Az 1956-os forradalomra emlékeztünk Ottawában
A demokrácia nem egy alanyi jog, hanem egy érték amiért naponta harcolnunk kell – akkor is ha csak szerény lehetőségeink szerint járulnak hozzá ehhez a küzdelemhez. A demokratikus értékek még Kanadában is védelemre szorulnak. Ez volt az átívelő üzenete annak a megemlékezésnek, amelyet az Ottawai Magyar Fórum rendezett a Beechwood Nemzeti Sírkertben 2015. október 25-én, az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulója alkalmából. A Beechwood temetőben 1960-ban állítottak fel helyi magyarok egy szerény emlékművet a szabadságharcosok emlékére és itt került sor az Ottawai Magyar Fórum első nyilvános rendezvényére. Petényi Judit, a CHIN rádió heti magyar adásának főszerkesztője nyitotta meg a megemlékezést néhány gondolattal. Elmesélte, hogy amikor fiatalként Magyarországon élt a hetvenes és korai nyolcvanas években, kevesett hallott és tudott 1956-ról. De kanadai magyarként vette leginkább észre azt, hogy a társadalmi igazságosságot és a demokrácia értékeit – melyek fontos szerepet játszottak 1956-ban – még Kanadában és ápolni, illetve védeni kell.
Mészáros Bálint helyezte el az Ottawai Magyar Fórum koszorúját a Beechwood Nemzeti Sírkertben lévő 1956-os emlékmű elé. Fotó: C. Adam.
Az Ottawai Magyar Fórum koszorúja. Fotó: C. Adam
Mészáros Bálint és Petényi Judit. Fotó: C. Adam.
Az Ottawai Magyar Fórum három vendéget fogadott nagy szeretettel Montreálból: Kertész Ákos Kossuth díjas írót és feleségét, Évát, valamint Göllner Andrást, a Kanadai Magyar Demokratikus Charta alapítóját. Kertész Ákos Arany János A walesi bárdok című versét szavalta, ezt követően pedig Radnóti Miklóstól is szavalt. A Kossuth díjas író kiemelte, hogy az 1956-os forradalom alatt a magyar írók és művészek bátran álltak ki a demokrácia és az igazságosság oldalán. Sajnos manapság, ez a kurázsi nincsen mindig jelen a kortárs „média munkásokban,” még akkor sem, ha éppen kollegáik, barátaik, illetve a tágabb társadalom lesz a modernkori kirekesztés áldozata.
Kertész Ákos és Éva az ottawai megemlékezésen. Fotó: C. Adam.
Takács György, a helyi magyar közösség aktív tagja, 21 éves volt az 1956-os forradalom idején. Pesten élt és elmesélte, hogy mit látott és mit tapasztalt október 23-án, amikor diákok, fiatalok és munkások fellázadtak a magyar fővárosban és szolidaritásukat fejezték ki a lengyelországi tüntetésekkel. Különösen nagyra értékelték a résztvevők Takács György tanúvallomását.
Takács György Tóth Kálmánnal és Rózsával beszélget. Fotó: C. Adam.
Takács György. Fotó: C. Adam
Göllner András szintén tanúja volt a forradalomnak és egyben az eltiprott szabadságharcot követő menekültválságnak is. Gyerekként került Kanadába. A Charta alapítója csupán 11 éves volt amikor kitört a forradalom, de ő nem Pesten, hanem vidéken élte ezt át szüleivel. Göllner András köszönetét fejezte ki az Ottawai Magyar Fórum kezdeményezőinek, hogy a pluralizmust és a párbeszédet támogatják a helyi magyar közösségen belül. A nyilt eszmecsere és a más vélemények meghallgatása, valamint a kirekesztés elutasítása elengedhetetlen egy liberális demokráciában.
Göllner András beszél az ottawai 1956-os emlékmű előtt. Fotó: C. Adam.
A koszorúzás után gyertya-gyújtással folytattuk megemlékezésünket. A gyertyák mindazokra voltak hivatottak emlékezni, akik a demokráciért vívott nemes harcban estek el, vagy akik a diktatúra elszenvedői voltak. A koszorún kívül az Ottawai Magyar Fórum a következő, angol szöveges kártyát hagyta az emlékmű talpazatánál: „The Ottawa Hungarian Forum remembers all the men, women and children who died during the 1956 Revolution, were imprisoned, or who fled Hungary. The 1989 Republic of Hungary was born out of the legacy of the uprising and out of a desire for liberal democracy.”
Gyertyákat gyújtunk. A képen: Kertész Éva, Gábor Áron, Tóth Rózsa, Mészáros Bálint és Petényi Judit. Fotó: C. Adam.
Gyertyákat gyújtunk. Fotó: C. Adam.
Az Ottawai Magyar Fórum megemlékezése. Fotó: C. Adam.
Az Ottawai Magyar Fórum első nyilvános rendezvénye szerény volt, ugyanakkor lelkesítő mindazok számára, akik azon jelen voltak. Továbbá alkalmunk volt megemlékezni Göncz Árpád néhai köztársasági elnökről is, aki ebben a hónapban halt meg Budapesten és aki a forradalom résztvevője volt, illetve az azt követő megtorlás áldozata.
A közösségépítés és kapcsolatfejlesztés gyakran egy barátságos ebédlőasztal körül történik. Igy a megemlékezés után egy helyi vendéglőben folytattuk a baráti beszélgetést és az eszmecserét. Köszönjük egyik tagunknak, akinek nagylelkű adománya tette lehetővé első megemlékezésünket!
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
12:31 du.
Ez a megemlékezés szép és dícséretes esemény volt, de sajnos páran egy vidám happeningnek fogták fel !
12:53 du.
Meghatott Kertész Ákos nagyszerű versmondása, és memoriája!
Valóban, ez az ünnepség egy kiváltságos néhány emberből állő megemlékezés volt.
Sajnálatos, hogy nem hallhatta és láthata a montreali magyar nagy közönség.
2:54 du.
CHE, meg fogsz lepődni, de egyre inkább elterjedőben van, hogy temetésen is lehet nevetni. Sőt, táncolni és énekelni is.
A képeken látott mosolyok annak szóltak, hogy szélben is sikerült a gyertyákat meggyújtani kitartással és összefogással. A baráti összefogás jó érzést keltett bennünk.
3:10 du.
Csak kár, hogy néhány szöveget alig lehetett hallami a videon, az erős szél miatt.
3:26 de.
Figyelő
Fogalmam sincs, hogy ki az a (képeken előforduló) Mészáros Bálint,- de hogy egy viselkedni tudó, intelligens uriember, az biztos. (S őt még a szél is messze elkerülte…)
9:52 de.
Én sem ismerem,talán budapesti?
3:06 du.
Vajon miért tünt el a MÁSIK cikk 56 -os emlékezésről?