Gondolatok betegségről, néptáncról és rémálomról
Amikor Magyarországon a bankban udvariasan megkérdezi a pénztáros, hogy hogy van a kedves ügyfél, az ezt a kérdést teljesen komolyan veszi és hosszasan válaszol, betegségeket, orvosságokat felsorolva, de még a nagynénit sem hagyva ki belőle. Persze az egész sor hallja ezt és morog magában, de mire odaér, addigra elfelejti mérgét és ő is szívesen részletezi hogymivoltát. (Ezt a témát még érdemes lesz máskor részleteznem!)
Most azonban én is innen indulok ki, mert ugye nekem is van egy betegségem, ami néha kicsapja a biztosítékot és nem ad újabb áramot vagy két napig. Tehát majdhogynem se kép, se hang vasárnap, hétfőn, de mire kedd reggel ideér, mintha semmi nem történt volna, visszajön a villany és teljesen új kiadásban élvezhetem a napot. Mondanom sem kell, hogy kedd reggel van, takaríthatnékom lett, és közben persze énekelek és táncolok, hogy tartsam magamban a lelket.
Most népdalokhoz volt hangulatom, így YouTube-olok. De csak cifrázós nyekergést hallok a régen megszokott népdalaink helyett. Hát akkor lapozzunk! Végre találok karaoke jellegű dalfűzért, hát elkezdek énekelni és táncolni. Jaj, de ezt nem akarom túl hangosan kimondani, hogy igenis néptáncolok a konyhában!
Csak meg ne tudják a helyi magyarok, mert akkor azt fogják hinni, hogy beadtam a derekamat és közéjük álltam!
S hát ekkor hagyok ott csapot, fakanalat és mosogatórongyot, és ülök a laptopom elé. Mert ugye én is voltam kamasz, (vagy negyven éve) én is voltam énekkaros, imádtunk közösen dalolni a táborokban, népdalok százait fújtuk a buszon, amíg oda nem értünk (ahová éppen kellett). Néptáncoltunk, önfeledten és nevetgélve, a visszafogott kamasz fiúkon szórakozva, mert hát a tánc nem mindegyik nagyfiúnak volt az erőssége.
Mondom tehát, mit jelentett a népdal és néptánc számunkra: Könnyű közös együttlétet, közös élményeket, egymás lábujjának időszakos letaposását.
S mivé redukálták mindezt mára, alig negyven év alatt? Demagóg értelmet adtak nekik és a nagy magyar összetartozást hangsúlyozzák vele, valami képzelt nagy Magyarországot siratnak velük. Most felhasználják, kihasználják és eltorzítják a népdalokat és a néptáncokat. Hát kikérem magunknak, hogy a mi palóc táncainkat nacionalista, soviniszta jelmondatokkal döfjék halálra! Tönkre vágják ifjúságunkat, sokunkat megalkuvóvá tesznek, tán már a mosolyt is kozmetikai sebészek vágták az arcukba, hogy nehogy elfelejtsenek jó képet vágni mindehhez!
Valamikor a hetvenes években elszörnyedtünk azon, hogy az angliai tankönyvben Magyarországot a hortobágyi csikósok képviselték! Mi kérem nem voltunk és nem is leszünk csikósok, semmi közünk a veder-vizet öntő húsvéti színházi játékokhoz, a huszáros bemutatókhoz.
S most, 2017-ben milyen képet vetít magáról a magyar? Csikós, jurtás, cifrázó népdalozó, vegyes népviseletbe öltözött táncosok, huszáros, hátrafelé nyilazó harmadik világbéli embersereg lett.
(Matyó menyasszony Mezőkövesden…)
Hol a 21. századi iskolázott, kreatív és széleslátokörű magyar? Hát kérem, azok már rég elszaladtak onnan és nem árulják el senkinek, hogy valaha is néptáncoltak vagy danolásztak volna. Nehogy valaki is összetévessze őket a fid-eszelős, orbanisztánbéli viktátor sleppjével.
Egy szó mint száz, nagyon kérlek, nem mondjátok el az Ottawai Magyar Ház szemellenzőseinek vagy a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége (KMOSZ) magyaroskodóinak, hogy én ilyeneket is csinálok. Félek, hogy esetleg visszafogadnak, kebelükre vonnak és megtáncoltatnak. Vagy én őket!
