Magyar sors Kárpátalján (1)– Boldog békeidők Ugocsa vármegyében
Kedves Olvasó, Zoltán barátom önéletrajzi kisregényét a következő hetekben, fejezetenként összesen huszonkét részben közöljük. Heti egy közléssel huszonkét hét nagy idő, ám Kulcsár Zoltán által megélt nyolcvan évhez képest pillanat. A szerző mindig ott élt, de hazája változott: Volt Magyarország, Csehszlovákia, Szovjetunió ma pedig Ukrajna. Néha komikus a váltás: Este még Benes a Horthy utáni vezér, reggel már Sztálin. És változtak a rendszerek is.
Minden változott, csak Zoltán, és az ott élő tarka nemzetiségű barátai maradtak, akik voltak: emberek. Róluk, RÓLUNK(!) emberekről szól e kisregény.
Jó olvasást kívánok! Szukits Rezső
***
Kulcsár Zoltán: Magyar sors Kárpátalján
Tartalom:
Boldog békeidők Ugocsa vármegyében
Előszó
Kulcsár Zoltán ebben az írásban leírta életútját, és mint egy aláfestésképpen közölte Kárpátaljáról, amit hallott, látott, olvasott és megtapasztalt. Én nem tudom megítélni a munka értékét, mert elfogult vagyok Zolival is meg az itt leírt események számomra ismertek, az említett személyeket is többségükben ismertem vagy ismerem. Elismerésre méltó viszont, ha az ember nyolcvan éves korára megfogalmazza és elmondja, amit fontosnak tart az életéről, a világról. Zoli egy pozitív gondolkozású szerencsés ember, nem arra a szerencsére gondolok, ami véletlenszerűen éri az embert, hanem arra, ami az emberben már születésekor benne van, és ami adomány. Már jó házasságban élni is több mint szerencse.
Aztán Ő a hosszú évek alatt számtalan emberrel került kapcsolatba és ők mind jóakaratú segítőkész társai voltak, míg az emberek nagy része élete során többnyire úgy érzi, simlis gazemberekkel van körülvéve, akik meg akarják vezetni. A világ nagyon olyan amilyennek mi saját lelkünk szemüvegén át látjuk. Vannak írások, amiket a divat hoz létre, és amik hamar el is évülnek. Kulcsár Zoli dolgozata a múló idővel egyre értékesebb lesz azok számára, akik érdeklődnek Kárpátalja iránt a sok esemény, név és adat miatt. Lehetett volna ez az írás egy boldog ember optimista számadása, ha bele nem szól a történelem, Kárpátalja tragikus története, így aztán a szerző derűs életét a szörnyű rokoni tragédiák átélése keserítette. Ajánlom elolvasni, az anyag valódi és hiteles.
Milován Sándor, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tiszteletbeli elnöke
Nagyszőlős XIX. századi látképe
Boldog békeidők Ugocsa vármegyében
Az édesapám családja Nagyszőlősről származott. A város a történelmi Magyarország legkisebb vármegyéjének székhelye volt, amelyet az „Ugocsa non coronat” mondás tette ismertté. A XVI. századból származó latin mondat, ami azt jelenti, ”Ugocsa nem koronáz” arra utal, hogy a megye rendjei nem voltak hajlandóak Habsburg Ferdinándot királlyá választani, helyette inkább a keleti országrész urát, Szapolyai Jánost támogatták. Ugocsa vármegye urai a XIV. század vége óta a Perényiek voltak, akik birtokában a jelentős földbirtokok mellett ott volt a nagyszőlősi Kankó vára, a királyházi Nyalábvár és a nagyszőlősi kastélyuk egy gyönyörű parkkal.
Nagyon szép a szülővárosom XII-XIV. századból származó, román stílusú római katolikus temploma, amelynek ablakai és kapuja gótikus jegyeket hordoznak, ugyanúgy, mint a szentély északi oldalához épült sekrestye.
A ferences szerzetesek már az 1500-as években elkezdték tevékenységüket Nagyszőlősön, akik Perényi Gábor meghívására érkeztek a városba. Számukra kolostort és nagyméretű templomot építtetett a Fekete-hegyen. A barátokat 1556-ban Perényi Ferenc elűzte, a kolostort lerombolta, és csak 1668-ban tért vissza a rend a vidékre. A ma is álló ferences templom az 1747-es tűzvész után épült újjá barokk stílusban, és a római katolikus templommal szemben található.
