Kopácsi Sándor emlékiratai: Magason fogod végezni (2. rész)
*Kopácsi Sándor Életfogytiglan c. önéletrajzát lánya, Gelbergerné Kopácsi Judith – aki egyben a KMH szerzője – küldte be lapunknak. Ime az önéletrajz “Magason fogod végezni” c. fejezete.*
Álmomban sem gondoltam, hogy rendőr legyen belőlem. Fiatalon, ha rendőrrel találkoztam, inkább átmentem az út másik oldalára. Jól éreztem magam Diósgyőrben, szép gyárunkban. Hatalmas üzem volt : úgy 30 hektárnyi területen kb. tízezer munkást foglalkoztatott. A hengermű ontotta magából az acélt és éjszaka a kemencék tüzet húsz kilométerre is látni lehetett.
Szerettem ezt a Bükk-hegység tövében épült gyárat, ahol télen a frissen esett hó néhány órán belül koromszínűre változott és a széndioxid-dús levegő a gyári kolónia kertjeiben nyáron oly jóízű gyümölcsöt érlelt, mint sehol másutt.
A Bükk-hegység alján hosszan elnyúló völgyben van Miskolc városa. A város és környéke már a kőkorszak óta lakott település. (Avas hegy, Szeleta barlang.) Hosszú főutcáján döcögött a villamos, hogy a Tiszai pályaudvartól (vasútállomás) a vasgyári (új-diósgyőri) kolónián keresztül a diósgyőri várrom végállomásig vigye az utasokat.
A Nemzeti Színház a város egyik híressége, tetején a tűztorony, négy oldalán órával. A budapesti Nemzeti Színházzal egy időben épült a múlt század közepén közadakozásból. Kiváló színészgárdájával kultúr központja volt a városnak, a vasgyári kolónia lakóinak.
Szenvedélyes színházjárók voltak szüleim is. A családi emlékek között őrizték Kálmán Imre „Tatárjárás”című operettjének színlapját az 1922. március 5-i előadásról. Édesanyámnak az előadás II. felvonás utáni szünetében távoznia kellett, hogy világra hozzon engem.
Édesapám a Diósgyőri Vasgyárban volt esztergályos. A tanulóévek után belépett a vasmunkás szakszervezetbe, követve nagyapám példáját, aki szintén szervezett munkás volt. 1919 tavaszán a csehszlovák hadsereg megszállta Miskolcot. Édesapám több munkástársával együtt átszökött a demarkációs vonalon és beállt Budapesten a magyar Vörös Hadseregbe. A kommün bukása után a román hadsereg megszállta Budapestet és az elfogott katonákat megtizedelték (minden tízedik embert agyonlőttek), a többieket, köztük édesapámat is, barbár módon megbotozták. Életre szólóan elkötelezték őt ezek az élmények a baloldali mozgalom mellett.
1921-ben megnősült. Születésem után a Miskolci Villamos Műveknél dolgozott, vasesztergályosként. 1924-ben tagja lett a szociáldemokrata pártnak.
Első gyermekkori emlékeim a karácsonyestékhez fűződnek. A csillogó, szikrázó fenyőfa alatt a sok ajándék, a betlehemesek, a duruzsoló kályha a békés otthon melegét árasztották.
Négy éves lehettem; ma is felejthetetlen emlékként őrzöm az első családi kirándulás élményét. Erdők, hegyek között kanyargóit a lillafüredi kisvasút. Nyitott szerelvénye viaduktokon, a csobogó Szinva patak mentén haladt, míg végül egy alagút után kibukkant és én megérkeztem meseországba : a hegyektől körülvett Hámori tó sötétzöld vizéhez. A tó mögött a Garadna patak partján a nyílt tűz fölött főtt a bográcsban az illatozó gulyás. Bárhová vetődtem életemben, ha megéreztem a tábortűz füstjét, az első kirándulás képe villant fel előttem. A természettel való benső kapcsolat vágya és szeretete mindmáig elkísért.
Kora tavasztól késő őszig a Miskolc mellett kanyargó Sajó partján vártuk munkából megtérő édesapámat, párolgó étellel. Nagyapámnak volt a parton egy kunyhója. A vasgyárban töltött 40 munkásév után csekély nyugdíját egy nagy konyhakertészet csőszeként e munkával egészítette ki.
A fűzfához kikötve ringatózott a családi kétpárevezős. A csónak édesanyám után az „Ica” nevet viselte. Még nem voltam iskoláskorú, mikor a folyó holtágában megtanultam úszni a velem egyívású gyerekektől. A tanítás kissé drasztikus volt. Bedobtak a folyóba, ahol literszámra ittam a «hallevest», de a kapálózásnak úszás lett az eredménye.
Egyke gyerek voltam. Unokatestvéreimmel, Simon Lukáccsal, Gézával és Gáborral csatangoltunk. Lukács, a legidősebb olvasta fel a parti bozótban összegyűlt csapatnak Cooper indiántörténeteit, May Károly Winnetou-ját és Gárdonyi Géza Egri csillagok című könyvét. A fejezeteket megelevenítve a folyóparton iszappal és krétával ijesztő harci színekre mázolva, magunk készítette nyilakkal és dárdákkal, alkonyaiba nyúló csatákat vívtunk. Várakat védtünk és rohamoztunk, vagy lombokkal álcázott fatörzsek mögött úszva foglaltuk el a szigeteket. A játék hevében gyakran az igazi vér is kicsordult.
Ugyanezzel a játékos természetességgel nőttem bele a munkásmozgalomba is. A romantikus, gyermekes könnyedségből mindig megőriztem valamit, s talán ennek köszönhettem, hogy a harc nem jelentett számomra fogcsikorgatóan elkeseredett küzdelmet.
Még alig látszottam ki a földből, amikor nagyapám kezét fogva betipegtem a gyárba, ő már negyven éve gürcölt ott.
– Kenőolaj! Kenőolaj!
Nagyapám bajsza, galambszárnyhoz hasonlóan, ütemesen rezgett, miközben maga előtt tolta a talicskáját, rajta a kenőanyaggal teli hordókkal. Az emberek odajöttek a munkapadoktól és gépektől, kezükben olajos kannákkal és zsírozókkal : körülvették, mintha nagyapám lenne a Mikulás.
– Aztán kié ez a srác?
– A fiamé!
– Aki a szerszámgépeknél dolgozik? Hasonlít is rá a gyerek. Aztán továbbmentünk egy másik csarnokba, óvatosan kikerülve a füstöt okádó mozdonyokat. Egy három éves kisfiúnak ez volt a meseország.
Ötéves koromban a család barátaival együtt hallgattam a moszkvai rádió magyar adását. Mindenki csodálattal suttogta :
– A Komintern adója, ötszáz kilowattal sugároz, a legerősebb a világon!
Szüleimmel együtt minden évben részt vettem a május elsejei ünnepségeken. A Kerekhegyre vonultunk ki „majálisra” , ahol a vasgyári Vasas dalárda és a munkás színjátszók szórakoztattak bennünket.
Tizenegy éves koromban hajtottam végre az első mozgalmi megbízatásomat : elkísértem a pályaudvarra egy fiatal, szőke osztrákot, akit Willynek hívtak. Bécsből menekült az 1934. februári munkásfelkelés leverése után és nálunk húzódott meg, amíg át tudott jutni Csehszlovákiába.
Még 15 éves sem voltam, amikor átestem a tűzkeresztségen.
1937-ben, egy hűvös februári napon történt. Már sötétedett. Nyolc fiatal munkás társaságában jártuk a várost apám vezetésével, aki a szociáldemokrata párt ifjúmunkás csoportjának volt a vezetője. „A torzkeresztek árnyékában” című röplapot osztogattuk. A röplap a városban alakuló gyűlésre készülő Nyilaskeresztes Pártot tette nevetségessé. Ajtóról-ajtóra jártunk, és már majdnem befejeztük küldetésünket, amikor a csoport két tagja tévedésből egyenesen a nyilasok párthelyiségébe nyitott be.
Pillanatok alatt elszabadult a pokol. Apám és én, akik már elhaladtunk e sötét udvar mellett, futólépésben tértünk vissza. Apám rögtön belevetette magát a verekedésbe. Az éjszaka sötétjébe beledördült az első lövés. Az udvar másik oldaláról láttam a torkolat tüzeket felvillanni. Az ötödik lövésnél hirtelen égő fájdalmat éreztem a combomban. Felkiáltottam :
– Jaj, Apám! Meglőttek!
Két kézzel a kapufélfába kapaszkodtam és lassan a kövezetre csúsztam majdnem úgy, ahogy azt az idegenlégiós filmekben láttam.
A golyót a kórházban távolították el. Csontot nem ért. A kórteremben két rendőrnyomozó várt rám.
– Hány éves vagy?
– Tizenöt leszek.
– Meséld el, mi történt.
– Sétálni indultunk apámmal és egyszer csak lövéseket hallottunk. Az egyik eltévedt golyó megsebesítette a jobb combomat. Mást nem tudok mondani.
A két hekus egymásra nézett. Egy percig sem hitték el a mesémet. Egyikük, egy vén róka, keményen a szemembe nézett.
– Vigyázz kölyök! Túl korán kezded és túl magasan fogod végezni.
„Túl magasan…!?” — ez magas pozíciót, vagy akasztófát jelenthet. Az öreg rókának jó volt a szimata.
Apám ottmaradt a betegágyam mellett. S anyám bűnhődött meg értem. A következő napon szakadt ruhában és kék foltokkal a homlokán jött látogatni a kórházba.
– Mi történt?
Elmondta, hogy mintegy ötven szociáldemokrata munkással behatolt a Korona Moziba, ahol Szálasi zászlóbontó gyűlését tartotta. A rendőrség az utcára szorította ki őket. Anyám szembeszállt a rendőrökkel. Az összecsapásnak csak a rendőrök részéről 18 sebesültje volt, akik az akkor divatos Molotov koktéltól, a kátránnyal töltött villanykörtéktől sérültek meg.
1939 augusztus utolsó vasárnapján a Bükk hegységben, a Szentléleki zárda romjaihoz vezetett turistautunk. Csodálatosan tiszta nyári idő volt. Apámmal együtt a Látókő szikláiról gyönyörködve szemléltük a ritka látványt : a Magas-Tátra hófödte csúcsait. Minden olyan csendes és békés volt ezen a napon.
Egy hét múlva kitört a II. világháború.
A háború második hetének közepén a lengyel-magyar határon át özönlöttek a szétvert lengyel hadsereg katonái Magyarországra, menekülő civilekkel vegyest. Magyarország Hitler katonai szövetségese volt, a lengyelekkel viszont ezeréves barátság fűzött össze minket. A menekülthullám elérte Miskolcot. Ezen az éjszakán senki sem aludt a városban. Álltunk az utcán, ahol végeláthatatlan sorokban gördültek a zsúfolt katonai és civil gépkocsik. Élelemmel megrakott kosarakat nyújtottunk fel a portól szürke, halálosan kimerült embereknek. A németek követelték a menekültek kiadatását, de a magyar kormány ezt elutasította. A menekülteket a szikszói internálótáborban helyezték el.
Nyílt titok volt, hogy a tábor állománya napról-napra fogy és a menekültek Jugoszlávián át a brit 8. hadsereg kötelékében szervezett lengyel légióhoz igyekeznek. A menekítésben a város katonai és polgári vezetői is részt vettek a politikai pártokkal, az egyházak és a cserkészek aktív közreműködésével (a nyilasok kivételével). Az akció országos szervezője, Antal József, a belügyminisztérium szociális osztályának vezetője, a háború után a legmagasabb lengyel állami kitüntetést kapta.
