Egy kis mosoly — Pünkösdi pihenő
Eredetileg a magyarországi belpolitikáról akartam írni, ezúttal az ellenzékieket bírálva – el is kezdtem, és bizonyosan be is fejezem majd. De úgy gondoltam, lazítsunk egy kicsit.
Tudni kell, hogy sokféle honlap hírlevelére, fórum beszélgetéseire bejelentkeztem – van időm, megtehetem. Nem nagy ügy kitörölni azt a napi 80-100 e-mailt – és had örüljön az a webáruház, fórum stb., hogy mennyi követője van. Gyakran kitöltök egy-egy közvélemény-kutató kérdőívet is, és ez vezetett arra a felismerésre, hogy tökéletesen igazuk van a marketingeseknek, amikor csak a fiatalokat, középkorúakat veszik célba, általában 39 éves korig.
Hogy miért? Az íveken olyan kérdésekkel találkozom, amiken csak vigyorgok. Pl: Szerethetőnek tartja-e a TH márkájú bumerángot? Szerethetőneeek?! Egy bumerángot (cipőt, telefont, bármit)?! Szükségem volt rá, megvettem, működik, leüti a mezei poloskát a szederindáról, és fegyelmezetten visszajön. Ok. De szeretni? Nopláne: a TH céget magát szeretem-e? Nem kérem, nem szeretem: legfeljebb, ha megint bumerángra lesz szükségem TH-márkájút vásárolok, mert bevált. De ha nem működik, akkor bizony messzire elkerülöm, és keresek egy másik márkát.
Persze, vannak kedvenc tárgyaim. Például az a 4 grammos, még „rendes” 18 karátos (nem gagyi, török, vagy amerikai 12-14 karátos smukk) aranyból készült gyűrű a világoszöld üvegkövével. De nem azt a falatnyi nemesfémet szerettem, hanem Édesanyám háromhetes különmunkáját (amit a főállása, meg egy mellékállása mellett vállalt), hogy eleget tegyen annak a polgári szokásnak, hogy a lányok nagylánnyá válása alkalmából ékszert ajándékozzon. (Igaz, vagy öt éves késéssel, mert „mindig közbejött valami”, de mindegy, a 20. szülinapomra meglett.) Sajnos az egyik lakásbetöréskor elrabolták: csak remélem, hogy a rabló legalább ételt vagy cipőt vett a gyerekének a gyűrű árából – mifelénk nem járnak nagykaliberű gazemberek –, akkor még Anyukám is elégedett lenne, hiszen életében sose hagyott éhes gyereket, kóbor macskát magára. Vagy az az arasznyi, bumfordi, plüss jávorszarvas, amit a fiam hozott rajongott országából, Izlandról. Ahová később engem is elvitt, gyarapítva ezzel a Föld legfiatalabb unokájának rajongói táborát.
De a vásárlásról, meg a marketingről – ami persze az ember tárgyakhoz való viszonyát is jelzi –, akartam mesélni. Sose volt ellenemre, hogy üzletekben nézelődjek, latolgassam, mi éri meg. Egy életre meghatározta „vásárlási szokásaimat” Nagyapám. Nyaralni érkeztem hozzájuk a legnagyobb córesz idején. Nagypapa ránézett a lábbelimre, nem szólt egy szót sem, csak kézen fogott, és bevitt a vegyesboltba szandált venni. (Nagy falu, már akkor is külön volt a Műszaki Áruháznak nevezett vegyesbolt, meg az élelmiszerüzlet, amit mindenki csak „Hangyának” hívott, holott akkor már évek óta nem létezett a kereskedelmi szövetkezet.) Én persze rögtön a legolcsóbb szandálok között válogattam, tudtam, szegények vagyunk. Mire Nagypapa: Jaj, kisunokám, mi nem vagyunk gazdagok, nem engedhetjük meg magunknak a legolcsóbb bóvlit!
Így azután a mai napig nagyon megnézem, hogy mire adok ki pénzt. Ha vásárolok, tudom, mit akarok venni, és nem nagyon lehet elcsábítani semmilyen csillogó bigyóval.
Amikor életemben először 1979-ben kijutottam „Nyugatra”, persze Bécsbe, csak néztem. Ezért rajonganak a honfitársaim? Ezért a sok csicsás vacakért, ami elárasztja a Maria Hilfer Strasse kirakatait?
