Énekeljetek sokat, gyerekek!
Énekeljetek sokat, gyerekek!!!
Az erőszak- szervezetek már régen felismerték, hogy a megaláztatást a célalanyoknak, sokkal könnyebb elviselni, ha különféle nótákat beleüvölthetnek a levegőbe! Ez jár az eszembe, amikor egy régen megírt és olvasott blogbejegyzést teszek közkinccsé:
„Rendezetlen menetelés, körben a parancsnoki épület mellett, az ebédlő felé, reggelihez, közben a csapatzászlónak tisztelegj vezényszóra, valami üveg szekrényben van a jelkép, katona áll mellette dobtárassal, feszes vigyázzban, nekünk meg a lábunkat oda kell verni, de azt mondja egy mokány kis őrvezető, a Suplitz, a két méter mélyen ficánkoló földi giliszták röhögnek rajtunk. Azoknak tulajdonképpen agyrázkódást kellene kapniuk.
Volt aztán nóta, valami diák kislányról, majd megérkezés az ebédlő elé.
Állunk a sorban mi, a riadt szemű újoncok, szánakozva nézegetjük egymást. Eszméletlen éhesek vagyunk. Különben minden katona baromian randa. Két strófát még énekelnünk kell, „szívtuk az öreg hárs illatát” romantikus képi hatások felé keveredve a témában, aztán sorokba rendeződve betódulunk a hosszú asztalok mellé, ahol megkapjuk a ” sapkát le, ülj le!” vezényszót, leülhetünk a hosszú padokra harmadszorra, mígnem totál egyszerre sikerül a leülés.
Kávét löttyintenek egy mozgó üstből a fémtányérokba, az asztalon mindenki előtt van egy kis darab vaj, négybe vágottan, papírral együtt, kis darab lekvár, u.n. hitler-szalonna és egy valódi darab füstölt szalonna.
Öt perc múlva kivonulás, kiáltja az ügyeletes, fejezzék be a táplálkozást, s alig egy pillanat múlva: fel!…vonulj ki! hangzik.
A kávét leöntöm gyorsan a torkomba, usanka utánzatú kekiszínű átmeneti sapkámat a fejembe nyomom, fuldokló nyelések közepette, vonulás közben kenyér, szalonna, lekvár, vaj a két kezembe, mindegyikből harapok egyet, a kijáratig a pofazacskómban van az egész reggeli ellátmány, mire nótát vezényelnek visszafelé úton a körlet felé, már van, aki tud némi köhögés után, kicsike ének hangot kicsalni magából…
„káposzta, káposzta téli nyári káposzta” harsányan zeng a nóta, a jóllakottak ajkáról. ” édesanyám háza nálad nélkül nem állna!” 1960. január
Pálya Tamás
Author: KMH Vendégszerzők
5:56 de.
Tornaóra, énekóra, hittan…egyre szebb
6:14 de.
Balog páter, már bármit kitalálhat, de a karácsonyi meghívást,azaz „ünnepi etetést” nem múlhatja felül!
Egy marék szabolcsi gyereket látott vendégül a Hiltonban – hát hol máshol akik – miután megbirkóztak az általuk sosem látott, hallott, de főleg kóstolt ételkülönlegességekkel, melyek közül soknak még a nevét sem tudták megjegyezni, hogy otthon legalább elmesélhessék mi mindent ehettek a jó miniszterbácsi jóvoltából – hazakerülvén másnap reggel az üres kamra előtt azon búslakodhattak, hogy ugyan miért is nem ettek többet ott abból a calvadosszal leöntött szárított bocif@ngból, akkor most biztos nem lennének ilyen éhesek…..
És ez egy pap – állítólag – de az igen igen ostoba fajtából!
Szégyellje magát, és jó lenne, ha a további ötleteléssel leállna.
Egyébként a cikk nagyon jó, pontosan vissza adja azt
a bizonytalan semmire sem jó légkört ami ma az iskolákban
van!
Írni olvasni nem tudják megtanítani elfogadható szinten a tanulókat, a szövegértésük siralmas, sok kis szakbarbár nevelődik, – már azok közül, akik megtudják fizetni a különórákat – a többi meg maradjon nyugiba:az árok kapirgáló közmunkához elég ha énekelni tudnak – mondjuk jó kis munkadalokat!
Addig sem eszik az uraságok gyümölcsösében a meggyet, zöldborsót vagy amit épp művelnek, viszont beszélni is kevesebbet beszélgetnek !Dupla haszon!
Megpróbálom elképzelni a szünetekben az össznépi énekeltetést – semmi tízórai ( úgysincs mit) semmi csevej, rohangálás, lazítás, vécézés stb – nóta indul..
Énekelünk, tornázunk és unortodoxközgazdaságolunk!
Aztán ha betöltöttük a 16 évet, mehetünk árkot kapirgálni apánk vagy anyánk után !
Istenem – normálisak ?
Mert azt gondolom, itt már rég nem az ének és a zene szeretetéről van szó, ez sem más, mint egy gumicsont!
8:57 de.