Néhány hónap múlva magam is részt vettem a miskolci Nyomdász Otthon udvarán azon a búcsúztatáson, ahol a lengyel katonák eladták a megmaradt katonai felszerelést, és zárt egységben, de már civil ruhában, az egyik cserkészcsapat kíséretében mentek ki a vasútállomásra.
Volt ebben valami szimbolikus, hogy az utolsó távozó lengyel katonai egység abban a munkásotthonban tartotta felszerelésének végkiárusítását, ahol három évvel előbb véres fejjel verték vissza a nyilas legények támadását. A kótya-vetyére nem árverési hiénák gyűltek össze. Az embereket nemcsak az olcsó katonai hátizsák, vagy takaró vonzotta. Demonstráció volt ez a letiport lengyelek mellett. Ott voltak a pártok küldöttei, az egyházak, a zsidó egyház is (a menekültek között sok volt a zsidó), a szakszervezetek, a munkás turisták és tornászok is nagy számban ; és a távozó regimentek örök kísérői, a síró-rívó barna, szőke kislányok is.
Minden búcsú egyszer véget ér. Valaki elkezdte énekelni a lengyel himnuszt. A lengyel és magyar szöveg egybefolyt. Az udvar sarkában a rend őrei is csákóhoz emelt kézzel tisztelegtek a már kettéosztott és hivatalosan nem létező lengyel állam himnuszának.
Az állomás felől egyre halkabban szólt az annyiszor hallott katonadal :
— Amase batterja v Lombardovje stoi… (A mi ütegünk Lombardiában áll…)
Pár év múlva a Monté Cassino-i apátság falai visszhangozták a lengyel katonák dalát, és a háború utolsó évében eljutottak a sokszor megénekelt lombardiai mezőkre.
A lengyelek nemcsak dalaikat hagyták Miskolcon, hanem egy város polgárai első sikeres és szinte példa nélküli összefogásának szívderítő emlékét, amikor a katonai, polgári vezetők és a lakosság cinkosán összekacsint a nagy szövetséges háta mögött. Nem sejtettük, hogy a közös segítés élménye a háború utolsó óráiban a szűkebb haza : városunk megmentéséhez is példa lesz.
A fa- és fémipari szakiskolát végeztem el. 1940 nyarán a diósgyőri hadiüzembe helyeztek, több frissen végzett társammal együtt, esztergályosnak. A családi hagyományt követve én is beléptem a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetébe. A szociáldemokrata párt ifjúsági csoportjának már évekkel előbb tagja voltam.
A gyárban hamarosan a megrázó történelmi események hatása alá kerültem.
A fokozódó infláció a gyári munkásokat sújtotta a legjobban. A feketepiaci élelmiszerárak egyre megfizethetetlenebbé váltak számunkra. Az első «olajos kenyér” tüntetésen, amelyet a helyi szakszervezet kezdeményezett, már én is részt vettem, 1940 őszén.
Hitler 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót, és a magyar kormány napokon belül követte példáját. A munkaidőt hadiüzemünkben 8 óráról 12 órára emelték. A háborúnak már nemcsak gazdasági terheit viseltük, de magunk és családunk életét is veszélyeztetve láttuk. A gyárvezetés semmibe vette az emberi életet. 1942 őszén szovjet bombázók húztak el a gyár felett Budapest irányába. Utána lázasan fúrták a hegyoldalba az „óvóhelyeket” , amelyekbe épeszű ember a fenyegetés ellenére sem tette be a lábát. (1944 őszén egy amerikai légitámadás valamennyi bunkert megsemmisítette a néhány tucat hiszékeny munkással együtt.) Amint a sziréna megszólalt, a gyárőrséget elseperve rohantunk ki az erdőbe.
A munkahelyen ismerkedtem meg Barbai Ferenccel, Fekete Mihállyal és Bánhegyi Bélával, akiknek később döntő szerepük volt az ellenállási mozgalom megszervezésében. Barbai átlagon felüli műveltségű marós szakmunkás volt. Szerinte a szigorú illegalitás, a sejtszervezet, a hivatásos forradalmárok intellektuális romantikája a biztos lebukáshoz vezet. (Pl. Vincze Oszkár, Alpár Mihály, Fekete Mihály stb.)
„Nekünk nincs titkos pénzalapunk – mondotta, – mi a bérünkből élünk. Minden nap találkozunk a munkahelyen. Nincs szükségünk konspiratív bújócska-játékra, hamis papírokra. A munkahelyen véleményt és híreket cserélünk az angol és moszkvai rádió adása alapján, és cselekszünk, amikor eljön az idő.”
Felvonulást szerveztünk az irodaépület elé a rossz élelmiszerellátás miatt, vagy 1943-ban az olasz fegyverletételt követően mi is követeltük a háborúból való kilépést. Ez utóbbi pl. a Kállay-kormányt is erősítette kiválási szándékában.
A tüntetések előkészítő megbeszéléseit gyakran Fried Sándor varrógépműszerész műhelyében tartottuk apám barátja és harcostársa volt az 1919-es Magyar Vörös Hadseregben. Ennek a műszerésznek volt egy szép barna lánya, Ibolya. Egymásba szerettünk. Ibolyának nagy huncut szemei voltak, de látszólagos szelídsége mögött nagy eltökéltség lakozott. El volt szánva arra, hogy harcol a munkásmozgalomban, és arra is, hogy szeretni fogja azt a lompos, sírni valóan sovány fiút, aki én akkoriban voltam.
Azóta az évek során felszedtem néhány kilót, de még ma sem hozok döntést anélkül, hogy meg ne kérdezném Ibolyát.
Mindketten fiatalok voltunk, de ugyanúgy harcoltunk, mint szüleink. A diósgyőri üzem híres volt arról, hogy amolyan munkásmozgalmi fellegvárként béketüntetéseken hallatta szavát, vagy sikeresen szabotálta a német hadsereg megrendeléseit. Műszaki rajzokat tüntettünk el, összeszerelés előtt álló német lövegek fontos alkatrészeit cseréltük fel. Röplapokat terjesztettünk, vagy munkásmozgalmi jelszavakat festettünk az üzem falára.
1944. március 19-én Hitler csapatai megszállták Magyarországot. A következő napon a megszállás elleni tiltakozásul kabátunkon nemzetiszínű szalaggal mentünk a gyárba dolgozni. A Gestapo egymás után hurcolta el a munkásvezetőket a gyárból, a baloldali és ellenzéki polgári pártok vezetőit Miskolcról, köztük édesapámat is.
A németekkel szembeni ellenállás gondolata szerte az országban sokak fejében megfordult, de hiányzott a szervezet.
Miskolc környékén Tóth Béla, Fekete Mihály és Barbai Ferenc szervezte meg a mozgalmat, MOKAN Komité elnevezéssel.
A honvédtisztek megnyerése nem ment könnyen. A közismerten németellenes tisztek is tartózkodással fogadták felhívásunkat az ellenállásban való részvételre.
1944 szeptemberében a szovjet hadsereg átlépte a magyar határt. Horthy kormányzó a nyílt németbarát kormány helyett Lakatos Géza vezérezredes katonai kormányát nevezte ki. Az új kormány családunknak is jó hírrel mutatkozott be : édesapám hazatért (sok más társával együtt) a nagykanizsai internálótáborból.
Horthy Miklós az olasz Badoglio és a finnek példáját követve 1944. október 15-én bejelentette a fegyverszünetet a szövetséges hatalmakkal. A Nyilaskeresztes Párt a németek segítségével még aznap puccsot hajtott végre, s ezzel történelmünk egyik legvéresebb terrorakciójának nyitott utat.
A nehéz idők átvészelésére a diósgyőri Hermann-telepen rendeztünk be egy ellenállási fészket.
Amikor reményünk a háborúból való tisztességes kiválásra meghiúsult, a cselekvésnek egy útja maradt : a front felszakítása vagy fellazítása, hogy a háború minél kevesebb ember- és anyagveszteséggel gördüljön át városunkon.
A Szálasi hatalomátvételét követő napon a diósgyőri vasgyárban több mint kétezer munkás tüntetett a kormányzó és fegyverszünetet kérő kiáltványa mellett, csak az SS-katonák megjelenése vetett véget a demonstrációnak. A leventeszázad a város főutcáján vonult végig Szabó Lajos őrmester, leventeoktató vezetésével és a „Horthy Miklós katonája vagyok” kezdetű katonanótát énekelték. Az utcán cirkáló néhány nyilas pártszolgálatos nem mert ujjat húzni az állig felfegyverzett leventékkel.
A németek megkezdték a gyári felszerelés elszállítását és a visszamaradó berendezéseket aláaknázták.
A kiürítési rendelet sokak szemét felnyitotta : városunk már csak egy lerombolásra szánt objektum a késleltető hadműveletek sorában. A lakosság mintegy 3-5 %-át akarták elszállítani, főleg a műszaki értelmiséget, művezetőkig bezárólag, képzett közigazgatási szakembereket, orvosokat. A visszamaradókat pedig a totális rombolással akarták megfosztani az életlehetőségtől.
Az esztelen rombolás szülte felháborodás miatt a gyár katonai parancsnoka, Ginzery ezredes, Szalay tüzér alezredes, Fodor tüzér százados, Jándy tüzér hadnagy és mások is csatlakoztak a MOKAN-hoz. Az ütemtervnek megfelelően robbantgatták a szeptemberi amerikai légitámadás következtében már amúgy is sérült gépeket. A németeknek valami feltűnt, ezért a vezérkartól kértek egy tisztet a robbantás ellenőrzésére. Kilczer főhadnagy megérkezett Budapestről és hozzákezdett a felülvizsgálathoz. Rövid pár napon belül őt is sikerült meggyőzni, hogy hazafias kötelessége a rombolást akadályozni.
A magyarországi északkeleti német front hadseregparancsnoka Hans Friessner vezérezredes „Elárult csaták A német véderő tragédiája Romániában és Magyarországon» c. könyvében a következőket írja : „20.000 munkás kelt fel ellenünk, miközben a harc a kapuk előtt tombolt…” , holott a mozgalom néhány száz emberből állott és a fegyveres felkelés stádiumáig nem jutott el.
Friessner vezérezredest inkább a felkelés lehetősége aggasztotta. Sztálingrád, Kurszk és a román kiugrás óta minden vezető német tisztben élt a bekerítéstől és a hátbatámadástól való félelem. A németek magyarországi visszavonulásuk közben első ízben Miskolcon találták magukat szembe tömeges ellenállással. Friessnert, ezt a sok vihart átélt hadseregparancsnokot nem zavarta az ellenállók által okozott néhány ezrelékes ember- és anyagi veszteség. Mindez a tervezett veszteségek rovatába tartozott, amely nem rendíthette meg hadserege ütőképességét.
A nyilas hatalomátvétel utáni gyári tömegtüntetés, a MOKAN szervezet több ezer példányban megjelenő, kitűnő nyomdatechnikával előállított röplapjai (amelyről a rendőrség, tehetetlenségét leplezve, azt jelentette, hogy a szovjet repülők szórták le a városra), a gyár gépeinek elszállítását és felrobbantását késleltető szabotázsakciók sorozata Friessner szemében nagy tömegek részvételére utalt.
November elején a kohók és az áramfejlesztő berendezések bénító robbantására adott utasítást. Ennek az volt a célja, hogy a németek visszavonulása után legalább 6 hónapra lehetetlenné tegyen bármiféle termelést. A robbantás végrehajtását a németek is ellenőrizték. November közepén Ginzery Sándor ezredest a Gestapo letartóztatta és családjával együtt Mauthausenbe hurcolta. A magas rangú magyar katonatiszt ellenállási részvétele megdöbbenést keltett bennük, s egyben a magyar hadsereg ingatagságát is jelentette a német vezetés számára.
