A sport, érték
Fontos kiállítás nyílt meg Budapesten a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Segít bennünket abban, hogy ne merülhessen feledésbe egy kitűnő sportember és katona emléke.
Ha megállítunk az utcán tíz embert, közülük legalább kilenc tudja, ki volt Papp László. De az is lehet, hogy mind a tíz. Ugyanezen tíz ember közül viszont vajon hányan tudják, ki volt Jekelfalussy Piller György? Esetleg a sportágat meg tudnák nevezni, amelyben kétszeres olimpiai és hatszoros Európa-bajnok volt? Hányan emlékeznek párját ritkító bravúrjára, amikor – az aktív sportolástól már visszavonulva – a budapesti Európa-bajnokságon, 1933-ban, a nézőtérről állt fel, kapcsolódott be a versenybe és legyőzte minden ellenfelét. Piller György 1899-ben, Egerben született. Pécsen hadapródiskolát végzett, 1917-ben avatták zászlóssá. Harcolt az első, majd a második világháborúban is, fokozatosan emelkedve a ranglétrán. Sporttehetsége a két háború között, a húszas években bontakozott ki. Kiváló vívó lett, előbb a tőr, majd a kard lett a fegyvere. Az 1932. évi, Los Angeles-i olimpián kardvívásban egyéni és csapatversenyben is olimpiai bajnok lett. Az 1930-as évek elején a németes hangzású Piller mellé vette fel édesanyja leánykori nevét és lett Jekelfalussy Piller György. A II. Világháború után idehaza edző és a magyar vívó válogatott szövetségi kapitánya volt. A Melbourne-i olimpiáról nem tért haza, 1960-ban az Egyesült Államokban halt meg.
Hagyatéka, ennek a kiállításnak az anyaga kalandos úron került hozzánk, árulta el dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. Jekelfalussy Piller György azokat az emléktárgyakat, amiket nem tudott magával vinni, 1956-ban Békéscsabán egy rokoni családnál elrejtette. Később ezek – az ezredforduló táján – egy régiségkereskedőhöz kerültek, majd fokozatosan szétszóródtak. Néhány magánszemély tevékenységének köszönhetően jutottak vissza a Hadtörténeti Intézetbe. Máday Norbert gyűjtő az elmúlt években tizenkét különböző gyűjtőtől vásárolt az örökséghez kapcsolható tárgyakat, fotókat, dokumentumokat, kitüntetéséket. Az Amerikába került emléktárgyak egy részét Hámori Jenő 2001-ben, másik részét Matavovszki Ádám 2015-ben juttatta el dr. Nagy Gergely útján adományként a Múzeumba.
Az emberek között húzódó válaszfalakat legjobban a személyes találkozás során lehet lebontani és erre a sport minden másnál alkalmasabb – mondta Varga Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, a kiállítás megnyitásakor. A sport ugyanis az emberiség legfontosabb értékeire hívja fel a figyelmet: a szolidaritásra, a másik ember elfogadására és tiszteletére. A sport nem csak életforma. Családjaink szempontjából is érték, mert egymás védelmére, egészséges életmódra szoktat. Közösségünket, a Magyar Honvédséget tekintve pedig építő és megtartó erő. Megtanítja: szabadnak lenni azt jelenti, hogy a magam szabadságával úgy élek, hogy abból jó származzék! Következésképpen, szabadnak lenni azt jelenti, hogy egy ember helyes lelkiismerettel, felelősségtudattal él mások között. Ebben a szellemben nevelkedett Jekelfalussy Piller György, az olimpiai bajnok, többszörös Európa-bajnok sportoló.
Amikor az olimpiai győzelmek után visszavonult a versenysporttól, a Ludovika Akadémián, mint vezető sporttanár kezdett dolgozni. Itt érett meg benne az ifjúsági sport szemléletének egy új módja, amelyben többről van szó, mint életprogramról. Amely szerint csak munkával, tanulással és önneveléssel lehet kibontakoztatni az egyéniséget. A sport valójában szobrász, mert egész életünket alakítja, formálja. Hozzájárul emberségünkhöz. Ezekhez a célkitűzésekhez akkor is hű maradt, amikor a tanítást átmenetileg abbahagyta. A Testőrségnél szolgált 1933-tól 1937-ig, ezt követően pedig előbb csapatszolgálatban került, majd 1939-től 44-ig a M. kir. Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémián tanított harcászatot, hadseregszervezést – no és persze vívást.
