga és a hévízszentandrási imaház lebontását elrendelem… 1. A lebontási költségek nem terhelhetik a közületek pénztárát. Az épületekből kikerülő bontási anyag egyfelől szoros zár alá tartozó zsidó vagyon, másfelől pedig anyaggazdálkodás szempontjából zárolt építési anyag…3. A volt zsinagóga és imaház berendezési tárgyai a zalaegerszegi m. kir. pénzügyigazgatóságnak adandók át leltárilag és meg nem engedhető, hogy bármiféle legkisebb értéket sem képviselt tárgy széthurcoltassék.4. A volt zsinagóga és imaház lebontása után maradt üres telket a község további rendelkezésig közterületként kezeli. Megokolás: A rendelkező rész értelmében határoztam, mert a zsidóknak gettókba való összegyűjtése, majd innen véglegesen történt kiköltöztetésük következtében a keszthelyi zsinagóga és a hévízszentandrási imaház elvesztették eredeti rendeletetésük célját, s e gazdátlanná vált épületek lebontása úgy építésrendőri mint közbiztonsági okokból kívánatos…”

1944. július 27. A szovjet csapatok elfoglalták Lemberget, ahol 110 ezer zsidó vesztette életét a német megszállás alatt. Csak néhány zsidó – többségük a csatornákban – élte túl a német megszállást.
12 nappal az után, hogy a németek 7000 helybéli zsidót deportáltak és 100 embert legyilkoltak,- felszabadul a litvániai Siauliaj. A Szovjet hadsereg felszabadította a lettországi Daugavpilst (Dvinszk).
Ságvári Endre illegális kommunista politikust, aktivistát egy csendőri igazoltatást követő tűzharc során halálosan megsebesítették.
A brit és amerikai légierő bombatámadást hajtott végre a csepeli Weiss Manfréd Művek ellen. Nagyobb angolszász légitámadás zajlott Budapest térségében.
Stöckler Lajos megkezdte működését a Magyarországi Zsidók Országos Szövetsége Ideiglenes Intézőbizottságában.

1944. július 28. Heinrich Himmler egyetértését fejezte ki Horthynak a deportálások leállítását illetően.
A Budapesti Közlönyben megjelent Jaross Andor belügyminiszter aláírásával a 191.449/1944. VII. b. számú rendelet dr. Boda Ernő és Stöckler Lajos kinevezéséről.
A Vörös Hadsereg elfoglalta az ukrajnai Breszt-Litovszkot.

1944. július 29. A szovjet hadsereg átkelt a Visztulán.
3520 zsidót halálmenetben indítottak el Varsótól nyugat felé.
A Harc „A zsidóság áttérése” című vezércikkében Bosnyák Zoltán hangsúlyozta, hogy a zsidók csak azért fogadták el a kereszténységet, hogy megmeneküljenek a rájuk váró sorstól. Ugyanitt dr. Berend Béla – „Egy rabbi a zsidók tömeges megkeresztelkedéséről…” -, ír, és a szélsőjobboldaliak álláspontjával egybehangzóan azt hangsúlyozta, hogy a kitérés sem változtat a zsidók helyzetén.
Reggel Szálasi Ferenc beszélgetést folytatott Vörös János vezérkari főnökkel Dísz téren lévő irodájában, kifejtette a párt addigi küzdelmét, hűségét Horthy Miklós iránt, és aggodalmát, hogy a kormányzó esetleg lemond. Válaszában Vörös bizalmasan közölte vele, hogy a kormányzó tervezte lemondását, vagy csak bizonyos jogkörökről való lemondását, azonban erről ő lebeszélte. Szálasinak a katonai kormány kinevezésére vonatkozó kérdésére a vezérkari főnök azt válaszolta, hogy ebben az ügyben Csatay Lajos honvédelmi miniszterrel tárgyaltak Horthyval. A kormányzó aziránt érdeklődött, hogy a hadsereg ellen tudna-e állni a németeknek, ha e nekik nem tetsző lépést megtenné. Csatay kijelentette, hogy a hadsereg képes erre, azonban Vörös a terve ellen foglalt állást, lebeszélve a kormányzót róla.