Petényi Judit
[supsystic-tables id=’1′]
Author: Petényi Judit
Kanada fővárosában, Ottawában élek. Tanítónak tanultam, aztán tanár lettem. Foglalkoztam óvodás korúaktól kezdve felnőttekig, de egy valamit soha nem tudtam meg: hogyan lehet valakit megtanítani valamire, ha az nem akarja. Ezért már hivatásom kezdete óta 'paidagógosz' példájából annak segítek, azt vezetem, aki tanulni, tapasztalni akar. Kanadai hivatásom viszont megtanított arra, hogy az emberek mellett az üzleti érdekeket is egyensúlyban tartsam. S ez az, ami nagyon nehéz, mert ami értékes, annak nincs anyagi megbecsülése, ami pedig felületes, azt sokszorosan megfizetik.
10:47 de.
Érdekesek a több évtizede külföldön élő magyarok. A minap láttam egy ismerősöm videofelvételét, amin USA-ban jártakor készített egy helyi magyarok összejövetelén.
Magyarkodásuk abból állt, hogy bográcsban megpróbáltak helyi alapanyagokból pörköltet, illetve gulyást készíteni. Közben természetesen fogyott a barack, a cseresznye és a szilvapálinka. Étkezés befejeztével magyar nótákat kezdtek énekelni, közben vörösbort iszogattak. Közülük többen öltöttek (túlsúlyos testükre) magyar népviseletnek látszó ruhadarabokat.
Eszükbe nem jutott magyar költők verseit felmondani. 😀
10:58 de.
Én azt tapasztaltam a magyar diaszpórában, hogy értelmes és helyben is sikeres pályát felmutató ember csak elvétve jár magyar házakba, magyar templomokba és közösségi klubokba. Azt a kevés újonnan emigrált magyart pedig egyáltalán nem vonz az éppen esedékes közösségi bál, Trianon-sirató vagy néptánc performansz. Ha otthon Budapesten nem volt neki fontos a néptánc meg az ávítt magyarkodás, akkor az emigrációban miért is legyen mindez hirtelen vonzó?
10:58 de.
„Csikós, jurtás, cifrázó népdalozó, vegyes népviseletbe öltözött táncosok, ”
Egy újszülöttnek minden vicc új. A mai fiatalok arra már nem emlékeznek, hogy a hetvenes években ezzel csalogatták a német turistákat, és a csikós-gulasch-Hortobágy egy lerágott csont volt.
DE azért voltak színvonalas néprajzi ihletésű alkotások, pl. Sebestyén Márta dalai. Manapság ilyen a Csík zenekar.
Én példul az Ex… dance táncegyüttestől megyek a falnak, főleg az olyan ír-sztepp dobogástól, amit a vizes világbajnokság megnyitóján műveltek!!
Az meg egy másik dolog, hogy a fidesz kormánynak milyen a magyarságképe, de ezért nem a néptáncon kéne elverni a port!
11:07 de.
hazai lámpa
2017 augusztus 23
10:58 de.
Bocsánat, az kimaradt az előzőből, hogy a mai fiataloknak is meg kell valahogy ismerni a hagyományokat! Ezért van ez a sok hagyományőrző műsor.
És színvonalasabbak a mostani alkotások, mint a szocializmusban erőltetett esztrád műsorok!
És tegyük hozzá, hogy a szocializmusban tiltott volt sok nyugati divat, amik aztán a Kádár-korban lassanként szivárogtak be. A mai fiatalok sokkal széles látókörűbbek, mint akár mi voltunk annak idején.
És egy más dolog, hogy a fidesz mit kezd ezzel a helyzettel. Az ’56-os plakátkampánynak pl. nagy siker volt, még az egyik francia fotós is el volt tőle ájulva.
Mondhatnám az Oscar-díjakat is, de abból csak az egyik volt nézhető.
Szóval a magyar szervezetek lehet, hogy el vannak maradva, de ez inkább a szervezők életkora miatt lehet. Ami nekem nem tetszik a fidesz magyarságképéből, az a megalománia.
11:19 de.
Elvira bácsi
2017 augusztus 23
10:58 de.
