Egy érzés, amely mindent eltakar – A Fidesz békemenete egy kanadai magyar szemszögéből (2. rész)
Tehát: mi köze van az első részben elmondottaknak a január végi békemenethez vagy a Fideszhez?
Lantos János nyilast egyetlen hazáját szerető konzervatív, keresztény Orbán-rajongó sem dobálta meg 2010. vagy 2011. október 23-án Budapesten! Nézzék meg a YouTube-on Lantos kanadai fogadtatását a két nagy nemzeti ünnepünkön. A valamivel több mint 100 fős kanadai rajongótábor egyetlen tagja sem emelte fel Lantos vagy Morvai Krisztina ellen a szavát, egyikük sem ragadott tollat, hogy figyelmeztesse szeretett vezérüket: „Hej, Miniszterelnök Úr, csináljon már rendet, mert ezek az emberek lejáratják hazánkat Kanadában és a nemzetközi közvélemény előtt.” A kanadai rajongók nemhogy nem szóltak oda szeretett vezérüknek, hanem ide hívják Kanadába a fajgyűlölőket, platformot adnak Csurkának, Morvainak, Raffaynak, hogy itt – egy alapjában liberális országban – terjesszék a liberális dögvészről, a zsidóságról, a „másfajták” kirekesztéséről szóló nézeteiket. És, ahogy ezt majd bizonyítani fogom, teszik mindezt – sok esetben – az itteni katolikus egyházak termeiben a helyi plébánosok lelkes támogatásával.
Nem tudok egyetlen egy hazáját szerető konzervatív, keresztény békemenetelőről sem Magyarországon, aki sípokkal, kereplőkkel, kövekkel fojtotta volna a szót Csurkába, Lantosba, Vonába, Morvaiba, mint ahogy tették azt korábban olyanokkal, akiket demokratikus módszerekkel választottak képviselőjüknek a magyar szavazók. (Gondolok most Budapest egykori főpolgármesterére, Demszky Gáborra, vagy éppen Gyurcsány Ferencre, az ország egykori miniszterelnökére, akit a Fidesz második embere, Kövér László, a nyilvánosság előtt egy AIDS fertőzéshez hasonlított (Magyar Hírlap. 2009. február 23.) Megemlíthettem volna egykori köztársasági elnökünket is, Göncz Árpádot, akibe szintén belefojtották a szót a hungaristák, az árpádsávosok, a liberális dögvész ellenfelei – de ez nem volna érvényes, hisz Göncz Árpádot, ahogy a mostani elnököt, Schmitt Pált sem a nép, hanem a parlamenti többség helyezte az állam élére).
Hol voltak az Orbán Viktor által személyesen kinevezett rendfenntartók, akiket egytől egyig saját pártjának padsoraiból helyezett pozícióikba a Fidesz vezére, akkor, amikor Lantos János a Corvin közben arról prédikált, hogyan fognak bosszút állni mindazokon, akik vagy zsidóként, vagy keresztyénként a liberális dögvész szellemiségét képviselik? Megszólalt-e Pintér Sándor belügyminiszter? Hol volt az Orbán egykori személyi testőre által vezetett magyar terrorelhárítás? Hol volt Orbán főügyésze, Polt Péter? Hol volt Rogán Antal, Pokorni Zoltán és a miniszterelnök többi katonája, vitéze, mindazok, akik korábban a XII. kerületben, az engedély nélkül felállított turul madár körül védőláncoskodtak? És hol volt Sólyom László, a tubesi bazsarózsa nagy védelmezője, aki éveken át egyszer sem kérte számon a Fideszen a párt sunyi lapítását a rasszizmus dögvészével szemben? Miért csak Gyurcsány Ferenc katartikus önmegsemmisítésének szükségletéről tudott prédikálni, a maga felsőbbrendű módján?
A hazaszerető, hagyománytisztelő jobboldali urak és hölgyek, egytől egyig, áhítatosan, a hitükkel és jó modorukkal fűtve bóklásznak kinn, a hazaszeretet mezején, jelenleg Európától védve a hazát, és a fülük botját se mozdítják annak az erőszaknak láttán, amelyet a nyilasok a város utcasarkain, a magyar emberek fejében, lelkében nap mint nap elkövetnek. A haza és Orbán iránti érzésük következetesen eltakarja azt a veszélyt, amely a magyar demokratikus rendet leginkább veszélyezteti. Orbán nemhogy nem szólalt fel Vona ellen, hanem megvakarta buksi fejét, keblére ölelte, és csupán akkor kezdett el morgolódni, amikor a tanonc kezdte elcsalogatni a nyilasokat a Fidesz meleg sátrából.
Gondolkozzunk el egy percre, hogy mi történik a fejekben. 2012 elején a magyar Médiahatóság, amelynek minden egyes tagja Orbán Viktor pártjának tagja, elhallgattatja a Klubrádiót, miközben január 6-án beindul a Mozgalom Rádió – a hungarizmus hangja. Idézem a hirdetésüket honlapjukról (2012. január 6.): „Krisztus Urunk megkeresztelkedésének ünnepén, Nemzetvezetőnk születésének 115. évfordulóján útjára indul a Mozgalom Rádió! Az első adásban Domokos Endre Jánossal hallható interjú olyan témákban, mint ’Alakul-e hungarista párt?’, ’Mi a hungarista álláspont Trianonnal kapcsolatban?’, ’Hogy állnak a hungaristák az államforma kérdéséhez?’ vagy éppen’Miért csak keresztények lehetnek tagok?’.” A magyar Médiahatóság is bizonyára egytől egyik hazáját és Orbán Viktort szerető emberekből áll. Ők biztos kint voltak az Andrássy úton. Úgy látszik, a hazaszeretet-érzésük az ő esetükben is mindent eltakar.
Legyünk igazságosak. Orbán időnként megszólalt a fenti anomáliák láttán. Anno elmondta, mit fog tenni a nyilasokkal, a jobbikosokkal, ha hatalomra kerül. Lekever nekik két pofont, mint Horthy, oszt jónapot! Sajnos, a mai napig várat magára a két pofon. De nézzük, valójában mi élt Horthy Miklós fejében a fenti témával kapcsolatban, amit a budapesti békemenetelőknek és kanadai támogatóiknak hazaszeretete, Orbán iránti rajongása eltakar. Mi az, amit Horthyval kapcsolatban egyikük sem hajlandó a fejébe venni, vagy kiverni onnan. Idézném magát Vitéz Nagybányai Horthy Miklóst, akinek önéletrajzi kötete apám könyvespolcán kiemelt és tiszteletbeli helyet élvezett: „Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem” (Lásd: Strassenreiter Erzsébet, Horthy Miklós titkos iratai. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1962. 260–261. old.). Horthy 1920 augusztusában, Európa legelső zsidóellenes törvényének bevezetésével egyidőben hozta létre a Vitézi Rendet. Nem véletlenül, ő lett a Vitézi Rend első számú vitéze és egyben főkapitánya. Teleki Pálnak írt levelében Horthy a következőképp írja le, milyen céllal és milyen tagok részvételével hozta létre azt a Rendet, amelynek tagjai közt van Széles Gábor, a január 21-i békefelvonás fő finanszírozója, szervezője, illetve a Vitézi Rend kanadai törzsszékének törzskapitánya, vitéz Majthényi László, aki Kanadából üdvözölte a békemenetelőket: „A Vitézi Rend alapításánál főleg a fajnemesítés gondolata vezetett… fő a származás és a családi körülmények… valamint az egészséges vér… a legbátrabb és legjobban dekorált zsidó is ki van zárva.” Hogyan látta az első számú vitéz a magyar zsidók hosszú távú perspektíváit? „Minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodni kell, lehetetlen a zsidókat egy-két év leforgása alatt kikapcsolni és hozzá nem értő, leginkább értéktelen és nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkremegyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell.” Röviden, 1944 tavaszán még szükség volt a Weissekre, a Corinokra, a Munkokra, a Reichmanokra és a többi zsidó nagytőkésre, akik végül is egy különjáratú vonaton kerültek Nyugatra, a nácik karmai elől (Lásd: Anna Porter, Kastner’s Train. Toronto, Douglas & MacIntyre, 2007). Strassenreiter Erzsébet kitűnő dolgozatában („Vitézi Rend: Horthy hű katonái”, Népszava Szép Szó melléklet, 2008. október 31.) így foglalja össze Horthynak azt a magatartását, amelyet Orbán és a magyar jobboldal zöme példamutatónak, a hazafiasság, az úri magatartás, a jó modor tetőfokának tekint: „Horthy a ’zsidókérdést’ úri módon akarta megoldani, ’elegánsan’, fokozatosan akart a zsidóktól megszabadulni. A magyar fasisztákkal, antiszemitákkal együtt Horthy is nemzeti stratégiának tekintette a zsidótlanítást, ezt már a folyamatosan hozott zsidótörvények is szolgálták… ezzel nemcsak utat nyitott a radikális antiszemiták, szélsőjobboldaliak előtt, de bátorította őket”. A látszólagos elhatárolódása az egyre durvább nyilas megnyilvánulásoktól, azok a „pofonok”, amelyekre Orbán talán utalni akart, elég átlátszóak Horthy Miklós következő vallomásának tükrében: „Nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk” (mármint a zsidókra). Nos ezért maradt életben a budapesti zsidóság zöme, és ezért küldte Horthy „csak” a vidéki zsidóság egészét – 460 ezer tisztességes magyar embert – a haláltáborokba 51 nap leforgása alatt, 1944 közepén. Rájuk már nem volt szükség. Ha nem dől be a náci birodalom, ha nem győz a demokratikus Európa, a budapesti zsidók – Horthy és a Vitézi Rend közbenjárásával – mind ugyanoda kerültek volna, ahová szerencsétlen vidéki magyar testvéreik.