1944. július 30. Nagyobb angolszász légitámadás zajlott le Budapest térségében.
Rodosz és Kósz szigetéről 1700 zsidót szállító 3 tankhajó megérkezett Pireuszba, ahonnan teherautókon az Athénhoz közeli Haidar börtön internálótáborába kerültek.
A franciaországi Toulouseból több száz zsidót deportáltak Auschwitzba.
Hellebronth Vilmos vezérőrnagy, az Otto Winkelmannal folytatott előző napi megbeszélésnek megfelelően, felkereste Pomázon Magyarossy Sándor altábornagyot, hogy tárgyaljanak arról, utóbbi milyen feltételekkel vállalná a miniszterelnöki tisztséget.

1944. július 31. A franciaországi Drancy ideiglenes lágerből deportálták az utolsó 1300 zsidót Auschwitzba. Innen összesen 73.853 zsidót szállítottak a halálba.
Amerikai csapatok Avranches-nál áttörték a német védelmi vonalakat, majd 3 nap alatt benyomultak a Bretagne-félszigetre és elérték a Loire folyót. A Kobra-hadművelet zárásaként az amerikai csapatok elfoglalták, a német ellentámadásokat visszaverve, megtartották Avranches városát. Ennek révén a George S. Patton vezette egységek kitörhettek a Cotentin-félszigetről, nyugati, Bretagne felé, illetve déli és keleti irányban. E mozdulatok gyakorlatilag egyértelművé tették a németek vereségét Normandiában.

1944. augusztus 1. Varsóban a náci megszállás elleni felkelés tört ki, amelyet a németek csak október 3-án tudtak leverni. A nagyszabású felkelés katonai vezetője a londoni lengyel emigráns kormány alatt működő Honi Hadsereg (Armia Krajowa) megbízásából T. Bór-Komorowski tábornok volt.
A szovjet hadsereg felszabadította a litvániai Kaunast.
A helyi litvánok meggyilkolják Jan Pauvlavicius ácsot, aki zsidókat rejtegetett.
Az olaszországi Pisában a nácik lemészárolják a zsidókat és Giuseppe Pardo Roquest, a helyi zsidó közösség vezetőjét.
A Magyarországi Zsidók Lapja cikket közölt a zsidók kikeresztelkedése ellen.
Bosnyák Zoltán és Endre László a Zsidókérdéskutató Magyar Intézet javára való adakozásra szólította fel a megyei és városi közhivatalnokokat.
Délután öt órakor ülést tartott a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség. Az ülésen az egyik alapító és vezetőségi tag kijelentette, hogy nem hajlandó Imrédy Bélával együttműködni, mert pártpolitikára használja a szövetséget, illetve, mert 25%-ban zsidó. Az újabb támadások hatására Imrédy lemondott a KABSZ elnökségéről, pár nap múlva a kormányból is távozott.

1944. augusztus 2. Előjött az illegalitásból a kovnói (Kaunas) gettó néhány túlélője, köztük Efráim Osri rabbi, a Soával kapcsolatos Responzumok szerzője.
Életbe lépett az 1944. évi 2. 880. M. E. sz. rendelet a zsidók üzlethelyiségeinek hasznosításáról.
Törökország megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Németországgal.

