Trudeau vs. Trudeau: Kanada kormányfője sokban különbözik apjától
Egy hét leforgása alatt, Justin Trudeau két demográfiai csoporttól kért elnézést a kanadai kormány nevében: az LGBTQ közösségtől és a bentlakásos iskolák azon őslakossági áldozataitól Newfoundland és Labrador tartományban, akiket elődje — Stephen Harper – kihagyott 2008-as bocsánatkéréséből. De Justin Trudeau teljes másképpen látja a történelmi igazságtalanságok kérdését mint ahogyan azt édesapja, a néhai Pierre Trudeau látta, aki 15 éven keresztül kormányozta Kanadát. Pierre Trudeau számos lehetőséget mulaszott el, hogy nyilvánosan bocsánatot kérjen a történelmi igazságtalanságok elszenvedőitől. Így például az 1914 és 1920 között internált ukránok, illetve a II. Világháborúban internált japánok sem kaptak semmilyen kormányzati beismerést vagy kompenzációt.
Pierre Trudeau így látta a kérdést 1984-ben, kormányzásának utolsó évében:
„Nem hiszem, hogy a kormány célja a múlt jóvátétele. Nem tudjuk a történelmet átírni. Egy kormány célja, hogy a jelenkorban tanúsítson igazságos magatartást.”
(Justin Trudeau és Pierre Trudeau)
Az idősebb Trudeau attól is tartott, hogy ha elindulnak a bocsánatkérés és a kárpótlás útján, nem lehet tudni, hogy mikor lesz annak vége és, hogy hová vezet. Végül Trudeau konzervatív utóda — Brian Mulroney — kért bocsánatot a kormány nevében a japánoktól 1988-ben. Az ukrán és kelet-európai internáltak emlékére 2008-ban hozott létre Kanada akkori konzervatív kormánya egy 10 millió dolláros kárpótlási alapot. De mivel addigra az összes túlélő meghalt, az alapot közoktatási és kulturális célra használta az ukrán és egyéb érintett közösségek képviselőiből állított kuratórium.
Justin Trudeau elismerte, hogy sok szempontból különbözik az akadémikusabb és kissé távolságtartóbb édesapjától. Trudeau ezt így magyarázta:
„Ő akadémikusként és alkotmányjogászként közelítette meg a miniszterelnöki feladatokat. Én pedig tanárként közelítem meg ezt a munkát. Olyan tanárként, aki rengeteget dolgozott különböző közösségekkel….Bizonyára sokan kimutatták — és ezen és is elgondolkodtam — hogy apám talán másképpen közelítette volna meg ezeket a kérdéseket mint ahogyan azt én teszem most.”
Aztán Justin Trudeau hozzátette:
„A bocsánatkérés azért is fontos, mert így tudunk egészségesen továbblépni–úgy, hogy elismerjük a múlt intergenerációs hatását és nyomát, továbbá a múlt hatását egy adott személy életében és mentális egészségében.”
Az intergenerációs trauma egy valós jelenség és előremutató, hogy a kormányfő ezt felismeri.
A kanadai kormány még egy bocsánatkérést tervez a közeli jövőben. Ez pedig azokat az európai zsidókat érinti, akiket Kanada 1939-ben visszaküldött náci Németországba és így sok esetben egyenesen a halálba.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
1:00 du.
Az idősebb Trudeaunak volt esze, világképe és célja a kormányon. Sajnos a fiának, egyik sincs, csak a neve és jó külseje.
1:11 du.
Kűlönben, már évtizesdek óta rengeteg pénzt kaptak az indiánok „jóvátételként” de kétes, hogy a néphez eljutott e? 6O éve élek itt, de erről minden kanadai kormány tett valamit.
1:59 du.
Bocsanat kerese embertarsaktol valami illetlen tettekert, az termeszetes, tisztesseges es igen javasolando mindenki szamara.
De ez a politikai bocsanat keresek azoktol akik mar reg por es hamu, csupan a mai felsoleges es jelentektelen mutogatasok.
Mind azt csupan a sajat politikai es anyagi celjaik elosegitesenek erdekeben teszik.
Kar-okozasokert jovateteleket fizetni a karok elo maradvanyainak az hiteles, torvenyes es erkolcsos is.
De mind ez a politikai szineszet csupan gerinctelen egyeniseget bizonyit. Semmi mast. Ugy sem velik szivukbol es lelkukbol. S nem letezik semmi jelentos, kezzelfoghato eredmenye sem jelentos tarsadalmi erteke.
2:03 du.
„A bocsánatkérés a társadalmi erkölcsi higiéné része: egyfajta önmegtisztulás ez, akár merőben formális, szertartásos, akár pedig megrázóan katartikus jellegű.”
Sokan nem értik ezt, miért kérnék olyasmikért bocsánatot, amiket nem követtem el, sőt, amikor elkövették, nem éltem?
„A politikai bocsánatkérés merőben új jelenség. A történeti közel- és távolmúltban nemzetállamok, bukott rendszerek és pártok vagy a történelmi egyházak által más nemzetek, népek, egyházak hívei ellen elkövetett ilyen-olyan bűnökért – gazságokért, galádságokért, igazságtalanságokért – való ceremoniális bocsánatkérés még a huszadik század második felében is kivételszámba ment.”