Azoknak, akik még most is azt kérdezgetik, hogyan kapcsolódik mindez a Fidesz budapesti békemenetéhez, mondok egy utolsó és nagyon tanulságos példát. Pár hónappal ezelőtt, a béketeremtés szándékától fűtve, Kovács Zoltán, az Orbán-kormány kommunikációjáért felelős államtitkár Washingtonba látogatott, és ott arra kérte az amerikaiakat, hogy értsék már meg végre: a magyaroknak a Trianon ugyanolyan nagy tragédia, mint a holokauszt a zsidóknak, és ő ezt már csak azért is nyugodtan kijelentheti, hisz a felesége zsidó. Én arra kérem Kovács Zoltánt, az Orbán-kormányt és a békemenetelőket, hogy értsék már meg végre: az a 460 ezer magyar zsidó, akit Magyarországon a Magyar Belügyminisztérium és annak csendőrsége, vitéz nagybányai Horthy Miklós beleegyezésével, 51 nap alatt mindenüktől megfosztott, összerugdosva vagonokba préselt, és mint az állatokat a vágóhídra, a haláltáborokba küldött, egytől egyig hazaszerető magyar ember volt! És lett volna a mai napig, ha emberszámba veszi őt a kormányzó erő, és tiszteletben tartja emberi jogait, méltóságát, hazaszeretetét. A zsidók tragédiája Magyarország tragédiája! Ugyanúgy, mint Trianon. A kettőt nem lehet szétválasztani. Ennek a lehetetlen manővernek a kivitelezésében még az sem segít, ha netán valakinek zsidó a felesége. Magyarország fájdalmát nem lehet fajtákra bontani, mondjuk magunk- és magukfajtára. Trianon is és a holokauszt is közös tragédiája minden magyar embernek. A németek, tőlünk Nyugatra, ezt a tanulságot felismerték – kiverték a fejükből azt, amit egyszer Hitler a fejükbe vert. Mi sajnos, képtelenek vagyunk kiverni azt, amit a mi fejünkbe, a szüleink fejébe vertek a „vitézek”. Mindaddig, amíg képtelenek vagyunk ezzel a magatartásunkkal szembefordulni, nem lesz megváltás.
A magyar konzervatívok, békemenetelők legnagyobb tragédiája az, hogy hazánk egyetlen tragédiájáért sem hajlandók felelősséget vállalni. Mindig valaki másra mutogatnak, másokat kárhoztatnak. Most is az EU vagy a külvilág, és nem saját kormányunk felel azért a bajért, amibe belekeveredtünk. Nemzetközi népszerűtlenségünkért, a kedvenc vezérükkel szemben tanúsított nemzetközi felháborodásért nem a vezér, nem a kormány, hanem a nemzetközi zsidóság, a nemzetközi liberális összeesküvés tagjai, a magyarellenesek és az olyan „szarkeverők” a felelősek, mint például én. A békemenetelők hazaszeretet-érzése, pártlojalitása, kultikus bűvölete eltakarja vezéreik szerepét nemzetünk sorozatos tragédiáiban. Hazaszeretetük mindig felmenti, megvédi azokat, akik népünket a vesztébe sodorták. Így van ez évszázadok óta, így van ez most is. Nem az számít, hogy Kovács Zoltán kit vett feleségül, hanem az, hogy mit vett a fejébe, és azt ki tudja-e verni onnan.
De tényleg, hagyjuk a zsidózást, és felejtsük el egy pillanatra, hogy Magyarországon, Orbán uralma alatt, sokkal de sokkal több fajgyűlölő tanyázik, mint ahányan békésen meneteltek egy szál gyertyával a kezükben az Andrássy úton. A fenti adatok úgyis csak idegesítik a konzervatív, hagyománytisztelő keresztény jobboldalt, és tényleg nem az a célom, hogy még jobban felhergeljem őket. Beszéljünk inkább a bolsevik, a baloldali veszélyről, hisz ennek a veszélynek a felelevenítését sokkal jobban szeretik hallgatni a jobboldali konzervatívok, s mint ahogy korábban már utaltam erre, mindig számon is kérik azoktól, akik a nácikra mutogatnak, hogy mondjanak már végre valami rosszat a kommunistákról is, mert ettől jobban éreznék magukat. Nézzük hát a bolsevik, a kádárista antidemokraták táborának méretét. És nézzük, vajon az ő hazaszeretetük mit takar!
Az ország összes közvéleménykutatása szerint azoknak a száma, akik Kádár Jánost, Nagy Imre gyilkosát, egy valóban nagyméretű, nagy kaliberű államférfinak tartják, jóval meghaladja azoknak a számát, akik részt vettek a Fidesz januári békemenetén. A Kádár-korszakra visszakacsintgatók táborának mérete meghaladja a nyilasok táborának méretét is. Méretben közel állnak a Jobbikhoz. Na ez már jobb, megnyugtatóbb, testvéreim?
Ebben a táborban laknak azok, akik korábban százezrével köpték be ártatlan honfitársaikat. Egyetemi tanszékek, a kutatóintézetek, a szakszervezetek, a sajtó, az állami vállatok, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, a rendőrség, a diplomáciai testületek, az önkormányzatok, a kulturális intézmények, az egyház berkein belül azon fáradoztak, hogy a demokrácia szellemiségét éltető honfitársainknak keserű legyen az élete. A Kádár-rendszer fenntartóinak soraiból több százezren a rendszerváltás után ingázók lettek, és szép csöndben elkezdtek ide-oda járni, hol ennek, hol annak a pártnak a keretei közt kezdték el keresni a kenyerüket, megélhetésüket. Mit is tehettek volna mást? Kádár moszkvai nagykövete, Szűrös Mátyás, Martonyi János, Pozsgay Imre, Járai Zsigmond, Stumpf István (egykori KISZ-titkár és Kádár utolsó belügyminiszterének veje), Bencsik András, Kondor Katalin, Koltay Gábor, Raffay Ernő, Kerényi Imre, Orbán Viktor édesapja, mind hűségesen szolgálták a diktatúrát. Ők, kis kerülőkkel, előbb-utóbb végül is a Fidesz sátrában kötöttek ki. Horn Gyula és nagyon sok korábbi kommunista nagyágyú viszont nem a Fideszben, hanem az MSZP-ben horgonyzott le. A január végi békemenet első sora tele volt ilyen kádárista ingázóval. Hogy a mögöttük menetelő tömegben hány ilyen ingázó volt még, arról fogalmam sincs és nem is akarok találgatásokba bocsátkozni. Hogy mért volt olyan sok régi komcsi a békemenet első sorában, azt nem tudom. Van erről egy kissé pikáns, fajsúlyos magyar közmondás, de azt most inkább hagyjuk. Most különben sem az ingázókról szeretnék beszélni, hanem azokról, akik valóban az egypártrendszert, Kádár Magyarországát siratják, akik annak a másik békemenetnek a rajongói.
Hogy mit takar az ő hazaszeret-érzésük? A Kádár-rendszerre kacsingatókét nem a demokrácia, hanem elsősorban a „lé” és a biztonságérzet gerjeszti. Őket is, akár a jobbikosokat, hidegen hagyják a demokrácia hangzatos szlogenjei. Ők is benne vannak abban a halmazban, amely a Tárki kutatásai szerint a magyarok többségének politikai értékrendjét az Uráltól keletre helyezi el. Itt is, mint a nyilasok vagy a jobbikosok esetében, az eredeti forrásokhoz nyúlok vissza a bizonyítékaimért. Biszku Bélát idézem. Azt az embert, aki az 1956 utáni megtorlások főszervezője volt. Biszku Béla, saját bevallása szerint, ha tehetné, ma is felakasztatná Nagy Imrét, ma is arccal lefelé fektetné őt a sírjába. Biszku Béla ma is úgy feszít ízléstelen poliészter öltözékében odahaza, mint Marci Hevesen. A haja szála sem görbült meg az elmúlt 20 év alatt, mint ahogy a nyilasoké sem. Biszku Béla, kedvenc öltözékében, a következő kérdésével árulta el, mit takar a kádáristák hazaszeretete, amikor nemrég erről faggatta őt egy riporter: „Tudja maga kisasszony, mit jelent az, hogy az erősebb kutya baszik?” Hát igen, ez volt a lényege annak a rendszernek, és ezt bizony jól megtanultuk mi, magyarok, és mindent megteszünk, még most is azért, hogy erről a tanulságról senki se feledkezzen meg. Pedig kutyakötelességünk lenne ezzel a bölcsességünkkel is szembefordulni, ezt is jól kiverni a fejünkből.
