1944. november 10. Budapesten megszűnt a polgári forgalom a közutakon. Az autótaxikat a honvédség átvette saját állományába.
Kemény Gábor tájékoztatta a semleges államok, a Vatikán és a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőit a menlevéllel rendelkező zsidóknak védett házakba való költöztetésére vonatkozó döntésről.
Maximilian Jäger svájci követ elhagyta Magyarországot.
Megkezdődött az olasz frontról tartalékba vont, és Bécsben állomásoztatott 44. Hoch-und Deutschmeister gyaloghadosztály első szállítmányainak beérkezése a Dunántúlra.

1944. november 11. Megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának katonai vezérkara, Kiss János ny. altábornagy vezetésével. A Budapestet keletről körülvevő Attila-vonal sáncain már 28.000 ember dolgozott.

1944. november 12. Solymossy János rendőrfőparancsnok-helyettes aláírásával kiadták a „védett” zsidók áthelyezésére vonatkozó utasításokat. A nem védett zsidókat kilakoltatták a védett házakká nyilvánított épületekből. A magyar kormány, illetve a semleges államok követségei és a pápai nuncius közötti egyezmény alapján mintegy 15 ezer zsidónak engedélyezték hivatalosan az átköltözést a védett házakba. 7 800 fő Svájc, 4 500 fő Svédország, 2 500 fő a Vatikán, 698 Portugália és 100 Spanyolország védelme alatt állt. A „nemzetközi gettó”-ban valójában mintegy 40 ezren húzták meg magukat. A „védett házak” rendkívül zsúfoltak voltak, nemritkán két szobás lakásban 50-60 ember lakott. A „nemzetközi gettó” csak rövid ideig állt fenn. December elején a „védett” zsidók ezreit a pesti nagy gettóba hurcolták. A semleges államok védőirataival, vagy ideiglenes útlevéllel ellátott zsidóknak külön kijelölt „védett házakba” kellett átköltözniük.

1944. november 13. A IV. Ukrán Front Katonai Tanácsa elrendelte a Kárpátalján élő 18 és 50 év közötti magyar és német nemzetiségű férfilakosság mozgósítását és „külön osztagokban, listák szerint, konvoj alatt” történő hadifogoly-gyűjtőhelyekre irányítását.
A belügyminisztérium kibocsátotta a 18.016/1944. res. sz. rendeletet, melyben utasított minden karhatalmi szervet, a rendőrséget és a csendőrséget különösen, hogy éberen keressék a halálmenetekből esetleg megszökő zsidókat.

1944. november 14. Aláírták a Szakváry-Hellebronth-Boden-Veesenmayer megegyezést, amelynek értelmében „a termelés folytatásának biztosítása céljából bizonyos – a háború továbbfolytatása szempontjából fontos – termelési ágakat átmenetileg Magyarországból a Birodalom, illetőleg a Cseh-Morva Protektorátus területére kell áttelepíteni.”

1944. november 15. Budapesten felállították a „nemzetközi gettót”.
A győri Pannónia Kekszgyár munkásai a „katonailag tárolt” kekszből szórtak az éhező menetbe. A nyilas „számonkérők” emiatt többeket letartóztattak.

1944. november 16. A budapesti Abonyi utca 8.-ban nyilasok 260 zsidót fosztottak ki, akiket Carl Lutz röviddel azelőtt mentett meg az óbudai téglagyárból.