Sajnos az ország ezen része a XIX. század első feléig nagyon szegény régió volt, de az 1867-es kiegyezést követő gazdasági-társadalmi fellendülés és a vasútépítés nagy változást hozott ezen a vidéken is. Az 1868-ban megalakult Magyar Északkeleti Vasúttársaság fektette le azokat a vágányokat, amelyek a mai kárpátaljai területén található vasúti hálózat gerincét képezik. A vasúti pályák kiépítése nem pusztán a közlekedést és a szállítást forradalmasította, de emellett oldotta a vidéki közösségek zártságát, terjesztette a civilizációt, és elvitte a modern élet vívmányait az elmaradottabb falvakba is. Ne feledkezzünk meg a munkálatok gazdaságösztönző hatásáról sem, hiszen az építkezéseken ezrek találtak munkát. A vasút az Északkeleti Felvidéken és a Tiszaháton is jelentős szerepet játszott abban, hogy a XIX. század végére az ország eme szegényebb része is elindulhasson a fejlődés útján.
A régióban nagyon fontos szerepe volt a keskeny nyomtávú hegyi vasúti hálózatnak is, amelyet az 1870-es években kezdtek kiépíteni és a munkálatok egészen a háború kitöréséig, 1914-ig folyamatosan zajlottak. A történelmi Magyarország keleti részén 1200 kilométernyi pályát fektettek le ebből a fajta sínpályából, amelyek a völgyek mentén behatoltak az addig elzártabb hegyvidékek mélyére is, bevonva ezzel őket az ország gazdasági vérkeringésébe.
Ennek a kisvasútnak a kiépítéséért nagyon sokat tett Szabó Jenő miniszteri tanácsos, aki a Nagyszőlőshöz közeli Fancsika faluban született 1843-ban, Ugocsa vármegyében. 1868-ban került a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba, ahol később a vasúti osztályon kezdett dolgozni, és mint miniszteri tanácsos elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai vasút fejlesztésében.
1908 decemberében adták át a forgalomnak a Beregszász-Dolha vasútvonalat és az ebbe Komlósnál csatlakozó Nagyszőlősről induló pályát. Az új, hegyekbe futó vonalat következő évben meghosszabbítottak Kovácsrétig, ami a végállomás lett. A Borzsa-völgyi Gazdasági Vasút összekapcsolta a Borzsa menti falvakat a két megyeközponttal, Beregszásszal és Nagyszőlőssel. De sok helyen épültek még kisebb vonalak, ahogyan azt gazdasági élet igényei diktálták, és az ipar fejlődése megkívánta. Ezt az Európában is jelentős hosszúságú keskeny nyomtávú vasúti hálózatot azonban az 1970-80-as években csaknem mindenütt megszüntették, óriási kárt okozva ezzel az egész régiónak.
Humanitárius területen is voltak jó vezetők, akik igyekeztek fellendíteni a művelődést és az oktatást. Nagyon jó eredményeket sikerült elérnie a népoktatás ügyének javításában Aczél Lászlónak, aki 1880 és 1902 között Ugocsa vármegye tanfelügyelője volt. Egymás után állította fel az állami iskolákat, ellátva azokat jól képzett tanítókkal. Rávette az iskolák fenntartóit, hogy a régi oktatási intézmények helyébe új tantermeket építsenek, a tanítók javadalmazásait pedig megemeljék. Emellett gondoskodott a tanköteles korú gyermekek iskolába járásáról. A tanügy helyzetének javítása mellett sokat foglalkozott a vidék lakóinak anyagi helyzetének javításával oly módon, hogy egyes elhanyagolt iparágak, mezőgazdasági módozatokat népszerűsített a körükben. Erre volt példa az is, amikor Nagyszőlősön, a Korlátos alatt, a Fekete-hegy lejtőjén és több tanyáján példaadással igyekezett a lakosságot kertészetek, gyümölcsösök kialakítására ösztönözni. Trefort Ágoston, akkori közoktatási miniszter joggal mondta: „Boldognak érezném magamat, ha minden megyében egy Aczél volna a tanfelügyelőm”. Sajnos a folyamatos munka aláásta Aczél egészégét, és 1906-ban elhunyt. Szomorú, hogy Nagyszőlősön nem kellően ismert a személye, emlékét sokáig nem ápolták, pedig rengeteget tett a városért és a régióért. Kedvelt tartózkodási helyén, a Korlátos-hegy oldalában helyezték örök nyugalomra. A mauzóleum, hosszú ideig leromlott állapotban volt, örvendetes, hogy nemrégiben helyreállították és emléktáblát helyeztek el rajta magyar és ukrán nyelven.