Miután ez is „begyűrüzött” ma már hozzánk, egyre jobban utálok vásárolni. Nemcsak azért nézem reszketve a magát megadni készülő cipőmet, mert idősödve nehezebben mozgok. Hanem azért, mert tudom: hiába járnám végig a cipőüzleteket, csak a számomra már hordhatatlan tízcentis sarkú, ránézésre is legfeljebb 1-2 alkalomra kitartó lábbeliket találnék. Kurvulnak a márkák is. Évekig vásároltam egy márkát – borsos áron, mert megérte a csinos, mégis hordható bőrcipő. Legutóbb nem találtam a márkaboltjukban semmit. Tudom, idősödve az ember lába „elterül”, ezért eleve egy számmal nagyobb méretet kérek, mint 20 éve. De húsz éves koromban sem tudtam volna felhúzni a lehetetlenül leszűkített cipőket – legfeljebb, ha autóval áthajtatok a lábfejemen. Így hát fegyelmezetten elballagok a kínai piacra, és a bolti ár tizedéért megveszem a műanyagot. Azt a pár órát kibírom benne, amíg egy film, vagy színházi előadás, családi vendégség tart: otthon szellős papucsba bújok. A munkahelyeimen is mindig cipőt váltottam. Más cipő kell, ha az íróasztalnál ülök, másfajta, ha eseményről kell tudósítani, és megint más, ha egy riport kedvéért a zajló Tiszán rocsózom.
De ugyanígy vagyok az élelemmel is. Egy hónapban legalább egyszer piacra megyek, bár a közelemben lévő hipermarketben is széles a választék, és olcsó az áru.
Ez egy magyar üzletlánc egyik – nagyon jól vezetett, tiszta, rendes – tagja. Ezzel egy nagyon érzékeny kérdéshez értünk. Bojkottáljam-e amiatt, hogy kampányidőben egy számomra kellemetlen alak vigyorog a bejárati plakátról? Hülyeség, szerintem. A nővérem viszont, akinek a közelében ugyancsak van egy ilyen üzlet, kampányidőszakon kívül is messzire elkerüli. A zsúfolt, kétes tisztaságú bolt drága is: a Belvárosban van.
Ugyanez a termékekkel. Hiába van a trikolóros felirat: magyar áru. Az a paradicsom, eper, az pont olyan kemény, vastaghéjú, ízetlen, mint az olasz, spanyol stb. Nem csoda, hiszen miért erőlködne a magyar gazda a sérülékeny, romlékony, lédús, paradicsomízű paradicsommal: hát ugyanazzal a szaporítóanyaggal dolgozik, mint spanyol, olasz stb. társa.
Ki van próbálva: amikor kertes házba költöztünk, mondtuk: na, akkor a magunk kedvére termelünk paradicsomot, újhagymát, ilyesmit. Hát a boltban, de a piacon is kapható magból, palántáról ugyanaz a kívül piros, belül zöld, leginkább billiárdgolyónak alkalmas termék jön le – a piaci ár kb. duplájáért.
Amiért mégis a magyar zöldséget választom, – hacsak nem sokkal drágább –, az az, hogy ez legalább nem szennyezi a szükségesnél nagyobb mértékben a Földet a sokszáz kilométeres szállítással.
Vigyorgok a manapság csak „bionácinak” nevezett finnyáskodókon is: jaj, jaj E- szám! Ezek nem tudják, hogy az E-számok mindenféle fűszert jelentenek, hogy a nemzetközi kereskedelemben egyértelmű legyen az összetétel? Ha jól emlékszem, az E-321 pl. a konyhasó(NaCl) jelzése. Lelkendeznek: micsoda krémes, finom ez a joghurt! Nem tudják, hogy a joghurt, a kefir (az aludttej) természetes állapotában darabos – magyarul úgy mondjuk, ”májas” -, különválik a szárazanyag és az író? Krémes a belenyomott emulgáló szerektől lesz, pl. a guárgumitól. Nem mellesleg, így az írót is bele lehet keverni, el lehet adni joghurtnak. Pedig a lehűtött írónál kevés jobb üdítő akad egy kánikulai napon.