1944. november 17. Szálasi közreadta a zsidókérdés megoldásának „végleges tervét”: Magyarország megmaradt zsidóit hat csoportra osztotta. 1) külföldi menlevéllel rendelkezők, 2) a német kormánynak „kölcsönadott”-ak, 3) a Magyarországról való távozásukra várók, 4) mentességi bizonyítványokkal rendelkezők, 5) egyházi személyek, 6) idegen állampolgárságú zsidók. Szálasi tervében egyedül a mentességi bizonyítványokkal rendelkező zsidók maradhattak volna az országban, de a faji törvények számukra is érvényben maradtak volna. A többi kategóriába soroltakra a terv szerint deportálás vagy kitelepítés várt.
Zuglói nyilasok az Újpesti rakpartnál 12-25 zsidót lőttek a Dunába. Nyilasok rálőttek dr. Cavallier Józsefre, a Szent Kereszt Egyesület főtitkárára, megsebesítették, és körülbelül 150, pápai menlevélért folyamodó zsidóval együtt elvitték. Az egyesület tevékenységét nagyrészt a Jó Pásztor Bizottság vette át.

1944. november 18. A Mosonyi utca 5. száma alatti rendőr-főkapitányságon a miniszteri biztossá kinevezett Solymossy János rendőrfőparancsnok-helyettes közölte a Zsidó Tanács tagjaival, hogy a gettót létesítenek a zsidók számára a főváros VII. kerületében.
A szovjet csapatok elfoglalták Gyöngyöst.

1944. november 19. Az eddig nagy nehezen visszavert szovjet átkelési kísérletek sikerrel jártak, a 2. Ukrán Front csapatai megvetették a lábukat a Csepel-szigeten, Ráckevénél.

1944. november 20. Veesenmayer táviratban számolt be az Magyarország által munkára átadott zsidókkal kapcsolatos kifogásokról.
A Joint (The American Jewish Joint Distribution Committee) bukaresti kirendeltségének, a Jewish Agency és a Nemzetközi Vöröskereszt megbízásából Észak-Erdélybe, Marton Ernő újságíró, a kolozsvári Új Kelet napilap egykori főszerkesztője vezetésével küldött első delegáció jelentése szerint Háromszék vármegyében mindössze 50 zsidó élt, akárcsak Csík, illetve Udvarhely vármegyében.

1944. november 21. Szállasi leállíttatta a „halálmenetet”.
Vajna Gábor elrendelte a VII. kerü-leti gettó felállítását.
A 2. Ukrán front egységei átkeltek a Soroksári-Dunán és elfoglalták a Csepel-sziget déli részét.
Meghalt Kemény (Kohn) Ferenc sportszervező, pedagógus, tanügyi író, humanista békeharcos, az újkori olimpiai játékokat kezdeményező és elindító Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagja. Kezdeményezője, szervezője és alapító titkára volt 1895. december 19-én Budapesten a Magyar Olimpiai Bizottságnak. A nyilas hatalomátvétel után sorstársaival gettóba zárták, és a 84 éves tudós a fokozódó embertelenségek elől feleségével együtt a halálba menekült.

1944. november 22. Budapesten árulás következtében letartóztatták a Magyar Nemzeti Felkelés felszabadítási Bizottságának katonai vezérkarát Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt.
A budapesti svéd követségen megbeszélést tartott a svéd, a svájci, a portugál, illetve a spanyol követség képviseletében Raoul Wallenberg, Krausz Miklós, a budapesti Palesztina Hivatal vezetője, dr. Koerner és dr. Farkas Ervin, hogy egyeztessék a semleges országok akcióit az üldözöttek megsegítésére. A halálmenetek körülményeiről Batizfalvy Nándor számolt be, aki éppen visszatért egy szemleútról, melyen megtekintette a hegyeshalmi tábort, az előírt nagyobb éjszakai táborhelyeket. Beszámolt a menetelők rossz állapotáról, statisztikai adatokat közölt a beérkezőkről, az úton lévőkről, a megöltekről és az öngyilkosokról. Krausz és Carl Lutz sürgetésére Batizfalvy Ferenczy Lászlótól négy „nyílt parancs” (offen Befehle) formulát szerzett, mivel a négy követség azt tervezte, két-két delegátust a határra küldenek, ahol annyi menlevelet osztanak szét, amennyit csak lehet. Kezdeményezősükhöz a Vatikán és a Nemzetközi Vöröskereszt is csatlakozott.