1944. agusztus 2-3. A nácik legyilkolták az auschwitzi tábor utolsó 3000 cigány foglyát, közöttük magyarokat. Nemzetközi cigány civil szervezetek 2004-ben kezdeményezték, hogy augusztus 2-án délben egyperces csenddel emlékezzenek a holokauszt roma (porajmos) áldozataira.
A német részről a deportálások folytatása miatt, illetve az ország befolyásos politikai és egyházi vezetői részéről ellenkező célokkal ránehezedő nyomás hatására a minisztertanács tárgyalt a zsidókérdésről. Jaross Andor nemzetbiztonsági szempontokra és a katonai veszélyre, amit a fővárosban lévő nagyszámú zsidó jelentett, javasolta a deportálások azonnali folytatását, a mintegy 20.000 kitért zsidó különválasztása után. „a Budapesten tartózkodó zsidók létszáma 280 000-re tehető. Zsidó lakásokban 170 000 zsidó van nyilvántartva. A hiányzó 100 000 zsidó keresztény lakásokban elbújva tartózkodik, vagy másutt szerzett magának búvóhelyet. A megkeresztelkedett zsidók száma Budapesten 20 ezerre tehető.” A deportálásokat a zsidók által legsűrűbben lakott VI., VII., VIII. kerületekben szerette volna elkezdeni. Sztójay Döme egyetértett a nagyszámú zsidó jelenléte által jelentett veszélyt illetően, úgy vélte, a deportálások 1-2 héten belül folytatódhatnak, annyit akart csupán, hogy azokat „humánusan” hajtsák végre.

1944. augusztus 3. Dr. Auer György és dr. Török Sándor levelet írt Radvánszky Alberthez, a felsőház alelnökéhez, az evangélikus egyház egyetemes egyházi és iskolai felügyelőjének.
Nagyobb angolszász légitámadás zajlott le Szeged térségében.
Burton Yost Berry isztanbuli főkonzul táviratban számolt be „biztos budapesti forrásból” származó információjáról, miszerint Sztójay Döme Adolf Hitlernél tett látogatása során teljes szuverenitást kért Magyarország számára. Ugyanakkor, a fentiekkel ellentétes módon, Sztójay igyekezett elismertetni az új svédországi, svájci, portugáliai és spanyolországi magyar követeket az érintett kormányokkal, azt állítva, hogy Magyarország teljes szuverenitást élvezett. Mindehhez az isztanbuli főkonzul még annyit tett hozzá, hogy az ottani magyarok a Szövetségesek erőteljes fellépését sürgették a semleges államoknál az újonnan kinevezett diplomaták elfogadásával szemben, ami a kormány szuverenitásának hiányát mutatná, és felgyorsítaná az országon belüli bomlást.

1944. augusztus 4. A lódzi gettó felszámolása során 74 ezer zsidót deportáltak Auschwitzba.

A Gestapo felfedezte azt az amszterdami búvóhelyet, ahol Anna Frank és családja rejtőzött és Auschwitzba deportálta. Anne és testvére, Margot később a bergen-belseni koncentrációs táborba került. A legyengült Anne Frank itt halt meg tífusz következtében 1945. március 15-én.
Kurt Haller találkozott Kemény Gáborral és Vajna Gáborral. Némi szemrehányást tett a felajánlott miniszteri tárcák elutasítása miatt, mindazonáltal felvetette egy újabb Szálasi-Veesenmayer találkozó szükségességét.
Este a Javornik-magaslatot lerohanó 1. hegyivadász-zászlóalj 29 tarkón lőtt magyar foglyot talált az elfoglalt állásokban.

1944. augusztus 5. A román titkosrendőrség szerint Dr. Horváth Sándor, bukaresti római katolikus magyar plébános felkereste a pápai nunciatúra vikáriusát, és utasításokat kért tőle a magyar zsidók kikeresztelése ügyében. Hellebronth Vilmos jelentette Szálasinak a tervezett kormánylistát, mely alapján a Nyilaskeresztes Párt az igazságügyi tárcát és egy tárca nélküli miniszteri pozíciót kapott volna, de ő ezt visszautasította.
Petrov vezérezredes parancsnoksága alatt felállították a 4. Ukrán Frontot, melynek feladata a Kárpátokon keresztül Magyarország-ra való betörés volt.
A 2. Ukrán Front 8 hadosztálya rohanta meg Budapesttől északkeletre az Acsa és Galgamácsa közti arcvonalat. Két óra alatt Vác irányában 12 km szélességben, 3-6 km mélységben törték át a védelmet. A Dunántúlon előretörő Tolbuhin sikerei miatt a német hadvezetés kénytelen volt kivonni Hatvan térségéből, és átcsoportosítani az 1. és a 23. páncéloshadosztályt. Estig a rendkívül súlyos veszteségek ellenére a szovjet 46. hadsereg csapatainak sikerült 4 hídfőt kialakítania a Dunán, azonban a német ellenlökések miatt végül csak az Érd-Ófalu mellett lévőt sikerült stabilizálni. Shvoy Kálmán naplóbejegyzése e napon: „Markóczy… elmondta, Lepsénynél egy német zlj. megszaladt és felszerelését eldobálta.”

