Abszurd túlélési stratégia nyugdíjasoknak
Elgondolkodtam azon, mi lesz velem, ha a nyugdíjam a jövőben nem lesz elég a megélhetéshez. Erre Orbánék intézkedései okán jó esély van.
Az önkormányzatnál arról tájékoztattak, hogy a munkához semmi kedvet nem érző, de határozottan követelőző, jól definiálható összetételű népesség részére feltétlenül fizetniük kell a segélyeket.
Ez után aligha marad annyi pénze az államnak és az önkormányzatnak, hogy gyógykezelésem, gyógyszereim költségeihez hozzájáruljanak, vagy öregotthoni elhelyezésemet támogatni tudják.
Mindezt tudomásul véve az alábbiak szerint látom a túlélés lehetőségét: megtakarított pénzemből veszek egy lőfegyvert és 4 töltényt, melyeket felhasználva lelövök
– egy, a konyhakertemet dézsmáló megélhetési bűnözőt,
– egy bűnöző illegális bevándorlót,
– az elévülés és a mentelmi jog fedezéke mögé rejtőző cinikus politikus bűnözőt,
– és az előbbieket védő, náluk is nagyobb gazember ügyvédet.
Ezek után, természetesen, börtönbe kerülök.
De !
Ott biztosítva van:
– naponta 3 x étkezés (diétával)
– egy tető a fejem fölött
– konditerem
– internethasználat
– könyvtár
– lehetőség újabb diploma megszerzésére
– központi fűtés
– légkondicionálás + orvosi ellátás
– új szemüveg és fogpótlás
– új csípőprotézis-beültetés és minden más, amire szükségem van.
– csak az látogathat meg, akit én fogadni óhajtok.
És ki fizeti ezt ki? Ugyanaz az állam és önkormányzat, akik azt mondták, hogy nincs pénzük a tisztességben megöregedett emberek támogatására..
Börtönlakóként adót sem kell fizetnem!
Hát nem nagyszerű a mi szociális ellátási rendszerünk???
Author: Georgina Bojana
Huszonkét éves korom előtt a MÉLYÉPTERV-nél. Utána pedig a sajtóban a Hirlapkiadó Vállalatnál, a Ganz-MÁVAG üzemi lapnál majd tudományos lapoknál, végül a régi Nők Lapjánál dolgoztam. Ezt követően a Mai Napnál. Munkaköreim: gépíró, titkárnő, sajtólevelező, honoros, több novellám is megjelent, horrort is bevállaltam.
Életem csúcspontja volt, amikor játékmesterként dolgoztam. A hétvége mindkét napján egy-egy oldalam volt. Keresztrejtvénnyel, fülszöveggel. Játékok kitalálásával, levezénylésével, sorsolással, rendezvényszervezéssel. A Mai Nap "élete" végén, mint személyzetis dolgoztam, de erre már nem vagyok büszke. Patt helyzet volt. Ennyi.
Elmúlt években egy teljes évig főszerkesztőként írtam, szerveztem, csináltam a BÉKEKÖVETET, a pilisi református újságot. Hitvallásom: a soha ne add fel! -re bíztatni a reménytelenségbe burkolódzókat.
5:17 de.
… a színház meg házhoz jön, hogy kulturálódhassunk, aztán remélem Georgina egy cellába kerülünk, hogy esztétikailag kivesézzük milyen bóvlik tudnak lenni a mai színészek. Ingyen kapunk egy noteszt, amibe megfejtve, beleírhatjuk a hakni – mint „magas” művészet értékeit, erkölcsi tanításait, funkcionális hasznosságát napjainkra, ami nem csak a színi előadások terén fordul elő hanem úgy cuzámmen Magyarországon, hiszen jól tudjuk minden művészet a valóságból fakad.
Köszönöm az írásod, szívemből szólt.
apropó, lenne a börtönben szívgyógyszerem?
Szép napot és szia!
Ildikó
5:27 de.
de tényleg rémes mi vár ránk… kérdőjelt nem írok mert tudjuk. . Szakadék szélén billegünk. Én és a korosztályom. Volt hogy már megkérdeztem „miért nem lőnek fejbe?” azt mondták, mert azt még tiltják. még büntetendő…
1:47 du.
KÖSZÖNÖM! – G.B.
12:38 du.
Már a magyarok kicsit leszokhatnának arról, hogy mindent az állam jócselkedeteitől várnak.
Ha nincs elég adófizető (mert sok a feketén dolgozó) akkor nincs pénze EGY államnak sem szociális segélyekre.
A „szocialista” államrendszer megigért mindent. Igaz.
De az sem tudna milliós nyugdíjast fizetni, ha nincs bevétele.
Egy állam gazdaságnak abból van pénze, amit az állampolgár adóban befizet.
Az az állam, aminek nagy ipara, vagy iparterméke van, annak esetleg könnyebb.
5:31 du.
Ne adja neked az Úr, hogy ahhoz, hogy etesd a gyereked, más konyhakertjébe kelljen járnod lopni.