Bartók Béla 1889 és 1892 között édesanyjával Nagyszőlősön lakott. Első zeneművét, a „Duna folyása” című kompozíciót 1892. május 1-én mutatták be nagy sikerrel a vármegyeháza dísztermében.
Áttérve a saját családomra: édesapám nagyszülei egy kis földbirtokon gazdálkodtak Nagyszőlősön. Sok gyermekük volt – hét fiú, akiket a korán megözvegyült dédnagymamám egyedül nevelt fel.
Közülük István és Antal a Szatmárnémetiben lévő papi szemináriumba mentek tanulni, ami ingyenes volt, így nem került pénzbe a családnak a taníttatásuk. András kivándorolt Amerikába, Ferenc pedig – aki nagyon jó tanuló volt – miután elvégezte a főiskolát, Erdélyben tanított egy gimnáziumban. Mihály és János pedig Budapestre kerültek. Nagyapám, György kerékgyártónak tanult ki, később házat vett műhellyel, ahol dolgozott. De volt egy kis földje is, ahol gazdálkodott, ökrei, szekere. Nagyanyámmal három fiút, Istvánt, Endrét és édesapámat, Györgyöt, valamint három lányt, Mariskát, Ilonkát és Margitot neveltek fel.
Ülnek: jobbról Kulcsár Antal atya, özvegy Kulcsár Andrásné dédnagymamám és Kulcsár István atya
Állnak: jobbról Kulcsár György nagyapám, Kulcsár János és Kulcsár Mihály családjaikkal.
Közülük sajnos Endre és Ilona korán, családalapítás előtt elhunytak, István pedig Franciaországba került. Mariska Beregszászban lakott, ott ment férjhez, és egy jónevű orvosnál, dr. Mandelnél dolgozott. Margit néném, aki nekem a keresztanyám volt, Szolyván lakott a férjével.
Édesanyám családja Füzesabonyból származott. Nagyapám, Kakuk Gergely vasutas volt, feleségét Gál Teréznek hívták. A család több városban is megfordult, hiszen a nagyapámat oda helyezték, ahol a munka megkívánta. Családjukban három lány és két fiút neveltek. A legidősebb lány, Margit 1907-ben, és a korban őt követő édesanyám Ilonka, 1908-ban Eperjesen születtek. A későbbi gyerekek: Erzsébet, Imre és László már Árva vármegyében, Kriván, Alsókubin (ma Dolný Kubín, Szlovákia) mellett látták meg a napvilágot, mert édesapjuk az ezeréves határ mellett teljesített szolgálatot, ahol a vasút a Kárpátokon át vezetett. A cseh érában nagyapámat a családjával együtt áthelyezték Nagyszőlősre, így kerültek Kárpátaljára.
Balról jobbra: édesanyám, Margit néném, Teréz nagymamám, Lacika, Gergely nagyapám, Imre és Bözsike.
Nem volt könnyű élet a békeidőkben sem, de azért ha lassan is, de volt egy biztos, érezhető fejlődés, amit megakasztott a Nagy háború, majd a trianoni katasztrófa. Épp ezért érthető, hogy a következő generációk nosztalgiával gondoltak vissza ezekre az évtizedekre, és gyakran idézték fel a boldog békeidőket beszélgetéseik során.
Következő rész: A Nagy háborúban és az összeomlás után
Author: KMH Vendégszerzők
2:22 de.
Na vegre egy tisztesseges, normalis, realist es elvezheto anyagot kozol a lap.
Kosoznet erte a szerzonek,ill. az adatok kozlojenek es persze a KMH foszerkesztojenek is!
Elvezet olvasni,s minden propaganda celu allitasok nelkul nyujtj ertelmes es tanulsagos adatokat.
Tisztan bizonyitja azt is, hogy a kepesseg, szorgalom mindeg eredmenyezte a kozmondas valosagat: „mindenki a sajat sikereinek a kovaccsa”!!!
Orom es boldogsag meg a regi csaladi kepeket is latni.
Egy teljesen mas vilagot, mas magatartast sot mas megjelenseket is bizonyit.