Szerintem a magyar felső és középosztályok még azon részeinek többsége is, amelyek névleg ellenzik a 21. századi magyar fasizmust („balliberális csúcsértelmiség” „demokratikus oldal” – azaz mocskos reakciós jobboldaliak ) szívük mélyén ezt a sorsot tartják a náluknál kevésbé szerencsés rétegekhez illőnek ( úgy nagyjából az ország 30-50 % -ának ). Pláne ha még az átlagnál sötétebb bőrszínük is van. Végül is minek a gazdasági-szociális fejlődés, társadalmi mobilitás; nehogy már a „kimosakodott paraszt-prolik” is vigyék annyira mint ők, és ami még rosszabb még emberszámba is kelljen venni őket, sőt – kimondani is szörnyű – egyenlő állampolgárokként kezelni őket… sipirc vissza a cselédsorra, a gettóba!!! Nagyjából ebből következik a Kész Zoltán, Bokros Lajos vagy Pásztor Albert félék kitermelődése köreikben ( remélhetőleg nem jár ezekért a sorokért fej leharapás; most nem is Gyurcsányoztam … )
9:13 de.
Ez a mélyen lemaradott, reakciós ország mindig is történelme folyamán, még a legjobb esetben is legfeljebb csak a társadalom nagyjából felének volt a hazája ( haza csak ott van hol jog is van… ), de a ’45 előtti időkben inkább csak olyan 10-20%-ának. Manapság kezdünk visszatérni a „történelmileg helyes arányokhoz”, s mint fentebb írtam ez még az úgynevezett „ballib” elitnek sincs feltétlenül ellenére. Hiszen kihez is viszonyítva pózolhatnának felsőbbrendűségként ha nem jönne vissza zsellér-cseléd világ – persze nem az „orientális illiberalizmus” hanem a k@rvára haladó occidentális merkeli-bokrosi-eurogroup-os neoliberalizmus jegyében …
11:34 de.
Sötétség és cinizmus. Több: alpári ostobaság, féltem tőled mindig – mindenre képes.
eleftheria
1:47 du.
Az egész hozzá állás a témához,hamis és hazug.
A magyar gyerekek éneklését Kodály Zoltán hozta dívatba, a legsötétebb komcsi korban. Igaza volt.
A gyerekek énekelni kezdtek, magyar népdalokat tanultak és nem komcsi szlógamokat.
A kanadai iskolarendszerben nem létezik, sem zene, sem ének, vagy torna tanítás.
Mikor gyerekeim kicsik voltak , iskolások, én is megszerveztem Montrealban a Kodály zenei társaságot.
Szombaton volt az énekóra, amit egy magyar Kodály módszer tanár tanitott nekik.
Voltak kis koncertek is velük, ahol a tanult kórus- számokat énekelték. Szorosan az én kerületemben 27 magyar gyerek járt erre, és 10 évig futott a program. A helyi magyar iskola átvette a programot, és amíg énektanár volt Montrealban addig tartott.
Semmi rosszat nem látok abban ha énekre taniják a gyerekeket. Jobb mint az okos telefon.
Magyrországon, mindig énekeltek a gyerekek és a katonák. Az ének lélekemelő.
Hogy is írta Babits Mihály? Na?
1:56 du.
Segitek:
„Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek” Babits Mihály
2:53 du.
Figyelő
2015 augusztus 6
1:47 du.
Bizony, bizony, mi ittend híján vagyunk mindennek. Énekelni se énekelnek az itteni gyerekek, énekórájuk sincs. No de majd most! Nem lenne kedved itt is megszervezni, hogy az elmaradottaknak is jusson valami jó?
3:54 du.
Emlékeztek még kedves hozzászólók (amikor még normálisak voltunk, nem reakciósoztunk, fasisztáztunk, illiberóztunk)
hanem így énekeltünk pipaszár lábakkal: ” Mint a mókus fenn a fán….” . De szép idő is volt !
4:18 du.
Cse öcsi :
de magáról szépen lepergett a régi pedagógiának az a része ami azért emberi volt.
És szépen feljött a maga náci mivolta.
A szélsőbal és a szélsőjobb szépen összeér.
Maga ennek az egyik ékes példája.
5:37 du.
Különben ez a ” Diák kislány ” egy igen jó nóta , bár ebből a verzióból itten kimaradt egy szakasz és a ritmusát is kicsit megváltoztatták egy helyen , de összességében messze ez a legjobb változat a NET-en. A kórus összhangja szerintem fantasztikus.
6:55 du.
Aptyuka:
Bocs; de Ön jobban fél a hozzászólásimtól, mint a regnáló hatalomtól s azoktól a sötét és cinikus társadalmi viszonyoktól amelyekben élünk? Esetleg nyilván én a kis senki vagyok értük a felelős mert nem az „Összefogásra” szavaztam ( illetve nem szavaztam, mert törvénytelen hatalom által kiírt álválasztást, s kitartott kollaboránsokat nem legitimálok ) tavaly áprilisban; mi…? Épületes logika. Hajrá! Szóval ebben az esetben csak sajnálkozni tudok.
Amúgy valóban „mindenre képes vagyok”, azaz bárkit virtuálisan a számra veszek a fórumon… szóval reszkessenek az uralkodó osztályok…!!! Hááá… há-há-há…
5:58 de.