A Kádár-rendszerre visszakacsintgatóknak nem az számít, hogy az igazságszolgáltatás, a rendőrség, a titkosszolgálat független legyen a hatalomtól, szabad legyen a sajtó, legyen félelem nélküli közbeszéd, hogy szét legyenek választva a hatalmi ágak, a hatalom tiszteletben tartsa az egyetemes emberi jogokat, a civil szervezetek függetlenségét, és európai normák alapján, a jogállam keretei közt döntse el, hogy ki kap mit, mikor és hogyan. A Kádár-rendszerre visszakacsintgató tömegeknek elsősorban az számít, hogy biztosítva legyen a munkahelyük, legyen olcsó egészségellátás, közoktatás, tömegközlekedés és ennivaló. Legyen rend az országban, ne kelljen rettegni a betörőktől, tolvajoktól. Lehessen bármikor külföldre utazni, farmerban vagy diszkóba járni, és ne zavarják a zenetévét. És az, hogy a politikusok ne vitatkozzanak egymással, hanem összhangban és erős kézzel vezessenek, és biztosítsák az előbb felsorolt javakat. Amíg a Kádár-rendszerre visszakacsintgatók, akik – ismétlem, jóval többen vannak, mint a békemenetelők – képtelenek szembefordulni azokkal az értékekkel, amelyeket a kommunisták negyven év alatt a fejükbe vertek, addig nem lesz előrelépés, nem lesz haladás, nem lesz megbékélés. Mint a Horthy-rendszer áhítatosai, ezek az emberek is egy visszapillantó tükörbe meredt tekintettel vezetnék hazánkat a jövőbe, és nem érzik – mert hazaszeretet-érzésük mindent eltakar –, hogy ezzel az értékrenddel nem Európába, nem is egy új, keleti paradicsomba, hanem az árokba fogják vezetni hazánkat.
Hogy a kádáristák közül hányan vettek részt az Andrássy úti békemeneten? Nem tudom. Talán közülük is csak hárman vagy négyen. Isten lássa lelkemet, nem szeretném én összemosni a kádáristákat vagy a fasisztákat a békemenetelők nagy tömegével. Én most csak a hazaszeretettől fűtött különféle magyar csoportosulások méreteit próbálom összevetni a békemenetelők méretével, és azon merengek, hogy mi mindent takar el ezeknek a csoportoknak a hazaszeretet-érzése, és valóban milyen árnyékfoltok terjeszkednek a magyar politikai kultúra mezején.
Zárjuk le a mennyiségi mutatókat. Az antidemokraták – a kádáristák, a nyilasok, a jobbikosok – száma együttesen jóval meghaladja a demokratikus értékek iránt érzékeny békemenetelők számát. Konzervatív becslés szerint 5 millióra rúg az antiliberális, antidemokrata magyarok száma, vagyis majd tízszerese az Andrássy útiaknak és kétszerese, háromszorosa a Fidesz táborának. Ha ezek a békemenetelőkön kívüliek összefognak, akár százszázalékos parlamenti többséget és kormányt tudnának biztosítani maguknak. És akkor mi lenne? A békemenetelők akkor is azt mondanánk, hogy akik szót emelnek a kormány ellen, lejáratják a hazájukat? Gondolkozzanak el ezen egy pillanatra, kedves testvéreim! És imádkozzanak, hogy a nemzeti együttműködés, az egy-a-tábor-egy-a-zászló hívószava ne késztesse ezeket az antidemokratikus erőket politikai együttműködésre, mert akkor jaj neked, Magyarország. Hajrá Magyarok. Mondom én…
A következő részben rátérek arra az arcképcsarnokra, amely a békemenet budapesti és kanadai vezetőit ábrázolja. Szeretném közelebbről bemutatni, hogy a békemenet vezetőinek hazaszeretet-érzése mit takar, mit kellene nekik kiverni a fejükből, hogy végre béke legyen Magyarországon, és megszűnjön annak a veszélye, hogy – akár egy kádárista, akár egy horthysta fordulatnak köszönhetően – megsemmisüljön mindaz, amiről a hazájukat szerető demokraták, a köztársaság szerelmesei, évszázadok óta álmodoznak.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=HYqt9ogUEGc]
Szerzőnk írása a Galamus Csoport szerkesztésében jelent meg.
Author: Göllner András
Göllner B. András a Kanadai-Magyar Demokratikus Charta alapítója, országos szóvivője. Kettős – magyar és kanadai – állampolgár. Gyerekkorában, 1956-ban került Kanadába. Egyetemi diplomáit Kanadában, nagydoktori diplomáját politikai gazdaságtanból a The London School of Economics egyetemen szerezte. Szakterületei: politikai gazdaságtan és kommunikáció. Három könyv (Social Change and Corporate Strategy. Sttamford: IAP, 1983; Public Affairs in Canada. Montreal: IRPP. 1984; Canada Under Mulroney (ed. with D. Salee), Montreal: Véhicule Press, 1988.) és számos szakmai tanulmány, cikk szerzője. A rendszerváltás óta gyakran jelennek meg írásai Magyarországon is, vezető napi lapokban, folyóiratokban. A montreáli Concordia egyetem politológiai tanszékén 1977-ban kezd tanítani, ahol ma már Emeritus rangban oktat. A rendszer-váltás első húsz éve során idejét Budapest és Montreal közt osztotta, gyakran szerepelt előadóként is Magyarországon. Fontos szerepet játszott a kommunikációs szakma, a Public Relations, a társadalmi párbeszéd módszertanának, szellemiségének magyarországi fejlesztésében. Ö koordinálta Magyarország EU csatlakozásának első kommunikációs stratégiáját, és több államigazgatási kommunikációs fejlesztésben is részt vett Magyarországon. Göllner B. András Montrealban él, idejét írással, oktatással, zenéléssel tölti.
9:33 de.
Osztod az észt libafalo. Béke akkor lesz, ha Magyarországról kitakarodtok végleg.. Addig viszont lobog a gyülölet bennünk. és minden ellenségetek a barátunk.
10:47 de.
Kapj be egy Túros Rudit Godika, egy szép pöttyöset. Honi találmány, de lehet itt is kapni. Jót fog tenni torkincádnak, jobban fogod magad érezni tőle. Oké, Papa ??? Ezt üzeni Neked a Bandi Bácsi.
11:36 de.
bravo tisztelt Gollner Andras!
ez a cikk valoban jo mulatsag es ferfi munka volt!
ez a velemenyem errol a cikkrol, elolvasasa utan
12:57 du.
I’m just a shy and lonely guy, Regős Úr !!!. Kérem, ne hozzon zavarba. .
1:31 du.
shy and lonely??
2:52 du.
ITT KELL ÉLNI ÉS NEM KÜLFÖLDÖN MAGYARKODNI.
3:40 du.
Drága ilonka, engedelmével én már csak ott élek, ahova ezelött 45 évvel elüldöztek és ahol most már családommal együtt igen otthon érzem magam. De, attól még mi gondolunk rád is.
4:26 du.
Varjasi
en tudok jobbat, ti otthon SE magyarkodjatok, hanem dolgozzatok annyit legalabb, mint mi itt kulfoldon es fizessetek annyi adot, legalabb, mint mi itt! magyarkodni sehol nem eleg!
4:38 du.
„Kapj be egy Túros Rudit Godika, egy szép pöttyöset. Honi találmány, de lehet itt is kapni. Jót fog tenni torkincádnak, jobban fogod magad érezni tőle. Oké, Papa ??? Ezt üzeni Neked a Bandi Bácsi.
Szerző Dr. Göllner András | február 22, 2012, 10:47 de. ”
Hat , ezert kar volt ennyi magasszintu iskolat elvegezni , ezt a faluvegen Jani bacsi is el tudja mondani ket elemivel.
Igaz , gazdasagtan es kommunikacio…..mondhatnank: bufe/ ruhatar
5:45 du.
Tanult bunkó !!!! Aki Magyar az mind fasiszta ????? Ti nagy Magyarok adod a nagy dumát , hogy el kellet hagyni a hazát vagy talán az elvtársak bíztak meg doktori címmel , tömött zsebbel , hogy figyelj odakint !!! Mi is mehettünk volna mert a kádár becsukatott jó párunkat de mi mégis maradtunk de nem is tanulhattunk mint akik” elmenekültek” úgymond!!!!Orbánt lehet utálni de még egyik sem tett annyit az országért mint ő !!!! Ne a kerítésen kívül hangoskodjatok , hogy Magyarországon DIKTATÚRA van !!!! Van a szart gyere haza és meglátod !!!!
6:04 du.
Mucikák !!! Csillapodjatok már le, késő van. !!!!! Tanult bunkó nincs. Elveszett fejsze nyele van. Aki azt mondja, hogy a magyar mind fasiszta az pedig egy birsalma. Oké, velőscsont ????? A Túró Rudi pedig egyik legtiszteletre méltóbb magyar találmány. Nem én vagyok a farkas, Piroska !!!! Már megint hol jár az agya, az Isten szerelméért ?????. Ön is nyugodtan bekaphatna egy Túrós Rudit, a közértbe vannak kis és nagyobb kiszerelésben. Ha nem szereti a pöttyöset, van csokis is. Mit kell ezen annyit lovagolni. ???? .A faluvégi Janibácsinak pedig tessék szólni, szeretettel várjuk a büffébe egy kupica öregágyassal, ….
