Már kissrácként a zene bűvöletében élt, nyolcévesen már fuvolázott. Általános iskolai tanulmányait követően a Zalka Máté Tiszthelyettesképző Zeneművészeti Szakközépiskolában klasszikus zenét tanult. Kíváncsi kamaszként a könnyűzene műfaja is vonzotta. Neve először session – zenészként vált ismertté. Zenei sokszínűségére jellemző, hogy párhuzamosan a klasszikus -, a jazz-, a musical-, a rock- és a popzenében is egyaránt megállta a helyét, így mára zenei életünk egyik meghatározó személyisége lett. Mindenkép idekívánkozik, hogy a sikeres, Bon – Bon együttes frontembere. Az eddig elért sikereit a zenei műsorok slágerlistáin mérhette le a közönség, ahol máig az élvonalban szerepel. Peti nem egyszerűen egy Bon – Bon -os srác, hiszen a nagy zenei történelemkönyvbe már előtte beírták a nevét. A kiváló zenésszel, életéről, pályájáról Tamás István a Kanadai Magyar Hírlap magyarországi szerzője, tudósítója beszélgetett.

– Gyerekként kezdted a zenei pályát. Felmenőid között volt zenész, vagy művészi vénával megáldott egyéniség?

– Igen, az édesapám zongorázott és fuvolázott. Az ő felmenői, a Bacskorok között is találunk zenészeket. Az őseim Besztercebánya mellett, Špania Dolinában (Úrvölgyben) éltek és a helyi bányász zenekar tagjai voltak. Sőt, anyai nagypapám is hegedült, szóval volt honnan örökölnöm.

– Mi késztetett arra, hogy a katonai pályát válaszd és ezen belül ott még zenét is tanulj?

– Elsősorban zenésznek tanultam, de mivel ez a szakma már akkoriban sem volt biztos megélhetési forma, a szüleim – a fuvolatanárom, Szvoren András javaslatára – beírattak a Zalka Máté Tiszthelyettesképző Zeneművészeti Szakközépiskolába, aminek elvégzése után munkát és jó megélhetést biztosított a katonaság. Első munkahelyem a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Fúvós – Szimfonikus Zenekara volt, ahol a zeneirodalom legszebb és legismertebb műveit volt szerencsém játszani. Egy év múlva – egy kis tatai vargabetű után – átigazoltam a Készenléti Rendőrség Zenekarába. A rendőrzenekari elfoglaltságaim mellett több műfajban is kipróbálhattam magam: a 90-es évek elejétől párhuzamosan fuvoláztam a Kovács József által alapított Lehár Ferenc Operett Zenekarban és énekeltem Tomsits Rudolf jazz-triójában. ’93-ban Bussy Gábor gitáros barátommal indultunk a Ki Mit Tud? – on jazz kategóriában, ahol az első tévés elődöntőig jutottunk. Aztán még ugyanebben az évben bekerültem a Rapülők együttesbe.

– Azóta több együttesben, zenekarban megfordultál, és számos, neves művésszel dogoztál együtt. Kik voltak ők, és mit lehet tudni róluk?

– Itt engedj meg egy “kisebb” felsorolást: Auth Csilla, Balázs Fecó, Balázs Klári, Bársony Bálint, Bereczki Zoltán, Berkes Gábor, Bíró Eszter, Bródy János, Budapest Jazz Orchestra, Charlie, Cotton Club Singers, Császár Előd, Cserháti Zsuzsa, Csipa, Csondor Kata, Delhusa Gjon, Demeter György, Demjén Ferenc, Dér Heni, Dés László, Dolly, Edda, Erdőhegyi Brigitta, Fábián Juli, Farkasházi Réka, Feke Pali, Fekete-Kovács Kornél, Fenyő Miklós, Fool Moon, Freeport, Ganxsta Zolee, Gesztesi Károly, Geszti Péter, Gerendás Péter, Gergely Róbert, Gőz László, Group’n’ Swing, Hajdu Klára, Happy Gang, Havasi Balázs, Hevesi Tamás, Homonnay Zsolt, Horváth Ákos, Irigy Hónaljmirigy, Jazz+Az, Kálloy-Molnár Péter, Keresztes Ildikó, Koncz Zsuzsa, Korda György, Koós János, Kozma Orsi, Kukely Júlia, Kulka János, Lakatos Pali, László Attila, Lovegun, Lerch István, Malek Andrea, Magna Cum Laude, Mező Misi, Modern Art Orchestra, Markos György, Mester és Tanítványai, Miklósa Erika, Miller Zoltán, Nagy Tibor, Nárai Erika, Nikola Parov, Oláh Ibolya, Omega, Pándi Piroska, Patai Anna, Pély Barna, Pierrot, Polyák Lilla, Presszer Gábor, Rácz Gergő, Rapülők, Ricardo Salsa Club, Roy, Rúzsa Magdi, Sárközi Anita, Sárik Péter, Scorpions, Serbán Attila, Sipos F. Tamás, Soho Party, Somló Tamás, Stúdió 11, Szalontai Szilvia, Szekeres Adrienn, Szekeres Tamás, Szentmihályi Gábor, Szikora Róbert, Szinetár Dóra, Szőke András, Szulák Andrea, Szűcs Judith, Takáts Tamás, Taxfree, Tomsits Rudolf, Tóth Vera, Török Ádám, Tunyogi Bernadett, Tunyogi Orsi, Tunyogi Péter, Ullmann Mónika, Unisex, Váci Eszter, Varga Miklós, Végvári Ádám, Veres Mónika, Zanzibár, Závodi Gábor, Zorán, Zsédenyi Adrienn. A legemlékezetesebb viszont az volt, amikor az egyik budapesti fellépése alkalmával Bobby McFerrin-nel együtt énekelhettem. Szerző: A nevek önmagukért beszélnek.

