Mottó: Nem csak a hír, már a cáfolat sem érdekel.

Amikor rólad jót mondok, lehetsz jó, rossz vagy se jó se rossz. Amikor rólad rosszat mondok, lehetsz rossz, jó vagy se rossz se jó. Mondhatok rólad jót, mert jót akarok rólad mondani, de mondhatok jót, mert jó vagy, és mondhatok rólad rosszat, mert rosszat akarok mondani, de mondhatok rólad rosszat, mert rossz vagy.

Minél hitelesebb vagyok, annál óvatosabban kell ítélnem, mert hitelesként hibás szavam is hihető, ezért jobban árt, mint a hiteltelen emberé. A hiteltelen ember szava nem akkor káros, amikor valótlant állít, hanem akkor, amikor a hamisság tömegessé válva megágyaz a hiteltelenségnek. Amikor egyszer eljön az idő, és a szavak értéküket (értelmüket, jelentésüket) veszítik, és a hazugságok közt az igaz szó is mocskos lesz, miként szardobálók közt a szülinapi torta, akkor a szó és beszéd helyére, az indulat kerül. Létrejön a diktatúra; a harag, félelem, az irigység és az elnyomás világa, és minden diktatúrának humusza, a gonosz indulatok formálta „közerkölcs”, melyben a jók is elkövetik a túlbuzgóság bűnét: ítélkeznek, büntetnek, és a társadalom tagjainak öröme a harag kéjérzete, és a másság üldözésének mámora.

Kis idő múltán, ahogy az alagútban bandukoló mögött lassan eltűnik a fény, a jog helyére lép a jogok és kötelességek rendszere, (a „törvény diktatúrája” (Putyin)) a büszkeség helyére az alázat, a szabadság helyére a „biztonság látszata” (Kovalovszky Dániel), a gazdagság helyére a paloták díszvilágításában tündöklő nyomor.

Kelt: A sajtószabadságról álmodozva, két reklámújság közt a földön 2017. február 12-n

Szukits Rezső

(Illusztráció: Joseph Raffael)