„Trianon-sirató”
Ez azért lehet, mert az amerikás magyarok nagy része a Horthy-kor bukása után települt ki, esetleg 56-ban. Sok katonatiszt hagyta el az országot, akik nyilvánvalóan vitték a jobboldali látásmódjukat, és továbbadták a gyerekeiknek.
Az itthoni magyaroknak ma már teljesen más a hozzáállása Trianonhoz, és ezt csak az nem látja, aki süketnek és vaknak tetteti magát.
Másik téma, hogy Jókai korában virágzott a nemzeti függetlenségi romantika, aminek a lényege, hogy a magyarokat mindig becsapták, kihasználták, és vesztettünk. Ez továbbélt a regényei révén. Ezt az érzést a kommunisták is előszeretettel ápolták, ki tudja miért.
Lehet szidni a fideszt, de a ballibeknek meg egyáltalán nincs magyarságképe. Esetleg az, hogy a negatívumokat minél jobban nagyítsuk fel, egyébként nehogy kibeszéljük a traumákat!
11:43 de.
Drizari
2017 augusztus 23
10:47 de.
„Eszükbe nem jutott magyar költők verseit felmondani.”
Ha nem mondanak verset, az is baj, ha Wass Albertet, az is.
Nem lehet mindig a proletár öntudatról szavalni, bármennyire is szeretem József Attilát.
1:16 du.
Kedves Petényi Judit! Bizony, hogy énekeltünk! Bizony, hogy vonaton, buszon utazva, bizony, hogy erdőben gyalogolva, bizony, hogy tábortűznél. Elsősorban magyar népdalt (nem „magyarnótát”, mert az más). És turistaházakban táncoltunk is a rádió hangjaira, amelyben akkor a szombat éjszakai tánczenét bőséges népdalcsokorral zárták.
Amúgy meg a neved ismerős, de az arcod nem.
Mikor felejtetted kinn magadat?
2:19 du.
hazai lámpa
2017 augusztus 23
11:43 de.
„Ha nem mondanak verset, az is baj, ha Wass Albertet, az is.
Nem lehet mindig a proletár öntudatról szavalni, bármennyire is szeretem József Attilát.”
Szégyen Hazai Lámpára, hogy a magyar költészetről csak Wass Albert és József Attila jut eszébe.
2:21 du.
Nekem még iskolai (1954-1962) karénekes koromból maradt néhány népdal, amit a mai napig szeretek. Évekig volt minden hétvégén szokás, hogy összejöttünk az észak-balatoni vidéken lévő telkünkön – infrastruktúra: 2×3-as deszkabódé, viharlámpa, esővíz a hordóban, alvás a csillaggarázsban, szó szerinti árnyékszék(egy kivert ülőkéjű szék az árnyékban, alatta termetes mosófazék) – viszont totálpanoráma az onnan 9 kilométerre lévő tóra. A felszerelés fontos része a fonott demizsonban a helyi karcos rizling, sok szódával. Ott hallottam először (1982) a ma úton-útfélen bőgött „erdélyi himnuszt” – hamar besoroltuk az általunk csak „akácosút”-nak titulált műdalok közé.
Hazai: Vass versei ordenáré klapanciák, sajnálom. Dagályos semmitmondás.
Én baloldali vagyok, és szabadgondolkodó. Nem tudom, milyen szerinted a „magyarságtudat”. Nekem a magyarságom érzelem, szellem, kultúra. Kicsit az anyám, kicsit a fiam – tudom,hogy egyikük sem szeplőtelen, mégis tőlük kaptam-kapom a legnagyobb jót: fontos vagyok nekik, és nekem fontosak ők. Támasz és ugrókő. Ez nekem a nemzetem – tudom, hogy nem tökéletes, de számomra nincs jobb. Akkor sem, ha olyanok is vannak benne szép számmal, mint Te, aki a magyarságot legszívesebben rőffel mérné, és vékával porciózná. Kár. Belőled is válhatna igaz hazafi talán.
2:38 du.
hazai lámpa
2017 augusztus 23
11:07 de.
„És színvonalasabbak a mostani alkotások, mint a szocializmusban erőltetett esztrád műsorok!”
Ejnye hazai lámpa! Muszáj Neked hazugságokkal tovább rontani a hitelességedet? Milyen esztrád műsorokról beszélsz? A világhírű, és autentikus népdalénekesekről, mit pl Jákó Vera?