Sorolhatnám a példákat napestig, például a „magasra sült, puha, piros” kenyérről, aminek nem lehet egy szeletét megkenni, mert kibukik a héjából, és a felvágása után másfél órával pergőre száradva szétesik. Egy péktől kérdeztem ennek az okát. Mire ő: a kenyérnek ma jó, ha a 30 százaléka liszt: a többi adalékanyag. De hát mit lehet tenni, ha a vevők a magas, piros, puha kenyeret keresik? Márpedig a kovászolt nem mindig lesz magas, és estére megszikkad. Ez meg másnap is puha – főként, ha a boltban kicsit megmikrózzák, hogy langyos is legyen, a kenyérillatról meg gondoskodik a szintetikus spray.
De csak locsogok itt mindenfélét, és egészen eltértem a marketing idiótaságáról. Bár lehet, hogy mégsem. Tényleg, őszintén kérdem fiatalabb olvasóimat: számít az, hogy szereted-e a TH, AB,WC céget? Boldogabb leszel, ha ilyen terméket fogyasztasz? Én pl. – de az általam közelebbről ismert fiatalok is – egészen másutt keressük a boldogságot, szeretetet – nem a boltban.
Erről majd egy másik alkalommal – így is igénybe vettem a türelmeteket.
Rátesi Margit
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
5:01 du.
Én 1988-ban nézegettem először a Mariahilfer Straße üzleteinek kínálatát, de gagyit nem láttam a Toschiba, Philips, Braun, Sony, Black & Decker, Milka, BMV, Fa, Palmolive, Steffl, Nikon, Mercedes, Akai, Grundig stb. termékei között. Sőt, a Gorenje se volt gagyi.
Cipőt itthon nézegettem, gojzer varrottat, 60 ezer forinttól kapni lehet egy életre szólót, és adnak hozzá sámfát is. Angol gyapjúszövetből méret után készített öltöny is kapható 450 ezer forinttól, habár a trendi (mellényes) 800 ezerért rendelhető, amire idén már nem fogadnak el rendelést, csak jövőre.
Ja, és a Szabadság téren a Ferrari szalonban rendelhető Spider is, tizenegy típusból a választék. 😀
5:26 du.
talalom;
Miert panaszkodik, hiszen maga alig Trump-al egyidos.
Talan kezdeni-e kellene golfozni ???
Persze a vasarlas a nagyaruhazakban a tomegek miatt lehet nehezkes, sot farasztro is.
De ne csak az onmaga, hanem masok lehetosegeit is talan venne fogyelembe, s azzal csak boldog lehetne latni, hogy a fiatalok, fokent a tizen-evesek szabadodejuk nagyreszet ottan toltik.
Baratkozna, baratsagokat talalnak s azzal boldogabbaka valnak.
Sot ha nem negativan veszi, maga is elvezheti az aruhazakat.
Nem csak minden elkpozelheto arucikkekel van korulveve, hanem sok boldog fiatalokkal,sot magakoruakkal is.
S az aruhazakban mindenre a lehetoseg tarva all.
S az ami fiatalito hatassal van mindenkire. Persze akik boldogan tarsalognak fiatalokkal es positive hatassal az energival telt allando erdeklodeseik, izgalmaik es boldogsagaik.
Miert nem probalna positive szemszogbol latni eletet ?
Mint a mondas, minden perc boldogsag ugyan annyi percekkel hosszabbitja sajat eletet.
Miert nem probalna eletet es masoket is boldogabba tenni?
5:31 de.
hááááát Margit ezzel egyetértek…megjegyzem pontosan a Maria Hilfer Strasse meg az ott ődöngő kullancsok akik migráncsnak való egyedeket kerestek (ez 1968 IBUSZ túra) hozta meg a döntésemet ott és azonnal? megyek vissza kies hazámba egyébként C-30° fok volt kinn és a szállodának csúfolt rettenetes izében szépen kikapcsolták a gázkonvektort a paplan alatt is remegtem fel kellett öltöznöm a paplan alá…és az a sok szar amit ott el akartak adni? a többi megjegyzéseddel harmonizálok 100%ban és nem veszem meg ha bele is gebed a hirdető meg a boda által reklámnak imádott bullshit …sok sok év után sem váltam a reklámok által vezetett Ügyet Lenke megnézem mit és milyet és az étteremben is -még a legelegánsabban is- eligazítom a pincért és visszaküldöm ha nem az érkezik amit én vártam… a pénz az enyém és arra költöm amire akarom
te nem írsz arról, hogy a charity-kre mennyi rablás folyik…az még csak egy nagy buzi nicc a Clinton volt elnök abból gazdag, hogy adakozik hahahaha
és a mai kaják szörnyű amit írsz az a rengeteg export és azon való nyerészkedés az egységsugarú vásárló átbaszása az ataulfo mango t megveszem mert már kipróbáltam mango íze van a másik mangonak meg nincs íze nem veszem meg alma a 12 féle almából ha „az” nincs nem veszek
cipő ruha meg a többi a divat sohasem érdekelt én kényelmesen öltözök és válogatom miből mit cipőim is sőt a zoknik ami a legfontosabb az egész napomat el tudja rontani egy rossz zokni és a fehérnemű…
mondd van valkami ötleted miért vezették be a férfiaknak fiúknak a dinamó gatyákból bermudává változtatott kibaszást? csak járni és futni nem lehet bennük a combomra tapad és ha olyanom van el is szakad a short az nem bermuda a bermuda az egy elbaszott hosszúnadrág
jaaaa, és sohasem volt farmerom
éljen a paradicsom ízű zamatos paradicsom és a bogyiszlói erős
6:47 de.