1944. november 23. Hitler Budapestet „erőddé” nyilvánította és elrendelte, hogy háztól-házig az utolsó emberig védelmezni kell.
Nyilas pártszolgálatosok első ízben végeztek ki zsidónak minősülő magyar állampolgárokat úgy, hogy a Duna-partról a folyóba lőtték áldozataikat.
Solymossy János, az összeköltöztetés lebonyolítására kirendelt miniszteri biztos tárgyalt a zsidó vezetőkkel a zsidóknak juttatandó épületekről, az érintett zsidók és keresztények számáról. A gettó számára kijelölt területen 162 csillagos ház volt – ebből 18-ban laktak kizárólag zsidók -, 2.393 zsidó lakás volt bennük, 4.725 szobával és 3.556 lakóval, 974 keresztény lakás, 1.997 szobával és 4.019 lakóval. Volt még 133 keresztény ház 2.346 lakással, 3.162 szobával és 7.916 lakóval. Összesen 11.935 keresztény átköltöztetését tervezték, a zsidók által kiürített, máshol lévő csillagos házakba. Ugyanakkor kb. 63.000 zsidó elhelyezését tervezték a gettóban. A gettó területén kívül azonnal ki kellett üríteni 6.000 lakást az érintett keresztények számára. A zsidók engedélyt kaptak rá, hogy, a bútorokon kívül, min-den mozgatható holmijukat magukkal vigyék. A tervezett gettó közepén, a Klauzál téren gyülekeztek, innen azonban csak annyit vihettek magukkal kijelölt lakásaikba, amennyit elbírtak.
Raoul Wallenberg és Per Anger követségi első titkár 153 zsidót mentett ki Hegyeshalomban az SS kezei közül.

1944. november 24. A Városmajorból elhurcolt 80 zsidót a nyilasok belelőtték a Dunába.

1944. november 25. A foglyokkal lebontatták az auschwitzi II.sz. krematóriumot.
Serédi Jusztinián tiltakozott Szállasinál a zsidóüldözések ellen.
Szovjet csapatok elfoglalták Hatvant.
A szovjet 23. lövészhadtest befejezte az átkelést a Csepel-szigetre, és a 37. lövész-hadtest csapatai is csatlakoztak hozzá. A 4 hadosztálynyi erővel szemben csak leharcolt német-magyar alakulatok álltak. Tököl és Szigetszentmiklós után végül Lakihegy és a Királyerdő közt állt meg a front.

1944. november 26. Csak százan éltek túl a Sonderkommando utolsó szelekcióját Auschwitzban. Himmler, az SS birodalmi vezetője parancsot adott az auschwitzi gázkamrák felrobbantására.
A nyilasok a Pozsonyi út 35-ben tartottak razziát, azzal az indokkal, hogy lövéseket adtak le onnan. A házban találtak egy részét kirabolták, sokakat kivittek a Duna-partra és a Dunába lőtték őket. Máskor a hamis papírokkal rendelkezőket a későbbi „nagy gettó” területére vitték a „nemzetközi gettóból”.
Felső parancsra a magyar csapatok feladták a Tisza vonalát. A román csapatok másnap nagy erőkkel keltek át a folyón, és Tokaj irányából észak felé nyomultak, sorra foglalva el a bodrogközi településeket.

1944. november-december. Budapesten megszervezik a „nemzetközi” és a „nagy” gettót.

1944. november 27. Vajna Gábor belügyminiszter kijelentette, hogy kb. 27.000 hamisított védlevél van forgalomban. Ennek hatására a „nemzetközi gettó” épületeiben végrehajtott razziák megszaporodtak és szigorúbbá váltak.
A Zsidó Tanács hivatalosan felkérte Solymossy Jánost kijelölt miniszteri biztost, hogy biztosítsa a megfelelő villany-, gáz- és vízellátást, szállítóeszközöket, fürdőket, fertőtlenítő berendezéseket, gyógyszereket. A gettó létrehozását megelőzően a zsidó vezetők igyekeztek megoldást találni az élelmezés, elhelyezés, higiénia és egészségügy problémáira. Különféle petíciókat intéztek Solymossyhoz és más tisztviselőkhöz, emellett megkeresték a semleges államok és a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőit is. Az egészségügyi problémák megoldására tábori kórházakat állítottak fel. A legaktívabban tevékenykedő orvosok dr. Acél Dezső, dr. Benedek László, dr. Groszmann Ferenc és dr. Tauber László voltak.