A világhírű néptánc együttesekről, és szólistákról? A Rajkó zenekarról? Sorolhatnám napestig a sort. Azok megjelenése hiteles volt, mesterei voltak a művészetüknek ami a maiakról nem mindég mondható el, nem beszélve a köréjük font sunyi politikai fillingekről.
10:11 du.
Az igazság az.hogy otthon soha nem hallottam a szép Kodály, Bartok zenét vagy népdalokat. A népi táncot is csak Montrealban ismertem meg. Egyszer kirándultam egy magyar csoporttal, akkor hallottam először Kodálytól, a gyönyörű Esti dalt.
Montrealban sok és igen jó népi táncosaink vannak, kicsik és nagyok körében. Kitűnő tánctanáruk, Dreisziger úr tanította be őket évtizedekig.
Több mint 20 évig itt élt Takács Miklós karmester és zenetanár aki még Kodály tanítvány volt, ő hozta Montrealba a Kodály „kultuszt” . Erre felbuzdulva, megalapítottam a montreali Kodály Zene Társaságot, aminek keretében, szombat délutánokon a környék gyerekekeit megszerveztem 27 -en jártak a Kodály módszerű zeneoktatásra. Itt sajnos az iskolákban sem ének, sem torna óra nincs.A zeneoktatás 10 évig működött.
A társaság több koncertet rendezett a McGill Egyetem zenetermében, amit kibéreltünk. Több híres magyar művész szerepelt itt, többek között Fellegi Tamás m. zongoraművész, kétszer, Piti Kati és Leblanc Győző opera énekesek, Szörényi Éva és Szeletcky Zita, Kaliforniából.
6:26 de.
Kalocsai Miklós
2017 augusztus 23
2:38 du.
„A világhírű néptánc együttesekről, és szólistákról? A Rajkó zenekarról? Sorolhatnám napestig a sort. Azok megjelenése hiteles volt, mesterei voltak a művészetüknek …”
Nem ismerem az életkorodat, de abból amit írogatsz úgy gondolom nem kifejezetten a tinik közé vagy sorolható,így talán emlékszel még Rábai Miklós nagyszerű koreográfiáira a Magyar Állami Népi Együttes élén. Ez a „banda” a világ minden táján megfordult, fellépéseiket hatalmas siker kísérte,én pl még kislány koromban láttam az „Ecseri lakodalmast” az Erkel színházban valamikor a hatvanas évek közepe táján,de sosem felejtem el. Egy fergeteges táncjáték keretében tárta elénk egy hagyományos lakodalom valamennyi említésre méltó pillanatát, a magyar népzene legcsodálatosabb dalaival,tánccal és ez nekem annyira tetszett, hogy egyik karácsonyra azt vettük meg anyukámnak mi gyerekek (hárman voltunk)akkor még természetesen bakelit lemezen, és unásig hallgattuk, mert olyan vérpezsdítő, énekelhető gyönyörű dallamok, hogy ha nem láttuk is hozzá a táncokat, hatalmas élvezetet nyújtott így is. Ma már persze más a „technika”, így a régi bakelit lemezeink(kicsik és nagyok) csak emlékbe porosodnak különböző szekrények alján, jó részük már élvezhetetlen, annyira serceg meg „zajos” de a világért ki nem dobnánk, mert mindegyikhez köt valami, jórészt anyukám kedvenceit őrzöm mániákusan, mert ezek nekem egy külön világot jelentenek! De ha bárkit érdekel,a Youtube-n többféle változata is fenn van, én leginkább a belőle készült filmet szoktam hallgatni,gyakran nem is nézem, mert közben írok vagy mást csinálok, de a zseniális dallamok, és a kristálytiszta énekhangok egész arzenálját lehet itt hallani, nagyon beleragadtak a fülembe, gyakran énekelem magamban. Rábai Miklós sajnos nagyon fiatalon ment el, de számomra emlékezetes marad a kezdeti Ki Mit Tud vetélkedőkön való zsűrizése is, később a halála után ha jól emlékszem Vásárhelyi László vette át a helyét a vetélkedőkön, ő is „vágta” a népzenét, táncot, koreográfiát, és az indoklásait kifejezett élvezettel hallgattam mindig, Novák Ferencet pedig már meg sem említem annyira nyilvánvaló!Jákó Verának szerintem a hangszíne volt nagyon egyedi, de nekem Madarász Katalin hangja még jo
7:23 de.
