A közmondás, ítéletet vagy tanácsot kifejező, tömör népies formula, mely a hasonló helyzetek alapján figyelmeztet vagy ítél. Van egy amelyiket gyakran halljuk, bár vannak – nem is kevesen – akik egyáltalán nem értenek vele egyet. Ez pedig a „Járt utat a járatlanért el ne hagyj!” Azok viszont, akik nem így gondolják, november 15-16-án meg is rendezik az immáron 18. Járatlan Utakon Fesztivált a Europa Event Centerben, Budán. Két napon át több mint 80 előadás, 40 kerekasztal-beszélgetés, élő könyvtár, változatos workshopok, kiállítók, látványos táncbemutatók és kulináris kalandok várják a látogatókat Magyarország legnagyobb, független utazóknak szóló találkozóján.

A színpadon a legmerészebb hazai utazók és felfedezők osztják meg történeteiket: Rakonczay Gábor extrém sportoló, Máté Bence és Potyó Imre természetfotósok, Female Yeti, Nedeczky Júlia, Ugyan Anita, Dr. Neszmélyi Emil és Szendrő Szabolcs hegymászók, Camino Steve hosszú távú túrázó, Dr. Juhász Árpád geológus, Dr. Kubassek János az érdi Magyar Földrajzi Múzeum alapítója, Zichó Vikto extrém sportoló, Siposhegyi Zoltán az EuroNews szerkesztő-riportere, Földes András a HVG újságírója, aki háborús zónákban szerzett élményeiről mesél, Mihálffy Balázs a magyarországi iszlám közösség alapítója is a meghívottak között van. A közönség találkozhat népszerű utazóbloggerekkel is, köztük Utazómajommal, Balugasztroval, Vanilia Travelsszel, 360fokbringával, Balázs utazikkal, Kultitastinggel és természetesen Vándorboyjal. Különleges élményként Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós is részt vesz egy interaktív kerekasztal-beszélgetésen. A fesztivál igazi ereje a személyes történetekben és a közösségben rejlik. Az utazók nemcsak mesélnek, hanem megosztják tapasztalataikat: hogyan érdemes útnak indulni, mire kell figyelni, és hogyan lehet valódi, értékes élményeket gyűjteni a világ bármely pontján. A régiók és utazási módok szerint összeállított kerekasztal beszélgetéseken mindenki megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő témaköröket – legyen szó gyerekkel utazásról, kerékpártúrákról, a slow travel mozgalomról, és az utazás lelki oldaláról. A workshopokon a résztvevők gyakorlati tudást szerezhetnek az utazási fotózás trükkjeiről, megismerhetnek különféle túlélési technikákat, elsajátíthatják a via ferrata alapismereteit. Emellett könyvvásárlási és dedikálási lehetőség is várja azokat, akik személyesen is találkoznának kedvenc utazóikkal és íróikkal.  Idén a közönség bepillantást nyer a kulisszák mögé és részese lesz néhány különleges eseménynek. Vasárnap délután whisky-kóstolóval egybekötött kirándulásra indulhatnak Mészáros Róbert vezetésével. Őt egy örök kérdés hajtja: „Istentől kaptunk lábakat és kíváncsiságot… merre induljunk?” A kóstolás valóban olyan, mint egy utazás: elindulunk az illatok és ízek, hangulatok útján, és valami teljesen újat fedezünk fel magunkban és az italban is. A whisky kóstolása is új szintre emelkedik, ha értjük elkészítését, értékeljük a mögötte álló munkát és szakértelmet, és felfedezzük rejtett ízjegyeit. A whisky nem csupán egy ital, hanem folyékony történelem, kultúra és szenvedély. Vajon mi rejlik a Jack Daniel’s és a Johnnie Walker Red Label után? Milyen titkokat őriznek a füstös maltok, a lágy gabonák vagy a tőzeges karakterek?

 Dr. Scheili Eszter szerint – és ezt bizonyítja is – nem áll meg az élet a gyerekek érkezése után sem, legyen szó étkezésről, sportról, túrázásról vagy utazásról. Kellő rugalmassággal és kompromisszumkészséggel, a gyerekekkel is ugyanolyan kalandos lehet egy utazás, legyen az – mint náluk – Izland, Marokkó, vagy 6 hónapos babával Mexikó. Igaz – helye van az egyéni kalandoknak is néha. Ezért jelentkezett 2024-ben a Fjallraven Polar sarkköri expedícióra, ahol 30.000 jelentkező közül végül őt is kiválasztották abba a 20 fős csoportba, akik részt vehettek ezen a 300 km-es, kutyaszános expedíción. Elképesztő élmény volt, személyiségformáló tapasztalásokkal, határfeszegetéssel, és úgy jött haza, hogy többre képes, mint amit magáról gondolt. Földes András haditudósító megismert olyan gyerekeket, akik a valódi háború közepette „háborúsat” játszottak társaikkal. „Nagyon nehéz az emlékek közül válogatni, mert a gyerekek jelenléte ezekben a zónákban igazán mellbevágó.” Afganisztánban szembesült először azzal, hogy a gyerekek a háborús viszonyok között is gyerekek maradnak, viszont olyan dolgokkal és úgy játszanak, amik egy külső szemlélő számára szívszorítóak. Volt egy eset, amikor látta, hogy egy katonai ellenőrzőponttól pár méterrel hátrébb a rendes katonákat imitálva játszanak a gyerekek kibelezett fegyverekkel. Sokkoló volt, hogy olyan természetességgel játszottak igazi fegyverekkel, ahogy műanyag puskákkal nem szoktak. Saját szemükkel látták azt a borzalmat, amit később eljátszottak, mert az ő gyerekkorukba nagyon erősen beszivárgott a háború. Máté Bence az egyetlen, akit az év ifjú természetfotósának és az év természetfotósának is megválasztottak már. „Ha látnánk, pontosan mivel etetnek meg bennünket, teljesen átalakulna az étrendünk” – mondta. Legyen az állati vagy növényi eredetű táplálék, a 21. század embere nem sokat tud annak keletkezéséről, a gyártók pedig igyekeznek a kényes részleteket minél apróbb betűk mögé rejteni. Fényképeivel erre a problémára hívja fel a figyelmet. Furcsa jelenség, hogy míg a békák combját levágó embereket a legtöbben elítélik, addig étlapról békacombot rendelni, nem kelt felháborodást. Hogy egy kép mennyire lehet telitalálat, arra nézve elég egyetlen adat, a World Press Foto fődíját is elnyerte már Máté Bence.

A fesztiválra a JUF weboldalán lehet jegyet vásárolni.