Sándor Mária koncepciós etikai vétsége
Sándor Máriát, aki „a” feketeruhás nővérként lett ismert, majdnem etikai eljárás alá vonták. Aztán mégsem. Dr. Balogh Zoltán, aki nem azonos az Emmi vezetőjével, visszavonta a kezdeményezést. Így egyszerűen. Az úr indította, az úr visszavonta stílusban. Valószínűleg egy cseppet sem meginogva. Elvégre miért is ingott volna meg?
A hatalom jelen magyar gyakorlásának természete nem arról híres, hogy meginogna. Abból a szempontból semmiképpen, hogy kiejtse a száján: „Bocs, tévedtem”. Ahogy Dr. Balogh Zoltán, mint a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke sem ilyesmivel indokolta a döntést, hanem azzal, hogy belsőleg, magánberkeikben gondolták elintézni ezt a kis koncepciós ügyet. S mert ez nem sikerült, a reá nehezedő nyomás és a fenyegetéssel határos közvéleményi megnyilvánulások hatására lépett. Mártíromságának, és duzzogásának teljes tudatában. Mondotta: „A Sándor Mária elleni etikai eljárást a mai nappal visszavonom”. Majd visszavonta. Egy demokratikus kamarában miként is történhetne másként? Nem is érthető az esetleges fennakadás. Az ügyben az elnök ugyanis aligha egy köz-döntés „arca” lehetett.
Lehetett volna persze, de magát az etikai vétséggel kapcsolatos előterjesztést is Balogh Zoltán tette. Nyilván etikailag vérig sértődve. Majd a budapesti kórházban dolgozó budapesti nővér ügye elkerült a Zala megyei etikai bizottsághoz. Mert nyilvánvalóan az volt legközelebb Budapesthez. Majd ezt követte a mai bejelentés. Normális körülmények között ezen a ponton mondaná bárki, hogy „na itt lehet leszállni”, és kiszállok. De nem így a hatalom által törvényileg garantált tagságú szervezetek esetében. Márpedig a MESZK is ilyen. Ezekből a szervezetekből csak pályamódosítással lehet kiszállni. Aki hivatásos nővár akar lenni, annak tehát nem elég a segíteni akarás, az empátia, a szakmai rutin, a tudás. A kötelező tagsággal ugyanis együtt jár, hogy el kell viselni a fejére nagy ívben köpő, szakmailag nem okvetlen számításba vehető helyi kiskirályokat. Azokat, akik az érdekképviseletet elsősorban a saját pozícionális érdekeik védelmében látják megvalósulni. Ha pedig az asztalukról véletlenül lehullik egy morzsa, és attól valaki egy nappal később hal éhen, akkor hajlonganak, és tapsoltatják magukat. Holott csak bohócok a hatalom cirkuszában.
Azonban megtehetik. Ahogy megteheti a pedagógusok nyakába ültetett kamara, és a többi hasonló szervezet vezetője is. Nem kis részben persze azért is, mert sokszor a szakszervezetek akár tevőlegesen, de a passzivitásukkal hallgatólagosan nem egy esetben segítik a hatalom törekvéseit. Erre különben éppen a pedagógusok esetében láthattunk szép ívű példasorozatot. Beleértve azt is, ahogy a SZOT-korszakot idézve megalakult a Magyar Pedagógus Kar. Galló Istvánné hathatós semmittevése közepette. Aki pedig azt hinné, hogy az illető szakszervezeti vezető távozni kényszerült az eltelt időszakban, az téved. Az Emmi által támogatott, a pedagógusok képviseletét vízfejjel ellátó szervezet pedig szintén él, és gügyög.
Az egészségügy kapcsán tehát üdítő jelenségnek is tekinthetnénk az Emmi-vezetővel majdnem-névrokon MESZK-elnök meghátrálását. De, sajnos, valószínűleg hiú ábránd azt hinni, hogy ettől akár a lelkiismerete, akár a széke megrendült volna. Ameddig teljesíti a hatalmi megrendeléseket nem is kerül sor ilyen megrendülésre. Megrendülni az egészségügy fog. Illetve az sem. A romosodás egy határa után már a legnagyobb földrengés sem okoz látványos változást. S nem biztos, hogy az a vétkes, aki a romokba hanyatlást lassítani, gátolni akarná.