1944. november 17-én nagyban alkudoztam egy magyar katonával, aki Nyugat felé vonult vissza a Wehrmacht egységeivel. Volt egy vadonatúj német karabélya, amelyet 200 pengőért akart nekem eladni. (Akkoriban ez egy munkás havi fizetése volt.)
– Idehallgass! Ha te igazi hazafi volnál, ideadnád nékem ingyen.
– Elment az eszed? És akkor miből vennék magamnak harapnivalót az útra?
Végül is a puskát megkaptam 150 pengőért és kaptam hozzá egy zsák töltényt, kb. hétszáz darabot. Alig töltöttem meg a fegyvert, amikor pokoli fegyverropogás hallatszott a gyár felől.
Az történt, hogy ezen a napon a Tatárdombon át Diósgyőrbe behatolt a 29898-as szovjet közel felderítő alakulat, amely pár napra megszakította a kapcsolatot a lillafüredi kormányzati bunkerben berendezkedett német frontparancsnokság és a Miskolcot védő német alakulatok között. Néhány szovjet tüzér egy páncéltörő ágyút állított fel a lillafüredi út irányában.
Csoportunkból Világh Miklós és Márkus Dezső jelentkeztek a felderítő egység parancsnokánál, Usztyinov kapitánynál. A szovjet hadsereg Magyarországon még nem találkozott ellenállókkal, így érthető gyanakvással fogadta az orosz-magyar kétnyelvű igazolvánnyal jelentkező MOKAN tagokat.
Világh Miklóst végül is elengedték, hogy órákon belül térjen vissza a MOKAN vezetőivel. A heves utcai harcok miatt Fekete és Béla bácsi nem tudott átjutni a frontvonalon. Végül Barla Anna és Nemes Éva érkezett meg rejtekhelyünkre és a helyi MOKAN parancsnok, Nyírő Sándor jelent meg Usztyinovnál, hogy igazolja a MOKAN-osokat.
Usztyinov erőnkről tájékozódván azt javasolta, hogy ne bocsátkozzunk nyílt fegyveres harcba, inkább derítsük fel a németek ütegeit.
A tanácsot megfogadtuk. Az ágyúgyár munkásai könnyen felismerték a német ütegeket. Az összesített térkép gyorsan elkészült. Szalay alezredes ellenőrizte. Még aznap Barla Anna és Nemes Éva élelmiszeres kosaruk alján elhozta rejtekhelyünkre.
Fekete Mihály és Orosz Kálmán kísérte el a két lányt illő távolságból. Rövid pihenő után Fekete, Orosz és Nyíró vitte el a térképet Usztyinovnak. Az adatok ismeretében még aznap este a szovjet tüzérség és másnap a légierő súlyos veszteséget okozott a német állásokban.
Friessner haragját a látható ellenségen töltötte ki. A németek november 20-án páncélosokkal és gyalogsággal ellentámadásba kezdtek és heves utcai harc után visszafoglalták Diósgyőrt. Usztyinov egysége súlyos veszteséget szenvedve vonult vissza a hegyeken túlra.
A falu utcáit német és nagyrészt orosz katonák holttestei borították. A németek eltemették halottaikat, de azt nem engedték meg, hogy a lakosság eltemesse az oroszokat. A foglyokat a helyszínen agyonlőtték. Dancza Lajos házába menekült be egy megrémült szovjet katona, ő egy napig a padlásán rejtegette, de a házba német egészségügyi alakulatot szállásoltak be. Alkonyatkor kék munkásruhába öltöztettük a katonát és elvittem a majláthi menedékhelyünkre. Pjotr Anikiejevics Petrov, Zsitomirból származó 41 éves katona nálunk vészelte át a zaklatott napokat a község felszabadulásáig.
A sikeres légi és tüzérségi támadás Friessner vezérezredes előbbi gyanúját látszott megerősíteni. Azt feltételezte : ahol ilyen szervezett együttműködés jött létre, ott bármely pillanatban általános támadással egybekötött felkeléstől is tartani lehet. Miskolcot és Diósgyőrt december 3-án a német csapatok feladták.
Az ellenség megtévesztése fontos ütőkártya lehet egy-egy csata eldöntésében. A városért folyó harcban a MOKAN Komité a valóságosnál több erőt sejtetett a német vezérkarnak. A pszichológiai háborúban eredményesebbek voltunk, és Friessner tényként jelentette feletteseinek a lakosság felkelését. Meglepetésünkre a londoni Reuter és a moszkvai TASZSZ hadijelentése is több ezres tömegfelkelésről adott hírt. Ebben a felértékelésben nyilván szerepet játszott, hogy magyarországi viszonylatban az első szervezett ellenállásnak kívántak a követendő példa reményében propagandát csinálni.
Mihajlov, a város szovjet katonai parancsnoka a MOKAN tagjait fegyveres karhatalomnak ismerte el.
Az élet beindításához szükséges szenet szállító vasúti kocsik még a németek által ellenőrzött területen voltak. Ennek a szerelvénynek a kimentése volt a mozgalom utolsó fegyveres akciója, melynek végrehajtásához Mihajlov tábornok szovjet tüzérségi támogatást adott. Ebben az akcióban csoportunk egyik tagja, dr. Gyarmati Mihály is részt vett.
Tíz nap múlva a megmentett gyári felszerelés segítségével, a munkások és a műszakiak áldozatos erőfeszítésével megindult az áramszolgáltatás és az élet Miskolcon és Diósgyőrben.
A korabeli riportok az elragadtatás hangján számoltak be a csodának tűnő eseményről, „A magyar Ruhr-vidék feltámadása” , „Egy nagyüzem tetszhalála és feltámadása” címekkel.
*
Egy napon a felszabadult város főutcáján velünk szemben magas rangú szovjet tiszt lépkedett. Nagyon elegáns volt. Egyenruhája angol szövetből készült, csizmája a legfinomabb kecskebőrből. Hosszú szipkából szívta a cigarettát. Olyan feltűnő jelenség, hogy a nők megfordultak utána. A 2. Ukrán Front politikai főcsoportjának vezérőrnagya a Kárpátok katonai körzetében : a neve Leonyid Brezsnyev.
– Vezérőrnagy elvtárs! Hadd mutassam be önnek Kopácsi Sándort és feleségét, Ibolyát, az unokahúgomat. Mindketten itt, a hegyekben harcoltak.
Ibolya szép fekete szemei Brezsnyevet bókra ihlették. Fazekas György bemutatónk —, Ibolya unokabátyja, akiről azt hittük, hogy eltűnt a doni áttörésnél, valójában hadifogságba esett, és most a szovjet hadsereg tisztjeként tért haza mosolyogva fordított :
– Te vagy a legszebb partizánlány, akit a háború kitörése óta látott…
A Szovjetunió későbbi párt- és állami vezetője két hétig maradt városunkban.
A MOKAN egység legtöbb ellenállóját 1945 januárjában automatikusan besorolták az új demokratikus rendőrség kötelékébe, így lett belőlem rendőr…
*
Hosszadalmas lenne leírni az első négy szolgálati évemet, amit Miskolcon töltöttem. Annyi bizonyos, hogy jó néhány súlyos csalódást éltem át. Az ellenállásban a szociáldemokraták és a kommunisták kéz a kézben harcoltak. A felszabadulás után a rendőrség politikai osztályának vezetői (mind gondosan összeválogatott kommunista) furcsa háborút kezdtek el. Még hallottuk a front ágyúdörejét, de ezek az elvtársak nem a fasiszták elleni harcot, hanem a szociáldemokraták üldözését tekintették fő feladatuknak.
Így tartóztatták le Poprádi Pált, apám régi barátját, aki több mint húsz éve vele együtt harcolt a mozgalomban, majd Dancza Lajost, egy másik ismert szocdem vezetőt Diósgyőrből. Az állambiztonsági szervek helyi vezetői meglehetősen sablonos ürügyet találtak a letartóztatás igazolására. Mindig csak azt fújták : a gyanúsítottak együttműködtek Horthy és Szálasi rendőrségével.
Kihallgatást kértem a főnökömtől.
– Idehallgasson! Az apám és én Poprádi Pál minden lépését jól ismerjük. A legjobb szónok volt a mozgalomban. Szervezője és kiváló baritonistája a vasgyári Vasas Dalárdának. Ami pedig Danczát illeti : a saját élete kockáztatásával bújtatott egy szovjet katonát és amikor a németek a nyomára bukkantak, elhozta hozzánk. Ez a katona egészen a város felszabadulásáig nálunk maradt. Aki ilyen kockázatot vállalt, az nem lehetett besúgó! A válasz a következő volt :
– Ne üsse az orrát olyasmibe, ami nem magára tartozik. Bizonyítékaink vannak ellenük.
Miközben ez a párbeszéd folyt, beérkezett a diósgyőri rendőrőrs, hogy kiszabadítsa az általuk is jól ismert Dancza Lajost. Az egységet lefegyverezték és a fogdába zárták. Erre 15 fős küldöttséget alakítottunk : valamennyien ellenállók voltak. Kecskés őrnagy, a politikai osztály vezetője őket is őrizetbe vette. Ekkor betelt a pohár. Mi, a MOKAN csoport többi tagja, fegyveresen megszálltuk a rendőrségi épület egyik szárnyát, elbarikádoztuk magunkat és telefonon bejelentettük a parancsnoknak :
– Sztrájkba lépünk mindaddig, amíg elvtársainkat szabadon nem engedik!
– Szóval lázadnak! Ezt drágán fogják megfizetni!
Minden percben vártuk, hogy a politikai osztály vezetője támadást kezd ellenünk. Fegyverünk és lőszerünk bőven volt. Közben hallottuk, hogy lefogott társaink az Internacionálét éneklik. Néhány óra múlva Kecskés és társulata elvesztette a bátorságát, s mást terveltek ki. Az elfogottakat szabadon bocsájtották, de másnap Poprádit és Danczát ismét lefogták és ismeretlen helyre szállították. A lázadás résztvevőit, köztük engem is, vidékre helyezték. Néhány hét múlva beadtam leszerelési kérelmemet, mire minden magyarázat nélkül visszahelyeztek Miskolcra.
*
1946 nyarán alkalmam volt találkozni az ország néhány vezetőjével, sajnos elég rossz körülmények között…
Egy valóságos pogrom során a környék üzemeinek munkásai és szénbányászai meglincseltek egy molnárt, aki feketepiaci áron árulta a lisztjét. A rendőrség több bányászt és munkást letartóztatott és megkínozta őket. A kínzásnak hamar híre futott. Két nappal később húszezer munkás és bányász vette körül a rendőrséget és a kínzók fejét követelte. A tárgyalások eredménytelenek maradtak. A tömeg behatolt a rendőrkapitányság épületébe, megölte a politikai részleg helyettes vezetőjét, Fogarassi főhadnagyot. Ezt követően elindult egy másik tiszt, Borús főhadnagy lakása felé.
Én már néhány hete ágyban fekvő beteg voltam, az elégtelen táplálkozás következtében kapott tüdőcsúcshuruttal. Egyszer csak azt látom, hogy nyílik az ajtó. Egy nő lépett be rajta egy nyolc év körüli gyerekkel, mind a ketten halottsápadtak.
– Borús főhadnagy felesége vagyok. Kérem, védjen meg bennünket!
Ibolya bevezette őket a hálószobába. Én pedig telefonáltam a rendőrségre, hogy küldjenek fegyvereket.
Egyik bajtársam, Simon Lukács érkezett meg, két katona kíséretében. Karabélyokkal, géppisztollyal és kézigránátokkal felfegyverezve.