– Hallhattunk rajzfilmekben, sőt filmes szinkronszerepekben is. Mennyire kihívások ezek a szerepek számodra?

– Annyiban mindenképpen, hogy így nem csak a saját dalaimat, hanem világhírű, Oscar-díjas zeneszerzők műveit is előadhatom olyan sztárok után, mint Phil Collins, Bryan Adams, Rob Thomas, vagy Tom Jones. Az is legyezi a hiúságomat, hogy Amerikában ilyen sokszor engem választottak a lehetséges előadók közül. Mivel nagy filmrajongó vagyok, mindig is vágytam arra, hogy énekelhessek egy Disney filmben. ’98-ban kaptam az első lehetőséget. Az eltelt tizenhárom évben, tizennégy rajzfilmben daloltam. A visszajelzések után bátran mondhatom, hogy a gyerekek és szüleik nagy örömére.

Rajzfilm dalok:

Dreamworks: Szilaj, a vad völgy paripája Walt Disney: Toy Story2, Eszeveszett Birodalom, Suli, Suli sorozat, Mackótestvér, Mackótestvér2, Amerikai Sárkány rajzfilmsorozat, Csodacsibe, a Robinson család titka, Bűbáj, Micimackó, A hercegnő és a béka, Toy Story3. A következő dalokat végül más adta elő, de a castingokon (válogatásokon) én is felénekeltem: Mulan, Egyiptom hercege, Kincses Bolygó, Némó nyomában, Tarzan 2, Oliver, Micimackó.

Szinkronszerepei:

Filmek: Tron – Legacy, Rabló-pandúrok, Kemping, Monk – Flúgos nyomozó, Városfejlesztési osztály. Rajzfilmek: Simpson család, Batman, Tündéri Keresztszülők, Disney On Ice: Buzz Lightyear hangja.

– A nagynevek megjelenítése mellett nagyon sok önálló szerzeményed, hangszerelésed is láthattuk, hallhattuk. Megosztanál az olvasónkkal egy párat?

– Többek között Auth Csillának, Erdőhegyi Briginek, Szinetár Dórának, Gesztesi Károlynak, Serbán Attilának, Király L. Norbinak írtam dalokat, vagy pl. Kulka Jánosnak és a Magna Cum Laude zenekarnak vonóshangszereltem, de ezen kívül sok reklámzenét, rádió-tv szignált is írtam.

– Mi a véleményed a kereskedelmi csatornák sorozatos sztárgyártásáról?