Figyelő: az egész hozzáállása a témához ostoba és vak. Megint nem értette a lényeget. Énekóra eddig is volt, de nem mindennapi kötelező kornyikálás. A katonák se jókedvükben énekeltek.
6:02 de.
Che: ki ne találja már, hogy önként daloltunk, örömtől repesve!
7:25 de.
Tündéri szöveg, de valóban így volt.
9:35 de.
Mellesleg, más országokban is énekelnek a katonák, nem csak a magyarok. Jóbb ha énekelnek, mintha lőnének!
Az egész téma beteg és kínjában, már nem tud senki jobb cikkre, témára menni.
11:32 de.
Figyelő: ne égesse magát még jobban. A katonák sohasem jókedvükben énekelnek. Tudja, mi az a menetdal? Nem tudja.
Aki itt kínjában vért izzad, hogy bármit leszóljon, az maga. Aki itt beteg – rögeszmés – az maga.
Tudja mit? Írjon jobbat. Ha már képes volt kiadni két szakácskönyvet, csak képes lesz az itteni cikkszerzőket lealázó színvonalú cikket írni! Higgye el, közölni fogjuk. Elvégre ez egy liberális oldal, még magát is megtűrjük.
12:29 du.
Világraeszmélésem egyik nagy hatású dala, az első amerikai háborús filmből amit anno fiatalként láthattam.
Akkor még nem értettem, csak éreztem, hogy micsoda kovácsoló erő lehet az együtt éneklés.
Levettem a linket, mivel egy amerikai háborús film kizárt, hogy Original Panzerlied-et inzertál echt magyar első világháborús egyenruhás honvédek intonálásában.
Az együtt éneklés valóban lehet kovácsoló erő: nem össze, laposra. Mi több, a zene is harmonikussá teheti a lelket, főleg, ha Auschwitzban játsszák a ki- és bevonuláskor.
a moderátor.
12:50 du.
nem érdekel. Amúgy az a dal a telefonnom csengőhangja. Gondolkodtam a Szojuz nyerusimüj-ön is, de ezt jobbnak találtam. Na és?
a moderátor.
1:25 du.
Csárlicsek :
És a Világ hogy tűrte hogy maga rájaeszmélt ?
Nem szarta össze magát a Világ ettől ?
( Pláne hogy maga dalra is fakadt közben )
1:28 du.
Illepityu:
Ezek ketten itten civilpancserek.
Katonaságot csak filmben láttak , elképzelésük sincs arról hogy milyen egy menetgyakorlat teljes menetfelszereléssel.
( És még hozzá az a kuvva nóta is..)
1:35 du.
Geyza: nomeg, amikor megjön a vidám hír, hogy sajna, kilőtték a tábori konyhát, így nyema kaja!
2:27 du.
Ahelyett hogy az ilyen Csárlicsekovicsokat lőnék ki. Egyenesen a Holdra !
2:35 du.
Ille István
2015 augusztus 7
11:32 de.
Ille, mivel ezt az oldalt olvassák magyar és kanadai oldalon is, tökéletesen megismerhetik magát és kultúrális beírásait!
Csak így tovább!
2:37 du.
Ja, és nem szakácskönív volt, de ez is csak magát jellemzi.
2:41 du.
Illepityu:
Azzé egy katonaélményemet elmesélem:
Mikor másodidőszakosként Zalaegerszegre kerültem, elsőlépcsős alakulathoz ,kihirdettek egy 10 kilóméteres eröltetett menetgyakorlatot teljes felszereléssel , azért hogy a frissen bevonult kopaszok megérezzék mi is az a Honvédség.Azt is mondták hogy a másod és harmad időszakos elvtársak ne hozzanak a kopaszok előtt szégyent a hadosztályra.
( Tehát megvolt az indíttatás.)
A század pk. ( aki egy eléggé eddzett fickó volt ) a kopaszokkal tartott , gondolom azért hogy menet közben egyenként felmérje ki mire képes.
Hát mi , közép és öreg időszakosok kitettünk magunkért , mindenkit messze megelőzve érkeztünk nagy csörömpölve a ” túra ” végpontjához. ( Én spec. az utolsó sorokban, a tüdőmet majd’ kiköpve ) és ott lerogytunk.
Mikor beérkezett a zöm , odajött hozzánk a századparancsnok és csak annyit mondott lihegve :
– Ez szép volt fiúk. Köszönet. Jutalomképpen visszafelé a laktanyába teherautóval mehettek .
3:19 du.
Figyelő:
Miért?
Mit adott ki ?
Egy munkát az Árpádkori turisztika és agyműtétek témaköréböl ?
3:41 du.
A fideszes vakvetítés megint sikeres volt!
A kiinduló pont az volt, hogy minden nap legyen énekóra. Mára ezt lehazudták és csak énekelgetésről beszélnek. No, úgy, mint a cserkészeknél, hogy katolikus dalokat, ki tudja, később talán imákat a Nagytestvérhez, ….
Ha a gyerekek bent kell legyenek az iskolában délután is, akkor lehet mindennap torna, énekóra, rajzóra, barkács és varrásóra délutáni foglalkozásként, meg a besettenkedő klerikálisok kötelező hittanja, vagy az alternatívaként hasonló tartalmú hittanórák!(Vagy kamu- erkölcstan?)
