Van egy olyan tézis, hogy az élethossziglan való tanulás a fejlődés útja. Van egy másik, mi szerint az ember maga is folyamatosan fejlődik, mi több, valami egészen másból fejlődött ki ilyenné, de a folyamat még nem zárult le. Ez az evolúció. Manapság úgy tűnik, kormányalkotó és az őket hűen – gondolkodás nélkül – kiszolgáló politikusaink a fejlődésnek egy egészen más fokára értek el. Egyesek bőven megmaradtak egy alacsonyabb szinten, mások viszont már a jövőbe is látnak.

Ez leginkább az oktatás területén érzékelhető.

Kezdődött azzal, amikor úgy gondolták, hogy megreformálják a középszintű oktatást. A francba a gimnáziumokkal, amik meglehetősen komoly humán tudást adtak át a diákjaiknak – lehetőséget adva ezzel arra, hogy ne kényszerüljenek idő előtt „szakosodára” – tessék már mondani, egy 14 éves emberke, ugyan, milyen alapon dönti el, hogy tűzoltó akar-e lenni, vagy katona, vagy vadakat terelő juhász? – ráadásul komoly esélyt adva nekik a felső szintű továbbtanulásra. A szakközépiskolák amúgy is elenyésző számban és korlátos szakmákat adóan működnek kis országunkban, így hát azokat békén is hagyták. Hanem – úgy gondolván, ez a helyes út – ráerősítenének a szakmunkás képzésre, ámde, csekély humán tantárgyi képzéssel soványítva. Ráadásul még azt is megmondanák, mely szakmákat lehet/szükséges okítani. Ők csak tudják, hogy 4-5 év múlva milyen szakmákra lesz szükség Magyarországon. Arról az apróságról elfeledkeznek, hogy nem ők határozzák meg ezt a szükségletet, hanem a felvevő ipar – ami, ez most is látható, meglehetősen egysíkú. A javában még csak szakmunkásokra sincs szükség, elégséges a betanított munkási szint – akik különben is csereszabatosak. Persze, lehet CNC programozókat is képezni. Jól fog jönni ez a szakma külföldön, ahogy egy hidegburkolóé is. Még aktív időmben Steierben egy osztrák programozó kolléga szabadidejében fürdőszobát csempézett, előszobát padlózott, teraszt járólapozott. Négy hétvégén kétszer annyit keresett meg, mint főállásában, de mégsem állt át, azt mondta, ott nem nagyon lehet se pihenni, se hibázni. Egy programhibát meg ki lehet tesztelni, és a fizetése se változik.

Azután arról is megfeledkeznek, hogy ma már se szakoktatók, se mesterek nincsenek, a tanműhelyekről már nem is beszélve, a cégekről, akik ösztöndíjjal támogatnák a jövő szakmunkását, el is lehet felejtkezni.

Magam véleménye szerint tudatos ez a középszintű lebutítás: az eredmény egy normális állásba elhelyezkedni képtelen, alulfizetett tömeg, amelyik értelemszerűen elégedetlen a sorsával, ezért jól manipulálható és felhasználható.

Pink Floyd: The Wall

Ha ehhez hozzá vesszük még a dehogyszegregációt – ami egyházi iskolák mögé bújva kerüli ki mind a hazai, mind az uniós tiltást – akkor még inkább egyértelmű a hatalom szándéka: kizárni a cigányságot minden lehetséges felemelkedési pályáról. A képzett, okos cigány ugyanis veszélyes a hatalomra, felismeri galádságát, álságosságát, és képes népe élére állni, fellázítva azt szándékosan nyomorban, tudatlanságban tartói ellen. Egy millió lázadó pedig már veszélyes gyúelegy.

Térjünk át a felsőoktatásra, amire szintúgy rávetül az orbáni váteszek jövőképe. Itt is megmondanák, milyen szakokra, karokra van szükség. A társadalom folyamatosan fejlődik, ennek ellenére társadalomtudományra – szerintük – nincs szükség Magyarországon, hogyisne, még a végén jól megkritizálnák a jelenlegi – akik, mint tudjuk, legalább 20 évre kívánják meghatározni Magyarország jövőjét – vezetést, mint ahogy nincs szükség közgazdászokra se, mert hát, a matolcsyzmus szent és sérthetetlen az összes kancsal teóriájával egyetemben. Ezzel párhuzamosan azt sem értem, mijafranc közük van ahhoz, hogy ki, milyen fizetős szakon kívánja elherdálni a pénzét, annak ellenére, hogy az valamelyik nagyokos szerint egy felesleges szak? A hallgató dolga, mire költi, ha úri kedve azt diktálja, hogy ő tüzikovács felületi feszültség vizsgáló mesterkurzuson kíván részt venni, hát lelke – és zsebe – rajta! Közük?

A kancellárt még tán meg is érteném: a hatalomnak ez az egyetlen eszköze van az egyetemek kordában tartására. Nem úgy parírozol, ahogy nekünk tetszik? Nyista pénz, meglátjuk, így mire mentek! Most meg jön a konzisztórium ötlete. Ül egy kormányzati mameluk a dékán nyakán, most rá akarnak ültetni még néhány kormánykatonát, amolyan „felügyelő bizottságként”, nehogy már a maradék – csekély – autonómia is megmaradjon! Így azután totálisan maguk alá tudják gyűrni a felsőoktatást, mert hát, a franc essen bele, ott is gondolkodó embereket képeznek, ami ugyancsak káros ennek a rezsimnek! Mi, outsiderek, nem sokat tudunk tenni, legfeljebb szolidárisak lehetünk. A diákságon múlik, milyen lesz a jövő – és a mi jövőnk is. Jelenleg úgy néz ki, elveszik tőlük (is).

A Nagy Kormányos, aki anno megígérte, hogy biztos kikötőbe vezeti a nemzet hajóját a háborgó tengeren, úgy tűnik, a gép helyett kizárólag a kürtre vezényli a gőzt. A kürt hangosan bőg, a sziklákat meg nem látják a hídról, mert köd üli meg a hullámokat. Sűrű, átláthatatlan, szürke köd. Az se biztos, hogy a tengeren van.