Kalocsai Miklós!/folyt.
Bocsánat kedves Miklós,hogy a mondat felénél eltűntem de egyik percről a másikra „megszűnt írni” a gépem! Fogalmam sincs mi történhetett, valami nem stimmel, mert tegnap este magától kikapcsolt a gép úgy, hogy vissza sem tudtam kapcsolni- ma reggel ezzel nem volt gond, ám egyszer csak a mondandóm kellős közepén úgy döntött, hogy nem ír, hiába nyomkodtam bármit! Kikapcsoltam, majd egy negyedóra múlva vissza, és megint világít a kis zöld jel a klaviatúra jobb felső sarkában, kérdés meddig? Úgy tűnik érik nekem az a „fekete autó” -:))))
Szóval, csak azt akartam még írni, hogy nekem Madarász K. hangja egy kicsit jobban tetszett, talán mert tőle hallottam először a „megkötöm lovamat” c. örökbecsűt,majd nem sokkal később Sebő F.-től az „imhol kerekedik egy fekete fölhő” c. dalt és azóta is ez a két dal a kedvencem. Sebőnél szebben ezt már csak Béres Ferenc énekelte!
De, hát ez is ízlés kérdése, ám biztos vagyok benne, hogy hazai nem ezekre gondolt az „esztrád műsor” alatt – vagy mégis? Ezt nem tudom!
11:18 de.
Almási Alma
2017 augusztus 23
1:16 du.
Én bizony 1984-ben Ausztrián át jutottam Kanadába. Az alábbi cikkem a táborról szólt.
http://kanadaihirlap.com/2015/12/19/kep-egy-menekulttaborbol-menekultaradat-keletrol-nyugatnak/
talalom
2017 augusztus 23
2:21 du.
Örülök, hogy vállalod magad akkor, amikor csak pocskondiázást kap az ember, ha más véleménye van, mint ami „előirányozott”.
Kalocsai Miklós
2017 augusztus 23
2:38 du.
Bizony, könnyebb volt színvonalas kultúrát művelni akkor, amikor megfelelő támogatottságot is kapott a kultúra.
Figyelő
2017 augusztus 23
10:11 du.
Nem tudom, összerakni élettörténetedet a kommentek alapján, de azt hittem, hogy a hatvanas és hetvenes években már itt voltál, hiszen az általad felsorolt művészek is a Kádár korszak hírességei.
Mindenesetre ismereteid a Kádár korszak Magyarországáról eléggé hiányosak, de most megihlettél és a zene és ének oktatásáról fogok interjút készíteni, hogy ne az én számból halljátok, hogy milyen is volt az a K-korszak.
12:42 du.
Kedves Judit, én NEM ismerem a Kádár korszakot mert elmenekültem előle.
Annyit tudok csak innen,hogy nagy megtorlás kísérte a magyar forradalmat, 360 embert kivégeztek. Ahogy már írtam, engem két úr keresett a lakásomon, mikor már Montrealban voltam.
Azt is tudom, hogy nagy kölcsönt kapott Kádár külföldről, hogy a magyar gazdaságot helyrehozza.
Biztos vagyok abban, hogy jobb volt a Rákosi kornál, mert nem akart még egy forradalmat.
12:47 du.
Judit Petenyi
2017 augusztus 24
11:18 de.
Még annyit, tévedésbe ne essél, a zeneoktatást ketten kezdtük el Takács Miklós zenetanár és én. Takács is menekűlt volt a Kádár korból.
8:31 de.
Almási Alma 1,16 !
Csak alátámasztani tudom ezt a kommentjét. Így volt.
Arról már nem is beszélve, amikor többek közt az igazi népi ihletésű Tenkes kapitányát, meg a Rózsa Sándort vetítette a Magyar Televízió úgy 25 – ha nem több – folytatásban.