A jelenszázadban kezdődtek sűrűsödni a politikai bocsánatkérések, talán a hidegháború és a kommunista tábor megszűnése is hozzájárult ehhez. Nem tudom. De az biztos, hogy beismerni az elkövetett történelmi bűnöket és ezekért bocsánatot kérni, az az adott ország társadalmi fejlődésének magasabb szintű fejlődésére mutat, és arra a készségére, hogy felhagy az ellenségkép kereséssel, a gyűlölködéssel.
Magyarország még nem tart itt.
5:13 de.
Azt hiszem, hogy a különbség a hajak terén a legszembeszökőbb.
2:11 du.
Nem a hajon mulik, hanem a csekedeteken.
6:41 de.
Drizari
2017 november 29
2:03 du.
„fejlődésének magasabb szintű fejlődésére mutat, és arra a készségére, hogy felhagy az ellenségkép kereséssel, a gyűlölködéssel.”
Popper Péter nem volt mondható sem éretlennek, se gyűlölködőnek, mégsem értett egyet ezzel a bocsánatkérési divattal. A kifogása neki is azt volt, hogy meddig kell még visszamenni? A magyaroknál egészen a tatárjárásig vissza kéne menni, mert ott kezdődtek nálunk a bajok! Ez azt jelenti,
hogy a mongoloknak kéne bocsánatot kérni tőlünk (erre azt hiszem, minimális az esély).
6:52 de.
Ezt mondta a miniszterelnök apa: „Egy kormány célja, hogy a jelenkorban tanúsítson igazságos magatartást.”
Bizony, ebben van igazság. Pl. azt minek nevezzük, mikor a roma művésznőt letessékelik a kanadai gépről a bécsi repülőtéren? Mert hogy nincs meghívólevele. (És ez egy-két éve történt).
Tőle majd 50 év múlva kér bocsánatot az unoka? Így lesz egy bocsánatkérési spirál, aminek soha nem lesz vége.
Ezek alapján mondhatni, hogy a liberális kormány akkor kezdjen bocsánatkérésbe, ha az aktuális elnyomottakkal (pl. menekültek) szemben már nem alkalmaz hátrányos megkülönböztetést, és akkor foglalatoskodjon a múlt úgymond „bűneivel”!
Az viszont nem derül ki a cikkből, hogy Trudeau papa az ő hivatali idejében mennyire jeleskedett az éppen aktuális igazságtalanságok kezelésében? Lehet, hogy különb volt, mint a fia, lehet, hogy nem.
7:14 de.
„Így például az 1914 és 1920 között internált ukránok,”
Nem ismerem ezt az ügyet. Talán az intervenció idejéről van szó, amikor az antantcsapatok megtámadták a Szovjetuniót, miután ott megtörtént a bolsevik hatalomátvétel.
Szerintem az 1. v.háború összes vesztes résztvevőjétől bocsánatot kérhetne Kanada, vagyis ahogy a magyar mondás tartja: ha már lúd, legyen kövér. Mert ugye ők csak Anglia parancsát követték, de ugyan Anglia mit is keresett az 1. v.háborús fronton?
Az, hogy megsértették a németek Belgium semlegességét, csak egy kifogás. Valójában gazdasági érdekellentétek voltak a háttérben, amik bizony sokszor felülírják a szolidaritás eszméjét. Persze, még a szenteknek is maguk felé hajlik a kezük, ahogy a mondás tartja.
De bizony a mai világban is látjuk, hogy az emberek nagyon kis része a markában tartja a gazdasági és tudományos élet irányítását. Ez nem baj, hanem inkább az a probléma, hogy ezt nem arra használják fel, hogy az egész emberiség részesüljön ebből! A kanadai nép lehet, hogy ebből még nem sokat érzékel. De ne örüljenek, lesznek még ők is olyan nyomorultak, mint mi itt a végeken! Ha időben fel nem lépnek a világ igazságtalanságai ellen, a kanadaiak is így járnak majd.
11:35 de.
Hazai Lámpa:
„Pl. azt minek nevezzük, mikor a roma művésznőt letessékelik a kanadai gépről a bécsi repülőtéren? Mert hogy nincs meghívólevele. (És ez egy-két éve történt).”
Egészen véletlenül egy ismerősömről volt szó. (Mellékes, de nem művésznő, hanem protestáns lelkész – bár nem tudom, hogy jelenleg gyakorló lelkészi szolgálatot végez -e, több szociográfia könyv szerzője.) Kanadai rokonaihoz ment volna látogatóba, s úgy tudom (de nem vagyok benne 100%-osan biztos), hogy rendelkezett meghívólevéllel.
Akkoriban a magyar állampolgároknak nem volt szüksége kanadai vízumra, és viszonylag jelentős számú magyarországi roma kért Kanadába érkezése után menedékjogot.
Van okom gyanítani, hogy ismerősömet kizárólag a láthatóan erős rasszjegyei miatt nem engedték fel Bécsben a repülőre. Azt persze mondanom se kell, hogy senki nem térítette meg neki a repülőjegye árát sem.