1944. november 28. Solymossy János kirendelt miniszteri biztos azt tervezte, hogy a Magyarországi Zsidók Országos Szövetsége Ideiglenes Intézőbizottságát 4 keresztény zsidó delegálásával bővíti. A tervből nem lett semmi, azonban a szervezet átvette a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetségétől a keresztény zsidók védelmét, mivel az Szálasiék hatalomra kerülésekor gyakorlatilag megszűnt.
Leopold Breszlauer és Ladislaus Kluger, a svájci követség képviselői beterjesztették beszámolójukat a halálmenetek útvonalán tett szemleút-ról. A Nemzetközi Vöröskereszt hasonló jelentést terjesztett elő, és létrehoztak egy delegációt a pápai nuncius közreműködésével is. Utóbbi, melynek tagja volt Újváry Sándor író, Kiss Géza textilkereskedő és Bíró István erdélyi parlamenti képviselő, megerősítette a Batizfalvy Nándor és a svájci követség képviselői által előadottakat. Beszámoltak Köhler Ferenc lazarista pap hősies tevékenységéről is, aki felszólította a nyilasokat, hogy lőjék agyon, mert segítette a zsidókat.

1944. november 29. Vajna Gábor belügyminiszter rendeletet tett közzé a budapesti gettó létrehozásáról. A pesti gettóba az útlevéllel és védlevéllel (schutzpass) nem rendelkező zsidóknak kellett beköltöznie. A zsidók átköltöztetése a csillagos házakból november végén kezdődött, és december 2-án fejeződött be. A mintegy 0,3 km2-nyi területen létesített gettóban mintegy 70-100 ezer embert zsúfoltak össze. A kerítéssel körülvett gettó nem nyújtott védelmet. Január 18-ig, a szovjet csapatok megérkezéséig nyilas csoportok rendszeresen behatoltak a gettó területére, ahol gyilkoltak és raboltak. A gettó területén 24 közös sírban összesen 2 281 holttestet temettek el.

1944. november 30. Budapesten 75 éves korában éhen halt, elhunyt Szomory Dezső (Weisz Mór) író, drámaíró. Testvérét Szomory Emilt haláltáborba kényszerítették, s talán épp egyszerre, egyidőben távoztak e világból.
Kovács Gyula tábornok az 1. magyar hadseregnél és a IX. hadtestnél tett szemleútja után a következőket írta jelentésében: „Mindennapos kifejezés a magyarokkal szemben: Scheiss Volk, Sau Volk, Zigeuner Bande, [Szar nép, disznó nép, cigánybanda.] Ezeknek a szavaknak értelmét ma minden honvéd érti. Úgy kezelnek minket is, mint a türelmes orosz és ukrán lakosságot kezelték megszállásuk idején.”

1944. december 1. Ravasz László tiltakozott Szállasinál a zsidóüldözések ellen.
A 3. Ukrán Front csapatai elfoglalták Szekszárdot és Paksot.

1944. december eleje. A németek rajtaütöttek Várnai Zseni ellenálló csoportján a Ferenc-hegyi barlangban.