– Nincs túl jó véleményem róluk. Nem kifejezetten a tehetségkutatásról szól. Bár sokan kapnak így lehetőséget a bemutatkozásra, nem a stúdió falai között fog eldőlni, hogy ki alkalmas erre a szakmára és ki nem. Féltem a tehetséges, de tapasztalatlan fiatalokat, akiket piedesztálra emel és kifacsar a pénzcsináló gépezet. Én az alapokban, a szamárlétrában, a kemény inasévekben hiszek. Fontos a példaképeink, az idősebb kollégák szeretete, támogatása. Gyökértelenül nem lehet szárbaszökkenni. Éppen ezért, ha hallok egy tehetséges fiatalt, segítek neki, ugyanúgy, ahogy nekem segítettek annak idején. Amúgy meg húznék egy korhatárt és gyerekeket nem is engednék a zsűri elé. Nem nekik való még ez az egész. Az iskolában és a játszótéren lenne a helyük! Maradjon ez a felnőttek játéka. Egyik nagy példaképem, a 64 éves Sir Elton John a Radio Timesban rohant ki az egész zeneipar ellen: szerinte a dalszerzők „csapnivalók” és a tévés tehetségkutatóknak egyetlen kivételes énekest sem sikerült felvonultatniuk. „Fontos, hogy saját számokat írjanak, így nem függenek másoktól. A mai szövegírók ugyanis csapnivalók, ezért ugyanolyan minden dal. A kortárs pop nem valami inspiráló” – mondta a műsorban. „Nem rajongok a tehetségkutatókért. Talán nekem sem sikerült volna, ha ilyenen indulok. És unalmasak, fárasztóak ezek a műsorok. Szeretem Simon Cowellt, de amit a tévében csinál… Volt pár jó produkció, de csak úgy lehetsz sikeres, ha kis klubokban kezded. A tévével azonnal szupersztár leszel, de azt fenn is kell tartanod, ami bizony nagyon nehéz. Leona Lewis és Alexandra Burke (X Factor győztesek) sikere azon múlik, milyen számot írnak nekik legközelebb” – tette hozzá Elton John, aki 50 éve van a pályán és 250 millió lemezt adott el. 15 évesen kezdett zenélni, több bandában próbálkozott a 60-as években és akkor vált igazán híressé, amikor találkozott Bernie Taupin szövegíróval.

– Mennyire nehéz ma egy jó, és nagy múltú zenésznek fennmaradni, versenyben lenni?

– Nem versenynek fogom fel. Az a lovaknak való. Bármennyire is közhelynek hangzik, a zene az életem: a foglalkozásom és a hobbim is, így a mai napig nagy élvezettel és lelkesen vetem bele magam mindenbe, ami a muzsikával kapcsolatos. Ami fontos, hogy úgy kell mindig megújulni, hogy közben megőrizd a saját stílusod. Már nem akarok mindenkinek megfelelni.

– Volt olyan sikerélményed, amelyre szívesen emlékszel vissza és esetleg olyan, amelyre nem?

– Az egész eddigi pályámra szívesen emlékszem vissza, de a legemlékezetesebb a tíz és a tizenöt éves jubileumi, valamint a Müpa – beli Swing koncertünk volt. Az ilyen élmények jó pár évre feltöltenek.

– Milyen terveid, álmaid vannak a jövőre nézve?

– Ebben az évben szeretném kiadni végre a szólólemezemet, ami már négy éve a fiókban van, és lassan szorulást okoz. Ezen az albumon lesznek olyan szerzemények is, melyekben minden hangszeren én játszom majd. Nagy álmom az is, hogy az a közel húsz dal, amit a rajzfilmekben énekeltem, egyszer felkerüljön egy önálló lemezre. Van egy swinges duett lemeztervünk is, amit kedvesemmel, Hajdu Klára jazzénekesnővel szeretnénk egyszer kiadni. Török Tomival 1999 óta készülünk bemutatni az Osztálytalálkozó című musicalünket. Remélem ez is megvalósul hamar. Ami viszont már nem terv, az egy gyerekmusical. Gergely Róbert barátom a múlt nyáron keresett meg azzal, hogy írt egy gyerekdarabot, amit ő is rendezne, és felkért, hogy én írjam meg hozzá a dalokat. Duba Gábor állandó szövegírónkkal karöltve rövid idő alatt megalkottuk a dalokat. A „Bőrönd mese” című musicalünket március 2-a óta nagy sikerrel játsszák Bábszínházban, Patai Anna főszereplésével.

– Megkérdezhetem, hogy valóban Báthory Erzsébetről is írsz egy zenés darabot, vagy esetleg nem jók az értesüléseim?

– Jól tudod, és valóban jók az értesüléseid. Most írok musicalt Báthory Erzsébetről, a bemutató 2012.07.28-án lesz a Nyírbátori Zenei Napok keretén belül. Szerzőtársam Moravetz Levente színművész, író-rendező. A musical szellemi szülőatyja, kedves barátom, Megyeri János szobrászművész, jelmez és díszlettervező. Ő készítette el Nyírbátorban a reneszánsz és Báthory panoptikumot is. Így hárman kezdtünk neki ennek a nagyszabású zenei produkciónak.

Tamás István