6:13 du.
Bak István irta: „Talán az elvtársak bíztak meg doktori címmel, tömött zsebbel, hogy figyelj odakint !!!”
A Mécs-bizottság szerint az elvtársak nem minket biztak meg, hanem Raffay Ernőt, a jobboldal sztár-történészét, a nyolcvanas évek elején…akkoriban Raffay elvtárs nem volt még jobboldali, nem volt még hazafi és nem volt még nagy-keresztény…inkább csak szimpla kommunista állambiztonságis.
6:16 du.
Miafene…már a túrós rudi sem az igazi a náciknak.
Hát mi kellene ?
Nyeregalatt puhított árvalányhaj ?
6:17 du.
Bezonyám Kisbak…ez sajnos így van szóról szóra…
6:19 du.
A megélhetési véresszájú elbaszott komcsikat magatok között keressétek Kisbak..az igaziakat meg a jelenlegi munkanélküliek között.
6:38 du.
Robbanhat Gyurcsányék ingatlanmutyija? Baj van a számokkal
Moszkvai ingatlanmutyi: Már az oroszoknak is büdös az úgy,,Az ügyben Magyarországon meggyanúsították Horváthné Fekszi Márta egykori külügyi államtitkárt, Székely Árpád volt moszkvai nagykövetet, valamint Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezetőjét. Sőt gönc kingát sűrűn pislogó amerika által kiképzett a Magyarok ellen bevetni szándékozó li-bajnait is faggatták a moszkvai ingatlanmutyi kapcsán a magyarok ellenségeit kihallgatták.
Göncz Kinga az eladásban aktív szerepet játszott.
A moszkvai nagykövetet,Székely Árpádot ő hatalmazta fel az adásvételi szerződés aláírására.
A kérdés az,hogy ki hatalmazta fel a Gyurcsány kormányból Gönczöt? Vagy az állami vagyon értékesítésével,a jogszabályokat a saját szakállára sértette e meg?
Ó Ó szegény Kinga néni ártatlan!
Ő azt sem tudta, mi az, hogy külügyminiszter!
Ő csak szankciókat tud kérni!
6:52 du.
Mi nem gyarmatosítottunk,mint pl. angolok, portugálok, franciák, spanyolok, nem indítottunk egymás ellen , sőt a világ ellen háborúkat, mint pl az osztrákok, németek, franciák, angolok.Az un nagy népek mást sem csináltak, csak háborúztak. Más embereket, kultúrákat gyilkoltak. Most meg kiépítettek egy kizsákmányoló bankár kasztrendszert egy bürokratikus semmitmondó tehetségtelen bürokrata szervezettel, amely még azt is megmondja / egyéni képviselői javaslat folytán biztos, hogy a tyúkok a ketrecben hányszor és hogyan szedegessék a tápot, hogy előbb-utóbb génmanipulált tojáspótlót termeljenek. Itt minden arra megy ki, hogy kizsigereljétek a magyar embereket a hülye törvényeitekkel.Hát nem lesz több sín, kibírjuk, hiszen ebből a támogatásból pl 30éves drezdai úttörőmozdonyt szerzett be a fletó kormány, amely úgy sipákolt, mint a 2. világháborúban a bombázók.
7:08 du.
megmondta Tamas Gaspar Miklos mar vagy 15 evvel ezelott, hogy azok a kommunistak epultek a fideszbe, akik meg kommunistaknak is tehetsegtelenek voltak, neveik ezert ismeretlenek…
7:18 du.
Igy van, Misi. És még az állambiztonságis Raffay a Fideszbe se tudott beépülni…a Magyar Demokrata Fórummal próbálkozott államtitkári kapacitásban, de „valamiért” 1993-ban hirtelen állást váltott (pontosabban: állást volt kénytelen váltani) és múzeumi főigazgató lett belőle.
7:30 du.
Az egész „békemenetet” azért szervezték, gondolom, mert Magyarországot valósággal keresztre feszítette az EU baloldalinak nevezett frakciója… magyarországi baloldalinak nevezett eus képviselők segédletével. Én végignéztem azt a közvetítést, amelyikben Orbán Viktor kiállt a magyar érdekek mellett. Ekkor azt mondtam magamban, hogy „na végre!”. Csinálnunk kéne már nekünk, „kisembereknek” is valamit a hazánkkért és önmagunkért. És, akkor meg is szervezték azok, akik tehették… Igen, az élére álltak azok, akik élére állhattak ennek a szerveződésnek és jó volt látni, hogy végre kiálltak VALAMI MELLETT (és nem csak valéami, v. valki ellen) oly sokan. Hogy én miért nem voltam a békementben? Na, nem azért, mert én nem szeretem a hazámat, hanem azért, mert én szeretném végre úgy megélni a hazám szeretését, mint magánember. Ugyanis, a rendszerváltozáskor azt hittem, hogy eljött végre az én időm és végre én is alkothatok, hathatok, hogy legalább szűkebb pátriám, ahol élek „fényre derül”-jön. Aztán sorra kimellőztek mindenhonnan, a jeligés szociográfiámért kapott középdíjat, titokban, a média teljes kizárásával adta át Lezsák Sándor, aki addig a példaképem volt a lakiteleki népfőiskolájával. Ugyanis, szerintem is népfőiskolák sorát kellett volna megnyitni, ahol nem a pusztákon a lóháton való nyargalózásra kellene megtanítani a szegény kis magyart, hanem használható ismeretekre,m hogy ők is tudjanak (rendszert) változtatni a saját kis életükben. Évekig leveleztem Zas Lóránttal, akire nem lehetett azt mondani, hogy jobbos és fasiszta, de ő is kifejezetten gyűlölte Orbán Viktort és a fideszt zsidesznek nevezte. Teljes tévedésben vannak a külhoni magyarok a belhoni magyarok gondolkodásával kapcsolatban. Az a sok magát most jobbosnak mutató szónokot nagyon kevesen követik az egyszerű emberek közül… Annál is inkább, mert egy egész generációt likvidáltak (közvetett módon) a rendszerváltozással és főleg a munkás-paraszt státuszban lévő milliók közül. Itt a nemzeti szocialisták és az újfasiszták mind az 1990 előtti időkben szerezték meg a legitimitást ahhoz, hogy különböző szervezkedéseknek az élére állva (Morvai, Vona, stb…) megmagyarázzák hogyan is kéne szeretni a hazánkat és tulajdonképpen minden rosszról a zsidóság tehet. De itt, ebben az országban senki nem hallgat rájuk csakis, azok, kiknek valamilyen érdekük fűződik hozzá. Itt teljesen mindegy, hogy milyen pártnak a tagja, vagy milyen párttal rokonszenvező és szavazó valaki, mert itt, ebben az országban csak egy számít: ÁTMENTENI AZ ELŐZŐ RENDSZERBEN MEGSZERZETT LEGITIMITÁST A HATALOMHOZ!!! Vagyis, aki még 1990 előtt „letett a nemzet asztalára valamit,” az zöld utat kap mindenhol. Akit meg száműztek a – TÁRSADALOM PEREMÉRE -származása miatt vagy az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétel miatt, annak a mai napig kuss a neve és a kimellőzés mindenhonnan az osztályrésze… A nép NEM AKAR és NEM IS TUD politizálni… Egyszerűen életben szeretne maradni, de az Istennek sem sikerül neki, ha munkás-paraszt státuszban, vagyis SENKI-jként érte a rendszerváltozás. Akkor még az ESETLEGES ÉRDEMEIT IS HIBÁNAK RÓJÁK FÖL és visszataszítják oda ahol 1990-ig vegetált Mert egy nagyon fontos történelmi tényről feledkezik meg mindenki, mégpedig arról, hogy 1945 után folyamatos HELYCSERÉS TÁMADÁSsal valósult meg a proletárdiktatúra. Ebből logikusan következik, hogy akiken megvalósult a proletárdiktatúra, azokat érte a rendszerváltozásnak nevezett felfordulás MUNKÁS-PARASZT státuszban!!! Ezért, aztán, akiket kitaníttatott Kádár atyuska kultúráért és az oktatásért felelős (és a hármas T-s kontraszelekciót sikerrel alkalmazó) Aczél György emeszempé kábé-s fővezér és nacsalnikjai, mert jó volt a káderlapjuk!!! kommunistáéknak is… azok szervezkedhetnek és pártoskodhatnak, és képviselősködhetnek. Ebből következik, hogy mi az egyszerű kisember le sem sz–ja őket hanem megpróbál tovább küzdeni a mindennapi betevőért és azért, hogy megtarthassa kínkeservesen, banki hitelből vásárolt lakását… De a magyar ember úgy általában nem lázad, hanem inkább elmegy a híd alá hajléktalannak!!! Mindaz a fasiszta veszély, meg ahsonló fantazmagóriákkal szónoklókra csak legyint és azt mondja, hogy az egyik 19 a másik 1 híján 20! Egyébként, én is csalódtam a demokráciában, legalább is, amit annak tartanak, mert mindaddig, míg pártkatonák akarják megvalósítani addig az csak PÁRTOKRÁCIA lesz, mert a pártérdek kerül mindig előtérbe a népérdek elé… Egyébként, az a legvalósáégosabb pillantnyilag a magyar politikai életben, hogy már a jobb- és baloldaliság is felcserélődött 1990 után. Legalább is a legvadabb- fajgyűlölő – kapitalisták lettek az emeszpés politkusok és a néppárti szövetséggé szerveződött fidesz sokkal inkább baloldalinak lenne mondható, ha nem kényszerülne a kádári középosztálynak kedvezni pl. az egykulcsos adóval ahhoz, hogy egy kissé kimozdítsa a holtpontról a magyar gazdaságot a fogyasztás és termelés fokozásával… Ezért menetelt ott Széles Gábor is, mint nagytőkés, mert a tőkehiányos Magyarországot ki kell aZ abszolút KISZOLGÁLTATOTT HELYZETÉBŐL MOZDÍTANI!!! Ez a jobb- és baloldalira való osztása a politikai és társadalmi életben képezi a szakadékot a társadalmat alkotó „nép” között és ebbe a szakadékba hullhat bele valójában, ha hagyja magát megtéveszteni! Vagyis, az a békemenet az EU-nak szólt leginkább és nem kéne ebből mindenféle mást belemagyarázni és meglepetten olvasok itt olyan nevekről, akik állítólag nagy tömeg előtt szóünokolnak, mint újfasiszták… Nem is hallottunk róluk! Nekik egyébként is az a dolguk, hogy minden kommunista-fasiszta népirtásért ELHÁRÍTSANAK és ÁTHÁRÍTSANAK minden felelősséget a cigányokra meg a zsidókra. De könyörgöm ki figyel ezekre oda a kanadai és a külföldi magyarokon kivül? Mert itt, még én sem tudok róluk, aki pedig évek óta fórumozok … az interneten.
