A korábbi írásban felvetettem már a kérdést, hogy vajon mi történne, ha a zemberek a zsigeri bólogatás helyett a fejüket arra használnák olykor, amire az evolúció szánta. Pár dolog végiggondolására. Megállapítva persze, hogy a menekültek sem egytől-egyig szentek. Amibe készséggel kapaszkodik bele a gyűlölet és félelemkeltés.

Holott sok szempontból erre is igaz, hogy csak le kellene kicsit higgadni, és végiggondolni a helyzetet a „túloldal” szempontjából. S most egyáltalán nem a sanyarú sors megértését kérem számon. Aki képes az empátiára, attól a menekültek úgyis kapnak némi együttérzést. Aki pedig képtelen erre, azt agitálhatnám, míg a világ, meg három nap. Akkor is, ha szóban váltig hangoztatná a „menekült is ember, és megértem” kezdetű mantrát. Amiről 2-3 mondattal, perccel később áttérne arra, hogy egyébként sem szegények, mert tele vannak pénzzel, és amúgy is az antikrisztus földi képviselői. Ha mégsem, akkor is muszlimok. Ami igaz. A kedves álempatikus kartárs, ha időt adnak neki, előbb utóbb legtöbbször eljut a szimpla „muszlimok” besorolástól a „vallási fanatikusok” címke alkalmazásáig. Melyben megnyugodva, talán már nem is érzi annyira szükségét az empátiának. Nem kis részben felülve annak a sületlenségnek, hogy a menekültek tulajdonképpen egytől-egyig az ISIS elveinek európai megvalósításáért keltek volna útra. Ebben aztán végképpen megnyugszik az ő korántsem empatikus lelkük, és sikerrel hessentik el gondolkodás démonát is.

Holott valószínű, hogy az útra keltek helyzetét csak egy pillanatig végiggondolva komoly kételyeik támadhatnának. Első körön például az „úgyis van pénzük” kitétel kapcsán. Amely kitétel különben már az első menekülthullámok kapcsán is jellemző volt. Annyira, hogy még Debrecen kiválóságának is feltűnt. Arra sarkalva a felmérhetetlen intelligenciával rendelkező Kósa Lajost, hogy költői kérdésként feltegye az ő kérdését: „Miért nem jönnek repülővel?” Amely kérdés úgy visszhangzik azóta néhanap, mint kongó barlangban bedobott kavics zörrenése. Holott az például elég nyilvánvalónak tűnik, hogy egy háborús helyzetben a légi közlekedés az, ami a legkevésbé biztonságos. S az első puskalövésektől kezdve válik egyre kevésbé biztonságossá. Azt sem feledve, hogy a hatóságoktól eltérően a légitársaságoknak csökkentet ellenőrzési jogosítványaik vannak. De még azt is elképzelhetjük, hogy akit a cél-ország nem fogad be, az a légitársaságok nyakán marad, Tehát nem szívesen vállalkoznak befogadási garancia nélküli utasok szállítására. A garanciát a regisztráció és esetleg a konzuli menlevél együttese jelenthetné. Ám, miközben Kósa Lajos nagy bölcsen demagógizált, egy alapvető felajánlás hiányzott a részéről. Az, hogy önkéntesként elmegy regisztrációs irodát nyitni a válságövezetekben. Biztosítva a regisztrációt azoknak, akik majd repülőre szállhatnának. HA még lesz akkor repülőtér, és vállalkozó szellemű pilóta.

De ha már a pénznél tartunk. Az érkezők többsége a saját hazájukban a középosztályt képviselte. Márpedig akkor, ha egy középosztálybeli magyar mindenét pénzzé teszi, akkor alighanem több zsetonnal a zsebében indulhatna útnak, mint a közrabszolgáknak kiutalt állami apanázs. Miért kellene feltételeznünk, hogy egy szír orvosnak nincs meg az az egzisztenciális háttere, hogy amennyiben futni kell, akkor ne egy szál papucsban induljon útnak. Azért persze jellemző, hogy Kósa Lajos és szellemi visszhangjai irigylik ugyan azt, hogy a háborús zónából érkezők nem üres zsebbel indultak útnak, de sem az indulás okát, sem a megtett utat nem szokták irigylésük tárgyává emelni. Az esetleg elővillanó mobil telefont ugyan irigylik, de abba már nem gondolnak bele, hogy ők vajon nem vinnék-e magukkal a családdal, a külvilággal való kapcsolattartás eszközét. Holott ebbe belegondolni nem is okvetlen empatikusnak kellene lenniük. Elég lenne csak egy picit elővenni a józan észt a házi-pálinkás butykos aljáról.

Melyet, mármint a józan észt, elővéve a vallási kérdésre is választ kaphatnának. Szöget üthetne, például a fejükbe, hogy az ISIS a vallási fanatizmus talaján áll. Ezért aztán a vallási fanatikusoknak egy kicsit kevesebb okuk van a menekülésre az ISIS megszállta, fenyegette területekről, mint azoknak, akik ezt a fanatizmust, vagy akár az iszlámot, mint olyat elutasítják. Mert Szíriában keresztények is éltek, élnek. Akár ostromlott városokat alkotó közösségekként is. A magyar egyház erdőpéteri szárnya igen komoly bajba kerülhet önmagával, hogy a szír keresztényeket menekültként utcára dobja, vagy keresztényként befogadja-e? Tényleg szívás lehet manapság Erdő Péternek, meg az ő érveit szajkózó kultúr-írónak lenni. De az ide érkező muszlimok közt sem okvetlen lehet túlsúlyban az ISIS támogatottsága. Az említettek miatt. Azért, mert az nagyjából azzal párhuzamos állítás lenne, hogy az 1930-as években a hitleri Németországból a fasiszták menekültek tömegesen. Egyébként nem lepne meg, hogy a német hasonlatot hirdetőkhöz pont azok hívnának orvost, akik különben lelkesen szajkózzák az iszlám fundamentalistákról keringő legendákat.

Így aztán, ha már empátiát nem is lehet elvárni azoktól, akiknek humanizmusa kovácsüllőével vetekszik, talán pár dolog végiggondolása még sikerülhet. Még akkor is, ha ezzel kockáztatják az agyuk áztatásának felfüggesztését az orbáni demagógia langyos kulimászában.