Mottó: „ A prófétai irodalomban (… Sz.R,) az „igazságosság és jogosság” szabályai elsősorban a szegények helyzetének javítását és az elnyomáshoz vezető rendelkezések ellehetetlenítését szolgálták.” —
BALÁZS GÁBOR

Az erkölcsi parancs Isten korlátlan akarata, vagyis Isten parancsa mindig erkölcsös. Erkölcsös akkor is, ha fia megölésére küldi Ábrahámot, vagy Mózes népével szemben megkeményíti a fáraó szívét? Kérdezem aggódva, és lazán elkerülöm a témát. Persze tudnunk kellene, hogy mi az erkölcs, az erkölcsös tett. Talán a szituációtól függő, olyan cselekedet, ami az egyénnek (egyéneknek) és a közösségnek is jó? Az „erkölcsös” tett mindig, mindenkor, mindent, mindenkit kielégít? Mi van, ha most jó és holnap rossz, ha nekem, és közösségemnek jó, de más közösségnek rossz? Hogy kapcsolódik az igazság(osság), jog(osság) és az erkölcs(össég)?

Érdekes Ábrahám vitája Istennel. Szodoma-Gomora kapcsán kérdezi istenét: „Valóban el akarod pusztítani az
igazakat is a gonoszokkal?”

Igen, a harmadik palacsinta után megettem a negyediket, és még maradt bőven az asztalon. Bár ez nem jelenti azt, hogy nincs a Földön éhező, de a negyedik palacsintám, és az ismeretlen éhező közt lehetetlen a kompromisszum (én kettőt eszem, egyél te is kettőt, és ha van egy második, harmadik éhező…?). Ráadásul a kompromisszum mindig (gyakran elkerülhetetlen, és fontos) megalkuvás, sokkal ékesebb a konszenzus a megállapodás. Hogyan és mikor jön létre köztem és az éhező között a (vágyott) konszenzus? Hogyan tudok megállapodni az éhezőkkel? Vajon az éhezők hadát képes-e az egyén jóllakatni, vagy ez a társadalom erkölcsén múlik (ha létezik társadalmi erkölcs). Nem vagyok karitatív alkat, de zavar a tudat, hogy élnek köztünk éhezők. Mit tehetek? Kívánjak nékik fagyhalált, (legyen haszna a mínusz tizenötnek) küldjek nékik palacsintát, esetleg katonai teherautón szállítsak tűzifát? Vagy higgyek egy társadalmi erkölcsben, abban hogy a társadalom képes megvédeni (táplálni az éhezőket), hogy képes földet (munkát) adni a földjétől megfosztott parasztnak, az élet alaplehetősségeit a munkáját, a munkaképességét elvesztőnek, az öregnek, gyermeknek, a lelkében megtörtnek, az alkoholistának, az út szélén kolduló hobónak? (Szándékosan nem szólok a háborúk áldozatairól.)

Miben higgyek? Talán abban, hogy létezik társadalmi erkölcs valahol a kerti fészer lomjai alatt a földön, esetleg a szemétdombon két összetört sörösüveg és kutyaszaros zacskók között a mélyben. Higgyek abban, hogy a szemétben kotorászva megtalálom a társadalom erkölcsét, fényesre mosom, és felemelem az égre: látjátok barátaim itt a megváltó(!) a társadalmi erkölcs.

Miben higgyek? Az istenhívő könnyen van: Majd Isten megoldja. De miben higgyek én, a hitetlen?

Szukits Rezső

Forrás: Claudio Schwarz