A tömeg közben gyülekezni kezdett az ablakunk alatt. Kiáltások hallatszottak be az utcáról :
– Kopácsi! Te a bűnös feleségét és gyermekét rejtegeted. Add ki őket, különben meggyűlik velünk a bajod!
– Elment az eszetek? Az asszony és a gyerek semmiről sem tehet!
– Ne okoskodj! A rendőrségen már kikészítettük Fogarassit. A bányászok is velünk vannak. Ha nem adod ki a gyereket és az asszonyt, dinamitot dobunk a házra, akkor valamennyien ott maradtok!
Eközben a gyermek és az asszony majd meghaltak a félelemtől. Ibolya nyugtatgatta őket. Azután fogott egy puskát és egy gránátot, s mindketten az ablak mögött helyezkedtünk el. A két honvéd tiszthelyettes, Bedő és Koltai őrmester, a másik ablak mögött foglalt tüzelőállást.
Megpróbáltam a kint lévőkkel beszélni :
– Idehallgassatok emberek! Régóta ismerjük egymást. Jól tudjátok, hogy nem szokásom össze-vissza beszélni. Ártatlan asszonyt és gyereket fogadtam a lakásunkba. Aki közületek először lép a ház előtti járdára, vagy dinamitot akar dobni a házra, azt minden további nélkül lepuffantom.
Érezhető feszültség állt be. Egyesek elmentek, de mások jöttek a helyükre. És még mindig legalább százan voltak. Tudtuk, hogy az első lövés végzetessé válhat. Hiszen megölheti valamelyik régi elvbarátomat, vagy munkatársamat és egyidejűleg jelt ad a mi legyilkolásunkra is. Összenéztünk Ibolyával. Ha most vége van, akkor az életünk nagyon rövid volt. Az ellenállásban töltött szép napok, a felszabadulás utáni nélkülözések, most pedig meghalni egy ilyen ostoba félreértés miatt. Ibolya sírt, de elszántan tartotta kezében a puskát. Majd felkiáltott :
– Odanézz!
A tömeg oszladozni kezdett. Ügy látszik, az emberek okosabbnak látták, ha felhagynak ezzel a haszontalan és kegyetlen bosszúállással. Egy vagy két óra múlva még láttunk kisebb csoportokat az épület körül, de a tömeg haragja már kialvóban volt. Délután három óra körül kürtszó hallatszott. Akárcsak egy filmben, megérkezett a budapesti rendőrség központi karhatalmi zászlóalja és megszabadított bennünket.
Negyven fokos lázzal zuhantam vissza az ágyba. Rövid idő múlva Péter Gábor, az állambiztonsági szervek főnöke jött be a szobába, hogy kikérdezzen. Társaságában volt Rajk László, egy sasszemű fiatal pártvezető és Kádár János, egy magas növésű, sovány fickó. Felvilágosítást kértek tőlem az eseményekről, hogy a másnapra tervezett munkásgyűlésen szembe tudjanak nézni a válságos helyzettel.
Nem tudom, hogy másnap mit mondtak a Diósgyőri Vasas Otthonban. Azt hallottam, hogy a gyűlés igen viharos volt, s úgy hírlett, hogy egy forrófejű bányász megpofozta Kádárt.
3. fejezet
AKADÉMIA UTCA
1949 kora tavaszán Budapestre helyeztek, egyenesen a hatalom központjába, a Kommunista Párt Központi Vezetőségének székházába. Itt dolgozott a párt összes vezetője, köztük Rákosi Mátyás is. Közvetlen főnököm Szilágyi József ezredes, széles vállú, magas termetű és nyílt tekintetű ember volt. Az ország keleti részéről származott, szegényparaszt szülők gyermeke. Jogi tanulmányait jelesen végezte. Az illegális Kommunista Párt tagjaként (a háború alatt) három évet húzott le a szegedi börtönben, felforgató tevékenységért. Mi, fiatal tisztek, valamennyien példaképként csodáltuk, és megtiszteltetésnek vettük, hogy naponta szemtől-szembe láthattuk.
Szilágyival hamar összebarátkoztunk. Gyakran kérdezgetett az északi iparvidék életkörülményeiről. Amikor megtudta, hogy vidéki lakásunkat feladtuk, Pesten meg nehéz volt lakáshoz jutni, mindent megtett, hogy valami megoldást találjon. És még azt sem hagyta, hogy köszönetet mondjunk.
A marxizmus-leninizmus szinte a kisujjában volt. Olyan magas szinten beszélt az osztályharcról, az állam szerepéről a proletárdiktatúra korszakában, a múlt nagy parasztmozgalmairól, vagy a Francia Forradalomról, hogy az ember azt hitte, egyetemi előadásra tévedt be.
Szilágyi mutatta be nekem ezt a hatalmas és titokzatos régimódi épületet az Akadémia utcában, amit a Központi Vezetőség rendezett be székháznak.
Egyik nap úgy déltájban félre vont.
— Nekem most el kell mennem. Tizenkettőkor vigye be az öregnek ezt a jelentést!
Az öregnek!
A jelentés a rendőrség kommunista alkalmazottairól szólt. Azt hittem, hogy megnyílik a föld a lábam alatt. Jól tudtam, hogy a párt főtitkára, a legendás hős, minden délelőtt az irodájában dolgozik. Csakhogy én még soha nem láttam. 16 évet töltött Horthy börtöneiben! És Sztálin kedvence volt! Valamennyi kommunista pártvezér közül a leghíresebb.
Remegett az akta a kezemben, amikor bevittem Rákosi elvtársnak.
Előszobájában, plafonig emelkedő könyvespolcok között, halk szavú fiatal nő dolgozott. Simon Jolán volt, az ÁVO hírhedt főnökének, Péter Gábornak a felesége.
Rákosi dolgozószobájának párnázott ajtaja előtt Simon Jolán megtorpant egy percre, mielőtt beengedett volna.
– Ön…?
– Kopácsi rendőr százados vagyok, a fegyveres erők osztályáról… Ezt az aktát hoztam át…
Ennél a pontnál már csak dadogni tudtam. Simon Jolán elmosolyodott. (Milyen nyugodtnak és bíztatónak tűnt nekem a mosolya! Később, amikor Rákosi őt is az inkvizíció poklába vetette, hogy kicsikarjon belőle valamilyen terhelő vallomást a férje ellen egyébként sikertelenül —, a legkegyetlenebb módon kínozták meg: súlyokat akasztottak gyenge testére és görgőkre húzták fel…)
– Igen, már tudok róla. Rendben van…
Minden további formaság nélkül kinyitotta előttem az ajtót és beengedett, miközben még mindig mosolyogva, halkan bejelentett:
– Itt a jelentés a rendőrségről, Rákosi elvtárs…
Az íróasztal mögött ülő ember felemelte tekintetét az előtte fekvő papírokról. Furcsa, egészen kerek és teljesen kopasz feje volt, amely mélyen behúzódott a vállai közé. De az egész megjelenése erőteljesnek hatott, s kétfelé álló, dióbarna szemei bátorítóan néztek rám.
– Ja igen, az akta… Tegye csak le ide, elvtársam, köszönöm szépen… Hogy is hívják magát?
Annyira meg voltam illetődve, hogy csak a keresztnevemet tudtam kinyögni, ahelyett, hogy megmondtam volna a teljes nevem és rendfokozatom.
– Sándor.
Rákosi kedves grimaszt vágott.
– Na persze, Sándor…
Aztán felkelt (megdöbbentem, hogy milyen alacsony termetű), majd kövérkés kezével megfogta egy oldalajtó kilincsét, ami a mosdófülkéhez vezetett. De még mielőtt belépett volna, felém fordult :
– Melyik környékről is származik maga? Fogadni mernék, hogy Miskolc-Diósgyőrből való.
– Igen, valóban, Rákosi elvtárs.
Elképesztett, hogy milyen jó megfigyelő ez az ember : egyetlen szó apró északi akcentusából meg tudta állapítani, hogy melyik környéken születtem.
– S, ugye, a Bükk hegységben harcolt a szovjet hadsereg oldalán?
– Igenis, Rákosi elvtárs!
Hihetetlen ez az ember tényleg mindent tudott. Bement, hogy kezet mosson, de a kis mosdófülke mélyéről is további kérdéseket tett fel :
– Mondja, Diósgyőrött nem találkozott véletlenül egy bizonyos szovjet vezérőrnaggyal, akit Brezsnyevnek hívtak? Vidám fickó.
Most értettem meg végre, hogy valaki már referált neki rólam, méghozzá nagyon aprólékosan.
– De igen, Rákosi elvtárs. Megismerkedtem egy magas rangú szovjet tiszttel, akit Brezsnyevnek hívtak.
– Magas rangú, magas rangú! Annak idején még csak az ukrán front haditanácsának egyszerű tagja volt, amikor én Sztálin jobbján ültem a győzelmi banketten. De…
Kijött a mosdófülkéből, törülközővel a kezében, és rám kacsintott.
– … úgy hallottam, hogy ez a fiatal szovjet tiszt nagyon szereti a nőket. És a szubretteket különösen…
Ahá, szóval Szilágyi volt az, aki az én bizalmas közléseimet elmesélte Rákosinak. Kicsit feszélyezve éreztem magam.
– Igen, valóban ezt mondogatták róla, Rákosi elvtárs.
A győzelmi bankett! A nagy Sztálin jobbján! Teljesen megfordult velem a világ. Rákosi élesen rám nézett. Megértette, hogy a beszédtéma kimerült. Intett, hogy elmehetek.
Ezután már naponta láttam Rákosit, a párt „koponyáját” és helyettesét, az aszkétikus külsejű és éhenkórász kinézésű Gerőt, aki a Kommunista Internacionálé komisszárja volt a spanyol polgárháborúban, most pedig a szovjet biztonsági szervek elsőszámú megbízottja Budapesten. Az ő irodáik foglalták el a régi Akadémia utcai épület elnöki szárnyát. Nem messze volt tőlük a Központi Vezetőség másik két hangadójának irodája. Ezek egyike a szadista, kövérkés és dadogó Farkas Mihály volt, az ország fegyveres erőinek főparancsnoka, a másik pedig az előkelő és megnyerő modorú Révai József, a párt főideológusa, aki tudós szemüveg mögé rejtette szép kék szemeit. Ezek a férfiak, a „négyesfogat” tagjai, akik valamennyien a Szovjetunióban töltötték az emigrációt, gyakorlatilag egyedül tartották kezükben az ország vezetését. Rajk László belügyminiszter, az illegalitás bátor vezetője és Kádár János, aki hozzám hasonlóan munkásszármazású volt, nem sokat nyomtak a latban a Moszkvából hazatért nagyvezérekkel szemben.
A Központi Vezetőség székházának másik szárnya egy mellékutcára nyílt. Itt helyezték el a kisebb fontosságú osztályokat, és itt dolgoztak az olyan vezetők is, mint Nagy Imre. Ő is tagja volt a Központi Vezetőségnek, régi szovjet emigráns, de az ő hatásköre ezidőtájt nemigen haladta túl a szocialista mezőgazdaság kereteit.
Nagy Imre ritkán mutatkozott, ő volt az egyetlen a magas rangú vezetők között, akiből a méltóságos egyházi vagy az újságírói „manír” hiányzott, amely a többieket annyira jellemezte. Nagy Imre valójában egy magyar földműveshez hasonlított (hiszen paraszti származású is volt), de olyan földműveshez, aki nagyon sokat tanult életében. Sallangtalan megjelenése, közvetlen modora, somogyi hanghordozása igen népszerűvé tette. Cvikkere, valamint a moszkvai kutatóintézetekben eltöltött huzamos tanulmányok professzoros külsőt kölcsönöztek neki. Bizalomgerjesztő, apai figura volt.
