Újabban Karinthyt olvasok.
Ő Európa huszadik századának valóságát vélte-érezte minden képzeletet felülmúló kalandnak, magam összemérhetetlenül csekélyebb képzelőerővel a huszonegyedik századot röstellem itthagyni anélkül, hogy változtatni próbálnék rajta bármíly keveset.
Mert Karinthyval vallom: a világot nem hagyhatjuk meg olyannak, amilyen, s amiként ő remélte, én is remélem, hogy előbb-utóbb törvénybe (esetleg alaptörvénybe, lánykori nevén alkotmányba) iktatják ebben a mi országunkban “az emberi szolidaritásnak azt a minimumát, aminek be nem tartása éppen úgy gazságnak minősül mint a gyilkosság”.
Szóval Karinthyt olvasok megint.
És Európa ide, migránsok oda, Orbán amoda, olykor könnyesre röhögöm magam.
Aczél Gábor
Karinthy Frigyes (1887-1938)
Author: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.
2:02 du.
Miért ‘újabban’ ?
(Én mindig..)
5:34 du.
Hát az emberi szolidaritás minimumát valóban törvénybe kellene iktatni,de igazságosan és a többség számára elfogadhatóan,értelmezhetően!
6:03 du.
Ha végére értél, jó szívvel ajánlom Saul Bellow: Henderson az esőkirály című remekét is!
4:10 de.
OIM:Így igaz !
Pl. nem kellene a sztrájkoló tanároktól megvonni a Társadalombiztosításukat.
Mint az kiderült utóbb.
Dehát TE jobban tudod, hogy idézzelek :
„Szerencsére most demokrácia van nálunk, lehet sztrájkolni, nem úgy mint régen..”
Kár hogy akik sztrájkolnak és nincs elegendő eldugott pár milliójuk , azok halálra ítéltetnek az új alaptörvény szellemében és értelmében , idézem (nem szószerint) :
„A szociális ellátások ADHATÓAK (az Állam által) ”
Mert mint (téged kivéve) jól tudjuk, a szociális ellátások a Kádár-érában és az utána következő, 2010-ig tartó időszakban nem „adhatóak” voltak hanem az Állam részéről KÖTELEZŐEN MEGADANDÓ JÁRANDÓSÁGOK !
De TE kedves Oldal Idióta Macája, csak tapsikolj továbbra is ezeknek.
2:19 du.
Geyza!
Megint igazad van – mindkét hsz-ban !