Évek óta kerülöm Kanada nemzeti légitársaságát és ezzel bizonyára nem vagyok egyedül. Mogorva és fukar kiszolgálás jellemző nagyon sok járatukra és messze alulteljesít a transzatlanti útakon, hogy ha az európai légitársaságokhoz hasonlítjuk. Az Air Canada legfejebb az amerikai cégekhez képest tud csillogni. De a WestJet – Kanada legnagyobb diszkontos légitársasága – bejelentette, hogy tengeren túlra fog terjeszkedni és immár a szezonális dublini és glasgowi járatokon kívül, Londonba is repülnek majd. (Jelenleg Boeing 737-es gépekkel repül a WestJet a kanadai keleti partról Írországba és Skóciába, ami igencsak szokatlan megoldás egy hosszútávú úton!) 2016-tól kezdve London Gatwick repülőterére indít járatokat. Boeing 767-es gépeket fog alkalmazni az új hosszútávú járatokra és a jelenlegi tervek szerint összesen 4 ilyen géppel bővül a cég 134 repülőgépből álló flottája. Bob Cummings, a WestJet alelnöke kilátásba helyezte a további tengeren túli bővítést. Ha tippelnem kéne, akkor a nem túl távoli jövőben olyan kontinentális desztinációk mint Párizs, Frankfurt, Róma és még esetleg Bécs (a nyári szezonban) is szóba kerülhetnek.

A WestJet új london járatán lesz egy új „Plus” kabin, amely a turista osztályhoz képest magasabb szintű ellátást nyújt az utazóknak. Ez leginkább az Air Transat Club kabinjára hasonlít, amely a turista osztálynál komfortosabb, de aligha business class minőség.

A Gatwick annyiból jobb a WestJet-nek mint a Heathrow, hogy a diszkontos csatlakozások iránt érdeklődő kanadai utazók messze több fapados járatot találnak itt, mint London legnagyobb repülőterén.

Egy WestJet gép Calgary-ban.

A WestJet agresszívan fejlődött és terjeszkedett az évek folyamán. Az Alberta tartománybeli Calgary-ban alakult meg a légitársaság 1996-ban és az amerikai fapados Southwest légitársaság modeljére építette fel stratégiáját. Csupán 3 gépből állt flottájuk a kilencvenes években és csak nyugat-Kanadában repültek–Calgary, Edmonton, Vancouver, Winnipeg és Kelowna között. 2000-től kezdtek közép és kelet kanadai városokba repülni, elsőként Ottawába, Hamilton és Monctonba, később pedig Torontóba, Montreálba és Halifaxba.

2004-től már az Egyesült Államokba is indítottak járatokat, elsőként kaliforniai és floridai városokba, így építve a vakációzó kanadaiak közti népszerű déli desztinációkra.

Mára viszont 90 desztinációból áll a WestJet hálózata, 36 kanadai és 21 amerikai városba repülnek, valamint a karib szigetekre is. A flotta elsősorban Beoing 737-es gepekből és kisebbik részben pedig Bombardier Dash 8-asokból áll. Összesen négy Boeing 767-es gépet rendeltek.

A cég stílusára átalában a laza, barátságos, közvetlen hozzáállás a jellemző. Néhány évvel ezelőtt a nyáron a stewardessek rövidnadrágot hordhattak (eleganciából nem nyertek volna nemzetközi díjat) és mai napig gyakran keresztnevükön szólítják meg az utasokat.

WestJet személyzet

Ellenben az európai fapados légitársaságokkal, a WestJet árai csak kicsivel szoktak olcsóbbak lenni mint az Air Canada jegyárai (bár ha korábban rezerválunk, akkor jelentősebb a különbség), ugyanakkor a fedélzeti kiszolgálás szempontjából hasonló minőségű. Belföldi és észak-amerikai járatokon ingyen üdítőket, kávét és teát osztanak, meg egy nagyon lightos sós vagy édes snacket. A szendvicsekért, sajtokért, chipsért és alkoholért viszont külön kell fizetni.

A WestJet tavaly 89 millió dollár profitot termelt, míg teljes bevétele meghaladta az egy milliárd dollárt.