Az, hogy ez az ember, akit a történelem vihara magával sodort, hogyan jutott olyan magas posztra, amelyre soha nem törekedett, és hogyan jutott osztályrészéül a véres mártíromság, mint előtte senki másnak : ez lesz elbeszélésem fő tárgya, nem utolsó sorban azért, mert saját megpróbáltatásaim gyakran az övéhez kapcsolódtak.
(folyatjuk…)
Sajto alá rendezte: Gebergerné Kopácsi Judith
Author: Kopácsi Judith
Kanadai író és oktató, a Kanadai Bevándorlási és Menekültügyi Bizottság (Canadian Immigration and Refugee Board) egykori tagja. Kopácsi Judith édesapja a néhai Kopácsi Sándor, Budapest egykori rendőrfőkapítánya. A Brampton Writers' Guild, illetve az International P.E.N. Club tagja. Legismertebb könyvei: Heroes Don't Cry (1992) és Dealing with Behavioral Problems (1994).
10:02 de.
Judit nekem nagyon tetszik ez az írás ha néhány évvel idősebb vagyok lehet, hogy én is ilyen életpályát futok be, de azt hiszem Te is tudod, hogy ezzel az írással újabb gyűlölet lavinát indítasz el.
1:22 du.
„légy forró, vagy hideg, ha langyos vagy, kiköplek számból…..”
vannak, akik jobb ha gyűlölik az embert, mert sértő lenne, ha szeretnék. magára valamit is adó ember ilyen gyűlölködőket tart, mint akik ide írogatnak bunkó dolgokat
🙂
1:53 du.
János, én csak a magam érzelmeiért vagyok flelős. Aki gyülölködni akar, az annak fáj majd. Én, és apám is csak tényeket közölt. Ő és én így éltünk meg dolgokat.
5:36 du.
Zsófi, én sem fogalmazhattam volne zet meg jobban, Igy igaz. Az ilyen illetők jobb ha utálnak minket, mert a szeretetük sértő lenne.
11:08 du.
Képen látható koppincs apja megtört vádlottként ,napokban elfogultan írta hogy az apja nem hagyta magát a gyilkos barátainak felakasztatni .Hát nem úgy fest az ábra mint aki kikérheti magának hogy biztosan életben hagyják..Főváros rendőrkapitányának lenni 1956-ban nem kis dolog volt a párthűségnél még az ember élet se számított és át állni a forradalom oldalára ,úgy tűnt hosszú évtizedekig hogy az emberekkel ellehet hitetni a hős szerepet ,de az évek alatt a forradalmi láz csitul ,az emberek kezdenek gondolkozni ,át értékelik a részt vevők szerepét mútját, ki maradt életben és főleg ami megvilágítja az 1956 -ban hős minőségét ,,melyek azok a pártok akik tovább viszik a a tiszta forradalom eszmét ,melyek azok a gyilkos pártok és örökösei akik az 1956 le gyilkolásában részt vettek maguk mellé emelik az áldozataikat ,milyen lelkületű alak aki a gyilkosai és pártja közé áll..
Mécs Imre Göncz Árpád, Kopácsi Sándor -t életben hagyták ennél kevesebbért kivégeztek 56-kat mint a nevek alatt , milyen hősök voltak hogy a szocik magukhoz emelték(szocik szemében a kommunista eszme kiszolgálói ),és magukat 56-s hősként hagyták ünnepeltetni és a hóhérjai közé álltak.És most a szocikkal együtt pocskondiázzák a hazájukat , hazaárulóként külföld segítséggel összefogva.Minden személyeskedést félre téve 1956-ról akik életben hagytak a gyilkos kommunisták hogyan helyezkedtek ,melyik pártba illeszkedtek be ez mindent elmond hogy 1956 forradalomban milyen szerepe volt és a hősszerepet csak annyira érdemel..
Kommunisták semmit adtak ingyen,igyekeztek maguk mellé rántani 56-s embereket eszközként a túlélésért emberek megtévesztéséért, hogy magukról a gyilkos jelzőt kenhessék másokra , ne tán hősnek tűnjönek , hogy melyik 56-s állt közéjük ahhoz el kellett jönni az 1989-s évnek ,,,,,ugye most már nem látszanak hősnek …embert barátjáró(párjáról) madarat tolláról lehet megismerni .
11:23 du.
Koppincs életében nagy dolog volt az apja poziciója, ,magas fizetéssel kiskirályok módján grófosan éltek ,még milliók éheztek ,kopácsi féle rendőrség padlásokat lesöpörték , ,embereket saját otthonából kiüldözték ,vagyonától megfosztották,ártatlan embereket elhurcoltak gulágra (RECSK).Koppics se más mint lelkiismeretlen kommunista annak is a hazaáruló tipusa , a szégyen múlttal kérkedik mint hős üldözött,külföldről gyalázza az egykori bölcsőjét..
11:24 du.
kovács. várd ki az erröl szóló részt, és akkor ugrálhatsz, addig csak olvasgass nyugodta, talán ragad rád valami értelem is. (Persze arra nincs garancia, de azért próbálkozz.) Abban viszont igazad van, hogy madarat tolláról embert barátjáról ismerni meg. Neked például forditva-ül-a-lovon-dakota és karvalyszem a barátod. És hálát adok az égnek, hogy nemcsak hogy nem vagy barátom, (nem is lehetnél ilyen hozzá állással), de még csak nem is ismerlek.
11:32 du.
Kovács, apám nem volt egyik pártnak sem a tagja 1989 után. És minden kormánnyal tudott együtt dolgozni, mert a szakmájában maradt, és bünmegelözéssel foglalkozott. Szóval fogalmad sincs miről beszélsz. Annyira nem volt hajlandó politizálni, hogy az SZDSZ kimondottan utálta őt, amikor nem fogadta el felkérésüket, hog az ö szineik alatt induljon a választáson. A szocik is udvaroltak neki, azt is visszautasitotta. Mint mondta, neki minden pártban van barátja és nem hajlandó pártoskodás miatt ellenséget csinálni belőlük.
11:36 du.
Kovács, akikről beszélsz azok a falvakban voltak. Apám a Budapesti rendörségnek volt a vezetője, és Ő kreált belölük polgári rendörséget. Az Ő idejében a rendörök nem voltak azonosak az ÁVO-sokkal. Recskről pl. nem is tudott. És csak mellékesen emlitem meg, hogy apám a recski szövetség tiszteletbeli tagja volt. Talán ez is bizonyitja, hogy még maguk a recskiek is elfogadták, hogy ártatlan volt az ügyükben.
11:41 du.
írásod nem olvasom ,hazaáruló hazugságaira nem vagyok kíváncsi,te itt fényezed az ősöd ,de haza jössz nem vagy te az akinek kiadod magad ,,nem fogadnak elöljárók , ,pár centis pici táblán a hős apád neve, azt is a gyilkosai rakták ki.Méltó süllyedőbe kerültetek.
11:46 du.
-fővárosban is éltek maszekok , akiket üldöztek kilakoltattak kopácsi rendőrei ,vidék és főváros között nem különbség egyformán üldözték az embereket.
12:32 de.
Szilyasztok!
Ha mar rablasrol beszelunk, meg lehetne emliteni, hogy nehany evvel a komcsi-fele szabadrablas elott, a magyar allam elegge rendesen kirabolta az egesz magyar zsidosagot, es nagy reszet le is gyilkolta.
Persze tudom, az elozo aljassag nem lehet mentseg a masodikra.
Mellesleg, en roppant nem kedvelem az olyan embereket, akik eloszor kiszolgalnak egy veres diktaturat, aztan kiszolgaljak a kovetkezot is, fuggetlenul attol. hogy az jobb, vagy rosszabb. Igy aztan az 56-ban atallt kommunista elvtarsak hostettei nem is nagyon erdekelnek.
Ott meg komcsi, aztan cocjalista lett es „forradalmar” volt, vegul Kanadaban mar demokrata lett. Ha bejonne a kiralysag intezmenye szemrebbenes nelkul royalista lenne.
Tehat nem csoda, ha nem mindenki ajul be az ilyen tortenetektol.
Az en zavaros elkepzelesem szerint a demokracia mar eleve nem mukodhet csak ugy egymagaban, kellenek meg kisebb-nagyobb sallangok hozza. Tobbek kozott ezert sem jarok valasztasra. Kanadaban ugy jatszak a demokraciasat, hogy lassan mar-mar a Rakosi pajtas Mo-an erezhetjuk magunkat. Foleg, amikor a bolsik vannak hatalmon.
De ha mar jatszanek kanadai-demokraciasat, akkor a politikai jobb tagja lennek, azok kevesebbet hazudnak es lopnak, mint a jo humanistak a masik oldalon.
Udv;
Miklos
3:17 de.
Kovács Te egy zseniális fickó vagy el sem olvasod Kopácsi írását de azért kapásból reagálsz rá és írod a magad hülyeségeit az igazság téged nem zavar csak, hogy tud mintegy 22.000 ember ítéltek el a bíróságok és mintegy 10.000-et internáltak 229 -et kivégeztek akkor most a kettő különbözete szerinted mind kollaboráns volt, hogy mentse az életét. „A kommunisták átálltak a forradalom oldalára” vajon miért hisz a forradalom ideje alatt egy kommunista vezetésű kormány volt akkor hova is álltak át, a nép által választott Nemzeti Bizottságba és a Munkástanácsokba is igen csak sok párttag volt, de még a fegyveres felkelök parancsnokai résztvevői közt is. Erről a témáról még sokat kéne olvasnod és hiteles történészek munkáiból.
4:14 de.
Kovács a tipikus szemét náci.
Más véleményét , írásait ugyan el nem olvassa , de zsigerből ontja ide gyűlölet-förmedvényeit !
Gratulálok magának Kovács ! Maga egy igazi ősmagyar büdösnáci .Hogy dögölne már meg.
5:02 de.
Azt mindenki tudja hogy a kommunizmus kisöccse a nácizmus,nácik a lágerek kiépítését kommunistáktól vették át ,sőt Hitler sztalintól ,most már tiszta a kép ki a náci .Soha nem voltam párttag,ugy hogy geyzának meghagyom a náci név bitorlását. Kommunizmus és nácizmus között annyi volt a különbség hogy a komcsik kínozták éhhalállal, fagyhalállal lágerekben irtották az embereket ,nácik gázzal gázkamrákban. irtották az embereket gyors halállal .
5:07 de.
Puchert János féle tanácsra nem tartok igény ,egyszerűen a koppics féle írások nem hatnak meg ,
„”akik eloszor kiszolgalnak egy veres diktaturat, aztan kiszolgaljak a kovetkezot is, fuggetlenul attol. hogy az jobb, vagy rosszabb. Igy aztan az 56-ban atallt kommunista elvtarsak hostettei nem is nagyon erdekelnek.
Ott meg komcsi, aztan cocjalista lett es “forradalmar” volt, vegul Kanadaban mar demokrata lett. Ha bejonne a kiralysag intezmenye szemrebbenes nelkul royalista lenne.
Tehat nem csoda, ha nem mindenki ajul be az ilyen tortenetektol.””
7:25 de.
te kovács, ha Judith írásait nem olvasod, akkor mi a fészkes fenének vartyogsz itt, ezen az oldalon?
egyébként meg ki lehet próbálni, te hogyan viselkednél, ha halálra ítélnek, vagy letartóztatnak. Gondolom, te is a várandós feleségedet tolnád előre az ajtóba, mint a Tökös pispek, aki ezt aztán évtizedes megalázással és félrekeféléssel, és jóformán éhkoppon tartással „hálálta meg” a szerencsétlen asszonyának a keresztyén értékrend nagyobb dícséretére.
