A héten derült ki, hogy 3,2 millió dollárnyi kárpótlást kénytelen kifizetni a chicagói érsekség, miután kiegyezett Daniel McCormack pedofil pap egyik áldozatával, akit 10 évesen molesztált az Our Lady of the Westside római katolikus iskola papja és oktatója. Az amerikai katolikus egyház legnagyobb pedofil botránya azonban Oliver O’Grady egykori kaliforniai pap nevéhez fűződik, aki – saját bevallása szerint – legalább 25 gyereket és csecsemőt erőszakolt meg a hetvenes és a kilencvenes évek között. O’Grady legfiatalabb áldozata egy kilenc hónapos csecsemő volt.

A tragédia egyik legsötétebb aspektusa mindenképpen az, hogy a római katolikus hierarchia már 1976-ban tudhatott O’Grady pedofiliájáról, amikor az egyik áldozat szüleihez intézett levélben vallotta be tettét és mely levélből példányt küldött Stockton egyházmegye püspökéhez. Amy Berg Deliver Us From Evil című dokumentumfilmjében  azt állítják, hogy Roger Mahoney, Stockton püspöke, aztán később Los Angeles kardinálisa már 1984-ben is tudott az O’Grady ellen felhozott vádakról és egy helyi rendőri nyomozás is azért állt le, mert a püspök azt igérte, hogy a pedofil papot eltávolítják és többé nem kerülhet kiskorúak közelébe. Ezzel szemben Mahoney egyszerűen a 80 kilométer távolságra lévő san andreas-i egyházközségbe helyezte ki O’Grady-t, aki egy évtizeden keresztül tovább folytathatta a kiskorúak megerőszakolását. 2007-ben – Mahoney vezetése alatt – összesen 660 millió dolláros kárpótlást fizetett ki a katolikus érsekség 508 áldozatnak.

O’Grady-t 1993-ban tartoztatták le és 14 évig terjedő szabadságvesztésre itélték. De összesen hét évet töltött egy kaliforniai börtönben, mielőtt 2000-ben Irországba deportálták, ahol szabadlábon élt. Berg 2005-ös, megrázó dokumentumfilmjében O’Gradyt is meginterjúolják, aki szerint a filmben való szereplése „élete legőszintébb gyónásának” szánja. A filmben levelet ír áldozatainak, melyben Irországba hívja őket egy találkozóra, ahol személyesen is bocsánatot kérne tőlük. A felszólaló áldozatok először felháborodással fogadják O’Grady meghívását, de mire végül elfogadnák azt, az egykori pap visszavonja ajánlatát. O’Grady minden interjújában látszik, hogy egyszerűen nem érti, nem tudja igazán felfogni tetteinek igazi súlyát. Attitűdje végig olyan, mintha azért illene bocsánatot kérni, mert csúnyán szólt valakihez. Ráadásul O’Grady a mai napig pedofil bűnöket követ el. Utoljára 2010 decemberében tartoztatták le az egykori kaliforniai papot, miután többezer pedofil fényképet találtak szamítógépén a dublini rendőrök. Közben az is kiderült, hogy az Egyesült Államokból való deportációja óta egy hollandiai egyházközségben végzett önkéntes munkát és rendszeres születésnapi partykat szervezett gyerekek részére egy helyi McDonald’s étteremben.  

Tom Doyle atya – aki egy római katolikus pap, a domonkos szerzetesrend tagja, teológus és kánonjogi szakértő – szerint jelentős részben az egyház „hierarchikus és monarchikus” hozzáállása kreált olyan légkört, melyben évtizedeken keresztül elnézték és eltitkolták a kiskorúak tömeges bántalmazását. Doyle atya arra próbálta rávenni XVI. Benedek pápát 2005-ben, hogy  találkozzon az O’Grady-ügy áldozataival. De amikor két áldozattal együtt Rómába utazott, még arra sem tudta rávenni a Vatikánt, hogy elfogadják levelüket. Ezért gesztusként Doyle atya kért tőlük bocsánatot, az egész katolikus papság nevében. 

„Ki számit jó katolikusnak? Hagyományosan a jó katolikus az volt, aki befogta a száját, nyítva tartotta pénztárcáját, fizetett, imádkozott és engedelmeskedett. A jó katolikus az volt aki könnyen kezelhető, misére járt és rendszeresen gyónt. De ha jól átgondoljuk, egy jó katolikus inkább az a személy, aki forradalmár és ezzel a magatartással éppen Jézus Krisztus példáját követi. Egy olyan valaki, aki nem fél felállni és az igazságot mondani. Ne felejtsük el, hogy Jézust egyedül akkor öntötte el a méreg, amikor templomba járt”–mondta Doyle atya.

Bár saját maga biztosan túl szerény ahhoz, hogy ezt gondolja, de nyugodtan kimondhatjuk: Doyle atya az a forradalmár aki reményteli karrierjét a vatikáni diplomáciában teljesen feláldozva, az egyházi pedofil áldozatok legerélyesebb aktivistájává vált.

„Ahelyett, hogy befogadta volna őket, az intézményes egyház nem csak hogy kitaszította a pedofil papok áldozatait, hanem ismét áldozattá tette őket. Az egyház másodszor is bántalmazta őket, amikor közellenségnek titulálta az áldozatokat”–mondta Doyle atya az O’Grady esetről.

Doyle szerint az egyház hatalmi strukturája és a szentségek átpolitizálása a probléma egyik legfontosabb eleme. „Az eucharisztiát egyre kontrolláltabb és egyre inkább átpolitizálják. Például, ha már egyszer házasodtál, aztán elváltál és az egyházon kívül újra házasodtál, nem áldozhatsz. Ha meleg vagy és nem teljesen celibátus, nem áldozhatsz. Ha olyan politikusra voksolsz, aki támogatja az abortuszt, nem áldozhatsz. Tehát az eucharisztia egy politikai jutalom, melyet olyanok kapnak, akik helyesen  gondolkodnak”–mondta Doyle atya.

Kanadai egyházi intézmények is érintettek voltak pedofil-botrányokban. A legismertebb eset a Newfoundland tartománybeli Mount Cashel árvaházban robbant ki 1988-ban, ahol az intézményt fenntartó Congregation of Christian Brothers szerzetesrend csődbe is ment, miután polgárjogi pert indított a több mint 300 száz áldozat. A szerzetesrend 11 tagját letartóztatták és négy hónaptól 11 évig terjedő szabadságvesztésre itélték a pedofil papokat.

Furcsa, hogy a nyugati világon szinte mindenhol előkerültek és felelősségre vonták a katolikus egyház pedofil papjait – vagy legalább is egy részüket – miközben Magyarországon alig hallani ilyen esetekről. Igaz lehet, hogy alig volt pedofil pap a Magyarországi Katolikus Egyházban? Vagy esetleg az egyház, a hatóságok és a kormány titkolja a releváns dokumentációt és bizonyítékot, az áldozatok pedig félelemből, esetleg a szégyenkezés miatt inkább hallgatnak? Feltételezem, hogy az elkövetkező évek folyamán erre is fény derülhet.