1:44 du.
Milyen kár, hogy Orbán vagy nem olvasta, vagy nem érti Horthy szavait: „Minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodni kell, lehetetlen a zsidókat egy-két év leforgása alatt kikapcsolni és hozzá nem értő, leginkább értéktelen és nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkremegyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell.” Csak a „zsidó” szót kell „szakemberekre” kicserélni. Az ország gazdasági lecsúszása nem utolsó sorban annak is köszönhető, hogy rövid idő alatt minden érdemi pozícióba „megbízható elvtársat” tettek, abból kiindulva, hogy ha valakinek isten hivatalt adott – majd észt is ad hozzá. Hát Isten sajnos nem volt olyan kegyes! Elég, ha az 1-2 hónapot sem megélő költségvetésekre, vagy akár a berlini filmszemlén kiosztott 3 oldalas – katasztrofális németségű – tájékoztatási kormányanyagra utaljak. Vagy a Magyar Közlönyben megjelent 2011 évi CXCX – olvasd (és sírj, vagy röhögj!): Százkilencventizedik számú törvényre utaljak. Vagy az unortodox hejesírású álamfőre!
A legszomorúbb az, hogy milyen kisszerű bunkók vezetnek – és az mennyire „bejön” magyarok tömegeinek. Mert akármennyien voltak a békameneten – otthon még többen ücsörögtek, akik egyetértettek velük!
6:16 du.
Miér hallgat és hárít el magától minden felelősséget a magyar értelmiségi?
A kérdésfelvetés indokolt, de nem pontos!!! Ugyanis, az értelmiségiek azon képviselői hallgatnak, akik kiszolgálói voltak – és ki nem volt az, ha életben akart maradni – mint politikai elkötelezettek a kommunizmus eszméivel hatalmat gyakorlókkal.
Ugyanakkor, azt hangoztatják, hogy:
„Mint társadalmi réteg, önálló politikát sem folytathat, tevékenységét azoknak az osztályoknak az érdekei határozzák meg, amelyeket szolgál…”
Filozófiai kislexikon Kossuth/1976.; (Huszár Tibor: Történelem és szociológia: 69. oldal., Magvető, Pécs/1979.);”
Szelényi Iván szerint, viszont:
„..a kelet-európai értelmiség nyilvánvalóan nem osztály. Nemcsak hatalmának osztályjellegét nem ismeri fel, de az osztálynélküliség és a megegyezés ideológiáját pártolja, s – ami még nagyobb paradoxon – azt állítja, hogy a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma.1982.”
A lényeg: „a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma.” mondatrészen van. Mert valójában, kiszolgálói voltak annak a politikai apparátusnak, amelyik megszállta az egész magyar társadalmat! A függetlenített kisz- párt- és szakszervezeti tikárok ott voltak minden egyes vállalat és intézmény élén.
Pártirányítás volt minden szinten. Iskolázottságukat tekintve, sok diplomahalmozó is volt közöttük. Ezért értelmiséginek gondolják magukat. Pedig, nem a diploma teszi az értelmiségit!
De, kik is azok a „proletárok”, akikről szól ez a -Szelényi-gondolat?
Remélem, hogy senki nem azonosítja a ma proletárját azzal, akinek nevében úgymond megvalósították 1945 után a proletárdiktatúrát?!!
Mert a proletár, valójában a modern rabszolga.
Modern rabszolga: társadalmi tulajdonként kezelt, neki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, „minden joggal fölruházott”, de azzal élni nem tudó, kizsákmányolt dolgozó.
Kikből is lett az 1960-as, 70-es és 80-as évekre „modern rabszolga”?
A legnagyobb tévedésünk az volt, hogy nem ismertünk fel egy nagyon fontos társadalmi igazságot! Mégpedig, azt: hogy az 1980-as, 90-es évek munkássága nem azonos azokkal a proletárokkal, akik 1945 után megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az!
És hiába ezen sorsüldözöttség, mert a családon belül megőrzött hagyományokhoz való ragaszkodás, a velük született intelligencia (tanulékonyság) révén belőlük kerülnek és kerültek ki a polgári demokráciát akaró ÉRTELMISÉGIEK.
Igen, a polgári demokráciát akarók oldalán – akiket jobbosoknak gondolnak, helytelenül – található értelmiségieket nem feltétlenül tesz a diploma, vagy a fölsőfokú képzettség értelmiségivé!
Sokkal inkább az a FELELŐSSÉG AHOGYAN ÉLIK AZ ÉLETÜKET!
Felelősség önmagukkal és környezetükkel, munkájukkal, az egész magyar társadalommal szemben, vagyis: mellett!
Ezen értelmiségiek többnyire sorsüldözöttek voltak a szocializmus nevezetű rendszerben. Ezért NEM VOLT módjuk a tőkefelhalmozásra és bizony ők nem tudtak meggazdagodni.
Őket meglehetősen szolid anyagi körülmények között ért a rendszerváltozás nevezetű változás.
Velük ellentétben, a szocializmusban aktív politikai tőkéből gazdasági- anyagi tőkét kovácsoló „értelmiségieknek” az az érdekük, hogy megmaradjon a nép szellemi és egzisztenciális kiszolgáltatottsága, ezért olyan nagyon fontos ezen „értelmiségieknek” az, hogy fenntartsák a velük rokonszenvezőkben (szimpatizánsaikban) azt a hitet, hogy ők továbbra is az ő érdeküket képviselik…
HÁT EZÉRT (IS) HALLGATNAK!
HALLGATNAK ÉS ELHALLGATNAK!
ELHALLGATJÁK AZ IGAZSÁGOT!!!
PEDIG AZ SOKKAL ALATTOMOSABB FAJTÁJA A HAZUGSÁGNAK, MINT A SZEMTŐL SZEMBENI HAZUGSÁG!!! MERT A HAZUGSÁG EZEN FAJTÁJA ELLEN NEM LEHET VÉDEKEZNI NEM LEHET MEGFELELŐ ÉLETSTRATÉGIÁT KIALAKÍTANI!
1956-ÉRT EGY EGÉSZ NEMZEDÉKNEK AZ ÉLETÉVEL KELLETT FIZETNIE!!!
Ez a nemzedék (az 1940-es évek végén és az 1950-es élvek elején születettek) amelyikhez tartozók még túl kicsik voltak ahhoz, hogy elmeneküljenek nyugatra a megtorlás elől, de már elég nagyok voltak 1956-ban ahhoz, hogy emlékezzenek az 1956-os forradalomra. Arra a felszabadultságos- együvé tartozásos- boldogságérzésre, amit már az akkori tíz év körüli korosztály képes volt átélni!!!
Nos, ezért érte a legkeményebb megtorlás 1957-től és még 2006-ban is ezt a nemzedéket, és maradékait.
Ezt a nemzedéket szokás „nagy generációnak” is címkézni, mert ez a nemzedék ifjú- pályakezdő értelmiségije kidolgozta az ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS című, társadalomjobbító tervét 1968-ban. Ezt azonban a SZU-ban nem hagyták jóvá és akkor Kádár János kacsintott egyet és azt mondta: „…csináljátok meg elvtársak gebinben!”
Hát, megcsinálták! Lehetett a ledolgozott kötelező 8 órai munka után a vállalti GMK-ban, háztájiban – másodállásban, v. fusiban – a másik 8-10 órát, szintén végig robotolni… Az akkori huszonéves ifjaknak nem jutott már lakás sem és bizony, ha nem volt jó a káderlapja, akkor még arra a panelra sem fizethetett be, mert akkorra már elfogytak a kiutalható tanácsi bérlakások és ennek a nemzedéknek már meg kellett vásárolnia 30 éves törlesztő részletre OTP hitelre, ha aláírt legalább 2 gyermek megszületésének vállalását!!!