7:27 de.
lehet kovács, hogy nem voltál párttag, de az viszont biztos, hogy valahogyan kimaradtál a sorból, amikor az észt és az emberséget osztogatták.
7:57 de.
Tudod, Zsófi, én meg azt nem hiszem el, hogy a kovács nem volt párttag. Szerintem ott lihegett az első sorban, a párttitkár kegyeért esdekelve, társaira aárulkoni. Azért sem szeretnék, hogy az ügynökök nevét nyilvánoságra hoznák, mert képzeld mekkora meglepi lennének, hogy akik a leghangosabban komcsiznak most, azok lennének felsorolva. Szóval kovácsnak, meg a többinek is ennyi a hitele nálam. Azaz semmi.
7:58 de.
Ez a Kovács egy szar lúzer…ebben éli ki magát. Hogy különféle oldalakon rongálja a közhangulatot hazúg mocskolódásaival.
Lehet hogy nem kapott olyan nőket életében , akikre vágyott. Emiatt a pszichéje eképpen ferdült el nekije.
Ő a Névtelen Ismeretlen Hülye Lúzer . ( NIHIL )
8:02 de.
Judithka:
TÉNYLEG !
Lehet hogy a bosszú vezérli ezt a lúzert , mert nem nyert bebocsáttatást a -szerinte- jó üzletnek számító MSzMP tagságba.
Ezért most fikázza mint Havas Henrik a Gyurcsányferit. ( Ez a Havas is benyalta magát valami főmuftinak a Meggyesi kormány idején , de csak három napig tartott a ” kiskirálysága ” Merthogy eltávolították onnan .
12:41 du.
„”akik eloszor kiszolgalnak egy veres diktaturat, aztan kiszolgaljak a kovetkezot is, fuggetlenul attol. hogy az jobb, vagy rosszabb. Igy aztan az 56-ban atallt kommunista elvtarsak hostettei nem is nagyon erdekelnek.
Ott meg komcsi, aztan cocjalista lett es “forradalmar” volt, vegul Kanadaban mar demokrata lett. nemcsak arra nem formálhat jogot, hogy későbbi korok, nemzedékek tiszteljék vagy megbecsüljék, hanem semmire.
1:00 du.
kovács, senkinek sincs joga tiszteletet követelni magának. Azt a cselekedetei és egyénisége után kapja az, aki azt kiérdemli. És ezt majd az idő fogja eldönteni, hogy kié tartósabb. Viszont kétlem, hogy rád akár egy kutya is fog majd emlékezni.
1:02 du.
Kihez beszél ez itt ?
1:41 du.
Na kinek? Hát magával társalog, mert már a dühöngőből is kilökték.
1:45 du.
Nekem az tetszik a legjobban, hogy idejár, de nem olvasni, csak önteni a moslékot. Hogy lehet egy ilyen alakot egyáltalán komolyan venni? Vita partner? Hm, ahhoz kéne valami értelmeset és érdemlegeset is ide irnia.
2:06 du.
Mondom:
Erősen frusztrálódott lélek lehet ő.
Vagy a nők nem álltak szóba vele vagy a régi Állampárt.
És most igy vezeti le másokon a belső dühét.
Valami pszihológus díványán lenne inkább a helye , így eszénként és nem itt.
Vagy az elkülönítőben….hidegvizes-kúrára várva hehehehe….az lecsillapítaná hevületeit.
3:52 du.
tüske zsofi ! Honnan szeded Tőkéssel kapcsolatosan ezeket a baromságokat ??? Szerinted , ha egy házasság nem megy , akkor is ki kell tartani , „ha egymás hátán vágják a fát ” , csak azért, hogy a külvilágnak elnyerje tetszését ? Külömben a püspök is egy ember, a házassága mindenkinek a saját problémája, nincs elszámolási kötelezettsége senkivel szembe, legkevésbé veled szembe , te pletykafészek ! Ezen kivül , van neki olyan érdeme , ami neked soha az életedbe nem lessz ,még akkór sem , ha 100 évig élsz !
4:00 du.
te szemet fekete bolhafeszek
koztudott, hogy csalta, verte tokes a feleseget, melyiket tartod elnezhetonek te forditott haromszogfeju, vitaminhianyos barom? vagy netan te voltal az egyik szereto? felolem szophatod a tokest, de ide ne firkaljal semmit, mert olaszok kezere adlak es porkoltet csinalnak beloled te rusnya dog!
4:06 du.
Szilyasztok!
Kezdem erteni mitol lett Magyarorszag a dili haza. Ha kulfoldon elo magyarok igy imadjak egymast, mi mehet azokkal, akik be vannak oda zarva?
Udv;
Moshe
4:12 du.
Na de azért ha valaki püspök akkor ha lehet ne legyen szoknya vadász ugye a tízparancsolatnak van egy olyan pontja Ne paráználkodj. Különben Tőkés a FIDESZ talpnyalója és az erdélyi magyarság ellensége aki csak viszályt szit a magyarok közt
4:14 du.
Tőkés nem ember…egyre többen jönnek erre rá.
Ő egy egyszerű elárulója azoknak akiknek a bizalmába férkőzőtt annó .
Ritka aljas emberfajta őkelme.
4:34 du.
Te hülye ludas matyi , menj mert várnak az esti adag dilibogyoiddal , külömben hülyét álmodsz !Pont olyat, mint amilyen te vagy !
4:36 du.
Höhöh…önjelölt gyógyszerészné is fentebb szóló…bár én inkább méregkeverőnek gondolnám.
4:36 du.
Nahát geyza-GÉZA ! Hát hallod , te vagy az ember ! A HOMBRE, te üresfejü barom ! te Tőkésnek még a kis újjáig sem érsz fel , ha érted, hogy mire célozok TE szellemi fogyatékos !
4:38 du.
heheheeheeheheheheeheheee…..AFEM ( A Fent Említett Maca ) kitört mint egy kis szerelmi vulkán.
NEMMM engedi bántani ideálját , a fondorlatos lelkületű egyházfit !
4:41 du.
fekete maca :
Értem hogy mire célzol :
úgy érzed hogy a Tőkés kicsiny fingerlije is nagyobb élvezetet okozna Néked mint én , még akkor is ha ketten lennénk egy lakatlan szigeten és kiéhezve nyervognál , közben sehol egy gumikesztyű meg gumicsizma. Ami kell a begőzőlt nősténymacska lenyugtatásához.
4:43 du.
Pucher ! Te félre beszélsz ! Honnan veszed ezt a hülyeséget ? Még hogy Tőkés az Erdélyi magyarság ellensége ?? Nahát, ekkora baromságot csak az mondhat, akinek halvány fogalma sincs a valóságról ! De ha nem tudod, akkor okosabb maradsz , ha hallgatsz és nem bolondúl beszélsz itt össze vissza ! Nem élsz ott , tehát a sajtóból értesülsz a hamis állitásokról ! Előbb győződj meg , majd utána firkálj ide , de olyan dolgokat firkálj , aminek valós alapja van .
4:44 du.
Tőkés nem az ellensége az erdélyi magyarságnak hanem a tönkretevője , kifosztója. Mind lelkiekben , mind anyagiakban.
Sajnos evvan.
Utána lehet olvasni NET.-en.
4:50 du.
Gejza -Géza ! Menj a másik cikkhez, ott megirtam a véleményem a nöstény meg a bakk macskával kapcsolatosan ! Te mennél a lakatlan szigetre egy Bálványosi bakk medvével, hogy az ölelgessen meg téged !!!, haddlám te hogy nyervognál te majom ! Bizony nem kellene neked sem gumikesztyü sem gumicsizma , lehiggadnál a „melegségtől” azon nyomba , te szellemi fogyatékos !
4:58 du.
Geyza !
Bolond jukból -bolond szél fúj ! Persze te tudod a netről … ha ha ha ! Ez a bajotok ! Igy informálodtok a Magyarországi eseményekről is ! Onnan tudjátok, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, nincs demokrácia, korlátozva van a személyi szabadság és még nem tudom mennyi hamisság , amit a nemzet és a hazaárulók terjesztenek, bosszuból ,azért mert vége a hatalmuknak, nem tudnak lopni , csalni , hazudni meg kiárusitani az ország megmaradt vagyonát ! Nem szipolyozták eleget a magyar hazát 40 éven keresztül a gazember, tolvaj, rabló banda ! És nem kivánok kitérni a származásukra egyeseknek , remélem érted amit nem mondok ki !!!!
5:16 du.
Jóasszony ÉN itt lakok Pesten.
Az információimat pedig a piacon és az egyszerű emberek körében szerzem be.
Nem pedig mindenféle elvonatkoztatott kettősbeszédű szócséplőktől , mint kiskegyed.
5:23 du.
A minap pl. egy patikába tértem be fejfájáscsillapítóért.
Előttem egy öreg néni állt , kezében a recept.
A patikus hölgy mondja neki hogy 19000 forint lesz az ára.
A néni megdöbbent , elsápadt. Hogy eddig neki évek óta 5600 Forintot kellett fizetni, itt van a pénz előkészítve , nézze meg !
A patikus mondta hogy talán van még nála pénz , hogy elég legyen ?
A néni kiforgatta a kis bugyellárisát de 7500 Forintnál több nem jött össze.
Erre tehetetlenül sírva fakadt a pult előtt , a patikában néma csönd volt….
A patikus meg tehetetlenül széttárta a kezét hogy hát most ő mit tegyen ?
A NÉNIT HALÁLRA ÍTÉLTE IMÁDOTTAD !!
ÉRTED EZT TE LELKETLEN NÉMBER ?? ?? ??…TE…TE….NAGYOKOS !! TE SZÓFORGATÓ !!
5:27 du.
feketeszar
te romaniabol honnan tudod, mi volt magyarorszagon es mi kozod egyaltalan hozza? ne ugassal bele, orban egy szemet, nem erdekli ot a magyar ember akar hataron beluli akar kivuli, csak a penzt mert azt hiszi, az megvedheti….pedig teved! egyedul az vedene meg, ha onszantabol felallna es eltakarodna a politikabol, mert csak szarkavarasra tellett a tehetsegebol!
5:32 du.
Misi:
Jaaa…hogy AFEM ( A Fent Említett Maca ) személyesen maga a Kárpátok Szépe ?
Hát ezt nemtudtam…ezek azok akik kiváltva a magyarigazolványt ide járnak szavazni mi ?
Mintegy beleugatva abba amihez semmi közük amúgy.
5:37 du.
Több olyan ügyfelem is volt régebben , akik Erdélyből menekültek ide egy szál joggingban , itt szemétkedéssel helyezkedéssel és ügyeskedéssel piszokul megszedték magukat , aztán helyi magyarokat alkalmazva különféle szar kis butikjaikban piszokul bántak a helyiekkel…úgy kezelték őket mint az állatot.
Meg kell hogy mondjam : a helyi magyarság körében nagyon rosz vélemény alakult ki azokról az erdélyi magyarokról akik az elmúlt húsz évben ide betelepültek…csak épp nem publikusak ezek a dolgok.
8:00 du.
De mennyivel jobb lenne, ha a fenti cikről társalognánk!
8:22 du.
Igaza van Judithkának, Gézuka, te hihetetlenül primitív vagy, hogy a fenti cikk olvasása és véleményezése helyett a perverz beírásaiddal eltereled a figyelmet erről a nagyszerű írásról.
11:13 du.
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.”
11:14 du.
Dakota, van valami mondanivalód a fenti cikkről is?
