Érdemes néha elgondolkodni? Nem! Több okból sem. Az agy ugyebár eszi az energiát. Tehát fárasztó. Esetleg fejfájást okoz. Amellett bosszúságok szülőágya is lehet. Netán fura összefüggéseket kezd látni az ember. Mert itt vannak például a hazánkba beszédelgő mindenféle emberek.

Ráadásul már több mint ezer éve. Mindjárt itt vannak azok a furán beszélő, lóháton nyargalászó nyilasok, akik berobogtak a Kárpátok ölébe és kifejtették, hogy onnantól itt őshonosak. Lehetőleg már a kőkorszaktól. Csak ideiglenesen elmentek Ázsiába. Pusztán egy nagyon fontos ottani exportcikk beszerzéséért. A fenekükre okvetlenül kellett néhány piros petty. Márpedig a barlanglakó, és szakócát pattintó, de már keresztény, pannóniai ősmagyaroknál ez hiánycikk volt. Ezért mentek el Ázsiába. Meg azért is, hogy addig se legyenek Pannóniába. Amikor aztán visszalovagoltak, meglepve látták, hogy itt közben mindenféle népek vannak. De az igazi nemmenekültek természetesen még véletlenül sem házasodtak az őslakókkal. Maradtak beltenyésztett ősmagyarok. Csökkenő intelligenciával és növekvő terheltségekkel. Ki is haltak. Némelyek fennmaradtanak, de ők egész életüket azzal töltik, hogy az ezer év negyven nemzedékének 549.755.813.887 biológiai ősének neveit sorolgatva mormogják. Miközben a „nem vagyunk menekültek”, és a „mi géntiszta magyarok vagyunk” mondatfoszlányokat lehet közben hallani.

A kevésbé hibbant lovasok összeházasodtak az itt lakó népekkel, majd a az időről időre megjelenő külhoniakkal, akiknek tiszteletét még egy szent király is irányelvekbe öntötte. Átvették a kultúrákból azt, ami a fennmaradást szolgálta és Pannóniát előre vitte. Utódaik bejárták a világot, és nevet szereztek Magyarországnak. Nem igazán ismerték az ötszázmilliárd ős mindegyikét, de nem is foglalkoztak vele. Mígnem a mormogók olykor nem kezdték firtatni. Akkor útra keltek, ha tehették, és külföldön hirdették a magyar elme sikerét. Ha ezt igen sikerrel tették, akkor a mormogók szemében is visszanyerhették a magyarságukat, és onnantól máris a hyres magyarok arcképcsarnokát díszítették. Messziről. Táviratilag. Mert nem mindenki feledte el közülük, hogy korbáccsal csináltak belőlük menekültet. Elég a magyar Nobel-díjasok sorára tekinteni az illusztrációhoz. Azt nem tudjuk, hogy a mostanában távozók közül hányra lesznek majd büszkék a jövő nyilazói, vagy nyilasai. De előttük a pálya. Mármint a kivándorlók előtt.

Orbán járt itt? Menekült tábor Szíriában. 

Forrás: Die Welt / AFP

Miközben itthon azt hallani, hogy hömpölygő tömegek ostromolják a határokat. Akkora tömegben, hogy a mormogók érdekeit szem előtt tartó, igen felvilágosult kormányzat mit sem tud kezdeni velük. A zömét ki is nevezte gazdasági menekültnek. Akik elveszik a munkát. S még a buzulás sem segít ellenük. Talán azért sem, mert nem vagyunk elég délen, és így parkjainkban nem terem meg a banán. Marad tehát a ki- és visszaűzetés. Amihez persze el kellene dönteni, hogy ki a gazdasági bevándorló. A bevándorló nyilván az, aki nem lóháton érkezik, nem nyilazik, és piros petty sincs a fenekén. Ez utóbbit az MNB külön, fenékügyi főbizottsága vizsgálja. S persze mindezek mellé pénzt keresni érkezik. Ezen bevándorló-törzs egyik legjellemzőbb képviselői talán a most szaporított stadionok bentlakóinak egy része. Az „idegenlégiósnak” nevezett külhoniak. Akik elveszik, és ráadásul drága pénzen veszik el a magyar, pirospettyes fenékkel rendelkező futballisták elől a munkát, az érvényesülés lehetőségét. Amiért ők mégsem lehetnek gazdasági beérkezők, az az, hogy Orbán Viktor nem akarja hazaküldeni őket.

Ezért hazaküldené azt a pár száz menekültet, aki jön, lát, és még azok után is itt akar maradni. Lehet, hogy az ittmaradási szándék buktatja le őket. Mint olyanokat, akiknek pszichiátriai ellátás kell. Abból meg hiány van. Annyira hiány, hogy a kormányzat tagjait sem tudják megfelelően kezelni. Az azonban biztos, hogy ezeket a tömegeket a százas, vagy legfeljebb ezres nagyságrendben hömpölygő sokaságot a Mészáros- és Tiborcz-családok szája elől elvett falattal kellene etetnie a Feltsuthy Orbán-család fejének. Hallatlan! Jobb is itt abbahagyni a töprengést ezen a bevándorlási hullámon. Mert még arra a következtetésre jutnánk a végén, hogy valami világ-összeesküvés áldozata Magyarország. Esetleg egy sajátos intézmény működik valahol egy sivatag mélyén. Valami olyan névvel, hogy a „Világot Gazdasági Menekültekkel Ellátó Központ”.

A baj csak az, hogy esetleg arra a következtetésre jutunk, amely egy ilyen központ tényleges létét valószínűsíti. Csak az lenne ebben az esetben a baj, hogy nem valamely sivatag titkos mélyén vélhetnénk felfedezni, hanem Pannóniában. Ahonnan százezer-számra látja el a világot magyarokkal a jelenlegi kormányzat. A nagy lelki gyötrelmet okozó bevándorlók, és a hazánkból, a gazdasági exodus során távozó, gyakorlatilag egy legyintéssel elintézett sokaság között tehát nagyjából ezerszeres olló van. Úgyhogy maradjanak nyugodtan a focisták is. Legalább van, aki jó pénzért ugrabugrál a vezér előtt a vadiúj stadionokban.