A havi törlesztő részlet egy 47-50 négyzetméteres panel lakásnak 2.600,- Ft volt ugyan, ami bagatellnek tűnik, csakhogy, ennyi volt a havi fizetése egy szakmunkásnak. A feleség, aki otthon volt az akkori nagy vívmány szerinti GYES-en (ami 800 Ft volt) ebből kellett volna kifizetni a havi közüzemi díjat és fedezni a megélhetés költségeit. És akkor még az otthoni munkavégzést törvény tiltotta…
Meg egyébként sem voltak ezek a penel lakások alkalmasak az otthoni munkavégzésre! Nem maradt más ennek a nemzedéknek a relaxációra és a rekreációra, mint a gyárkapuba telepített italkimérőknél való lerészegedés! Nem véletlen, hogy ennek a korosztálynak a halandósági rátája a legmagasabb! Bizony, 80-as, sőt! 90-es nénikék és bácsikák temetik 50-es-60-as fiaikat, lányaikat!
És, ami a legaljasabb- sunyi számítása az 1990 utáni mindenkori hatalmat gyakorló pártokratáknak, hogy direkte utaznak arra, hogy ennek a korosztálynak már nyugdíjat se kelljen fizetni!!! Sőt, ha valaki túlélte ezt a kizsákmányoló életmódot, de belebetegedve még eléldegélhetne, mint nagypapa, vagy nagymama már gyógyíttatni se legyen nekik miből és hol!
*
Visszatérve az 1971-re, amikor Vukics Ferenc (Magyarok Szövetsége) még „boldog” gyermekkorát élte, akkor akkora bajban volt az akkori ifjú nemzedék, hogy TÖRVÉNYT (1971. évi IV. törvény) KELLETT HOZNI AZ IFJÚSÁGRÓL.
Jellemző erre a törvénynek nevezettre is a kontraszelekció (hármas „T”=”T”ilt- „T”űr-„T”ámogat) érvényesítésére való törekvés. Péládul, annak módja, ahogyan „T”ámogatták a NYELVOKTATÁST!
Idézet a törvényből: „…A fiatalok nyelvismerete – különösen a jövő szakemberével szemben támasztott irényt tekintve – népgazdaságilag igen jelentős.” „… a vállalatok szervezzenek nyelvtanfolyamokat és a KISZ szervezet javaslata alapján az arra érdemleges fiatalokat munkaidő kedvezménnyel, költséghozzájárulással segítsék.”
Aki pl. éppen gyesen otthon volt az aktuális kisbabájával, nem volt ÉRDEMLEGES egy ilyen nyelvtanfolyam elvégzésére!!!
A munka melletti továbbtanulást sem támogatta bárki számára a munkahely, hiszen az is káder-függő volt!
Mit írnak a Törvényben az ifjúság MŰVELŐDÉSÉRŐLés a SPORTOLÁSÁRÓL?
„A fiatalok művelődési, kulturális igényeinek kielégítésekor az össztársadalmi cél tehát kettős: egyrészt a szocialista eszméket és életmódot magáénak valló új generáció kialakítása, a szocialista emberré válás elősegítése; másrészt a kulturális, művelődési igények sokoldalú kielégítése, a szabad idő kulturált eltöltésének biztosítása…”
Tetszik érteni, hogy mi volt a „CÉL”? A „SZABAD IDŐ” kulturált eltöltésének diktálása!!! A hogyan megmondása!!! Vagyis, csakis a PÁRT által megszabott módon!!! És ehhez még tessék hozzávenni azt is, hogy az akkori ifjak többségének – főleg az 1945 utáni „proletárdiktatúra” általi helycserés támadással létrehozott – új munkás-paraszt réteghez tartozóknak NEM VOLT SZABADIDEJÜK!!!
Nem véletlenül válhattak ezek a hatalmas lakótelepek lakásai ÉJJELI MENEDÉKHELYEKKÉ!!!
Abban igaza van Vukicsnak, hogy mostanra azért sírjuk vissza ezeket az időket, mert akkor legalább HAGYTÁK DOLGOZNI a magyar munkást és parasztot! Most meg minimálnyugdíjon, vagy rokkantnyugdíjon hajléktalanná válva tengődhet valahol az országban, a saját hazájában!!!
Ifjúsági törvény ide- vagy oda, mégis az 1980-as évek munkássága volt a legszegényebb. Őket érte a rendszerváltozás a legrosszabb szociális helyzetben, mert nem rendelkeztek semmilyen eszközzel (ismereti- kapcsolati- anyagi tőke) ahhoz, hogy a saját életükön változtatni tudjanak.
„… a munkások voltak azok, akik szülői minőségükben „csak” az élet lángját adják tovább, már ezzel is sokat tettek és tehetnek jövőnkért, mindannyiunk jövőjéért. Ezért, a társadalom felelőssége, hogy a leendő anyák és apák olyan gazdasági helyzetbe kerüljenek, hogy az otthonteremtési elképzeléseik szorgalmas és kitartó munkával megvalósítható legyen. Hogy a születendő gyermek egzisztenciálisan ne hozza szüleit halmozottan hátrányos helyzetbe!
Ezt a problémát is taglalja Báthory Zoltán: a „Tanulók, iskolák, különbségek (Egy differenciális tanuláselmélet vázlata)” című könyvében. Megjelent: 1992-ben a Tankönyv Kiadónál.
Báthory Zoltán olyan statisztikai adatokra hivatkozik ebben, a mások munkáját is összegző könyvében, melyek azt bizonyítják, hogy az 1980-as évek szakmunkás rétegének gyermekei teljesítenek a legrosszabbul az iskolákban. A továbbtanulási arányuk egyre kisebb… Az okokat „kutatva” megállapítják a szerzők: a szegénységgel, az egzisztenciálisan halmozott hátrányos helyzettel magyarázhatók az „alul teljesítések” (vagyis: képességeik szerint többre lennének képesek).
Ez a tény egy másik, politikai ellentmondásra hívta fel a figyelmemet, ami miatt fel kellett tennem kompetenséknek a nagy KÉRDÉST:
Hogyan lehetséges, hogy az 1980-as években, a Magyar Népköztársaságban, az uralkodó osztálynak kikiáltott munkásosztályhoz tartozó népesség volt a legszegényebb?
Erre az ellentmondásra is kaptam részleges magyarázatot az egyik kultúraközvetítés elmélete c. előadáson. Az előadó egyetemi tanár az „értelmiségi” fogalmára és „funkciójára” keresett és talált magyarázatot, Szelényi Iván: Az értelmiség az államszocialista társadalmak osztályszerkezetében című műve alapján:.
„… a kelet-európai értelmiség nyilvánvalóan nem osztály. Nemcsak hatalmának osztályjellegét nem ismeri fel, de az osztálynélküliség és a megegyezés ideológiáját pártolja, s – ami még nagyobb paradoxon – azt állítja, hogy a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma.”
Egy másik alkalommal, a művelődésszociológia című tantárgy óráján, a helyettes előadó az 1950-es évekről tartott előadásában kijelentette: „… a proletárdiktatúra nevében, az ötvenes évekre – a kitelepítések, az államosítások, az ellenérték nélküli kisajátítások – az erőszakos, tömeges proletarizálás és kollektivizálás volt jellemző.” „…ez a korszak is kitermelte a maga elitjét, amelyik meghatározója lett a korszak művelődési irányvonalainak…”
A kultúraközvetítés elmélete tantárgy-tematikájában – az 1960-as, 70-es és 80-as évek könnyebb megértéséhez és megismeréséhez – az ajánlott irodalom jegyzékében (többek között) Pozsgay Imre: 1989 Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban című műve szerepelt. Pozsgay így ír a pártállami művelődés-politikáról:
„…Valójában a párt akarata a művelődés területén Aczél György akaratát jelentette.” „… Aczél a maga koncepcióját az ú.n. három „T” kategóriájában helyezte el: támogatás, tűrés, tiltás. A harmadik T-t a tiltást, az alkotók igyekeztek eleve, önszántukból elkerülni…” (Püski Kiadó/1993. Bp.)
(Részlet az ADJÁTOK VISSZA A GYÖKEREIMET! – Tiborca története -c. regényből)
A pártapparátushoz tartozók közül is sokan belerokkantak, belehaltak… a szocializmusnak hazudott diktatúrába. Ennek bizonyságául olvassunk bele az alábbi szövegbe!
Életutak az MSZMP KB művelődésügyét képviselők közül
Nagy Miklós (1932–1974) gépészmérnök. 1959-től adjunktus a miskolci egyetemen. 1963-től az MSZMP KB munkatársa, később alosztályvezetője; 1970-től 1973-ig osztályvezető. A Kultúrkapcsolatok Intézete vezetője (1970-től), művelődésügyi miniszter (1973–74). Öngyilkos lett.