Nameg a Repülj páva és a Ki mit tud ? ÖSSZNÉPI összejövetelén az egész magyar társadalom ott drukkolt a tévékészülékek előtt, hogy másnap a munkahelyeken megtárgya4rlják és megvitassák, az esélyeket, később meg az eredményeket. (ld még a Páva-köröket, ezek is akkor alapultak, már a hatvanas hetvenes években…)
A Repülj páváról még annyit, hogy sok eredeti népdalt tanultunk meg e kultúrpoilitikai ügyön – ha úgy tetszik fogáson – keresztül.
Mert éppen a Kádár rendszer [sőt már korábban is] nagyon is támogatták a Bartók-Kodály szellemében alapított népdal, néptánc köröket, városi és kerületi zeneiskolákat, egyszóval a „csak tiszta forrásból” eredő népművészet folyamát…
Viszont – ezt Bartók levelezéséből is tudjuk – a Horthy éra 25 éve alatt pedig csak az ún. magyarnóta [persze az is kell, hisz része a kultúránkak], meg az operettkultusz volt az, amely a két szellemi óriást az inkább visszavetette a történelmi küldetésében. Bartók többek közt ezért is menekült el az újvilágba.
Hazudik aki ezt tagadja, és az is, aki úgy állítja be a Kaláka Sebestyén Márta, stb-stb-k áldásos tevékenységét, mintha ezek pedig a rendszerváltás pozitív termékei lennének. Hát ez nem igaz!
A múlt rendszer – 1945-1990. – nemcsak, hogy az alapokat, de tetőt is feltette a népdal és a néptánc kutúra palotájára. EZ TAGADHATATLAN.
S végül, a múltkor kedvet kaptam én is – mint a cikk szerzője is – beütöttem a You-Tube-ra „Bartók fonográf felvételei”, hát hatalmas és csodás élményben lett részem, egész vasárnap délelőtt ezeket, ill. a kitisztázott profi népdalénekesektől hallhattam és velük énekeltem a tiszta forrásból csobogó, többségében általam is ismert akapella népénekeket, amelyeket abban az úgynevezett „átkosban”, bizony már az általánosban megtanítottak nekük,és ahogy Alma is mondja énekeltük és táncoltunk is rájuk.
Kedves, amúgy fizikus Alma! Fogadok, ha a következő Bartók gyűjtésre csak rápillant, rögtön eszébe jut annak a dallama is. Na ezt nevezzük zenei anyanyelvnek, ez az amit ma már csak jó esetben kapnak az anyjuktól a magyarok is.
Ezt az akkoriban megalapozott bartóki és kodályi szellemben nevelő – KLIKK nélküli – elemi iskolák adták nekünk és nem a pruszlikba csomagolt magyarkodó néha nevetségesen hamis álmagyar külhoni műdalkörök, amit ismeret hiányában ők „odkint” már nem is tudhatnak…
„Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág,
Aki kettőt, hármat szeret nem jár arra jó világ.
Én meg csak egyet szertek, mégis de sokat szenvedek…”
.
11:40 de.
‘…az a csinos barna kislány csalta meg a szívemet…” 😀
1:33 de.
Kedves Alma 11:40 !
Ugye megmondtam!
-„Mi félszavakból is értjük egymást” – sőt, még hallásból is. *
🙂
˙
˙
* Szilágyi György: Hanyas vagy? címen ismertté vált, a hetvenes években a Rádiókabaré pódiumán Kálmán György kellemes orgánumán tolmácsolt szellemes történelmi monológjának [ld.ott: You Tube], azóta már >szállóigévé vált< híres mondata; mi [magyarok] már félszavakból is értjük egymást.
[Ezt az idehaza ismert magyarázatot is csak a külhonba szakadt – a témában feltétlen érintett – hazánk fiai tájékoztatása kedvéért tartottam szükségesnek ide föltenni.]
3:26 de.
Almási Alma és Voronyezs !
Amit és ahogy itt megfogalmaztok, ezek az igaz hazafiság kritériumai.
🙂
3:59 de.
Kalocsai Miklós és Hazai Lámpa,
Abban az „átkos” K rendszerben alig volt olyan étterem szórakozóhely, ahol ne szólt volna . é l ő . zene. Az előbbiekben ún. népi, vagy korábbi jelzőjük szerint cigányzenekarok adták a hangulatot az ebéd vagy a vacsora mellé.
