Századik előadás
Négy évvel ezelőtt mutatta be – jelenlegi koreográfiájában – a Magyar Állami Operaház, Csajkovszkij, Diótörő című balettjét. Amikor 2018. december 31-én, délelőtt 11 órakor felment a függöny az Erkel Színházban, az nemcsak az évad legutolsó, hanem egyben a Wayne Eagling és Solymosi Tamás által jegyzett, 2015-ben elkészült koreográfiának a századik előadása is volt!
Összességében, az évek alatt százhatvanezer ember látta a darabot – és ez a ti sikeretek – gratulált a fellépő művészeknek Solymosi Tamás, az Operaház balettigazgatója. Nagyszerű munkát végeztetek – mondta, a közönség távozása után, a színpadon rögtönzött ünnepségen. Ezúttal visszatért az Erkel Színház színpadára Oláh Gusztáv legendás díszlete és társult hozzá a klasszikus balett hagyományait követő, de a 21. század táncművészeti elvárásainak megfelelő új koreográfia. A sikerben feltétlenül része volt – a felnőtt táncművészek mellett – a gyerekeknek, az Operaház balettiskolája, a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékeinek, hiszen a darabban számos gyerekszereplőre is szükség van. Nagyon nagy kitartásra volt szükség a zenekar részéről is, óriási munka volt száz előadásban kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Ebben talán segítségükre volt az is, hogy pontosan érezhették, mennyire szereti a közönség ezt a balettzenét.
Megnézve az előadás színlapját, a művészeti kérdésekben járatlanak is feltűnhetett, hogy a táncosok között igen sok a külföldi. Lapunk kérdésére válaszolva, Solymosi Tamás, az Operaház balettigazgatója elmondta, összefüggésben van ez azzal, hogy amióta megnyíltak a határok, a magyar táncművészek keresettek külföldön és a külföldieket szívesen látjuk itthon. Sajnos az utánpótlással is gond van, Intézetünkben nagyon megcsappant a növendékszám. Sokkal kevesebben jelentkeznek táncolni, mint akár abban az időben, amikor én kezdtem a pályát – emlékezett vissza az igazgató. Akkor több mint ezer fiúból választottak ki tizenkettőt. Most talán, ha harmincan-negyvenen jelentkeznek összesen! Ám a problémakörnek előnye is van. Az Operaház saját balettiskolája negyedik éve működik és az összes olyan előadást, amiben gyerekszereplőre szükség van, nagyon lelkes és magas színvonalon táncolni képes növendékekkel oldhatjuk meg.
Látva a Diótörő előadásokat, bátran kijelenthetjük: óramű pontossággal dolgoztak a gyerekek – a sikerben hatalmas részük van – ezt jó látni, boldogság látni, hogy új lendületet adnak a „balett szakmának”. Így talán pótolni leszünk képesek azt a kiesést, ami az elmúlt években tapasztalható volt. A balett-táncos pálya, éppen a rövidsége miatt, talán még érdekesebb is, mint a többi színpadi műfaj. A táncosnak kevesebb ideje van rá, hogy átélje a nagy sikereket, megmutassa a tehetségét, mindeközben annyi boldogságot és szépséget kaphat, ami bőven ad muníciót az életének arra a részére, amikor már nem lehet a színpadon! Ez a gondolat pedig visszavezet a kiinduló kérdéshez is, mivel a művészi kifejezést nem gátolják nyelvi nehézségek, a táncosnak külföldi fellépésre is sok lehetősége van.
Szívesen fogadjuk idehaza a külföldi tehetségeket (képünkön Sarkissova Karina és Radziush Mikalai szólótáncosok), a mi művészeinket is inspirálja, ha egy híres pályatársat látnak közvetlen közelről, tanulhatnak tőle és ők is utazhatnak, vendégszerepelhetnek, számukra is nyitva áll a lehetőség a világhír felé!
Révay András
(A színpadi fotókat Berecz Valter készítette.)
12:26 du.
Valamikor, reges regen az en csaladomban is volt egy balett tancosno, aki otthon tanulta a szakmat, 12 weves koratol en vittem sokszor a balett iskolaba.Nagyon tehetseges volt . a szegedi operanal kapott eloszor szerzodest. Sajnos ferjhezment e s kivandorolt Ausztraliaba, es koran meghalt.
1:03 du.
A szerzonek, gratulalok a cikkhez es a kephez!