A háború a csatatérre szólította, zászlóaljparancsnok volt. Szolgált a keleti hadszíntéren, a harcok vége Stájerországban érte, itt esett szovjet fogságba. Szerencséje volt. A kelenföldi vasútállomáson Péter Gábor, akkori rendőr vezérőrnagy és egy szovjet alezredes, felismerték a kardvívó olimpiai bajnokot és leparancsolták a hadifogoly vonatról. A tényleges katonai szolgálatból 1946-ban elbocsátották, visszatérhetett ifjúságnevelő elképzeléseihez. A Vasas, a Vörös Meteor – és még néhány másik sportegyesület edzője lett, majd pedig a vívóválogatott szövetségi kapitányaként dolgozhatott. Munkájának színvonalát mi sem jelzi jobban, mint hogy három egymást követő olimpián, 1948-ban, 1952-ben és 1956-ban magyar kardvívó állhatott a dobogó legmagasabb fokán az egyéni- és a csapatversenyekben egyaránt. Emlékét most ez a kiállítás eleveníti fel a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.
Révay András
12:26 du.
Ha már az értékekről, aranyakról, díjakról van szó, talán egy Nobel-díjasról is megemlékezhetünk. Aktuális !
https://www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20160422-kertesz-imre-temetes.html
3:01 du.
Van Róla egy külön link is itt!
3:08 du.
http://kanadaihirlap.com/2016/03/31/kertesz-imre-emlekere/#comments
4:09 de.
Révay András !
Nem értem. Ez az egész cikk olyan, mintha egy hivatalos kormányközleményt olvasnék.
– HM Hadtörténeti Intézet? Hm, azt hittem hogy simán csak Hadtörténeti Múzeum, minek oda az a két betű? Dörgölödzünk?
– És tele van csúsztatásokkal is, mint pl.,hogy „Az emberek között húzódó válaszfalakat a személyes találkozás során lehet lebontani és erre a sport mindennél alkalmasabb.”
Na persze, ott van például az egész világon dühöngő futball-huliganizmus, vagy a jelenleg is zajló úszószövetségi botrány.
– Aztán András, ha már itt tartunk, kérlek írj már egy két cikketpéldául Petsauer Attiláról, az aranyérmes olimpikonról kinek sportpályafutását és életét a Haza Hálája vágta ketté.
– Vagy Grosits Gyuláról aranycsapat kapusáról, aki a Waffen SS tagja volt. Ki tudja mit művelt ott. Közülük egy sem volt tisztakezű gáncstalan lovag, annyi bizonyos…
Üdv 🙁
5:22 de.
Forimbras,
Oszt hozzá még ez a horthysta testőr-jelmez mázolmány, mint a „hagyomány” és „a vívás” apoteózisa, egyszerűen röhejes! Ennek semmi köze a magyar népviselethez, és egyáltalán a művészethez… De még a sporthoz, s pláne nem az értékhez. Egyenesen szörnyű:
))) 😀 (((
5:46 du.
Tisztelt málnaszőr.Senki az égvilágon nem írta,mondta,állította hogy a festmény a”hagyomány” és a „vívás” apoteózisa.Ez egy testőrtiszti portré,nem több és nem kevesebb.A ruhának valóban nincs köze a népviselethez,nem is mondta senki hogy van,mert hogy nem az!Illene,legalább saját magában tisztázni az alapvető fogalmakat,mielőtt irkál. Ez egy testőrtiszti egyenruha,régi magyar viselet.S bizony nagyon is értékes,mert 2-3 fennmaradt példányon kívül nem maradt fenn belőle több.Üdv T.T
6:11 de.
Tisztelt Tárnoki Tünde !
