Semjén Zsolt elkönyvelheti valószínűleg, hogy sikert aratott. Azzal az interjúval, ami nem a mániákusan liberálisnak gondolt olvasókkal bíró Mandineren jelent meg. De nem is az a lényeg, hogy hol jelent meg. A siker záloga az, hogy már több helyen megcincálták, és alighanem még fog pár visszhang-hullámot kelteni. Tehát beszélnek róla és idézik.

Márpedig tudjuk, hogy olykor ez is elég a siker érzetéhez. Beszélnek róla, tehát reklámozzák a személyt. Semjén Zsolt pedig igazán megérdemli, hogy beszéljenek róla. Talán még az állatok is beszélgetnek róla. Különösen azoknak a lovaknak érdekelne a véleménye, akiknek nyergében fotóztatja magát. Talán még a KDNP frissen újraválasztott elnökének is érdemes lenne, ha ismerné az állatok véleményét arról a klerikális lobbi-pártelnökről, akinek egyik életvédelmi dobása volt annak idején a védett madarakra való vadászat melletti kiállás. Szent Hubertus sértődötten vissza is fog vonulni és átadja helyét Szent Semjén Zsoltnak. Majd bánatában rászívja magát egy üveg hubira, és csendben elalszik. Álmában újraírják a Bibliát és eltörlik az állatok mennyországát. Elvégre Semjén Zsolt többek között kinyilatkoztatta, hogy Ferenc pápa rosszul tudja. A pápa szerint az állatok bejuthatnak a mennyországba, de a KDNP-elnök szerint ilyen nincs. Ami nem csak azért lehet sarkalatos kérdés, mert egy kereszténynek önstigmázott politikustól furcsa a pápa meghazudtolása.

Az legalább olyan érdekes hitelvi kérdés lehet, hogy Semjén Zsolt szerint vajon miért ne juthatnának a mennybe az állatok. Meg merem kockáztatni, hogy ha egy lélek alanyi jogon jogosult erre, akkor az egy állaté. Egyrészt, mint azt Mózes könyveiből is tudjuk, az állatok is Isten teremtményei. Na jó a kígyó talán nem, de azért hajlok arra, hogy igen. Elvégre a Biblia szerint nagy semmiből Isten hívta létre az anyagi világot. Az állatokat biztosan: „Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó” (1 Moz 25). Arról nem szól az írás hogy ettek-e bármely tiltott fa gyümölcséből. Tehát az eredendő bűnt valószínűleg kihagyták. Amellett a legnagyobb bűn alighanem az, amit a tiltottság tudatában, szándékoltan követnek el. Mindenki másra, saját gyilkosaival sem kivételezve, és az ő példájukon bemutatva, maga Jézus kér bűnbocsánatot: „Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Lk 23, 34). Semjén Zsolt tehát vagy feltételezi, hogy az állatok vele egyenrangú tudattal rendelkezve, tudatos bűnelkövetők, vagy szimplán nem ismeri annak a vallásnak az alapművét, amelynek híveként tetszeleg. Habár hajlok az utóbbira, azért az előbbi megmagyarázná, hogy miért nincs fogalma az állatok véleményéről róla, a vadászról. Isten említett teremtményei nem állnak vele szóba. Amit meg tudok érteni.

A vadászokat már nem annyira. Úgy általában sem. Ami nyilván egy álszent hozzáállás, mert a nem vagyok vega. Azt állítani azonban, hogy a vadászatnak semmi köze a munkához, és ezért vasárnap is űzhető, elég furcsa hozzáállás. De egy percig sem vitatom, hogy Semjén Zsolt bármikor hoz igazolást erről. Olyan formában, ami lerögzíti, hogy a vadászaton résztvevők, erdésztől hajtóig mind a családjának tagjai, és önkéntes munkában, egy fillér fizetség nélkül vesznek részt a buliban. Természetben sem megfizetve. Minden esetre, ilyen felállásban, szép nagy családja lesz a vadászoknak. Miközben meglehetősen álszent megközelítése a vasárnapi boltba-járási tilalomnak az a rizsa, amit a hurka helyett a nép közé szór a pártelnök úr. A családi boltokban dolgozók ugyebár dolgozhatnak kedvükre mert ettől lesz együtt a család. Ha a belük lóg ki akkor is. Miközben minden más családnak teljesíti a vásárnapok utódán azt, hogy élvezhetik a szabad vasárnap adta örömöket. Mert milyen jó is az, hogy van egy ilyen klerikális kormányfrakció! Gondolkodik helyettünk, családot szervez helyettünk, adott esetben programot is szervez helyettünk. Mert mondá a vadászat új védőszentje: támogatandó hogy a népek „a szabadnapjukon be tudjanak ülni egy étterembe”.

Egy percig sem vitatva, hogy a magának vadászatot megengedni képes pártkáderek valóban beülhetnek egy étterembe. Javasolnám ennek a szent embernek, hogy az évi korlátos idejű közmunka béréből éljen meg. Gyanítom, hogy egy-két év után a feje beleszorulna az abrakos-zsákba, és versenyt futna a zabért az egerekkel. Majd az egerekért a macskákkal. Bár még az is lehet, hogy hasonló hatással bírna az is, ha egyszer a hordószónok alatti szellemi latrinapucolásnál komolyabb munkára kényszerülne. S természetesen abból, nem a pártelnöki lobbi-tevékenységből, a hatalmi magas lovon pöffeszkedésből származó, a nyalakodóktól juttatott, illetve parlamenti jövedelemből kellene megélnie. Nem csak vasárnap, hanem folytatólagosan.

Kis nyúl főzte le a rókát,
ő állotta ki a próbát,
az erdőben akkor egyszer,
nyuszi lett a polgármester.

(Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról – részlet)