Tehát ne értse senki se félre! Ebben és minden más hasonló ügyben nem az énekléssel van a gond, énekeljenek! Hanem a hazug, gyáva hozzáállásukkal.
Ne legyen kötelező az az elcseszett napközi sem (ami már bevezetésekor is megbukott), hanem motiválják a gyerekeket és a szülőket, hogy a gyerekek maradjanak bent, mert érdemes! Megtanulják, megírják a leckét, érdekes és hasznos különórákra járhatnak, nyelveket tanulhatnak, sportolhatnak, ….
A gyerekek és a szülők is szívesen választanák ezt a lehetőséget, ha értelmes. Ráadásul a szülőknek a munkájuk miatt ez jobb megoldás is egyben.
Pl. legyen az étkeztetés az iskolában nagyon olcsó, szociális alapon ingyenes. Legyenek választható különórák idegen nyelveken! (A gyerek a számára érdekes dolog kapcsán a nyelvtanu8lásban is lelkesen fog előre lépni.)
Ja persze, hiszen kötelező lesz az elcseszett barackfanóta, amiben „egymás talpára taposva” rohannak. Talán a Nagytestvérnek kezetcsókolni….
De már fel sem merik vállalni amit mondtak!
Hazudnak reggel, délben és este! Szerintem még álmukban is!
3:46 du.
Mi a bajotok a szakácskönyvvel? Azt még orbánné is összeollózott egyet.
Talán SmiciPalkós módon, vagy akár csak más írta meg, de a nevén adták ki, hogy a behülyített pórnép alázatosan benyalva többet vegyen.
5:10 du.
Kedves Figyelő, ezzel, hogy Önnek két könyve is megjelenhetett, övön aluli ütést mért arra, aki csak vágyakozik erre. 🙂
2:38 de.
Figyelő: nyugi, magát már régóta megismerték és a helyén is kezelik, jusztiska 😀
Miért is jellemezne engem egy szakácskönyv kiadása?
2:45 de.
Andy: hogyisne, még a végén okosodnának azok kisgyerekek! Egy okos kisgyerek, ugyan, hol szeretne tovább tanulni? Egy színvonalas középiskolában onnan meg egyetemre. De azok számát drasztikusan lecsökkentették, és az okos kisgyerek majd mehet ipari tanulónak, ahol majd jól lebutítják.
következtetés? Csírájában kell elfojtani az ilyen, nemzetre káros törekvéseket, mert a Vezérnek tudatlan, jól manipulálható tömegekre van szüksége hatalma megtartásához!
2:51 de.
charlie: saját pénzen azt jelentetett meg Bencsics, amit akart. Még akár emészthetetlen, értéktelen ideológiai katyvaszt is – legalábbis a fórumon történő megnyilvánulásai szerint többre nem telik tőle.
Ha pedig az egyik életrajzi regénye volt, az inkább pszichiátriai elemzés alapját képezheti.
Mégis, ki az az ismeretei szerint ki vágyakozik könyvének kiadására?
Legalább erre válaszoljon, mert az utóbbi időben valahogy elmaradnak a feltett kérdésekre a válaszai.
3:32 de.
Ille, a válaszaim mindig ott vannak, csak átírja őket, vagy egyszerűen kitörli, mint tegnap is kettőt. Persze ez is remek információ, hisz kiderül, milyen terület „kapirgálása” okozhat ilyen reakciót.
…..
Könyvkiadásra (filmbemutatóra, színházi önmegvalósításra stb.) az a baloldali értelmiség vágyakozik, akik az eddigi bőséges támogatás csökkenését (félreértés ne legyen, még nincsenek elzárva a csapok) észlelve, nehezebben közölhetik a plebsszel, mennyire is tehetségesek.
3:39 de.
charlie: nem, a válaszai nincsenek itt, mivel eddig még gondosan elkerülte a feltett kérdésekre történő válaszadást. Amiket kitöröltem, az nem válasz volt, hanem jobbikos propaganda.
Nem, magának még az ilyesmi sem információ, mivel – ha továbbra uis ugyanazt „kapirgálja”, továbbra sem fog kikerülni a fórumra. Mi lenne, ha feladná a pártos magatartását – vagy keresne annak megfelelő másik fórumot – és megpróbálkozna a cikkekhez szóló kommentekkel?
Talán még magának is menne.
Miből gondolja, hogy a baloldali értelmiség szakácskönyvek kiadására vágyakozik?
3:53 de.
Arra kíváncsi lennék, hogy a Halál 50 órája, vagy a felvidéki magyarok ezreinek együtt éneklése mitől jobbikos propaganda, de rendben, féljenek ettől is, mint mindentől ami magyar, ami hazafias.
4:40 de.
charlie: a Halál 50 órája valóban nem az, csak az idézett dal – az SS páncélosdivizió indulója – nem kifejezetten az iskolásgyermekek lelki felemelkedésének az eszköze.
A felvidéki magyarok ezreinek (?!) együtt éneklése meg teljesen érdektelen a témát illetően. Tényleg nem érti, igaz?
Semmi baj. Nem ez az egyetlen.
Félni? Mitől is? Kiktől is? Mi is az, ami magyar? Maguk meg hazafiasak? Ne komolytalankodjon, ilyen melegben még röhögni sincs kedvem.