11:16 du.
Tényleg? És mi van Szolzsenyicin megveszett antiszemitizmusával? Az biztos jól állt neki.
5:48 de.
Nincs nagyobb antikommunista egy hitehagyott egykori kommunistánál.
6:17 de.
Szonylezsinyicicicin TE most a hazai jelenleg regnáló hatlomról írsz ? MErt ha igen , akkor lehet benne valami.Ha megnézzük eme ” uradalom ” ( pártnak nem nevezném ) prominenseinek előéletét.
Köszönöm a figyelmet.
–
Dakotka dícsérettye kb. olyan mint a hóhér mosolya. Normális embernek a hideg futkározik tőle a hátán.
Amúgy meg a cikkről nem szükséges sokat beszélni , el kell olvasni oszt jónapot .
Ellenben a magatokfajta karaktergyilkosokról szükséges beszélni. Mégha az egy normális embernek afféle ” lelki perverzió ” is.
Köszönöm figyelmedet Dakotka.Ha nem figyeltél az se baj.Úgysem Neked írtam bár hozzád címeztem , hanem az itt lévő normális olvasókhoz.
7:52 de.
Szolzsenyicin
hat DE, produkalt a tortenelem, ugy hivjak oket, hogy fideszesek, jobbikosok! epp ezeket finanszirozzatok mostansag, mert az akkoribol ugy tunik nem volt eleg, csak kepmutatasbol kifogasoljatok a kommunistakat, kozben visszavagytok a diktaturaba, maskulonben egy ilyen orban, vona, nem letezhetne a magyar parlamentben! szemet ganek vagytok mind es foleg merhetetlenul ostobak!
3:35 du.
Ludas matyi Xar ! Nem romániából, hanem Magyarországról tudom te agybajos ,idióta !
3:55 du.
geyza-géza a piacról informálódsz ! Akkor az ügyfeleid a piaci kofák , nemde ! Nos ,ott van a minőség !
Tudtommal a magyar nyugdijak növelve lettek az infláció szintjére , nem pedig csökkentve , megadózva mint más szomszédos országban! A FIDESZ nem csökkentette azokat a nyugdijakat, amit a komcsik megállapitottak ! Reklamálj Brüsszelbe, hogy necsak a kötelezettségekről papóljanak az EU parlamentbe 10.000 EUR havi bérért+ az egyéb juttataásokért az adófizetők pénzén , hanem arról is beszéljenek, hogy Ausztria, Németország,stb., még a csődöt mondott Görögországban is a nyugdijak 600-700 EUR minim , és 2000 EUR a legmagasabb nyugdij . Magyarórszág ez mellett hol áll ??Ha olyan jól informált vagy , akkór bizonyára tudod, hogy itthon mennyi az annyi ! Nem beszélve a szociális ellátásról ! De ez mind mind a kommunista rezsim öröksége ! Örüljetek és tapsóljatok neki ti a kommunista bérencek, talpnyalók !
4:21 du.
Gézu !
Menj el Erdélybe és állj szóba az ott élő magyar emberekkel, mindjárt meggyőződsz a véleményükről ! Ne hidd, hogy ott a dzsungelbe élnek az emberek és a ló ellenzőtől se nem látnak ,se nem hallnak ! Tudják, hogy mennyi a 2×2 ! Tudják, hogy kitől mit lehet elvárni ! A 2004 december 5 ,soha nem lesz elfeledve ! Reméljük jegyezni fogja a történelem ezt a komcsi gaztettet ! Gúnyt üztök a magyar igazolványból , a magyar kettős állampolgárságból ? Akkor tudjad te XAR , nemzetáruló, hogy az Erdélyi magyarok , magyarabbak , mint egyesek Magyarországon , – nem kivánom felsorolni – úgyhogy , szeretném tudomásodra hozni, ha eddigelé nem tudtad, hogy a magyar állampolgársággal és magyar igazolvánnyal nem privilégiumot kaptunk , hanem visszakaptuk azt, ami jogosan megillet minket ! Sem a Vajdaságban, sem Ukrajnában, sem Felvidéken de még Erdélyben sem kérte senki , hogy más ország állampolgára legyen , és hogy ne az anyaországhoz tartozzon ! Persze titeket, akik más nemzethez (Izrael ) tartoztok , ez a dolog nem érdekel, sőt mi több ,csak a károtokra van, hisz megnehezitjük , hogy alávaló terveiteket véghezvigyétek ! Hogy ha eljön az idő, kire szavaz a határon túli magyarság ? Hát , engedd szabadjára a képzelőerődet, ha van ! Erről ennyit ! De ha óhajtod, ha nem érted a célzást, hajlandó vagyok kifejteni !
4:30 du.
ludas matyi !
több mint 40 éven át „Ali Babát és a 40 rablót ” ki finanszirozta ??? Nem a magyar nép ?? Szétvertek, elrabóltak , kiárúsitottak minden kézzel foghatót ! Ez a dicső kommunista éra ! Ezeknek tapsoltok ti !
4:42 du.
fekete macska
nekem tobb ugyved ismerosom allitja, hogy az erdelyi magyarok csak ugrodeszkanak hasznaljak magyarorszagot es inkabb nekik hiszek, nem mellesleg en jartam erdely minden magyar lakta telepulesen es azt nem allitja senki, hogy rosszak az erdelyi emberek, dehogy serultek lelkileg es nem szocializalodtak hasonloan, mint a magyarok, azt allitom, mert lattam a sajat szememmel, vitamint, tejet nem lattak az ott felnovok, viszont mindig feltek attol, ki kit sug be, meg voltak felemlitve es emiatt egy gatlasos, kepmutatasra kenyszeritett termeszetellenes viselkedest vettek fel, ami nagyon kulonbozove teszi oket a magyarorszagon felnovoktol es eppen ez a bizonyiteka annak, hogy imagyarorszagon az utobbi 40 evben mar nem kellett felni semmitol, ha nem igy lett volna, orban ki se merte volna nyitni a szajat!
4:49 du.
Medvét mindenhová !
Humór –
A medve, a róka és a farkas elmennek a munkaügyi hivatalba, munkát keresni,
mert nagyon éheznek.
A szakember ki is közvetíti őket a megfelelő helyre.
A rókát egy baromfiudvarba segítőnek, a farkast egy birkanyájhoz szintén
segítőnek, míg a medvét egy téglagyárba melósnak.
Eltelik két hét, találkoznak. A róka hülyére verve, csont soványan, a farkas
szintén. A medve pedig szépen kigömbölyödve. Ki-ki elmeséli, hogy mi történt
vele.
– Két napig jól ment sorom, -mondta a róka, de mikor a gazda rájött, hogy én
tizedelem az állományt, akkor fogta a kapát, kaszát, és mindent, amivel ütni
lehet, egyszóval helybenhagytak. Azóta is alig ettem valamit.
Azt mondja a farkas:-Ugyanígy jártam én is, két napig Hawaii, aztán mikor a
pásztor rájött, hogy miért hibádznak a birkák, hát kaptam én is mindent,
csak jó szót nem. Azóta sem ettem semmit, mert még a fogaimat is kiverték…
Mire a medve:- Nézzétek, nekem nem lehet okom a panaszra, mióta ott vagyok,
a téglát nem lopják, a cigányokat meg nem számolják…
1:08 du.
Judith, én már azóta, hogy a rendszerváltozás után az MSZMP prominenseit láttam a városmajori templomnak a Bolberitz Pál által mondott misén hányni a keresztet, nemigen csodálkozom semmi ilyesmin.
Ahogy a szépemlékű mdf-es Kónya Imre mondta, köpönyeget fordítani egyszer lehet…… na de mit csináljon az ilyen kovács-féle, aki elég hosszú ideig él ahhoz, hogy életében többször is forduljon a szél?
az kiabál a legjobban, akinek a háza ég.
🙂
1:25 du.
tudod, Fekete macska, ha valakinek vannak Erdélyben rokonai, barátai, az több olyan dolgot is tudhat Tőkésről, ami nem a köznép fülének van szánva. A történet rögtön a legelején is igen gerinces módon kezdődött, amikor a tiszteletes úr Menyőre lett helyezve várandós feleségével és kisfiával, és erősen tartott a securitate látogatásától, az ajtó kopogtatására a pocakos asszony háta mögé bújt. A házasságtörések meg erdély-szerte ismert tény volt, az irodájában nem egyszer kapták rajta a szentembert in flagranti…. néhány, ifjú lányokat célzó üldözése élénk felháborodást takart, szegény felesége meg anyagilag erősen nélkülözött, panaszait az rmdsz-ben is ismerték, amíg Tőkés ott vezető volt, onnan próbált rá az asszony nyomást gyakorolni, de hát ugye a püspök libidója is a magánügy kategóriába tartozott, mígnem ezeket a világias allűröket megelégelte a református előljáróság, és az utolsó botrányos kalandnál megdorgálták a bibliai elveket megszegő egyházfit.
Még valami, azt ne hidd, hogy Erdélyben mindenki Tőkés és Orbán feltétlen híve, a legkevésbé sem egységes ott sem a megítélés, bár az rmdsz hazaárulózásával ott sem takarékoskodik a Tőkést támogató tábor, mígnem olyannyira sikerrel járnak majd, hogy a magyarok kiesnek a Parlamentből. Az lesz csak a szép eredmény….. ahogy Orbánéknak sikerült partvonalra tenni az újvidéki magyarokat is.
1:29 du.
ja és, macska, tuggyuk…. székely szarta a magyart. a táposoktól csak a támogatásokat várták egyesek, meg az ingyenes orvosi kezelést Magyarországon. Tudnék személyes tapasztalataimból is hosszasan mesélni, de hát ahogy ottani barátaim mondták, nincs az a zsák alma, ahol ne lenne egynéhány romlott.
7:02 du.
Zsófi !
Csak elfeleded oda tenni azt a megjegyzést, hogy a rokonaid, ismerőseid mely táborhoz tartoznak ! Mert ha RMDSZ-hez tartoznak, akkor nagyon kilóg a lóláb ! De kell tudnod, hogy majd az idő igazolni fogja azt ,hogy kinek van igaza !Személy szerint nagyon remélem, hogy az Erdélyi magyarság nem „személyben ” hanem a „nemzetben ” fog gondolkodni ! Te pedig azt hiszem jól gondolom, hogy a magyar oldalon élted az életedet és nem a székely oldalon ! Elég kár , hogy nem forditva volt, mert akkor megtanultad volna te is , hogy mi a magyarok Istene !
De még nem késő , soha nem lehet tudni, hogy megtapasztald , mit jelent kisebbségben, másodrendü polgárként élni a saját szülőföldeden , ahol arra megy ki a játék, hogy vagy asszimilálódsz, vagy elhagyod a szülőfölded és máshol próbálsz boldogulni, illetve kiüriteni Székelyföldet, hogy legyen ahová betelepedjen a szőrösnyelvü, puliszkás, fokhagymás, bocskoros OLÁH . De a történéseket nem lehet itt leirni 2 mondatban, nem is óhajtom , az olyan emberrel , aki képes hasonló érvekkel előállni mint te és a társaid, mert vannak még társaid ,( tudatában vagyunk ennek a dolognak) , minthogy ” támogatás, meg ingyenes orvosi kezelés ” , a hasonlóan gondolkodó nagy magyarokkal nem látom értelmét , még csak ezt a 2 mondatot sem váltani , hisz a támogatast nem a kb. 1,5 millió magyar élvezte , ugyanakkór nem jött Magyarországra a 1,5 millió magyar ingyenes orvosi kezelésre ! Dehát úgy ahogy te mondod, hogy nincs zsák alma 1-2 romlott alma nélkül, igy Én is visszaforditom e megjegyzést irányodba és azt mondom, hogy hála Istennek , nem mind a 10 millió magyar olyan Xar mint amilyenek egyesek , akik hasónlóan gondolkodnak mint te .