10:16 de.
a wordpress nek is ugyanazt, csak tövig, akkó’ nem írok semmit
10:28 de.
végre valami és semmi kavargás meg SARS és vax, csak az élet, ahogyan annak lennie kell, már ezt is elveszik tőlünk, persze ha bárki hagyja! magam részéről nem hagyom és ezek a mindent érő mindennapok megmaradnak a mienk miután voltál olyan jó és megosztottad velünk…
tegnap arra gondoltam délután, hogy olyan jó lenne elmenni a KEG-be és lustán elterpeszkedve a bőrfotelban forró ropogós kenyérrel beefsteaket enni lassan szeletelve és ízlelgetve és hörpinteni a jófajtát hozzá, azután felébredtem és rájöttem hogy ez most egy darabig nem lehetséges, mert vesztegzár van, minden -t elrabolnak tőlünk és közben az égadta világon semmi sem oldódik meg, bár néhány hülye meg lesz bökve és azt hiszi, hogy a bökés az a megoldás bármire is holott szerződtethetne bolhákat, vagy lódarazsakat azok legalább azt mondják, hogy: …
én is azt mondom
10:31 de.
szóval a wordpress, ha valaki franciául beírja, hogy: „mindennapi örömök”
akkor programja szerint felordít és vadúl radírozni kezd
2:12 du.
Most kezdtem el olvasni ezt az írást ami végtelenül érdekesnek ígérkezik.
Nyugat Európában vagyok régóta, nincs semmi okom arra hogy Kárpátalja iránt érdeklődjek, azt sem nagyon tudom hol van, hogy őszinte legyek.
De ez a jól megfogalmazott, őszintének hangzó élet-regény nagyon felkeltette az érdeklődésemet…követni fogom.
9:23 du.
Kivancsi lennek, ha a szerzo vagy csaladi rokonainak szabad valasztasi lehetosege lett volna, vagy lenne, mi nev-alatti orszagban vagy nemzetben ohajtananak elni, s talan lennenek boldokog???????
Lenyegeben mindannyian emlekszunk az emlitett terulet tortenelmi hovatartozasarol, miltbeli uralman, de mi lenne szabad valasztasuk?????
Mi az ami valoban megelegedette, s boldogga tenne oket.
Vagy kerdezzem inkabb felteteles mult-idoben?
Csak kivancsi vagyok hogy mi lett volna ohajuk?
11:26 du.
Az utulsó képen a kiskutyus neve kimaradt!
6:55 de.
Már többször írtam, hogy a történelmet nem az iskolában és nem is a történészektől tanultam, hanem az irodalomból. Jókai, Mikszáth, Móricz Zsigmond, Gárdonyi… Érdekes módon ezek az írók Kárpátalját ritkán, és csak nagyon szőrmentén érintik.
Kárpátaljáról mindössze két irodalmi alkotásra emlékszem, egy ifjúsági kalandregényre arról, hogyan kerül Rákóczi a Habsburg-ellenes polgárháború élére, valamint Illés Béla Kárpáti Rapszódia című regényére. Mindkettő kommunistagyanús mű, az elsőben ráadásul egy férfias gondolkodású kamaszlány a történet hőse, a második pedig a Beregszászon született zsidó származású író tapasztalatairól szól.
Lehetséges, hogy egyik sem hiteles, de számomra – aki kommunista elvekkel fűszerezett, gyilkosan őszinte pesti zsidó-humorban fürödve nőttem fel – Illés Béla műve alapmű.
Kíváncsian várom egy tárgyilagos, tényeket megtapasztalt író élményeit ebben a témakörben.
10:25 de.
Almási Alma
2021 január 2
6:55 de.
Illés Bélát én is kedvelem.
Pont a Kárpáti Rapszódiát nem olvatam tőle.
1:41 du.
ALMACSKA;
Rendben, Maga a regenyekbol vette a tortenelem ertelemezeseit es felfogasait, amik mind szorakoztato celokbol, elkepzelesek alapjan voltak mindeg irva.
De adjunk elismerest a szerzo diligens szorgalmanak es koz-erdeku ismerteteseinek.
S ne feledje azt sem, hogy valosafokat, s nem regenyes elkepzelesit nyujtja a KMH olvasoinak.
Sot onzetlenul, csaladja erdetenek aprolekossagait is korlatlanul nyujtja az itteni olvasok szamara.