A rendszerváltást követő „kapitalizmusban” pedig rövidesen megszüntek a nótás éttermek, de érdekes mód’ a helyükbe sem türemkedett be pl. legalább egy Muzsikás, v. egy Csíki együttes a tiszta forrásból. Olyanok lettekezek az addig mégiscsak a magyar kultúrát sugárzó vendéglátóhelyek, mint a kenőanyag nélkül csikorgó gépek olyan Hyppolit féle rideg pincérekkel. A gépi zene, hát az meg… – jobb, ha ott nem is szól. 🙁
A mai FidSS-rezsim viszont a többségi (értsd: az összeset Ő uralja) tévéiben és rádióiban már úgy állítja be, kimondatlanul azt állítják, mintha ők találták volna fel még a spanyolviaszt is, hátmég a magyar népművészetet… – Ügyes! Mondják Pesten…
Az igazi hamis forrást viszont az amerikai tiszteletbeli Szablya Ilona képviseli, benne értve az ő teljes megjelenését is …
😀
.
1:20 du.
Ha már népdal.
A népdaléneklés egyben a történelem átérzése is. Nem állhatom meg, hogy a kedvencemet ide le ne írjam, amelyben benne van az a mély szomorúság, hogy nekünk nem sikerült, ami az olaszoknak igen. Mostanában ezt megint nagyon aktuálisnak érzem.
Garibaldi csárdás kis kalapja,
nemzeti szín szalag lobog rajta.
Nemzeti szín szalag lobog rajta,
Kossuth Lajos neve ragyog rajta.
Megszólal a templom nagyharangja.
Toporog a Garibaldi lova.
Toporog már, rajta van a nyereg,
Garibaldi a csatába siet.
Ezernyolcszázhatvankettedikbe’
felment Garibaldi egy nagy hegyre.
Onnan nézte szép Magyarországot,
hogy harcolnak a magyar huszárok…
5:26 de.
Almási Alma !
Hadd szállnék be én is egy-két, abban átkos Kádár-rendszerben tanult XIX.századi K.u.K. sor-katonadallal ! [Azt hiszem az első, hazafias támájút, még Kodály is színpadra vitte.]
„Sej Nagyabonyban csak két torony látszik,
De Majlandban harminckettő látszik.
Inkább nézem az abonyi kettőt,
Mint Majlandban azt a harminckettőt.”
*
S egy másik, egy kissé szubjektívabb témában:
„Páros csillag az ég alján,
Egyik fényes, másik halvány.
Nem tudom, hogy miért fáj úgy nékem,
Mikor azt a két csillagot nézem ?
Amelyik oly szépen ragyog,
Babám az a te csillagod,
Amelyik meg alig-alig látszik,
Az az enyém, tied meg a másik…”
[Megjegyezném, hogy ezek nem éppen az ősi népdalkincsből való példák, szinte mármár ún. magyarnóták. Bartók szerint úgyneveztett új típusú népdalok. Ugyanakkor a tiszta népi lelkület (a tiszta forrás) őszinte és szimbolikus megnyilvánulásai, még a dallamukat tekintve is.]
.
1:09 du.
Kedves Voronyezs, az általad idézett típusból:
Ha felmegyek a doberdói nagy hegyre,
feltekintek a csillagos nagy égre,
én istenem, merre van a magyar hazám,
merre sirat engem az édesanyám…
Édes rózsám, a gyűrűmet add vissza,
mert közöttünk a szerelem nem tiszta,
átkozott volt az az óra, az a ház,
melyben babám, megismertük mi egymást.
1:35 du.
Voronyezs
2017 augusztus 28
5:26 de.
Elnézást, de amit idézett szöveg dalok, mind régi népdalok. Nem Kádár idejébál!
3:53 du.
Almási Alma
2017 augusztus 28
1:09 du.
Jesszus! Ezt a nótát de régen hallottam!
4:20 du.
Voronyezs
2017 augusztus 28
5:26 de.