Nagy Sándor (1922–1990) kubikus, tanár, író. 1942-től illegális kommunista, a háborúban hadifogságba esett. Belépett az új hadseregbe. Az NPP, majd 1948-tól az MKP/MDP tagja. Lapszerkesztőként, kollégiumi nevelőtanárként is dolgozott. 1947-től jelentek meg novellái. 1952-ben Sztálin-díjat kapott. 1956. okt.-ben ő is követelte a parlamentben Nagy Imre kormányfői kinevezését. A forradalomtól megrettent, 1957-ben hűségnyilatkozatot tett Kádárnak, de fönn kívánta tartani az elv igazához ragaszkodó „balos” függetlenségét. 1960–64 közt magyar–történelem szakon végzett Szegeden. 1964-ben letartóztatták, és a „kínai–albán perben” elítélték. 1967-ben szellemileg megrokkanva került ki a börtönből. 1967–71 között gyári munkás volt, majd leszázalékolták. (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.)
Hol voltak a történelmi egyházak ezekben az években? Miért nem álltak ki a nép ezen nehézsorsúvá váló tagjai mellett?
Azért nem állhattak ki, mert igen is diktatúra volt!
Olyan hivatalokat hoztak létre, melyek ellehetetlenítették a történelmi egyházakat szolgáló- pasztoráló tevékenységet folytató papokat. Úgy járt az egyház, mint a bibliai édesanya, aki – hogy mentse édes gyermeke életét, inkább elengedte a kezét. (Királyok I. Könyve 3. rész, 26. vers)
DIKTATÚRA VOLT, ami intézményesülve valósult meg, létrehozva az alábbi hivatalait:
Idézet a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából: „Az Állami Egyházügyi Hivatal a magyar állam és a vallásfelekezetek közti egyezmények valóra váltására, valamint az állam vallásokkal kapcsolatos igazgatási teendőinek ellátására 1951-ben létrehozott intézmény. 1989-ben jogutód nélkül megszűnt.”
A pártokrácia diktatúrája, pedig tovább folytatódik… demokráciát és szabadságot hazudva …
Mi lenne a megoldás?
Akiket munkás- paraszt státuszban talált a rendszerváltozás nevezetű felfordulás – akik nem rendelkeztek semmilyen eszközzel – kapcsolati- anyagi és ismereti tőkével – az oly nagyon vágyott változáshoz, rajtuk vettek revansot 1990 óta folyamatosan, pedig ez a parasztság és munkásság nem azonos azokkal, akik megvalósították azt az állítólagos proletárdiktatúrát, (szocializmust) hanem sokkal inkább azonos azokkal, akiken megvalósult az!!!
Mert: ha igaz, hogy minden rendszer kitermeli a maga elitjét, ez nagyon is igaz az 1945 utáni fényes szelek nemzedékének kedvezményezettjeire, akiket – egy helycserés támadással – vezető szerephez juttatott a kommunistának tartott hatalom. Éppen ezért, most el kellene érni ezeknél az akkori kedvezményezetteknél és utódaiknál, hogy kérjenek bocsánatot azoktól, akiket munkás-paraszt státuszban ért a rendszerváltozásnak hazudott politikai hatalomátmentés!
Továbbá, ezen nehézsorsúak és utódaik számára szükséges lenne egy rehabilitációs szociális felzárkóztatási- gyermekvédelmi- családtámogatási- nyugdíj- és munkavédelmi program kidolgozása és sürgős megvalósítása. Csakhogy, mindaddig mindez megvalósulása egy hiú ábránd, míg a megvalósítása az 1990 előtti korszakban politikai kompetenciát szerzett (a támogatottsága révén) értelmiségiekre hagyatkozódik…
9:41 du.
Nem tudom – valaki nem akarja ide bemásolni a Székesfehérvári telefonkönyvet is ? Bóna Mária Ilona ? Vagy mondjuk, a felsőbugaci kisokost ?
12:42 du.
András, ha lehetne választani, akkor én a felsőbugaci kisokost szeretném látni. Székesfehérváron nincs se rokonom, se ismerősőm, tehát nem tartanék igényt az ottani telefonlistára.
4:53 du.
Szép jó napot-estét-hajnalt kívánok mindenkinek! 🙂
Ide is megérkeztem, és míg lehetőségem van, „gyorsan” meg is írom a véleményem, hisz az is van, mindíg, mindenről… még ha nem is igazán az-olyan, amit többek szívesen olvasnának… 😉
Sajnálatos módon kb mindenivel MAJDNEM egyetértek, vagyis minden írásban van olyan, amire azt mondhatom, h „Na, ez aztán igen, tisztára mintha én magam írtam volna!” 😀
De ott van az a sajnálatos MAJDNEM szó: az a baj, hogy itt is azt olvasom, h a kedves kommentelő,
Szerző Bóna Mária Ilona
több kommentjében is a MÚLTBAN él, bár az igazat megvallva, én is jobbára ezt teszem. Ki is merné bevállalni azt, h a múltat teljesen elfelejti, és csak a jelenben, jobb esetben a jövőben él?
Kedves Mária Ilona!
Jelezni szeretném magam, és talán még néhány ember nevében, hogy mi NEM értünk egyet a fidesszel, azok környéki elveivel sem! És nem azért, mert annyira burzsuj pártkatonák lennénk, hisz nem is voltam, sajna, párt- vagy kisz-tag… Akkoriban is sajnálatos módon a segítségemre voltak, mikor szükségem lett volna egy ilyen tagságra, de nem voltam tag. Igazából ez most jelenthetne akár jó előjelet is, de én nem tartom annak, mert mint előző hsz-emben, eme cikk első részénél, írtam: nem igazán támogatom a pártok szerinti válogatását az embereknek.
Lehet, ott mégsem sikerült értelmesen elmagyaráznom, h nem kívánok pártok mellett kiállni, inkább olyan célok mellett, amiket a pártok is támogathatónak gondolhatnak.
Azt is naon nem szeretem, amikor egyik párt azért nem csinál valamit, mert ott az egy másik párt kitalációja vagy terve, holott abszolút akár egy jó dolog is lehetne. Vagyis részemről olyan elvek mellett tudoko csak kiállni maradéktalanul, amik NEKEM tetszenek, és nem a pártoknak… De remélem, ez nem azt mutatja, h napraforgónak érzem magam, hanem inkább azt, h egy pártfüggetlen illető vagyok.
Éppen ezért is említettem valahol nem túl rég a pár napja, talán kedden v szerdán, az Echo TV-ben látott jobbikos k épviselőt, ill annak nyilatkozatát. Teljes mértékben ugyan nem, de nagy vonalakban egyet tudok vele érteni, holott Ő jobbikos, mondhatni „fideszközeli”, én meg talán leginkább komcsi vagyok.
Bocs, nem szoci, hanem igazi, vérhű komcsi, mert szerintem még a világon sehol nem létezett kommunizmus, talán csak az ősközösség maga, ahol valódi egyenlősség volt… Így aztán magamra vállalhatom ezen titulust, és nem is mondhat rólam errefel senki negatívot! 🙂 Aki meg igen, az csak tegye, de előtte mindenképpen világosítson fel legyen olyan kedves arról /már aki nem úgy véli, h igazam lenne/, hogy tkp mi is a szocializmus eszméje, hol szerepel abban olyan kitétel, h személyi kultusz, hol szerepel abban olyan kitétel, h koncepciós pereket kell csinálni, és kivégezni embereket?
És kicsit visszább, az egyházak múltját is felidézve:
remélem, emlékszik az egyház minden képviselője azokra az időkre, amikor az egyház aktívan részt vett mondjuk a harcokban, megkeresztelte a fegyvereket, az inkvizicióra… Mégsem lehet egyértelműen kimondani, h bármely egyház ROSSZ lenne…
Úgy vélem, érdemes lenne kicsit elgondolkodni azon, h ki az a bizonyos TÖBBSÉG, aki itt, Magyarországon él:
azok-e, akik a politikával foglalkoznak, bármely párt színeiben, azok-e, akik ennek hasznát húzzák, vagy pedig azok-e, akik valóban létszámilag többen vannak, és akiket kb letoj nagyjából mindenki, Mária Ilona megfogalmazásában kb a munkás-paraszt réteg…
Érdekelne, h vajon azok, akik ebben a rétegben élnek, akiknek csökken a fizetésük, akiknek eltörölték a kedvezményeiket, akiknek jelenleg nincs előretervezhető jövőképük, akiktől megvonták az adójóváírást, akik csak rosszabbul jártak eddig, azok miért vonultak fel?
Részemről én elég sokszor épp olyankor dolgozom, amikor „események” vannak, tehát elvileg bármit is mondhatnék, akár azt, h mentem volna, akár azt, h nem mentem volna, de miért is mondjak bármit?
Akármit is mondok, attól valamelyik párt soraihoz tartozónak fognak gondolni, márpedig nem igazán szeretnék pártosodni…
Nekem sajnos a zsebemet kell néznem, amikor valaki beszól: ha tudok mondjuk heti rendszerességgel zselés drazsét venni magamnak, akár csak fél kilót is, akkor máris jobb a gazdasági helyzetem, míg ha azon kell agyalnom, h miként is fogok bejutni a munkahelyemre dolgozni, ha bedől a BKV is, akkor kissé/?!/ rosszabb a dolgom, mert ugye bárhogyan is jöhetek, de mindenhez kell valamilyen közlekedés, hisz azt a 45-50 /jobb esetben 10-15/ km-t csak meg kell tennem valahogy annak érdekében, h fizetést kapjak, amiből meg kell élnem.
