Középiskolás évei után a kommunikációt és a művelődésszervező szakot választotta, de nemsokára rádöbbent semmi keresnivalója ezen a vonalon és inkább a színészi pálya mellett döntött. Számos nagysikerű darabban feltűnik a fővárosi színházakban is, de életében a Hevesi Sándor Színház társulata hoz változást. Itt most jól érzi magát a bőrében. Egy éve csatlakozott a teátrum együtteséhez. Tanára, a színház művészeti vezetője, Sztarenki Pál biztatására érkezett a zalai megyeszékhelyre. A televíziónézők a közeljövőben, egyik országos csatorna nagysikerű sorozatában találkozhatnak majd a fiatal színésszel. Életéről, pályájáról Tamás István a Kanadai Magyar Hírlap magyarországi szerzője beszélgetett az ifjú tehetséggel.

– Mióta vagy a zalaegerszegi Hevesi Sándor színháznak a tagja, és mikor fogalmazódott meg benned először, hogy a színészi pályát választod?

– Egy éve, hogy ide szerződtem. Szerződésemet évenként hosszabbítják majd, ha az elvárásoknak megfelelek. Érettségi után szerettem volna erre a pályára jelentkezni, de a szüleim szerették volna, ha elvégzek valami „normális” iskolát úgymond. Ezért jelentkeztem először az Esterházy Károly főiskola kommunikáció és művelődésszervező szakra, ahová fel is vettek. Minden egyes rendezvényen én voltam a fáklyavivő és a tanáraim és az osztálytársaim mondták, hogy ezt a pályát felejtsd el és legyél inkább színész. Így jelentkeztem, a Gór Nagy Mária színi tanodába.

– Van olyan esemény, ami gyerekkorodban történt veled, és jó érzés tölt el, ha visszaemlékszel rá?

– Már általános iskolás koromban késztetést éreztem a színpad világa felé, hiszen számtalan szavalóversenyen vettem részt. Jó pár ilyen versenyt meg is nyerten, de ekkor nem gondoltam még a színészetre. A gimnáziumban viszont már csináltam egyéni esteket. Ott már nagyon élesen bennem volt, hogy a színészi pályára teremtett az isten. Szüleim még mindig szerettek volna valami mást, mindaddig, amíg meg nem láttak színpadon, Budapesten a Ruttkai Éva színházban, ahol Pécsi Ildikó rendezésében a Hattyú c. darabban, György herceget alakítottam.

– Az orgánumod egyedi, nem mindennapi hanggal rendelkezel. Próbálkoztál már a szinkronszínészettel?

– Igen, amíg Budapesten tanultam, addig hál istennek voltak olyan tanáraim, aki bevezettek a szinkron világába, nehéz volt beleszokni. Sokat szinkronizáltam főleg meséket.

– A Budapesten eltöltött idők, milyen nyomot hagytak benned?

– Budapesten a legemlékezetesebb a GNM Kontúr Fizikai Táncszínház, amit Gyöngyösi Tamás az egyik legjobb színpadi mozgás tanár tanított. Ő, összeállított nekünk egy műsort és elmentünk cukorbetegeknek fellépni. Az előadást követően jött a rendező és közölte velem, hogy keresnek és nagy meglepetésemre Pécsi Ildikó volt ott. Mint kiderült, hogy ő is cukorbeteg. Ildikó látta az előadást és mondta, hogy a Ruttkai Éva színházba rendezi a Hattyút, és Dobó Kata játssza a főszerepet, viszont kellene egy kisherceg, aki Katának az öccsét játssza. Ekkor jött igazán az első nagy fellépésem, hiszen olyan nevekkel játszhattam együtt, mint Esztergályos Cecília, Voith Ági, Lőte Attila, Maros Gábor, Lux Ádám és természetesen Dobó Kata.

– A színészetnek külön mozgáskultúrája van, de a zene is gyakori egy-egy darabban. Ilyen előadásokban és produkciókban is fellépsz?