Ne adja neked az Úr, hogy se munkád, se nyugdíjad, se megtakarításod ne legyen.
Pedig megérdemelnéd.
9:11 de.
Tisztelt Fényes István,
ezt nekem szánta, mármint ezeket a „kedves sorokat”?!
Megadta nekem az Úr, hogy egész életemben dolgoztam, fizettem a nyugdíjjárulékot, sőt másodállású vállalkozásom is volt. Akkor is, abból is mindig megfizettem az adót. Két gyermekem van, de egyikkel sem voltam otthon 3 évig. Mindkettővel csak egy évig voltam otthon, utána bölcsőde, de közben is dolgoztam.
Milyen jogon tör felettem pálcát Az, Aki nem ismeri az életemet?
Milyen jogon ír nekem ilyen dolgokat?
*
:O
*
Utóiratként: leányzóm befizetését a magán nyugdíjpénztárba gyűjtött forintjait a fityesz lenyúlta.
A fityesz olyan, mint anno’ Gertrudis volt…
No, de ki lesz a Bánk bánunk?!
Addig, amíg ezen elmélkedem, jó lenne, ha meghallgatná és átérezné azt, amit mi itt – fityeszt „értékelők” nap, mint nap át- és megérzünk, a bőrünkön.
https://youtu.be/ioHqwpygALY
*
🙁
G.B.
10:18 de.
Kedves Georgina,
Fényes nekem válaszolt, az én beírásomra.
10:58 de.
Kedves Figyelő!
Megköszönöm, hogy „helyére tett”. Fényes István nem nevesített, így magamra vettem.
Akkor viszont elnézést kérek Fényes Istvántól, de a hozzászólása bele is illett az én írásomra. Ezért értettem félre.
G.B.
11:39 de.
Kedves Georgina, bár Figyelő adott nekem egérutat, de nem róla szólt a komment, hanem neked írtam.
A jogot ehhez az adta, hogy közzétetted érdekes nézeteid, melyeken felettébb csodálkoztam – nem így ismertelek meg itt…
Ha az állam veled inkorrektül fog majd viselkedni, az csúnya dolog lesz – ebben valószínűleg sorstársak leszünk.
Csak azt nem tudom, hogy hogy jön ide a „munkához semmi kedvet nem érző, de határozottan követelőző, jól definiálható összetételű népesség” mely részére feltétlenül fizetniük kell a segélyeket?
Bizony, két lehetőség áll előttünk, vagy munkát adunk nekik, vagy a megélhetéshez elégséges segélyt.
Ha egyiket sem, akkor jogot adunk neki ahhoz, hogy úgy teremtse meg a létfenntartását, ahogy tudja.
És nincs ebben semmi személyes, mindössze nem szeretem az előítéletes gondolkodást.
Azt is gondolom, hogy a saját nyomorúságunkon nem fog segíteni, ha nekimegyünk a nálunk is nyomorultabbaknak, Orbán szép álmait váltva valóra.
Nem tőlük kell elvenni azt, ami meghalni picit sok, megélni nagyon kevés, hanem esetleg azoktól a hatalmat, akik elvették a lányod magtakarítását, akik a stadionokat építik, akik elveszik a földet a szövetkezetektől, akik a sajátjukként bánnak azzal a felhalmozott tőkével, mely a te munkádból jött létre.
Szóval, ha kérhetlek, ne cigányozz, mert ugyan rájuk könnyű haragudni, de értelmetlen.
Haragudj azokra, akik megérdemlik, és akik eltávolítása akár megoldást is hozhat Magyarországnak, ahol együtt kell élned – ha tetszik neked, ha nem – úgy egymillió cigány honfitársaddal.
Békésen,. ha lehet…
:O)))
6:10 du.
Kedves Fényes István,
egyetlen szóval sem írtam le azt hogy roma, vagy cigány.
Pontosan körül írtam, hogy kikre is gondoltam. Ebben benne lehet a „paraszt” is akár, mert a cigányok, a nem cigányokat, a nem romákat így titulálják, hogy paraszt.
*
A többit egy személyes emailben szeretném megírni, Istvántól elkértem az elérhetőséged. Bízom, hogy megkapom.
*
Üdvözlettel: G.B.
*
Mindezt aláhúzom azzal, hogy zsidó vér folyik bennem, reformátusra kereszteltek, de ez soha nem tartott vissza attól, sem a családomat, hogy zsidó nevelésben részesítettek. Okkal történt, nem véletlenül és nem kétarcúságból. Nagyanyámnak több hozzátartózóját a II. Világháborúban kegyetlenül leöldösték. Ezért vitt el Nagyanyám egy református lelkészhez, aki két libáért megkeresztelt. Ennyi a történetem. Tehát én volnék a legutolsó, aki zsidózik, vagy cigányozik.
Nem írtam ki, nem írtam le.
Az, hogy ki milyen népcsoportra gondol, legyen ez mindenkinek saját magánügye.
Ettől függetlenül nagyon szeretnék írni Neked egy személyes levelet.