A diktatúra bekopogott… – írtam néhány napja arról a megengedhetetlen aljasságról, amikor állampolgárok egy békés (nem molotovkoktéllal, utcakővel és tankkal támadó) csoportját fizikai megfélemlítéssel akadályozták meg abban, hogy éljenek törvényadta jogaikkal. Ezt az államhatalom néhány napig tétlenül nézte.

Az elmúlt napokban azonban a regnáló hatalom csinovnyikjai sarkig tárták az ajtót a kopogtatók előtt, és már a szobák felé terelgetik udvariasan a hívatlan látogatókat. (Az éléskamrában már régóta ők az urak.) Egyúttal megszegve a „szent kétharmad” által hozott „gránitszilárd” törvényeket, és a józan észnek sem hagyva milliméternyi kiutat sem. Mi mást jelentene, ha a választások – és a népszavazás, mint rendkívüli szavazás körülményeinek – törvényessége felett őrködni hivatott komplett testület megbuggyan. A magukat immár indokolatlanul Nemzeti Választási Irodának, meg Nemzeti Választási Bizottságnak (NVB) tituláló testületek tagjai ugyanis egy teljesen értelmetlen kérdés fölött fontolgatnak.

Csak tudnám, hogy mit. A köznyelven csak boltzárási törvénynek hívott előírás ugyanis a kiskereskedelemben a vasárnapi munkavégzés tilalmáról szól. Nem tilos a munkavégzés a 400 négyzetméternél kisebb, „családi” tulajdonban lévő üzletekben, de ezekben is csak a családtagok dolgozhatnak vasárnap. Na most, hogy mi késztet némely állampolgárokat, hogy ennek a törvénynek az alapján arról akarják megkérdezni honfitársaikat, hogy: „Egyetért-e azzal, hogy a kisboltok vasárnap zárva tarthassanak?” – az rejtély. Bár igazolja azt a felmérést, amely szerint a magyarok többsége ismeri ugyan a betűket, de nem képes értelmezni az olvasottakat. Még ezt is hajlamos elhinni a fegyelmezett polgár: idős, a jogi nyelvezetben nem járatos személyek eltévedhetnek a cikkelyek, paragrafusok, bekezdések, pontok világában.

No de komplett testületek? Amelyeknek a tagjai túlnyomórészt jogvégzettek?

Miután ez kizárt, egyetlen magyarázat marad. A hatalom elszánta magát a legvégsőkre. A törvényt ugyan eddig sem tisztelte –, azokat sem, amelyeket maga hozott -, de hogy törvényszegésre buzdítson (vagy kényszerítsen?) egész testületeket, amelyeknek elméletileg éppen a törvényesség őrének kellene lenniük? Azért képzeljük el: ülnek a nagytudású jogászok az asztal körül, igyekeznek, hogy a tálból kivegyék az utolsó ízletes töltött sütit, méregetik, hogy elég hideg-e az ásványvíz. Közben megállapítják, hogy a felvételen a vastagnyakú nem is állta el a kis szemüveges útját. És hogy az a tetovált bélyegzett? Na és? Igaz, igaz, néhány hónapja éppen amiatt utasították el a kis szemüveges beadványát, mert nem saját kezűleg „érkeztette” az anyagot, na de hát ott van az a szimpatikus ősz hajú néni! Hát csak nem várható el, hogy személyesen tülekedjen?? Ja, hogy hülyeséget kérdezne? És? Mint az azóta ellenséggé lett bennfentestől tudjuk: mindenkinek joga van hülyének lennie.

Különben is ki tudja? Lehet, hogy azok a nagydarab egyének még mindig a környéken őgyelegnek. Hát kell az nekünk, egyszálbélű jogászoknak, hogy a sötét estén majd szelíden megkérdezzék: mi van a beadványukkal? Illetve…, az izé, na, a rezsinéni beadványával? A folyosón meg rebesgetik, hogy zajlik a nemzeti bank padlásának lesöprése. Ha jó helyre tud állni az ember, még egy-két zsíros bankó is landolhat a zsebében valamelyik matolcsy-alapítványból. Jó, jó, esetleg csinálni is kell érte valamit, de régóta megvan már fejben a pöttyalapú gazdaság elméletének előremutató, építő bírálata… Úgyhogy intézzék csak a bírák, addig is megy az idő.

Hack Péter jogász felhívta a figyelmet: az erősfiúk megjelenése népképviseleti szervezeteknél főpróbának is tekinthető. Annak próbája lehet, hogy milyen reakció lenne várható, ha 2018-ban mondjuk a figyelmező polgármesteri szemek mellett tetovált nehézfiúk is mustrálgatnák a szavazni igyekvőket. Esetleg valamilyen lista alapján elállnák néhány választópolgár útját, vagy éppen szívélyesen tessékelnék az urnához.

De lehetséges más indok is. A kormány feltűnően hallgat annak a törvényjavaslatnak a sorsáról, amely szerint „terrorveszély” esetén 60 napig a parlament beleegyezése nélkül

rendkívüli állapotot hirdethet ki. Ennek keretében megszállhatóak lennének a médium központjai, korlátozni lehetne a csoportos megmozdulásokat, valamint az egyesüléseket, betilthatók lennének pártok és más szervezetek, lekapcsolhatnák az internetet, korlátozhatnák a külföldiekkel való kapcsolattartást, valamint a devizaszámlákhoz való hozzáférést, végső soron kijárási tilalom, üzemanyag- és élelmiszerjegyek is bevezethetők lennének. A törvényhez kétharmados támogatottság kellene, eddig azonban nem talált ellenzéki támogatót a kormányzat – jobbikost se – pedig már nincs kétharmada. Az ellenzők legfőbb kifogása, hogy a javaslatban nincs konkrétan meghatározva: mi is lenne az a „terrorveszély”, mi vagy ki döntené el a rendkívüli állapot indokoltságát. (Ma hat déli megyében tavaly óta, a menekültek megjelenése óta rendkívüli állapot van, amit a kerítés elkészültével sem szüntettek meg.)

Gyanakvásra ad okot, hogy éppen a napokban kapott számtalan terepjáró és kisbusz tulajdonosa felszólítást a 2011-es honvédelmi törvény alapján, hogy 8 napon belül jelezze, milyen állapotban van a járműve, ha szükség esetén a honvédség, vagy a katasztrófavédelem igénybe venné (elrekvirálná).

A fidessz eddig működése alapján nem tűnik üldözési mániának, ha a nehézfiúk minapi – és a hivatalosság által azóta is szó nélkül hagyott – főpróbáját követő hosszabb színjátékra gyanakszunk. Mi indokolná jobban az állampolgári jogok „megvédését”, mint egy-két keményebb pofozkodás állami intézmények helyszínein, vagy mondjuk a március 15-re hirdetett protestáló tüntetésen?

Rátesi Margit

Color and shape of dictatorship / Ray Khalife.