Margit ha jó és zamatos illatos gyümölcsöt akarsz keress maracujá-t de csak friss és nem hűtöttet legjobb Rio ban a piacon
10:02 de.
Drizari! Hol a francban van a „sarfesz-ess”, Alt+ micsoda? Nem találom. Bár látom, a német szövegekben is inkább az „ss”-t használják már.
Ruhaügyben el vagyok kényeztetve: a nővérem is, a húgom is szabó. Vagyis nem varrónő, hanem szabász, aki képes egy ruha fényképéről is snittet csinálni az alakodra.Legfeljebb módosít: ezt a ruhát nem vágjuk derékba, Neked nem előnyös, mert rövid a derekad. Vagy: Te nem hordhatsz rakottszoknyát, mert nagy a segged, viszont, ha a rakásokat letűzöm csípővonalig – jó lesz.
A nővérem még klasszikus inas volt egy francia+angol szabászházaspár mellett, így tud zakót, dzsekit, nadrágot is varrni. A sógorai mindig térdencsúszva könyörögtek neki, hogy varrjon nekik nadrágot, amiben menni is lehet, leülni is, mégis kinéz valahogy. Képzelhetitek, miket mond, amikor meglátja a kormányfőt a rettenetes öltönyeiben. Amikor még azt is észreveszi, ha valamelyik nő csíkos vagy kockás kosztümjének a fazonja, meg az ujjabevarrása között nincs egyeztetve a csík vagy a kocka…Fehérneműn, pólón, melegítőn kívül nekem mindent ő varrt – még fürdőruhát is.Farmert szívesen hordtam – egészen addig, amíg egy megfelelő méretért már sátorboltba kellett volna mennem… (Bár nem tudom, Ti fiúk, hogy bírtátok?)
Gyümölcs: Az a helyzet, hogy én nem az édes ízt szeretem, hanem a gyümölcs ízét. Tehát szeretem az érett ribizlit (cukor nélkül), az egrest, a kivit, sőt a fanyar somot is. Így nem vagyok nagy rajongója a déligyümölcsnek, pláne a hozzánk csak kényszerérett formában kerülő szegényeknek. Bár kaptam már illatozó, pompás jaffát – de azért többnyire sápatag görög, meg spanyol narancsot árulnak. Ugyanez a mangóval, maracuyával.
Hiába no. Prágában ne akarj gulyást enni, kaliforniai paprikából lecsót, ringlóból cukor nélküli szilvalekvárt főzni…
11:42 de.
talalom,
Alt+Á = ß … és a Mariahilfer egybeírva. 🙂
Amúgy arra reflektáltam, hogy nem láttam gagyit, ruházati cuccokból sem, igaz, minőségi boltokban nézelődtem. Az eladók meg is lepődtek, mert a ruházatomon egyből látták, hogy „keletről” érkeztem. 😀
A mondandóm végén meg azt érzékeltettem, hogy ma már nálunk is kapható minőségi áru, csak éppen pénz kell hozzá, s nem is kevés. Persze akadnak olyanok is, akiknek pénzük volna rá, csak vagy sajnálják rá, vagy a neveltetésük/származásuk okán maradnak a konfekció öltönynél, mint Orbán Viktor. 😀
12:34 du.
Drizari
2019 június 10
11:42 de.