4:56 de.
Hihetetlen ostoba cikk.
5:29 de.
Ez a Cshárli -vélhetőleg- a filmekben él.
Jó is az. Kíváncsi lennék hány kiló értelmetlen világháborús rekvizítumot és limlomot gyüjtögetett össze horribilis pénzért.
( Vannak idióták , akik pl. egy földből kiásott ócska lyukas horpadt Wehrmacht kulacs mocskos maradványaiért ezreket képesek fizeni.)
5:53 de.
Szakácskönyvet kiadni nem egy nagy „truváj” – jelentkezzen aki még nem tette!
Egy átlagos, viszonylag jól és főleg rendszeresen főző -sütő, azaz az alapanyagokat nagyjából ismerő nő (akár férfi) bármely időszakban összedob egyet, különösebb megerőltetés nélkül!
Mindenhol, minden háztartásban léteznek saját, „neve nincs” receptek amit az adott háziasszony a sajátjának tekint mert vagy ötlet, esetleg idő vagy anyagi forrás hiányában gyorsan kellett „valami”, ami aztán az évek alatt kikísérletezve a családban kedveltté, és gyakorivá vált : nekem magamnak is megszámlálhatatlan ilyen „receptem”van – még kétszer egyformán nem csináltam!
Ha ehhez hozzá adjuk az itt ott látott, hallott apró változtatásokon vagy saját ötlettel kiegészített egyéb remekeket – már nem is kell más mint egy ügyes fotós (de a kevésbé ügyes is megteszi) aki a piacról találomra válogatott zöldségeket és gyümölcsöket, no meg húsféléket a konyha asztalra kiborítva mesterien fényképezi – különösen jól mutat ha a szárnyasokat eredeti színes tollazatukkal együtt helyezzük a gyümölcs félék közé,annak még egy kis antik hangulata is van, majd néhány elkészített ételt a legjobb állapotú és legdizájnosabb edényeinkben tálalva – színekre ügyelve – bemutatja, azaz lefotózza.( kis szerkesztés, csoportosítás, „lektorálás” – már annak aki erre rászorul, hogy az esetlegesen félresikerült helyesírást és egyéb stilisztikai rendellenességeket is helyre tegye – és már kész is !)
A terített asztalon az enyhén pókhálós pincehideg vörösboros üveg, egy – két karcsú, félig töltött pohár,némi virág és a háttérfalon egy két szép , sejtelmes kép – és már kész is a szakácskönyv…
Az csak később válik el, hogy viszik e, és hányszor kell után-nyomni…..
Semmi egyéb nem kell hozzá, mint egy kiadó, aki – mint már írtam – hajlandó kiadni (az ugyanis pénzbe kerül) és ha a szerzőnek magának nincs elég pénze ehhez a passzióhoz, akkor másnak kell finanszírozni : ha van, akkor nosza!
Bárki, bármilyen témájú könyvet írhat szerkeszthet, kiadathat – ha azzal a közrendet, közerkölcsöt, no pláne államtitkot nem sérti – tényleg már csak egy kiadó kell!
Ezért aztán nem véletlen hogy nincs ma olyan celeb, énekes, táncos, politikus ( vagy annak a felesége) aki még ne adott volna ki szakácskönyvet, mert ez is olyan mint a foci: mindenki ért hozzá !
Ezzel persze véletlenül sem célom, az igazi mesterek kapásból történő ledegradálása, sőt azokat kifejezetten szeretem olvasni nézegetni, gyönyörködni benne, mert néha egy stilisztikailag is élményt nyújtó, szép és főleg praktikus ötleteket adó szk. felér egy szépirodalmi műremekkel ( pl Magyar Elek)
7:50 de.
A cikk témája az együtténeklés erejéről, miértjéről szól.
Ehhez mutattam két példát.
8:12 de.
Jó nagy ostobaság lenne bárki részéről azt feltételezni, hogy épp az énekléssel van baja azoknak, akik kifogást emelnek Balog páter ötleteléseivel szemben !
Ez a gondolat -úgy tűnik – egyedül Figyelő agyában rakott fészket, de ez talán nem meglepő.
Ének óra eddig is volt, van és valószínű lesz is, minden iskolában egy egy énekkarral – régebben legalább is nagyon menőek voltak az évente megrendezett „kórustalálkozók” mely egy egy kerület iskolái között zajlottak, majd fővárosi és országos szinten is megmérettettek a győztesek!
Igaz nekünk nem volt egy Figyelőnk, aki vigyázó szemeit az iskolai ének oktatáson tartsa, és éberen kiszúrja, ha esetleg mégsem Kodály módszer szerint ment az énekóra – igaz,akkoriban képzett ének- zene tanárok tartották, nem tudom most hogy mennek a dolgok, de sosem lehet tudni !
Az ének -zene tanításnak (akár K akár más módszer szerint történik) tehát nagy hagyományai vannak hazánkban, és nem is volt ezzel senkinek baja egészen addig, míg Balog páter fel nem találta a melegvizet!
De, mivel igen aktív sajnos találmánya eredményét világgá azaz mikrofonba kürtölte, és üstöllést dalra fakadt.