– Igen. A mozgásomra külön odafigyelek. Ez a darabokban is visszaüt, hogy mindig úgy oldom meg, hogy ne csak egyszerűen bejöjjek, hanem én fentről beugrok, leugrok a közönséghez. Ilyen volt a Kisfiú és az oroszlánok, című darab. Ebben én voltam Robertó a trapézművész. Egy fél évet kellett járnom a fővárosi nagycirkuszba, ahol a trapézon kellett tökéletes szintre fejlesztenem az akrobatikát. Nem volt nehéz, hiszen kiváló artistáktól tanultam. Nagyon sokan azt hitték, hogy valóban artista vagyok. Az operettben, ebben az évadban, a Mágnás Miskában kaptam szerepet, nagyon jó kis kabinetalakításaim voltak, illetve a kórussal együtt is énekeltem. Én, azt hittem, hogy nem vagyok nagy énekes, viszont a zalaegerszegi zenei vezetőm Máriás Zsolt mondta: „Kornél neked jó hangod van, csak képezni kell”. Ezt követően egy évig jártam hozzá hangképzésre. Egyébként azt mondom magamról, hogy inkább prózai színész vagyok, de nagyon szeretem a musicalt is. Még úgy érzem a hangomon, sokat kell csiszolni, de ezen, folyamatosan dolgozom.

– A színházi társulatok egy nagycsaládnak számítanak a művészvilágban. Téged, hogyan fogadott be a Hevesi Sándor színház?

– Ez valóban így van. Mi egy nagycsalád vagyunk, olyan szinten, hogy a színház mellett van egy négyemeletes színészlakás, amiben csak színészek laknak. Mi együtt vagyunk a színházban és otthon is. Szerencsére olyan természetem van, hogy könnyen barátkozom és ismerkedem emberekkel. Ma már úgy működünk, hogy mindenki véd mindenkit és ott áll a másik mögött jóban és rosszban.

– A sikert, karriert, kudarcot tudod kezelni, vagy egyáltalán, ha volt, vagy van ilyen az életedben, hogyan éled meg?

– Ebben az évadban volt több sikerélményem a színházban és a nyári színpadon is. A nyári színpadon most játszottam egy főszerepet. A sikert az mindenképpen könnyebb feldolgozni. A karrier az olyan, hogy mindenki két év alatt akarnak meggazdagodni. Ezt véleményem szerint nem szabad siettetni. A sikert szerintem, ki kell várni. Én elégedett vagyok a jelenlegi helyzettel. Kudarcról még nem igazán beszélhetek, de vannak előttem olyan példák, amiből sokat tanulhatok.

– Hogyan töltötted a szabadságodat?

– Két hetem volt az egész évadban, amit szabadsággal tölthettem el, de ezt a két hetemet is munkával töltöttem el Putnokon a szüleimnél. Itt kaptam egy amatőr színtársulat felkérését, hogy rendezzek nekik egy rövid humoros jelenetekből álló műsort, amit is vállaltam. A helyi közönség óriási tapssal és ovációval jutalmazta munkámat. Ez nagyon jól eső érzés volt.

– Vannak szerepálmaid, vagy olyan célkitűzésed, amit a művészi pályádon szeretnél megvalósítani?

– Minden színésznek van szerepálma, így nekem is. Nekem Molnár Ferenc darabjában eljátszani az ördögöt. Itt meg kell jeleníteni az ördögöt olyan formában, hogy azért szerethető is legyen a közönségnek, és ugyanakkor egyben legyen negatív figura is. Ez egy nagyon olyan szerep, ami egészen a határon táncol, hiszen az ördögnek félelmetesnek és egyben viccesnek is kell lennie. Ez az a szerep, ami igaz, hogy Alföldi Robira van ráírva (véleményem szerint), aki egyik példaképem is, nagy kihívás és színészi feladat lenne. Ez az igazi nagy álmom, de természetesen abszolút az én kereteim között, az én színészi tapasztalatommal, tudásommal eljátszani. Ez a Molnár Ferenc által írt „Ördög” az én nagy szerepálmom…

Tamás István