Szerintem ez is gyönyörű:
fordulj kedves lovam napszentület felé
úgyse jövünk többet soha visszafelé
messze földre megyek elbujdosok innet
szép szülőhazámat nem látom meg többet
fújd el jó szél fújd el hosszú útnak porát
hosszú útnak porát fakó lovam nyomát
jó ló volt a fakó jó a viselete
áldja meg az isten aki felnevelte
porladozik csontja fekete főd nyomja
az én bús szívem is csak a bú rongálja
árva vagyok árva mint réten a tarló
kinek ékességét elvette a sarló
az idegen földön olyan beteg vagyok
szomszédim házáig alig elámbolygok
szomszédim azt mondják talán meg is halok
én is azt gondolom meg sem is maradok
idegen országban idegen emberek
járok az utcákon senkit nem ismerek
szólanék hozzájuk de ők nem értenek
ezen az én szívem de nagyon kesereg
Válaszút, Mezőség
1:04 du.
https://www.youtube.com/watch?v=IwwOXB6oDqo
4:20 du.
Orsós Elemér
2017 augusztus 28
4:20 du.
Ez pikáns, ugyanis a Törökországba induló Rákóczi-hívek énekelték, mint azt is:
Őszi harmat után
nagy hegyeknek ormán
fújdogál a hideg szél, fújdogál a hideg szél.
Hosszú útnak porát,
piros csizmám nyomát
hóval lepi be a tél, hóval lepi be a tél…
4:52 du.
Almási Alma
2017 augusztus 29
4:20 du.
„Ez pikáns, ugyanis a Törökországba induló Rákóczi-hívek énekelték, mint azt is:”
Az meglehet, de én a legnevesebb mezőségi néprajzkutató, Kallós Zoltán gyűjtésében találtam ezt a remeket, ami nem zárja ki hogy, egyes részei átvándoroltak a Rákóczi korból ebbe a gyönyörű népdalba, annál is inkább, mert vannak olyan népdalok amiknek meglehetősen sok tájváltozata létezik.
4:58 du.
Figyelő
2017 augusztus 29
1:04 du.
Szép, azt leszámítva hogy, ez nem népdal, hanem egy „kissé irredenta” műdal.
9:22 du.
Tudom kedves Elemér, s dalt a 4O-es években tanultam!
6:22 du.
Kalocsai Miklós
2017 augusztus 23
2:38 du.
Szerintem az a tipikus szocialista esztrádműsor, amiről te áradozol. Itt van a paródiája.
https://www.youtube.com/watch?v=R1K2L1CcVr8
3:00 du.
hazai lámpa
2017 szeptember 1
6:22 du.
Bizony, Honthy Hanna orokletu volt , es senki nem erte utol. A magyarok operett dicsoseget o szerezte!
6:42 de.
hazai lámpa
2017 szeptember 1
6:22 du.
Kedves Lámpa! Már megint az örök sötétség birodalmábam tévelyegsz! Ide teszem neked, hogy ne kelljen keresgélned! Olvasd el még egyszer figyelmesen hátha megérted, hogy én a pofátlan hazugságodat cáfolom, és az mellett érvelek, hogy annak idején a népművészetet magasabb szinten művelték, mint, ahogyan azt ma kedvenc diktátorod idején.
Kalocsai Miklós
2017 augusztus 23
2:38 du.
hazai lámpa
2017 augusztus 23
11:07 de.
“És színvonalasabbak a mostani alkotások, mint a szocializmusban erőltetett esztrád műsorok!”
Ejnye hazai lámpa! Muszáj Neked hazugságokkal tovább rontani a hitelességedet? Milyen esztrád műsorokról beszélsz? A világhírű, és autentikus népdalénekesekről, mit pl Jákó Vera?
A világhírű néptánc együttesekről, és szólistákról? A Rajkó zenekarról? Sorolhatnám napestig a sort. Azok megjelenése hiteles volt, mesterei voltak a művészetüknek ami a maiakról nem mindég mondható el, nem beszélve a köréjük font sunyi politikai fillingekről.
Érted már?
10:42 de.
A magyar könnyűzene valamikor Anyám korában volt a csúcson, operettek formájában. Majd a háború alatt voltak nagy slágerénekesek, mint Sárdi János, Nagykovácsi Ilona, Karády Katalin (bár őt sokan nem kedvelték,én sem) Vámosi János stb. Magyar zeneszerzők slágerei mentek, nem a német,. vagy amerikai.
Sajnos, a mai magyarzene az amerikai slágereket követi, azokat probálja utánozni.