És kicsit akkor most én is a múltba tekintenék ismét, de a példa, amit mondok, az én, a mi családunk életéből származik, tehát bármilyen hasonlatosság az élettel nem a véletlen műve!:D
Nos, mi elég… hát, talán átlagos család lehettünk, bár annyiban mindenképp előnyös volt a helyzet, h kertes házban laktunk, amit Anyuék spórolása okán sikerült megszerezni, úgy, h Ők először csak telket vettek, az építkezés alatt sátorban laktak, utána, még az én időmben is, lavórban, kádban tisztálkodtunk, és csak jóóóval később sikerült fürdőszoba-hengert szerezni, majd mikor tönkrement, villanybojlert, stb, szal szépen, lassan, spórolósan fejlődtünk.
Az is igaz ugyan, h Apu tarthatott állatokat, pl nyulat, galambot otthon, jó viszonyban voltunk a szomszédokkal, nem szóltak /vsz azért, mert nem is volt nagyon/ büdös… Szóval azért szinte 1-2 hetente ehettünk húst. Viszont a legnagyobb bánatopmra, csoki az elég ritkásan jutott az asztalra, és mint tegnap írtam is:
az ünnepi kaja a jóféle füstölt szalonnaHÉJ!!!!-jal ízesített paprikáskrumpli és hozzá a tejleves volt! 🙂 Magyarul nem érzem, h a nagyon gazdagok közé tertoztunk volna, annak ellenére sem, h Apu annó GMK-zott is…
De nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy mindezek ellenére SEM osztja a család egyik tagja sem, legalábbis szerintem, a fidesz szeretetét… 🙂 Nálunk nem a duma számít, hanem az, h mit tesznek az emberek többségéért, az országért.
Mi nem azt látjuk, amit sokan mások, h márpedig most milyen jól megharcoljuk Európa közepét, megint mi vagyunk a nagy kurucok, mi simán csak azt látjuk, h ellenzékben amennyire csak lehetett, keresztbe tettek a kormánynak, hatalmon meg kb ugyanazt csinálták az elején, mint az előző kormány, a második hatalmukkor pedig ennél sokkal rosszabbat tettek: az egész országot megpróbálják a hatalmuk alá gyűrni.
Nem gondolom, h egyértelműen igazam van, ugyanakkor ha nem vélném igaznak, amit leírok, nem írnám le.
És itt el is lehet gondolkodni ismét kissé a múlton, h jó, voltak az annóbeli TV-székháznál rendőri túlkapások, de pl a kedves gyújtogató, kődobáló békés tüntetők hogyan is voltak békések?
Ne haragudjon senki, itt nem magukat az embereket „írom le”, hanem azokat a dolgokat, amit tettek, ahogy viselkedtek, és minden ellenkező hír dacára, sztem a stílus NEM maga az ember!:)
Jó, erre azért DojcsNemFürTomika Twitterkirály rácáfol, de szerintem azért teszi csak, mert valahol be akarja bizonyítani, h él még benne a magyar vírus… ;)) Izé… virtus… :))
De ettől függetlenül ő akkor is egy olyan STÍLUST alkalmaz, ami mindenképpen egy bizonyos körhöz szól. Lehet, eredendő személyiségéhez közeli a dolog, de akkor is el lehet vonatkoztatni az ilyen dolgoktól.
Ha pediglen ezt sikerül megtennünk, akkor kiderül, h mégiscsak van olyan lehetőség, hogy sikeresen összefogjunk.
Sajnos azonban amíg sokaknak bejön ez a harci stílus, sokakat be tudnak dőlteni mindenféle párt-ideákkal, esetleg valóban MAGYARKODÓ gondolatokkal, amik mögé nézve azért meg lehetne látni a rejtett értéktelenséget, addig sajna kénytelen az ember eldönteni, h vagy a nagyobb tömeg mögé áll, hiszen talán pszichológiai alapokon is ez történik, és jobban hisznek annak, aki mögött nagyobb tömeget sejtenek, addig talán valóban lehetetlen.
És mindezt azért írtam le, hogy nem kell elcsodálkozni az echte JOBBOS kommenteken, sokkal könnyebb bárkinek vagy nem végiggondolni a dolgokat, vagy nem túl mélyen, ill sokkal könnyebb elfogadni kész gondolati sémákat, mint kialakítani, adott esetben átalakítani egyet…
Sajnos, absz igaz az, h aki az emberek érzésére alapítva politizál, sokkal könnyebb helyzetben van, mint aki az eszükre apellál, mert az érzések, vagy akár az öszötönök sokkal erőteljesebben hatnak, és sokkal kevesebb, alacsonyabb ingerküszöbbel is átléphetővé válnak…
Illetve azért is óva intenék, akit lehet, azoktól a nagy hihetős elgondolásoktól, amiket néhány párt hangoztat, mert lehetőség szerint inkább azt kéne nézni, amit csinál!
Erre van egy régi mondás /hehe, igaz, nem dakota…:DDD/:
„Csak a kezemet nézzék, mert csalok!”
Ha valaki nem tudná: Rodolfótól származik /elméletileg/ az idézet…
Mindenkitől elnézést az ismét nem túl rövid kommentért, és ismét csak köszönöm szépen Göllner úr ajánlatát az előző cikke utáni kommentnél! 🙂 De akkor sem írhatok cikket… 🙂
További sok sikert és szerencsét, jó egészséget mindenkinek!!
Dody
:)))
————————{————<@
UI: a végén az a mintasor egy szál rózsa, hisz ebben a hsz-ben már igazi hölgyek is kommenteltek, szal Nekik szánva! 🙂
5:09 du.
Illetve kihagytam egy NEM JELENTÉKTELEN reagálást a cikk kb közepéhez:
nem tudom, h én a Kádár-rendszerre kacsingatok vissza, vagy nem, de nekem, itthon, igenis eléggé számít az, h ha eljövök dolgozni, akkor ne azon kelljen izgulnom, h mire hazamegyek, nem törtek-e be a kecókámba?!
Igaz, mint dúsgazdag csávónak:), nem túl sok mindenem van, amit elvihetnének, és még csak politikus sem vagyok, h mindent a családomra-rokonaimra iratva tárolok, ezért nincs semmim, de nekem, ha pl csak az ajót törik be, vagy az üveget, az is akkora érvágás, ami kb egy havi fizetés alatt ki sem gazdálkodható…
Ha mondjuk egyéb kárt is tesznek, az meg… hát az már túl extra lenne…
És igenis, nekem az is erősen számít, h el tudjak jutni a munkahelyemre, lehetőleg tömegközlekedéssel, és az is számít, h ne autóval kelljen mennem, ui a benzinre, sajna, ebben a hónapban pl nem is fog jutni, pedig még csak hó közepe van…
Nekem pl az is számít, h ha a gumis legombol egy mezei javításért, amikor lecsiszolja sarokcsiszolóval a felniről a rozsdát, mert felemeli télen a megkeményedett gumit, ennek folytán 1-2 naponta felniig lereszt a kerekem, szal nekem ez a 2500Ft is elég komolyan számít… Ebből meglenne egy hazaút!
Továbbá, csak jelzem, h nekem igenis számít, h egy élhető, NORMÁLIS országban lakjak, ha már kénytelenség van, hisz ide születtem, ez a hazám, akár ha csak Bp és környékét veszem, akkor is…
De nekem természetesen eléggé fontos az is, h a netet pl ne cenzúrázzák, legyenek kormányoldal elleni adók, akár TV, akár rádió-szinten…
Nekem az is számít, h legyen végre megint Heti Hetes, mert én pl talán csak azt az egyetlen „sorozatot” nézem /leszámítva psze Morgan Freeman: A féreglyukon át és hasonló tudományos sorozatokat/.
Nekem az is nagyon fontos, h lehetőleg nehogy már egy TEKnő miatt kelljen betojnom! És még sorolhatnám… de most akkor nem is tudom már, hova kacsingatok… Talán még mindíg Exemre… 😀 Bár Ő elkötelezetten fideszes, ő sokkal értelmesebb, mint én /hehe, ez abból is látszik, h lapátra kerültem…:D/, és egyébként is: Ő Ő…
Szóval azért nem teljesen egyezik, sajnos itt sem:), a véleményünk, ugyanakkor, ha inkább Kádárista, mint jobbikos vagyok, akk bevállalom: ha egy normális, szavahihetős országban élnék, sokkal jobban is élhetnék, mint most, jobban tervezhető ország kéne. És remélem, mindenki tudja, h maga az ország, az ország NÉPE nem bűnös, a nép nem zsidózik, a nép nem cigányozik, hiszen a cigány, a zsidó, a szláv, az örmény, a tibeti, a mittoménmilyen kisebbség is mind-mind magyar, a néphez tartozik, ha ezt vállalja.
És egy népe ellen forduló nemzet… hát, ez nekem kissé hiteltelen lenne…
Na, mindegy, inkább ismét jó éjeket és az előzőben felsorolt legjobbféléket mindenkinek!:)
Dody
🙂