Tehat minden kozvetlen es egyeni beszamolasok alapjan!
A szerzo valoban csaladja altali kivaltsagot nyujt itten.
Inkabb eleismerest, mint kritizalo parhuzamot nyujtva erdemel oszinte beszamoljaiert!
4:07 du.
Reszemrol igen oszinten mondhatom, ha a foszerkeszto ezennel engedne, hogy nagyra-becsulom es elvezem is olvasni es latni a leg-aprobb adatokban is az emberiseg kepessegeinek, szorgalmainak es remenyeinek a megtestesuleseit.
Tagadhatatlanul bizonyitja, hogy az emberileny, meg a leg-korlatozatabb korulmnyei kozott is kepes sikeressegenek celjaiert kuzdeni, es azr elerni.
Lasd mind a csalad-tagok leteinek a bizonyotekait.
A ferfiak szorgalmasan tartott bajuszaikat.
Az ido-beli ferfi es noi viseletek akkori kimagaslo divatjai alapjan.
S a gyermekek mind percizen es a nap-divatjahoz megfeleloen oltoztetve.
Meg a nevtelen csladi kutyus is, black-lab-nek tunoen, de inteligensen, kerdoszemkkel nez a fenykezeogepre.
Sajnos, nehany nemzetkozi onzo politikusok ostobasagai, milliok es milliok eletet, sot nemzetek, tarsadalmak leteit, jovoit tettek tonkre talan orokre is, gyarlo megbocsajthatalansagaikkal.
Arra gondolva is csupan megerosodve meggyozodesemben, hogy minden emberileny elzalogosithatlan erdeke vilagszerte a sajat eletenek a korlatozhatalan on-iranyitasa.
S nem a kegyetlen hatalomra-vagyo, onzo politikusok es allamburokratak diktatorikus hatalma alatt elni!!!!!
5:31 du.
Bendeguz, látom, nem érted a magyar szövegemet. De akkor minek nyüzsögsz?
5:34 du.
Geyza, feltétlenül olvasd el a Kárpáti Rapszódiát. Tény, hogy pártos, elfogult mű, de élvezetes. (Én nem minden művét szeretem, sokat unok belőle.)
7:15 du.
Volt Beregszászon egy meglehetősen derék, papiron először csehszlovák, utána szovjet majd végül ukrán, de valójában végig magyar látszerész ismerősöm, akihez azért is jártam, mert az itteninél harmad árban kaptam a minőségi szemüvegjeimet és az ízes szép szavakat. Történt pedig hogy, Piroska néni pár éve egy ukrán ünnepen ki merte nyitni a belvárosi kis látszerész üzletecskéjét avval a túl bátor címszóval hogy, Neki az nem ünnep, erre mit tesz Isten pár hónap múlva egy forgalom mentes helyen úgy elütötte véletlenül fényes nappal egy teherautó hogy, a biztonság kedvéért még vissza is tolatott rá! Na szóval, senki ne mondja nekem hogy, főnyeremény magyarnak lenni bármelyik határon túli galutban, talán az Őrvidéket és Muravidéket leszámítva, ahol már mindenki teljesen osztrák illetve szlovén, mert a kutya sem foglalkozik -máshol megvetendő- származásukkal!
Node, ne lépjünk ennyire előre, mert ennek a kis kitérőnek a legutolsó folytatás vagy Vízkereszt után kellett volna elhangzani, de sajnos azt nem bírtam kivárni!
1:23 du.
Orsós Elemér:
„Na szóval, senki ne mondja nekem hogy, főnyeremény magyarnak lenni bármelyik határon túli galutban , talán az Őrvidéket és Muravidéket leszámítva, ahol már mindenki teljesen osztrák illetve szlovén, mert a kutya sem foglalkozik -máshol megvetendő- származásukkal!”
Sajnos, a magyar államhatáron belül sem főnyeremény magyarnak (vagy bármilyen más nemzetiségünek, származásúnak) lenni, kivéve ha az ember az Orbán és tsai. bűntársaság által létrehott „új nemesség” körébe tartozik.
6:25 du.
Orsoskam!
Né rongald az itteniek apatiajat, ilyen holmi (sic!) trefakkal!
P.S.
Na tegyek kuncogo teliholdacskakat, hogy legalabb tenmagad né ertsed felre?!
6:39 du.
Alma!