ä = Alt+a > Alt+á = ß egyébként a bánatnak volt kedve -30C° ban és 60 cm es hóban caplatni onnan ahová a busz lerakott… egyébként nem vásárolni mentünk (egy kis csoport voltunk kalandozók) és a kis kocsmában a közelben sörözés közben a 3. napon megvitattuk és eldöntöttük, hogy az amit tapasztaltunk nem nekünk való és nem hívtuk fel a megadott telefonszámot, hanem vidáman hazatértünk… utána NDK ba mentem más konstellációban és 3 hétre és ott sem akartam maradni de nagyon kellemes élményeim maradtak
későbbi svájci, francia, spanyol, portugál útjaimon sem akartam maradni de azokon is nagyon jól éreztem magam és nem sok mindent vásároltam…nem vagyok egy vásárlós fajta csak azt és annyit veszek amire valóban szükségem van, porfogónak és leporolásra nem veszek semmit
5:30 du.
Mi se. A bécsi útra pl. FA szappan volt a tartóban. A vámos csak nézett: Fa szappant visznek Bécsbe??? Mondtuk, nem,mosakodni hoztuk. (Hajóút volt, a hajón is laktunk.) Egy dolgot kerestünk: az akkor 5 éves fiúnknak lábbal hajtós, beleülős autót. (Itthon csak a dögnehéz lemez-Moszkvics volt.) Végül sikerült: az összes pénzünk ráment. Piros Forma 1-es kocsi volt, nagymenő lett a gyerek a téren. Sokat csavarogtunk, nézelődtünk, csak úgy. Egy bánatom volt: a műszaki múzeum épp zárva volt, felújították. Pedig két dolgot minden városban megnéztem, ahová eljutottam: a műszaki múzeumot és a piacot – ha sikerült, a zsibit se hagytam ki.
Kövezzetek meg: szerintem Budapest sokkal szebb város, mint Bécs…
8:31 du.
talalom
2019 június 10
5:30 du.
ez mind azért van mert még nem volt Lisszabonba, Madridban, Rómában, Londonban, São Paulo-ban, Shanghai ban és Szentpéterváron (pláne télen mikor egy darab hókristállyá válik az egész város, vagy észak Velencéje) és O Porto ban!!!
majd pótold be
11:33 de.
A tobbszorosen bevalott atheista a punkosdi emlekeirol ir?
Inkabb ,es a tobbi hozzaszollok is mint mind a gyurodott-arcu vasarik az aggok-otthonaban a hintaszekeikeben emlekezeteiket idezik a „regi jo idokrol” amikor felnapjaikat kelett tolteni a Kozertek elotti sorokban alapvato-napi-szuksegleteikert.
Persze az jon am az idovel mindenki eleteben.
mert oregkorukban az smlekzeteikben a reg-mult elesebben letezik mint a jelen, vagy az orakkal eleotti esemenyek.
Persze az is a termeszet totvenye alapjan megy.
1:59 du.
Bendeguz79
2019 június 12
11:33 de.
gizi, hogy te mikre emlékezel? KÖZÉRT és sorállás? ma repülőgépre várva és arra, hogy megnézze a közeg a végbeled és a gyomrod tartalmát és megmérje a zoknid szagának kéjgáz szintjét, valamint, hogy megszámolja hány fogad van, mert ha visszajövet egyyel is több lesz akkor viszaküldenek potom 4.5 óra izzadva téli fagyra öltözve a túlfűtött váróteremben ahol az összes kölök fejhangon sikoltozik és az annyuk meg ájúldozik mert nem tudja hol kicserélni a pelenkájukat
essetunni
hol van ehhez a kis sarki KÖZÉRT potom fél óra alatt megkaptam a 2 kilós veknit (anyu az nap sztrájkolt és nem volt hajlandó ő sütni, én meg lusta voltam elbringázni a maszek pékhez ahol forró ropogós volt a pékárú és nem kellett sorba állni mert volt árú bőven és gyorsan szolgáltak ki mosolyogva és vicceket mesélve nem fogukat csikorgatva mint a La Guardia kies lankáin hurrikán előtt amikor légszomjában még a légkondi is meghal
hogy te mikkel akarod megetetni a jobbra hivatott nagyérdemű közönséget
jaaa, amíg el nem felejtem a reptéri hajcihő sokkal drágább és utána nem adnak cipőkanalat ahhoz, hogy be tudjál ülni az ülésnek csúfolt patkánycsapdába
2:49 du.
talalom
2019 június 10
5:30 du.