Mit meg nem tesz egy jó káder, ha az őt futtató banda -vezérével együtt – bajban van : sok a csevej a kerítésről, a nép – úgy is mint istenadta – szünet nélkül ezen rugózik, tereljünk már egy kicsinyt, csak épp annyira, hogy ne legyen túl feltűnő, nosza ötleteket kérünk!
A Habony-műveknél meg épp ez volt raktáron, és bár sejthető volt, hogy ha az oktatásügyi főnéni fakad dalra talán nagyobbat szólt volna ( ám lehet, hogy Czunyiné nem is volt énekkaros és különben is Hoffmann Rózsa már megtette a magáét e téren amikor egy összevont szülői értekezleten a „Hull a pelyhes” francia nyelvű változatával örvendeztette meg hallgatóságát) ezért H. Árpi úgy gondolhatta, hogy nem jó ha folyton ismételgetjük önmagunkat, és bónuszként azt javasolta, hogy énekeljen csak Balog páter, hisz az mindig életszerű ha egy pap fakad dalra…..
Midőn azonban mindenki csak nézett és pislogott nagyokat, hogy mire ez a nagy piszkos énekelhetnék, amikor a tanulók jó része nem tud mit enni,és különben sem tudja befizetni az egyébként „ingyenes” tankönyvcsomagot januárban, amikor az majd megérkezik – hát rögvest közölték, hogy ááááá, dehogy…. nincs emögött semmi , dehogy akarnak ők itt emelt számú ezt meg azt….csak úgy egy kis szívderítő ötlet, ha esetleg a tanulók mégsem tudnák mit kezdjenek magukkal két testnevelés és osztályfőnöki óra valamint a veteményezés és unortodox közgáz között, hát akkor nosza egy kis ötletecske….
Írni-olvasni ( értően) változatlanul nem fognak tudni, de hát nem is kéri ezt tőlük senki/ most már!
Na majd csak figyeljen mindenki – a hivatásos Figyelő kivételével – neki ugyanis tök felesleges: eddig sem értett semmit, mi a garancia hogy most majd érteni fogja mi és miért történik a magyar oktatásban ?
9:37 de.
enterprise: az hát. Tudja, a maga fajtáknak készült, talán felfognak belőle valamit. Más valami?
9:40 de.
Besancon: Bencsics kiadványait ideológiai értelemben definiáltam szakácskönyvként. Nem gondolom, hogy akárcsak egy önálló, egyedi receptet ki tudna találni.
9:43 de.
charlie: rossz példát. Mint ahogy magáról is emígyen lehet szólni: itt van pl. charlie. Nem jó péda, de itt van.
9:53 de.
Besancon
2015 augusztus 8
5:53 de.
Szakácskönyvnek nevezte Ille kiadott könyveimet.
Az egyik az első magyar montreali antólógia, montreali magyar írók műveivel és művészeink illusztrációival. A kanadai kultuszminisztérium 4 ezer dollárral járult hozzá a kiadáshoz. Címe: Mozaik, megtalálható a Széchenyi könyvtárban. A másik: Erdélyi útakon. Naplórészlet, első erdélyi úti beszámoló.Megtalálható a toróntói egyetemi könyvtárban.
Hogy tisztázzuk a tényeket.
10:41 de.
Csáhrli:
A maga ” jó példája ” olyan mint Piszkos Fred barátsága :
Öl , butít , nyomorba dönt.
10:41 de.
Értettem a lényegét! -:))))))
A szakácskönyv kiadásához szükséges egyéb „tájékoztatást” sem azért írtam, mert feltételezném, hogy az ideírogatók közül bárki komolyan fontolgatná éppen, csak hogy egyértelművé tegyem, bárki bármikor bármilyen baromság tárgyában kiadathat könyvet (a fentebb taglaltak kivételével)ha elég pénze van hozzá, vagy a kiadót megtudja győzni róla, hogy érdemes belefektetnie – aztán ha mégsem akkor box!
De azért egy átlagos észjárású kiadó is óvatosabb ennél….
10:44 de.
Illepityu:
Ami egy jezsuitának nem tetszik , annak feltétlenül ostobaságnak kell lennie és jobb ha senki el sem olvassa.
Mert ők a Szentlélek nevében szólnak , gondolkoznak.
( Lehet a Szentlélek olyankor mindig csuklik egy jó nagyot)
12:45 du.
Sötét, nagyon sötét ez a bagázs! Kár időt tölteni velük.
1:31 du.
Figyelő: 4ezer dollár a borító kialakítására se elég 🙂
1:36 du.
Figyelő: valóban. Kérdés, erre mikor jött rá? Mert Balogékról ezt eleddig ennyire egyértelműen elég kevesen állították…
8:13 du.
Ille, a könyv nem volt keménykötésű, a Mozaik.
Az Erdélyi igen, de az saját zsebre ment és kibírtam, mert a könyv árába bekalkuláltam.
Nem szoktam hauzdni, főleg itt nem. Mi hasznom lenne belőle?
4:39 de.
Nem feltétlen szükséges mindent fikázni.