1944. december 2. Befejeződött a zsidók áttelepítése a budapesti gettóba. Az utolsó napokban beérkezettek százait ideiglenesen a Zsidó Tanács székházában szállásolták el, egyedülálló idősek, betegek ideiglenes menedékhelyeken és zsinagógákban lettek elhelyezve a Rumbach Sebestyén és a Wesselényi utcában. Az Önkéntes Mentőegyesület keresztény hivatásos és kisegítő személyzete sok segítséget nyújtott az idősek és betegek áthelyezésében, gyakran a nyilasok beavatkozásai ellenére is. Egyik vezetőjük, dr. Bisits László, akik Raoul Wallenberggel együttműködve számos „védett” zsidót hozott vissza Hegyeshalomból és Balfról is, különösen sokat segített. A gettóba tartó zsidókat egyes nyilasok megtámadták, kirabolták és meggyilkolták. E támadások egyik színtere a Feld Színház közelében, a Városligetben volt, az egyik legismertebb csoport, melynek tagjait 1967 júniusában vonták felelősségre, főhadiszállása a Thököly út 80-ban volt. A létszám növekedésének egyik fő okai között volt az átköltöztetés a „nemzetközi gettóból”, illetve a vallási, jótékonysági szervezetek, továbbá a Nemzetközi Vöröskereszt által védett gyermekotthonokból. Ide hozták be a nyilasok a letartóztatott, bujkáló zsidókat is. Néhányan, belefáradva a bujkálásba, és kifogyva a készletekből, végül önként választották a gettót, ahol legalább sorstársaikkal élhettek, és valamilyen étkezésben még reménykedhettek. A gettót tíz körzetre osztották, melyek élén a Zsidó Tanács által kinevezett, közvetlenül a Tanácsnak felelős körzeti elöljárók álltak, akiket két-két helyettes segített. Bizonyos fokú autonómiát is élveztek, ami segített a Tanács tehermentesítésében. Az elöljárók gondoskodtak a közművekről, élelmiszer-ellátásról, tűzoltószolgálatról, nyilvántartást vezettek a lakosokról, kiterjedt bíráskodási jogkörük volt, felelősek voltak a gyermekekért. Hivatalukból, a magyar hatóságok engedélyével gettóposta szolgáltatást működtethettek, azonban azt végül nem sikerült jól megszervezni. A körzeteken belül minden épületnek házparancsnoka volt, akiket szintén a Tanács nevezett ki, és ők feleltek a házak rendjéért, ők nevezték ki és tartották nyilván a lakásparancsnokokat. A rendfenntartás a Domonkos Miksa parancsnoksága alatt álló gettórendészet feladata volt. A szovjet 31. lövész-hadtest széles arcvonalon, szinte akadálytalanul kelt át a Dunán Dunaföldvár alatt.

1944. december 3. A Szír-csoport robbantást hajtott végre a városi színház nyilas nagygyűlésén.
A nyilasok lecsaptak a Columbus utcában, a Nemzetközi Vöröskereszt védnöksége alatt meghúzódó 3.000-3.600 főre. A tábor vezetőit – Moskovits táborparancsnokot és családját, továbbá a tábor orvosát, dr. Rafaelt – a helyszínen kivégezték. Egy beszámoló szerint az időseket a gettóba vitték, a többieket a Józsefvárosi pályaudvaron bevagonírozták, és Bergen-Belsenbe deportálták.
A Nemzetőrség átalakításával létrejött a Kisegítő Karhatalom- KISKA.

1944. december 4. Tüntetések voltak Csepelen a kiürítés ellen.
A Vadász utca 29. alatt lévő „Üvegházat” csendőrtámadás érte.
Berlinben von Ribbentrop és Hitler fogadta Szálasit, Kemény Gábort és Beregfy Károlyt.

1944. december 5. Kovács Pál amerikai főhadnagyot és a vele együttműködő „Dallam” ellenállási csoportot letartóztatták, tagjainak nagy részét kivégezték. Egy kommunista ellenállási csoport megrohanta a csepeli nyilas-házat és kiszabadította a tüntetés miatt letartóztatott foglyokat.