Természetesen Dr. Balogh Zoltán azon kijelentését is elfogadhatjuk, miszerint nem politikai megrendelésre tevékenykedve lépett volna fel a feketeruhás nővér ellen. Azonban ezt éppen önmaga cáfolja. A MESZK, éppen a kötelező tagság okán, 2011-ben is változtatott, etikai kódexe bárki által elérhetően elolvasható. Ha Sándor Máriát okkal vádolják a megsértésével, akkor elég lett volna egy listát közzétenni, hogy mivel, melyik ponttal került ütközésbe. Amikor egy beadványt ötletszerűen beterjesztenek, majd ugyanígy visszavonnak, akkor az két dolgot is jelenthet. Akár összefüggően is. Az egyik, hogy nincsenek valós, védhető, bárki által ellenőrizhető pontok azon a bizonyos listán. A másik, hogy a most visszavont eljárást majd újraindítják, ha a tiltakozást elég kifárasztottnak ítélik.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
6:34 de.
Dr.Balogh Zoltánt az Egyenes beszédben láttam, hallottam – nyugodtan mondhatom, jobban tette volna ha valami ürüggyel lemondja a szerepélést és el sem jön !
Szereplése magáért beszélt,(Olgának nem adott lehetőséget különösebb brillírozásra) és csúfosan kifigurázta saját magát.
Hihetetlen, hogy ez egy felnőtt férfi – állítólag – felsőfokú iskolai végzettséggel kell hogy rendelkezzen, ha már egyszer doktor – de valami olyan katyvasz van a fejében, hogy töröm a fejem, milyen lehet a kamara többi tagja, ha ő az elnökük, és mire jó egyáltalán ez a szervezet?
6:54 de.
Besancon: Mire jó? Pénzbeszedésre. Se a tanári, se az egészségügyi, se az építész, se a miénk (vagyonőri) kamara, se a többi nem más, mint egy gittegylet. Érdekképviseletet nem látnak el, szakmai támogatást nem adnak, csak tagsági díjra köteleznek.
Baloghnak pechje volt: beleszaladt egy olyan pofonba, amit elkerülhetett volna, ha csak egy kicsit is gondolkodik. De nem, ő be akart keményíteni. Nos, egy csöppet veszített a renoméjából – már, ha egyáltalán volt neki ilyen.
Arra alítok, hogy kiosztották rá ezt a szerepet. A hatalom nem mert a nővérhez nyúlni, de majd az elnök úr. Benne meg nem volt annyi kurázsi, hogy visszautasítsa.
11:01 de.
Biztos az én hibám, de valahol sajnálom, hogy elmarad az „etikai vizsgálat”.
.
Különösen az a rész érdekelt volna, ahogy a felháborodásokat észlelve, az első „berittyentés” után, az önkéntesen szolgalelkűek megpróbálták „tompítani” akciójuk élét azzal, hogy csak tényfeltárásról lenne szó.
.
Nos, én erre „szomjúhoztam”, a tényfeltárásra.
.
Ittam volna az Emberi Erőforrások Minisztere, Nemzetvezetőnk hű szolgája Balog (hazug-„csuhás”) Zoltán szavait.
.
Kíváncsi lettem volna, hogyan próbálja megmagyarázni (ahogy „egyháza szégyene”, egy korábbi interjújában említette pofátlan módon,) mit akar tárgyalni a túlórák elmaradt kifizetéséről.
.
Mármint hogy az elvégzett túlórák, kifizetéséről NINCS MIT TÁRGYALNI, KI KELL FIZETNI, IDŐBEN!
.
Ideje lenne már, nem csak a Nemzetvezető Testvér és Rablótársai anyagi jólétéről gondoskodni.
.
Bár nem ide tartozik, de aberrált humorom okán, gennyesre röhögtem magam, amikor a megpróbálták a tényeknek ellentmondóan megmagyarázni, miért a sertéspiaci termékek ÁFA-ját csökkentették, a baromfi ágazattal szemben.
.
Nem volt egyetlen ember, akinek az eszébe jutott volna, hogy a Nemzetvezető Testvér strómanjai a sertés ágazatban vannak, annak a forgalmát, ily módon a főnök zsebét kell miharabb, minél jobban kitömni.