Senki ne felejtse – se jobb, se bal – hogy Bartók és Kodály országában élünk. Ez a két géniusz bizony azt tűzte célul a pedagógusok elé, hogy
„legyen a zene mindenkié !”,
ami biza azt is jelenti, hogy az emberek, érts alatta a gyerekek is – bár sorsuk alakuljon így, vagy úgy – minden nap énekeljenek. Külön, vagy együtt, de a dal szárnyakad ad a léleknek.
Márpedig ez az ország, különösen a rendszerváltás óta nem énekel. Lelki kór gyötri. És ez a két társadalmi jelenség – a rendszerváltás őrlőmalma és az elzárkózás – egymást kiegészítve, oda-vissza hat egymásra is…
Az emberek már csak azért is röstellnek mások előtt énekelni, nehogy kiadják kinyilvánítsák a lelkiviláguk mélyebb régióit, nehogy az arcukon mások meglássák az érzelem esetleg tiszta világát. És ez nagyon szomorú tény.
Mindenkinek azt ajánlom, csak hallgasson bele a YouTube-on Bartók Gyermekeknek című zongora ciklusába és felismerheti benne azokat a népi(!) gyermekdalokat, amelyeken minket abban az ún. „átkos rendszerben” remekül felkészült énektanárok az énekóráinkon neveltek… Kirándulásokon és iskolai rendezvényeken is mindig énekeltünk. Ezeket az együtt énekléseket csupa tisztaság, szeretet, játékosság és kellem hatotta át – szemben pl. Horthy rendszerben tanított álmagyar műdalokkal… – mert én azokat is ismerem…
Magam, liberális demokrataként, Balogh miniszternek ezt a megnyilvánulását, az „A csitári hegyek alatt”, újságírói kérésre, viszonylag szép eléneklésével egyetemben, ez esetben ezt végre a fény apró beszűrődéseként értékelem a rendszer amúgy sötét falainak egy apró résén keresztül…
Tehát, ahogy a demokratikus médiában megszólaló, általam hallott zenepedagógusok mindegyike, úgy én is végre egy jó és nemes kezdeményezésnek tartom ezt a miniszteri bejelentést… Ehelyett fanyalogjunk inkább a Quaestor ügyön – mert azon valóban nem lehet eleget „fanyalogni”…
.
4:49 de.
Dbois !
Amit itt a zenei anyanyelvünkről kifejtettél az nagyon, de nagyon tetszik. 🙂
7:40 de.
Dubois: ennek az egész Balog páteri rögeszmének semmi köze se Kodályhoz, se Bartókhoz, de a mintamókushoz annál inkább. Ami kötelező, az sohasem volt lélekemelő. Jelen pillanatban ráadásul az énektanárok is hiányoznak. Ja, és aki kellemben-szellemben énekelni akar, annak ott van az iskolai énekkar. Önként és dalolva.
4:44 du.
Dubois!
Én is azt hiszem, hogy bár jóindulattal írtad a fentieket – ám a vélt vagy valós „fanyalgásoknak” köze sincs sem Kodályhoz, Bartókhoz – de még natúr,az énekléshez sem!
Senki nem kifogásolta Balog páter énekhangját, sem a dalt magát: épp itt a csali, az etetés!
Bele van kalkulálva a rendszerbe, hogy vannak – mindig vannak – humánus, jó érzésű demokraták, akik ellágyulhatnak ekkora tisztesség láttán, hogy no lám, a jó Balog páter énekel, ( nem is rosszul) miért fikázzák hát még ezért is ?
Terelés, terelés, terelés !
Az ötlet önmagában ártalmatlan, akár fel is lehet karolni, de majd csak figyelj ez a rendszer másként működik!
Semmi nem történik véletlenül.
12:53 du.
Ille István
2015 augusztus 7
5:58 de.
Mégegy dolog.
Miért fáj az valakinek máma magyaroknál, hogy ha énekórák vanak?
szerintem örülni kéne, hogy a magyar pedagogiai tervben a lélekemelő ének nem maradt ki.
Azt hiszem a problém többoldalú. Az egyik, nincs másról írni való, téma hiány, nagy a meleg.
Vagy egyszerű rosszindulat, már abban is rosszat látni, ha a gyerekek énekelnek.
1:44 du.
Figyelő: mivel megszólított, kivételesen válaszolok (az a jó szívem fog egyszer a sírba vinni!).
Énekórák eddig is voltak. Tudja, a tanterv része, senkinek se fájt. A balogi rögeszme mindennapos kötelező danászásról szól, ami kb. annyira lélekemelő, mint egy teherlift, és kb. annyit ér, mint a mindennapos tornaóra a folyosón, vagy a padok közt. Remélem, fel tudja fogni a különbséget a lélekemelés és a kötelező közt.
Ha javasolhatom, ne terhelje túl magát a problémafelvetéssel. Nem a maga kompetenciája.
Ha a gyerekek énekelnek, abban nincs semmi rossz, ám, ha ezt kötelezővé teszik, az már minden, csak nem öröm.
Már említettem máshol: szabadon szárnyaló, örömteli énekre ott van az iskolai énekkar. A több csak mintamókus.
A rosszindulat, kedves Klára, éppenséggel magától sem áll távol, úgyhogy lazítson.
2:50 de.
Olvasni csak pontosan, szépen….Hangsúlyozva van az első sorban, erőszak szervezetekről van szó. Mivel énekelni felemelő, csodálatos dolog, az ezzel történő hatalmi visszaélés a civil életben, egy álságos dolog. Vásárolni és énekelni akkor szeretnénk amikor jól esik!!!