Épp erről beszéltem. Ez a testőrtiszti egyenruha a Horthy bagázs egyik flancos, díszmagyarkodó és egyben szerves eleme. Ennek megfelelően nem a „régi” hagyományt öregbíti, de annál inkább hamis operett-hungarizmus jellemző, sötét időket idéző darabja. Tehát mégcsak nem is IV. Károly megkoronázott királyunk jogos testőrségét, hanem Vitéz (ezt a címet is őmaga kreálta magának) Nagybányai Horthy Miklós ellentengernagyból Antant által a „trónra ültetett”, azaz avanzsált kormányzó egyik hamis cifraságát „tisztelhetjük”… 😀
Ami megmaradt belőle, az is sok ennek az országnak…
6:46 de.
Lehet annak már vagy 30 éve, hogy egy belgiumi nemzetközi mérközésen, a TV is közvetítette, ahogy az angol és a belga szurkolók összecsaptak. Legjellemzőbb módszerük az volt, hogy kihúzgálták a szektorokat elválasztó kerítések v a s r ú d j a i t , és azokkal csapkodták egymást fejbe, illetve agyon… A Letört betondarabokkal meg dobálództak. Ez szabályos csata, élet-halál harc nem 5 percig, de legalább fél órán át tartott egyfolytában. A vascsövek dorongok a fejeken kongtak, a kövek tompa puffanásokkal jelezték, hogy célba találtak…
Magam véletlen szemlélője és hallgatója voltam ennek a szörnyűségnek egy túristaházban, amely esemény több halottal is öregbítette a foci dicső történetét, a negatív számla javára, illetve a személyes találkozások ilyen „varázslatos hatását”, ahogy a cikkíró egy agyoncsépelt, hazug frázissal méltatja sport ilyetén hatását is.
7:26 de.
Utolsó portrén úgy néz ki a fószer, mint egy felcsicsázódott kondás-tanonc, akinek a fejére tévedésből egy viktoriánus hordozható gázlámpa került.
Csak az nem világos, öltözékének mindezen előnyai dacára miért vág olyan képet, mint aki éppen picit beszart ?
2:58 de.
Ja igen!!!
…És a cikkben emlegetett „válaszfalak lebontása” szlogent akkor, azok a szurkolók így értelmezték;
hogy még fegyvert is kovácsoltak e nemes erényből. ))) 😀 (((
9:49 de.
Geyza
2016 április 28
7:26 de.
Mielőtt megsértenéd a török nemzeti büszkeséget, csak szólok, hogy hajszálra hasonló sisakokban rohangásznak Szulejmánék minden szerda éjjel az rtletévén.
9:56 de.
málnaszőr
2016 április 28
6:11 de.
Bezzeg az mennyivel szebb volt, mikor az esztrádműsorban álnépies ruhában ugráltak a nyakig kifestett táncoslányok?! Az összes komment megint hozza a tipikus ballib nyafogást, hogy 1949 előtt minden szar vót ebben az országban …
Az senkit ne zavarjon, hogy hagyományőrzés olyan országokban is van, ahol azt nem állítják a keresztény-nemzeti politika szolgálatába! Itt most az arisztokrata viseletek megőrzéséről beszélek, nem a népviseletről. Aminek persze nagy része az arisztokrácia viseletét utánozza, csak esetleg több száz éves késéssel …
5:01 du.
málnaszőr
2016 április 28
6:11 de
Málnaször,maga olyan buta, hogy nem normális!
De az nem lenne nagy baj, még ráadásra televan gyülőlettel is!
A kettő együtt halálos betegség.
6:48 de.
Kedves Figyelő!
Azt hiszem, hogy a nekem tulajdonított tulajdonságokért éppen magának nem kell a szomszédba átmennie. Elég ha körülnéz a spejzában – magácska kedves, alighanem ott tárolja az összes eszét és szellemi puzzle játékát… – Azért persze a lecsóját, azt én is megkóstolnám abban biztosan kiválót alkot kiskegyed…
Megsúgom, esztétikából és művészettörténetből államvizsgáztam és nem a puszta indulat mondatja velem e keresetlen szavakat a politikai giccsnek a cikkben ismertetett kiválóságairól.
.