1944. december 6. Szálasi novemberi utasítására e naptól fogva a Nemzetközi Vöröskereszt gondjaira bízott 6.000 gyermeket is a budapesti gettóba vitték. A Zsidó Tanács, miután egyeztetett Friedrich Bornnal és Hans Weyermannnal, kijelentette, hogy hajlandó befogadni a gyerekeket, amennyiben a kormány a rendelkezésére bocsátja a város tulajdonában lévő oktatási intézményeket a gettó területén. Mivel úgy vélték, hogy a gyerekeknek jobb a gettón kívül, a Vöröskereszt védelme alatt, halogató céllal az épületek kitakarítását, fertőtlenítését és berendezését vetették fel. A Vöröskereszt gyermekvédelmi részlegét ekkor Komoly Ottó irányította. Decemberben hat gyermekotthon tartozott a szervezet fennhatósága alá, mindegyikben kb. 500 gyerekkel. Az ostrom és a nyilasok elől némelyik intézményből elmenekült a felügyelő és a személyzet, a legrosszabb helyzetben a Teleki Pál, a Perczel Mór és a Nagyfuvaros utcában (l. Schramm Péter: „Igenis” című könyve) lévő otthonok voltak.

1944. december 7. A Somogy megyei Mernyén szovjet őrizetbe került gróf Bethlen István, akit a 3. Ukrán Front politikai osztálya még aznap kihallgatott. Különvonaton hazaindultak a Moszkvában tárgyaló magyar küldöttek szovjet tisztviselők társaságában.

1944. december 8. Kivégezték Kiss Jánost, Nagy Jenőt és Tartsay Vilmost.
A nyilas kormányszervek eddig a napig Sopronba és környékére települtek.
A Pesti Színházban premiert tartottak, Henrik Ibsen Vadkacsa című darabját mutatták be Bulla Elma főszereplésével. Raoul Wallenberg bejegyzése: „A helyzet izgalmas és kalandos, munkával való túlterheltségem szinte embertelen. Banditák lesnek áldozataikra a városban, verik, kínozzák, és agyonlövik őket. Egyedül a saját személyzetem tagjai közül, negyven esetben vittek el és bántalmaztak embereket. Mindent összevetve azonban jó kedvünk van, és élvezzük a harcot. (…) Éjjel nappal halljuk a közeledő oroszok ágyúszavát.”

1944. december 9. A Nemzetközi Vöröskereszt Budapestre küldte Hans Weyermannt, hogy segítse az itteni irodájukat vezető Friedrich Born munkáját.
Német-magyar rögtönítélő bíráskodás lépett életbe Budapest területén.
Elesett Balassagyarmat. Shvoy Kálmán naplóbejegyzése ezen a napon: „Megnéztem a várost, Gestapo egész éjjel mulatott, reggelre elment, német csendőr-parancsnokság is, csak pár csendőr maradt itt. Óriási a vásárlási láz. Deák üzlete előtt olyan incidensek, ajtóbetörés stb., hogy rendőrség jött és fegyverrel csinált rendet: Katonai élelmezési raktár kiad a lakosságnak mindent – óriási tömeg oda… Szabó rádiósnál betörtek és minden rádiót elvittek – alkalmasint németek. Két embert, egy keresztényt és egy zsidót agyonlőve találtak egy fához kötve, akiket előtte való nap a nyilas pártba vittek be.”

1944. december 10. Bekerítették a pesti gettót. Hivatalosan lezárták a budapesti gettót, négy főbejárata a Wesselényi utca két végén, illetve a Nagydiófa utcában és a Kisdiófa utcában lévő falszakaszokon volt. A bejáratokat nyilasok és rendőrök őrizték.
A szovjet csapatok közeledése miatt a nyilas kormány elhagyta Budapestet. Előbb Farkasgyepűre („Gyepű I”), majd Brennbergbányára és Kőszegre („Gyepű II”) tették át székhelyüket.
Ugyanezen a napon a nyilas kormány elrendelte minden magyar állampolgár hadkötelezettségét 14-től 70 éves korig.

Forrás: Nagyfuvaros utcai Zsinagóga által megjelentetett EMBERBARÁT nevű hetilap