1944. augusztus 6. Raoul Wallenberg beszámolt arról, hogy 40 új munkatárssal dolgozott, különböző részlegekbe szervezve őket.
Kurt Haller Csobánkán találkozott Szálasival, hogy előkészítse utóbbi találkozóját Veesenmayerrel. Kérésére Szálasi két kormánylistát állított össze, egyiket csupa hungarista taggal, másikat koalíciós jelleggel. A miniszterelnököt helyettesítő Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter közölte, hogy Sztójay beteg, egy-két hétig pihennie kell és állást foglalt a pártok feloszlatása és tevékenységük megszüntetése ellen is. Vajna Gábor kijelentette, hogy pártja a miniszterelnök mögött áll.
Kovarcz Emil Mecsér Andrással tárgyalt a Gellért Szállóban, jelen volt Farkas Ákos, Budapest polgármestere, és Porzezinszky György vezérkari alezredes. A beszélgetés fő témája Veesenmayer helyzete, illetve a közte és Otto Winkelmann közti ellentétek okozta problémák voltak. A belpolitikai események, Sztójay állapota miatt Veesenmayer kétségbe volt esve. A közte és Winkelmann közti ellentétek tisztázására pedig, Adolf Hitlerhez kívánt utazni – akárcsak Winkelmann. A beszélgetés során felmerült a fővezérség felállításának lehetősége, és a katonai kormányzat esetlegesen erre alapuló bevezetése Horthy Miklós által, mely kormányzat mögött, Bethlen István állt volna.

1944. augusztus 7. Horthy felmentette a vidéki zsidóság deportálásáért felelős Jaross Andor belügyminisztert, Kunder Antal kereskedelem és közlekedésügyi, valamint Imrédi Béla tárca nélküli minisztereket. Jaross utódja Bonczos Miklós lett. A deportálások irányítását végző Baky László és Endre László belügyi államtitkárokat Horthy szinten félreállította. Hivatalos felmentésükre szeptember 5-én illetve szeptember 7-én kerül sor.
A Magyarországi Zsidók Lapja közölte az első értesüléseket a zsidók munkára való mozgósításáról. A mozgósítás okaként Magyarország nehéz helyzetét és az akut munkaerőhiányt hozták fel, miközben sok zsidó hónapok óta élt nehéz helyzetben, munka és jövedelem nélkül. A hír szerint, alkalmassági vizsgálat után a 14 és 70 év közöttieket vették volna igénybe az országon belül végzendő „védelmi munkákra”, nemre és mindenféle mentességre való tekintet nélkül.
Veesenmayer és Hans Greiffenberg közölték Lakatos Géza miniszterelnökkel és Vörös János vezérkari főnökkel a német szándékot, miszerint a keleti frontot akár a nyugati front rovására is tartani kívánták. Egy Pécsen e napra datált dokumentum: „A pécsi m. kir. pénzügyigazgatóságtól 17. 018/2/IV.1944. sz. Tárgy: A zsidók lezárt üzleteiben (üzemeiben) lévő áru és anyagkészlet, valamint berendezési és felszerelési tárgyak értékesítése”.

1944. augusztus 8. A „kitelepítés folytán megüresedett zsidó lakásokról” készült kimutatás a Bihar vármegyei Told községben, mely szerint Frankl Mór házát leventeoktatás céljára kiigényelték. Néhai özv. Tischler Józsefné házában csendőrpihenőt és zöldkeresztes rendelőt kívántak létrehozni.