5:20 de.
Pálya Tamás: kedves barátom, a jobboldalról ne várj pontos olvasást. Ha fény íráskor jobboldalról vetül egy szövegre, az árnyék eltakarja azt, ezért írunk balról jobbra, ha jól állítottuk be a fényforrást. Sajnos, jobboldalról nem csak írnak, de úgy is olvasnak, hogy az árnyék zavarja őket a szövegértelmezésben.
4:43 de.
Kedves Figyelő!
2015.augusztus 11.
12:53
Volt a családunkban egy idős hölgy, akinél lassacskán észleltük, hogy az egyébként sem penge éles gondolkodásával már némi probléma adódott – mentségére legyen mondva, ekkor már 90 éves volt.
Mivel a munkánk miatt nem tudtuk volna megoldani az állandó felügyeletet, ám nyilvánvalóvá vált hogy többé nem maradhat egyedül, egy lakhelyünkhöz közel eső katolikus otthonban helyeztük el: kis létszámú családias légkör, kert, tisztességes gondozók, vasár és ünnepnapokon mise, neki ez fontos volt – sűrűn tudtuk látogatni is!
Mivel elég gyakori volt a férje vezeték és családneve is (mondhatnám tucat) a házban több ilyen kezdőbetűs lakó is élt, ezért a nővérek udvariasan megkérdezték tőlünk nem lenne e probléma, ha a leánykori vezetéknevét varrnánk bele a személyes holmijaiba – plusz, a névre szóló napi gyógyszeradagoló dobozát sem tévesztenék össze, vagyis muszáj volt valami megkülönböztetőt az érintett hölgyek részére kitalálni.
Így aztán engedelmesen belehímeztem a holmijaiba a „régi nevét”-ahogy ő mondta !
Egyik látogatásunk alkalmával a kertben ülve beszélgettünk mindenféléről, és látom, hogy nagyon el van merülve, valami nagyon foglalkoztatta, végül kibökte „..csak azt nem értem, hogy miért változtatták meg a nevemet…”? (ezt egyébként megbeszéltük vele előzőleg)
A lehetőségekhez képest rövid, tőmondatokban elmondtam a dolog lényegét – a hosszabb, összetett mondatokat már nem értette, könnyen elvesztette a fonalat – és úgy tűnt meg is értette, majd mikor megkérdeztem tőle
rendben van így ? – rám nézett, bólintott, és kezdte elölről „…igen rendben! De én csak azt nem értem hogy miért változtatták meg a nevemet….?” Ennyi!
Kedves Figyelő, valami oknál fogva ez a kis történet jutott eszembe, ahogy olvastam írását, melyre reagáltam.
Nem ez az első cikk ami ebben a témában itt megjelent – hogy magát a cikket nem érti, hát Istenem, van ilyen! (Mellesleg általában nem tud mit kezdeni az épp aktuális cikkekkel, ezért nem is értem miért erőlteti ezt a hozzászólok ehhez, meg ahhoz c. fejezetet)
De, hogy még a cikkre érkező reakciókból se értse ki a lényeget, az már nagy baj. Önnek!
Könnyen lehet, hogy nem is olvasta őket, max azt ami 3-4 sornál rövidebb, hiszen kifejtette többször hogy nincs türelme a hosszabb írások olvasásához, így aztán a miértre érkezett válaszok kimaradtak, és ön újra és újra felteszi buta kérdését, mint egy 2 éves gyerek, vagy mint a fenti Alzheimeres hölgy!
Nem, az „..senkinek sem fáj máma magyaroknál, hogyha énekórák vannak…” (Önt idéztem)
Annak meg pláne nem kell örülni, hogy „..a magyar pedagogiai tervben a lélekemelő ének nem maradt ki…” hiszen eleve benne volt! Érti ? Benne volt, azaz az ének a magyar oktatási rendszer része volt, ma is az, és reméljük lesz is !
Amiről Balog páter beszélt az valami egészen más dolog: az egy gusztustalan ötletelés – jó esetben terelés, valamiről a figyelmet el!
Rosszabb esetben megint egy erőszakos előírás, hogy mit tegyenek a tanulók szabad perceikben természetesen önként, lelkesen az együtt éneklés gyönyörűségének kedvéért !
Olyan nincs, hogy vezényszóra örüljetek, és legyetek boldogok, háromra beintek – derűs ének indul!
Még az sem kizárt, hogy valamelyik csókost, jó havert (állástalan énektanárt, tehetségtelen zeneszerzőt, semmire sem jó kottamásolót stb ) helyzetbe kell hozni egy jó kis projekttel, melyből az „együtt énekelünk” csak egy kis bevezető, amolyan tesztelés volt!
Igaza van egyébként, a „problémája valóban több rétű”, de ezen sajnos az itteni fórum nem tud segíteni, legfeljebb az Ön orvosa!
4:59 de.
Besancon: Bencsics – szül. Faragó – Klára még csak 85 éves. Igaz, már kezd rajta elhatalmasodni a kór, de még bőven van ideje rosszabbodni. Addig meg élvezzük társaságát.