Olvasom minap, hogy újabb gimnáziumok megszüntetésére készül a Nemzet Megmentője. Nem az első nekifutás ez, és gyanítom, nem is az utolsó.
Mi a francnak is a gimnázium a magyarnak, prímán megfelel a szakiskola is a népnek, a természetes kiválasztódás pedig majd biztosítja, hogy az arra alkalmas fiatalok Svájcban szerezhessenek szakképesítést a hotel-szakmában, hogy aztán végre saját lábukra állhassanak. Így aztán a gimnáziumok szétverésével elhárul lassan az utolsó akadály is a homo hungaricus megteremtése elől, az öntudat magasabb szintjén létező embertípus megalkotásának nincs többé gátja. Ami azt illeti, idáig sem lehettünk túl büszkék a széles-spektrumú magyar gondolkodásra, neves egyetemi oktatók és többdiplomás polgárok is képesek voltak fittyet hányni a logika követelményeinek és lelkesen támogatták az első magyar pigmeust, de ezidáig azzal vigasztalhattuk magunkat, hogy bocsáss meg nekik urunk, hisz’ pontosan tudják, hogy miért teszik
Pénzért, természetesen.

De ezután már ez a vigasz is kiesik, mint Király Viktor a Voice-ból, és tőlünk nem fog zokogva bocsánatot kérni senki, nem is nagyon lesz kinek, hiszen a kiválasztottak kiválasztottjai már régen külföldön szerzik az értékesíthető tudást, a fakó meg itthon játszik, abban a hitben, hogy ő is gimnáziumot végez. Aki meg nem végez gimnáziumot, az egyetemet sem fog végezni, marad neki a szakképzés.
Ami azt illeti, nem is lenne ezzel semmi baj, hiszen nem kell mindenkinek filozófusnak lenni, mint ezt a kormánypárt már többször alapvetette, de azért az sem lenne baj, ha Magyarországon a szakemberek, azt úgynevezett kékgallérosok is rendelkeznének valamiféle általános műveltséggel.
Igaz, akkor nehezebb lenne beadagolni nekik azt a töméntelen marhaságot, amit ma is úgy szopnak be, mint boci a cumit, pedig az idősebb korosztály még járt iskolába is.

A mai világnak nem elég, ha kalapácsot tudsz reszelni, vagy szemétlapátot hajtogatsz fekete-lemezből, ma esetleg oda kell állnod a számítógép-vezérelt szerszámgépek mellé és tudnod kell velük kommunikálni. Vagy ismerned kellene, ha a kereskedelemben vagy a vendéglátásban dolgozol néhány angol kifejezést, hogy anélkül tudd ajánlani a vendégnek a libacombot, hogy a könyököd lengetve gágognál, majd rácsapnál a hölgy combjára, hogy aztán büszkén közölnéd vele, hogy plusz red káposzta – nem érted, te majom? Az se lenne baj, ha megkérdezik tőled, hogy mit ünneplünk október 23.-án, akkor nem Petőfire tippelnél, és ha megkérdezik, hogy a turul miulyen madár, akkor tudnád, hogy nem egy óriási sas, melynek tojásából kelt ki a Mi Szeretett Vezérünk.

Megyünk szépen lefelé a lejtőn, ha így folytatjuk, lassan nem kétfelé, hanem szarteszéjjel szakad az ország. A nemzet felemelkedését ugyanis nem a hülye frázisok biztosítják, hanem a kiművelt emberfők, melyek tulajdonosai ettől még lehetnek akár kétkezi munkások is, de semmiképpen nem lesznek olyannyira ostobák, mint amilyenekre Orbán vágyakozik. Az ostobákkal ugyanis szót ért, azok nem érteni akarják a világot, hanem hinni.
Az okos emberekkel csak a baj van, azok mindent megkérdeznek, mindig ellenkeznek, ötletelnek, hiába nekik a mindennapi testnevelés, a labdavezetési gyakorlatok, nem nyugszanak. Na, majd kalapácsreszelés közben leszoknak róla.

Orbán szerint egy közepesen elvégzett “csak” általános műveltséget nyújtó, de konkrét szaktudást a mellé nem adó gimnáziumi teljesítmény nem versenyképes egy jó szakmával. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a vállalkozások sikerének akadályaként a sokszor említett tőkehiány vagy esetleg a piac szűkössége mellett van “egy másik nehézség is: el fognak fogyni Magyarországon a hadra fogható, jól képzett szakmunkások”.
“Fontos, hogy művelt embereink legyenek, de legalább olyan fontos, hogy meg is éljünk, hogy legyen aki dolgozik, aki fenntartja az országot és aztán majd, ha tehetséges, akkor a szakmunkásképző után magasabb ívű pályára is léphet”. Vele is így kellett volna bánni hajdan, először menjen kőfaragónak és majd ha kifaragta a Pietát, akkor mehetett volna jogásznak is, talán…

A gimnáziumnak nem célja versenyezni egy szakmával, a gimnázium felkészítő egy magasabb szintű szaktudás megszerzésére, egyetemre, főiskolára, de akár egy bonyolultabb szakmára is. Amit néhány generáció felépített, azt most egy félművelt banda porig rombolja, és ne tessék azt képzelni, hogy ez a baloldal, ez bizony az újjáéledt keresztény magyar középosztály és a kivakarózott lumpenproletár, aki kézzel-lábbal iparkodik kiszolgálni levitézlett példaképeinek utódait.

Szinte látom magam előtt az idilli képet: Ül az Orbán család a konyhaasztal körül, eszik a jó kis kakaspörköltet, csurog a piros lé Viktor állán, miközben megbeszélik az oktatás helyzetét, különös tekintettel a szakképzésre. A Mama szerint sok gond lesz még a logopédia elhanyagolásából, hiszen rajtad is hány logopédus dolgozott fiam, amilyen hebrega voltál, mikor kikerültél a gimnáziumból
És született bajkeverő – nem kell az ilyeneket felkarolni, menjenek inszeminátornak, ha a nagypapának jó volt, jó lesz nekik is!!

Az apuka is megszólal: kell egy samut a kezükbe adni, oszt verjék a követ! Amikor a Kovács Józsit beiskoláztam a marxistára az is olyan okos lett a végén, mint a fene, debezzeg a bölcsődön nem tudta tartani a vinklit, össze is verte a fejed állandóan. A miniszterelnök somolyogva megtörli a szája szélit és rámosolyog anyukájára: Egyet se aggódj, édes szülén, nem lesz ezekből egyből se jogász – majd tört a kenyeréből és jóízűen kitörölte a tányér aljáról a zsírt. Aztán kért egy pohár vizet és bevette a bogyóit.

Fogytán van, kell íratnom, gondolta, majd füttyentett egyet, mire Rogán farokfelcsapva rohant be a konyhába:
Tóni, zárjunk be még nyolcvan gimnáziumot, hátha abból érzik végre, hogy milyen erősek is vagyunk én…