1944. augusztus 9. Az USA bombázói Győrt, Almásfüzitőt és a Ferihegyi repülőteret támad-ták. Dieter Wisliceny közreműködésével a Magyar Zsidók Központi Tanácsának tagja, Freu-diger Fülöp családjával Romániába menekült.
A minisztertanács tárgyalta a Legfelső Honvédelmi Tanács aznap hozott határozatát, miszerint az összes karhatalmi alakulat vezetését a vezérkari főnök alá rendelték.
Szálasi előterjesztette a kormánylistákat Veesenmayerel folyatatott egyórás megbeszélésén a német követségen. A nem koalíciós kormánylista lényegében alvezéreinek és hűséges embereinek a nevét tartalmazta. Válaszában Veesenmayer megköszönte a felvilágosítást, közölte, hogy rövidesen Németországba utazik, kérte Szálasit, maradjon kapcsolatban Kurt Hallerral. A kormányzó nem fogadta el Vörös János vezérkari főnök lemondását, és óva intette attól, hogy elfogadja Heinz Guderian meghívását.

1944. augusztus 10. Dálnoki Veress Lajos szemlét tartott a Békás-szorosban, majd az ezt követő beszélgetésben annak a véleményének adott hangot, miszerint, az I. világháború tapasztalatai alapján, a Kárpátokban lévő frontvonal 7-8 hadosztállyal és a határőralakula-tokkal megvédhetőek.
Beregfy Károly Vörös János vezérkari főnökkel találkozott. Szóba került Beregfy jövendőbeli posztja, Vörös elképzelhetőnek tartotta, hogy a honvédelmi miniszter helyettese lesz.
Miskolcon keletkezett irat:”Jónap József és Vilmos volt Vay u. 29.sz. a távollevő zsidó részére az 1924.a/1944.számú véghatározattal kirendelt gondnokot hivatalból, kérelmére gondnoki tiszte alól felmentjük és a nevezett távollevő részére az 1877.XX. t.c. 28.§ 1. bek. b.) pontja alapján Czókoly István miskolci lakost rendeljük ki vagyonkezelő gondnokul. Utasítjuk a kirendelt gondnokot, hogy a zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele ügyében kiadott 1600/1944.M.E. számú rendelet 1. §-ában foglalt bejelentési kötelezettségének a távollevő helyett amennyiben a bejelentés még nem történt meg – tegyen eleget.

1944. augusztus 11. A Hollandiát igazgató náci hatóságok kivégezték Joop Westerweel költő-pedagógust, aki zsidókat segített a menekülésben. Legyen ezen igaz ember emléke áldott.
Kovarcz Emil a Gellért Szállóban találkozott Mecsér Andrással. Érdeklődött Veesenmayer elutazásáról, Otto Winkelmannal való ellentétéről. Mecsér kijelentette, nem tud egyikük elutazásáról sem, kettejük ellentéte fennáll, de ő reménykedett Veesenmayer maradásában. A német diplomata előző este nála vacsorázott, dühöngött a fejetlenség miatt, Mecsér „vigasztalta”. William Walton Butterworth madridi ügyvivő által küldött távirat egy lehetséges magyarországi ellenállócsoportról szólt.
A brit nagykövetség emlékiratban tájékoztatta az USA külügy minisztériumát arról, hogy Magyarország ügyéről nem lehet Romániától elkülönítve tárgyalni.
Utasítás Miskolcról: „Miskolc thj. város árvaszéki elnökétől értesültem, hogy a polgármesteri hivatal intencióinak megfelelően a városi tisztviselők sorából – a távollévő zsidók részére – kirendelt gondnokok erről a tisztségükről tömegesen lemondanak, miáltal a zsidó ingatlan vagyonok kezelése körül komoly zavarok mutatkoznak.

Forrás: Nagyfuvaros utcai Zsinagóga által megjelentetett EMBERBARÁT nevű hetilap