„Kövezzetek meg: szerintem Budapest sokkal szebb város, mint Bécs…”
Szerintem még Prágánál is szebb!
2:54 du.
Orsós Elemér és Talalom:
Szerintem is…ráadásul, egy látogató számára Budapest pezsgőbb és érdekesebb. Éppen egy kanadai barátom – aki nem rég látogatta meg a három várost – mondta el nekem, hogy leginkább Budapestet kedvelte. Prága számára kissé „mű” volt — tiszta, ragyogó turista desztináció, de hiányzott belőle az autentikus oldal, ami Budapesten mindenképpen létezik. Ráadásul szerintem Budapest fekvése sokkal szebb mint Bécs vagy Prága földrajza.
4:52 du.
kenny
2019 június 12
4:32 de.
Én 35 évig a legsűrűjében laktam benne, de mióta csak tiz éve hobbiból visszajárogatok, egyre szebbnek látom!
5:23 du.
Rodeo11
2019 június 11
8:31 du.
Te se voltál ezeken a helyeken
10:55 du.
Geyza
2019 június 12
5:23 du.
te éppen ott voltál amikor én nem voltam ott … onnan tudod (ma a cenzor nagyon érzékeny de *********** ezt is írtam)
6:33 de.
Mint már írtam: kevés helyre jutottam el életemben. Ha az embernek nincs a feje fölött tető, nem nagyon ad ki egy havi jövedelmet azért, hogy fényképezkedhessen a Trevi kútnál, hogy lássák: itt is járt.
Amúgy is borzalmas turista vagyok: a Schönbrunban hiába áradozott az idegenvezető, hogy hány kiló-tonna aranyat használtak el a csicsázásra, nekem az járt a fejemben: megdolgoztak ezért a magyar, meg a tót, rác stb. jobbágyok. A barokk székesegyházaknál meg csak a pravoszláv, aranyfalú, ikonokkal kirakott imahelyek nyomasztóbbak.
Petrodvorecben, a cárok nyári lakhelyén Leningrád (Pityer – az oroszok így hívják) mellett meg a Palota és hatalmas parkja ugyan roskadozik az aranytól, márványtól, kristálytól – de az orosz muzsik sose élt úgy, mint a svéd farmer. Ehhez képest a ma is regnáló svéd király nyári palotája a Drottingholmon egy sufni. Persze ez túlzás, de tényleg, beférne a fertődi kastély egyik oldalszárnyába. Semmi luxus: a látogatható rész (a másikat a királyi család használja) puritán, a lépcsőház pl.márványmintát idéző olajfestékkel van lefestve. A hatalmas parkban a „nép” járkál, sétál, futkos, sehol díszőrség – vagy dísztelen.Őrségváltás csak a stockholmi királyi palotánál van.
Szóval, nem vagyok oda a mű emlékekért, így azután meg sem merem mondani, hogy az igazi emlékek miatt melyik város a szívem csücske: persze Budapest után.
9:22 de.
Talalom – Szóval, nem vagyok oda a mű emlékekért, így azután meg sem merem mondani, hogy az igazi emlékek miatt melyik város a szívem csücske: persze Budapest után.
————————
Azért én megkérdezném, ha nem titok! -:)))
3:30 du.
Besancon
2019 június 13
9:22 de.
„Azért én megkérdezném, ha nem titok! -:)))”
Én is!
1:25 de.
Besancon, Orsós: Életem egy nagyon nehéz szakaszában kerültem oda,ahol visszakaptam az önbecsülésemet, hogy képes vagyok bármire az életben,és hogy az élet mégis, mindennek ellenére – vagy mindennel együtt – gyönyörű. Speciel ennek semmi köze nincs semmiféle politikai meggyőződéshez, bár ez a számomra mindig nagyon fontos volt. Szembetalálkoztam olyan tragédiával, amihez képest az én kis magánügyem mókás cicaharc volt: a csernobili baleset után 4 nappal érkeztem. Kilométerre ugyan messzebb voltam a helyszíntől, mint Budapest. Hosszú történet – az unokámnak megírom. Szegénykém úgyse nagyon örököl mást tőlem, mint – ahogy már látni – a szörnyű x lábaimat. Bár talán megtanulja megbecsülni legbecsesebb hagyatékomat: az apját.