A felsoroltak kozul Moricz bizony maga “beregfoldi”
Szinte valamennyi irasaban visszakoszon a beregi vilag hangulata, kulturaja, de legalabbis szofordulatai, izes nyelvezete.
Mintahogy Mikszath-eban a Nograd-volgyi vilag.
Jokai sok regenye jatszodik abban a vilagban, bar ez nem tunik fel, hiszen akkortajt, az o idejeben es foleg az altala lefestett korokban nem hivtak a tájegységet kárpát-aljának.
A Partium vidékenek a része, együtt a Hargitaval.
A ruszinok a Habsburg érában telepedtek be tömegesen Galatiziabol. Akik nem ukránok es nem szlovákok, hanem oroszok.
3:47 du.
Kővendég
2021 január 4
1:23 du.
Ezt is aláírom, DE költői kérdés hogy, a valaha nácinak minősített jobbikkal is egyesült (mitől)demokratikus ellenzék jobb alternatíva-é!? 😀 Mellesleg mennyivel magyarabb a hazai -papíron- magyar mint a jogosan pozitiv diszkriminációval támogatott 13 nemzeti és etnikai kisebbség és a magát sehová besorolni nem engedő zsidóság? Szerintem semmivel, sőt!
4:26 du.
Gabriel
2021 január 4
6:25 du.
Kurvára nem szeretem a fekete humort, ezért ez most rossz tréfa volt! (Valós eseményt írtam! Bár ne tehettem volna, mert normális együttélélésnél ez elképzelhetetlennek tűnne, azonban érdemes lenne a kételkedőknek a helyszínem megbizonyosodniuk az ottani -nem csak magyar- kisebbségek helyzetéről, aminek normalizálását sajnos az EU nem tart belépési kritériumnak!)
8:48 du.
Orsos!
Bizony tudom hogy igazat irtal, hisz ‘kicsikét’” osmerem Beregszasz varosat.
Bar en csak az atkos idokben jartam benne utoljára
Pont ezért frocliztalak.
És nemhogy megértem, hanem hogy pont nagyon is átélem az esetet
A többit nem részletezem ….
3:06 du.
Orsós Elemér:
„DE költői kérdés hogy, a valaha nácinak minősített jobbikkal is egyesült (mitől)demokratikus ellenzék jobb alternatíva-é!? 😀”
Attól függ. Ha például Ön történetesen az Orbán-féle „új nemesség” körébe tartozik, akkor lehetséges, hogy Önnek nem jobb alternatíva. A jelenlegi úgynevezett ellenzékről viszont pillanatnyilag – de kizárólag kegyeleti okokból – nyilvánosan nem kívánok részletesebb fejtegetésbe fogni.
Orsós Elemér:
„Mellesleg mennyivel magyarabb a hazai -papíron- magyar mint a jogosan pozitiv diszkriminációval támogatott 13 nemzeti és etnikai kisebbség és a magát sehová besorolni nem engedő zsidóság? Szerintem semmivel, sőt!”
Általában nem tapasztaltam, hogy Magyarországon az államilag elismert nemzeti etnikai és etnikai kisebbségek, valamint a zsidók intézményesen pozitív diszkriminációt élveznének (Eseti kivételek persze akadnak, feltéve, hogy az illető az Orbán-féle „új nemesség” körébe tartozik. Ismertebb nevekkel – az esetleges perek elkerülése végett- nem akarok példálózni.) Viszont elég bőségesen volt alkalmam tapasztalni a cigány kisebbség anyagilag és szociokulturálisan alsó kétharmadának – jogilag nem intézményesített, ám de facto általánosan létező – erős negatív diszkriminációját.
Másrészt talán már említettem, hogy a kettőnk magyar szótára „kissé” különbözik; az én szótáramban a „magyar” melléknév nem tartozik a fokozható melléknevek körébe, az én – elismerem, csak tanult – magyar „apanyelvemen”, eltérően az Ön szótárától, a „magyarabb”, „legmagyarabb”, „legeslegmagyarabb” szavak nem használatosak, sőt még a kitünő Németh László által alkotott „mélymagyar”, „hígmagyar”, „jöttmagyar” fogalmak sem.
5:25 du.
Orsós Elemér
2021 január 5
3:47 du.
Azt ugye tudod, hogy Kővendég nem egészen arról írt, mint amire te reagáltál?
Egyébként hová akarod „besorolni a zsidóságot?”