7:54 du.
Bravo, Fekete Macska.
5:20 de.
Én nem tudom…A Cicus röfögéseinek -Tudom , ez képzavar. De nemtehetek róla : ez jön le nekem mikor AFEM ( A Fent Nevezett Maca ) írásait olvasom- tartalmának egyre sűrübb visza-visszatérő eleme a nagy barna havasi medve.
Mondom én !
Itt a tavasz !!
Támadnak a hormonok hehehe
( Bár az is képzavar nekem hogy egy macska hogyan kucorodik le egy medvének hehe )
5:22 de.
Egyébiránt meg jobb lenne magához a cikkhez hozzászólni , személyeskedések helyett .
Csakhát ahhoz talán előbb el kellene olvasni magát a cikket is nemde kedves Fekmacs ?
5:44 de.
ejnye már, te macska, te csak táborokban vagy képes gondolkozni?
a rokonaim és ismerőseim józanul gondolkozó emberek, akik a cselekedeteket vizsgálják és nem azt, ki milyen táborhoz tartozik. Az ott élők józanságára vall, hogy úgy kivágták a tolvaj Szász Jenőt pártjával együtt a választások alkalmával a hatalomból, amint kiderült a fizetéséhez képest mekkora lett a vagyona, valamint, hogy lenyúlta a magyarországi árvizi támogatásokat, mint téged, ha bent akarnál kimenni. A kisebbségi sorsot illetően nincs véleménykülönbség közöttünk, (az „oláhozást” illetően pedig van, ajánlom, talán nézd meg a trianoni időkben a lakosság arányát korabeli statisztikákban) A nemzetben gondolkodás (micsoda baromság ez…..) pedig nem lehet a kirekesztés – a románok kirekesztése sem – leplezésére szolgáló aljasságra fedezet, és a magyar érdekeket pedig elsősorban nem a szájhős, álszent és képmutató gyáva Tőkés képviseli. Hogy te másokkal együtt csócsálod ezt a népszerű rizsát, az nem jelenti azt, hogy aki más véleményen van, az hülye, vagy hazaáruló. Tessék megnézni, a világ civiliziláltabb felén hogyan csinálják a békés egymás mellett élést, mondjuk Svájcban. Amúgy pedig lehet, hogy te csak szőrösnyelvű, bocskoros és fokhagymaszagú „oláhokat” láttál meg, én olyanokkal is találkoztam, akik négy nyugati nyelvet beszéltek, sőt a magyarral is próbálkoztak, de aki a polcot rakta Bukarestben az boltban, angolul az is tudott, és eszükben sem jutott rosszindulattal vagy lenézéssel fordulni még a többnyire csak az anyanyelvükön beszélő magyarok felé sem (fordítva ezt nem mondhatom el ld. téged) Szóval, ki milyen társaságban forog, úgy ítél meg másokat. Amúgy meg, te nagyonmélymagyar: a jelzőt még mindig kisbötüvel írjuk az „erdélyi” nem nagybetű. Tudod, ahogy a harmadik elemiben tanultuk a nyelvtanórán: amiből egy van, az nagybetű, amiből sok, azt kicsivel kell helyesen írni.
10:11 de.
Szerző Judith Kopacsi | március 22, 2012, 11:14 du.
Persze, Judithka, de láthatod, hogy senkit nem érdekel a fenti szöveg. Nincs értelme erőltetni:)
6:32 du.
Dakonya megkérném Önt , NE beszéjen az én nevemben , meg annak a 20-30 embernek a nevében se akiket idecsődítettem hogy olvassák el Kopácsi Sándor naplóját.
Ezeknek tetszett az írás.
Nomegpersze nekem is.
Megmég másik párszáz embernek.
Mindezeket kéretik figyelembe vanni kedves önjelölt kritikus.
7:03 du.
Puff neki, dakota, most lebőgtél! Hát ez nem jött be neked. Pech.
9:08 du.
Tényleg Judithka? Miért is? 🙂
71 bejegyzésből kettő említi meg a fenti írást.
Kétszer te magad kérted, hogy valaki végre írjon valamit a cikkedről is.
Az összes többi érintőlegesen sem foglalkozik a témával.
Ez van, Judithka.
Békés estét, neked:)
9:12 du.
Gézuka, hol olvasható azoknak az embereknek a véleménye a cikkről, akiket állítólag „idecsődítettél” és nagyon tetszett nekik?
10:58 du.
Nálam, a saját e-mailemen. Ugyanis sok embernek nem tetszik a stilusod, és nincs kedvük és gusztusuk veled egy helyen mutatkozni.
11:01 du.
Ja, és megkérlek, ha már nincs érdemi hozzászolásod, akkor menj innen olyan helyre, ami megfelel a stilusodnak és az izlésednek. Kimondottan nem vagyunk azonos szinten és nívón sem. Akkor meg minek eröltetni az ittlétedet?
11:03 du.
Zsófi, milyen érdekes, hogy mondod, eddigi tapasztalataim teljesen azonosak a tieddel, ami a románokat illeti. Többnyelvüek, értelmesek, és jó munkások.
1:11 de.
Judithka, végre valamiben egyetértünk:) Mi ketten tényleg nem vagyunk azonos szinten. Hála Istennek.
Képtelen lennék lemenni annyira, ahová neked sikerült felkapaszkodnod.
Béke veled.
4:01 du.
Dakota, te beszélj csak a magad nevében. Mert helyettem is jól elmagyaráztad, hogy sokkal többet keresek, mint amennyit valójában számfejtenek nekem. Hogy hol van a „lent” és a „fent” az pedig nézőpont kérdése. A te mámoros állapotod és tótágast álló szemléletmódod nem biztos, hogy a valóságot tükrözi.
4:38 du.
dakota
ahol te vagy, onnan csak felfele vezethet minden ut, eppen ezert kussoljal es addig orulj, amig az IP feltoresekert innen Kanadabol nem nyulnak utanad, csakmert otthon ezert megdicsernek, itt azert kokemenyen bunozonek szamitasz!
5:24 du.
Dakotta.
Most lassan írom hogy maga is megércse :
A leg több em ber el ol vas sa és nem ír hoz zá .
De tet szik ne kik .
Fernsehen ?
5:36 du.
http://gyerknaplo.nolblog.hu/archives/2012/03/26/Evfordulo_1963_Marcius_26_Apam_szabadulasa/
A NOL-on tudom követni az olvasók számát. Egy-egy beirásomat több százan olvassák. Egy órával ezelött tettem fel ezt a részletet a könvemből ott, lévén Március 26 évfordulója Apám 1963-ban történt szabadulásának.
1:44 de.
Mivel itt a Kopacsi papa irasarol kellene beszelni(nem minden masrol)Ugy annyit szeretnek CSAK megjegyezni,hogy
az iras nagyon jo.Pontosan meg lehet erteni belole,hogy ez a csalad miert es hogyan lett kommunista(ez az el fogadott megnevezes,bar semmi kozuk nem volt az igazi kommunizmushoz).Csak ket reszt olvastam el.Ebbol ime a kovetkezo a megallapitasom,mint atlag(vagy ahogy a Judithka fele „ujsagirok”szeretnek nevezni,”az utca embere”)
olvaso polgar megallapithat:az egesz leiras olyan amit nem lehet leellenorizni.Vagy legalabb is nehezen.Egyszoval
az utokornak irodott es csak nehez kutatasokkal lehet megtudni,hogy mi az igazsag benne.Ezmind szep,de mi van
az elo kortarsakkal?Akik at eltek azt a kort,amit ket reszletben liirt a szerzo.Akik esetleg tudjak,hogy a dolgok nem egeszen ugy tortentek,ahogy itt traktalva van.OK.Fogadjuk ek amit Kopacsi papa ir.De akkor miert ment Canadaba.
U.i. akkor az orszag 98%-a mehetett volna.Ahhoz probalja igazolni magat nem nagyon folyekonyan mentek a dolgok.
Nekem van ket ismerosom Canadaban (mivel mar idosek)be vallottak hogy kuldve lettek Canadaba.”Sleeper”-lettek
Hogy a tevekenyseguk mibol allt nem tudom,csak azt tudom hogy 2010-ig meg nyugdijat is kaptak Magyarorszagrol.
Az egyik mar meghalt,a masikkal megszakadt a kapcsolat.Lehet hogy itt van a csahosok kozott es siratja a magyar
nyugdijat.
Mond ez valamit Maganak Judithka???
7:06 de.
Jimbo, a rendszerváltozás környékén bőséggel jelentek meg emlékiratok a közelmúltból, a legtöbbjük érdekes, és ha egymással összeveti, körvonalazódik, ki mond igazat és ki tódít. Az igazságtartalmakat lehet ellenőrizni, több forrás is van, ahol a tényeket közlik. Sokak a szociáldemokraták és a kommunisták alatt ugyanazt értik, pedig erős ellentétek voltak közöttük, és az MDP-be beolvadni nem hajlandó szociáldemokratákból került ki a recski foglyok jó része. Megint más volt a párt arculata 56 után, de a politikai okokból bebörtönözöttek eleve gyanúsak maradtak és legenyhébb esetben is csak megfigyelték, de volt akiket zaklattak is. Ami a nyugdíjakat illeti: a rendszerváltás után, akinek igazolható munkaviszonya volt, az megkapta a nyugdíját, bárhova is ment a világba, sőt, az áttelepültek beszámították a külföldön ledolgozott éveket is.
12:00 du.
Hogyne mondanának Jimbo, csupán csak apám története számtalan más helyről is beazonositható, pl. az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltárában tartott iratokból is, amik nagy részének egy másolata már a kezemben van. Nem beszélve a kortársakról és azok visszaemlékezésiből. Hogy Apám miért pont Kanadába jött? Mert én, azaz egyetlen gyermeke itt élek, családostól együtt, és ide sikerült kiharcolnom őket. Megnyugtatlak, 1990-ig nem kaptak Magyar nyugdijjat, miután csak 1989-ben lett rehabilitálva.
12:09 du.
Feltételezem, hogy hiszel például Kádár Jánosnak, aki 1984 őszén, Párizsi utjából visszatérve mondta Horn Gyulának (Horn Gyula: Cölöpök cimű könyve, 17.oldal), hogy – „életében soha nem bánta meg a döntéseit, talán csak egyetlen esetben. Mégpedig akkor, amikor egyik bizalmasa, Sándor József rábeszélésére hozzájárult, hogy Kopácsi Sándor, az 1956-os események egyik vezéralakja Nyugatra távozhasson.
A Kopácsi tollából a napokban megjelent könyv legnagyobb baja, hogy ami abban le vanirva, az mind igaz. Márpedig az ilyen zűrös események kapcsán a politika számára nem létezik nagyobb csapás, mint amikor feltárják a ténylegesen történteket.”
7:35 du.
Tuske Zsofia es Judithka.Amit itt irnak az mind igaz(veletlenul),de nem valaszoltak arra hogy akik akkor eltek,abban a korban,szemtanukent(nem pont Kopacsi esetere gondolok,hanem altalanossagban),azoknak nem kell kutatast folytatni.Csak vissza kell emlekezni.Mivel en 63-77-ig Mo-n eltem es tobb esetben volt dolgom a hatosagokkal,igy mondhatom,hogy a sajat boromon tapasztaltam,mit jelent a „kader-lap”. Sot,56 elott is volt szerencsem elvezni a kader-lap hatranyait(elonyeit nem,mert az en reszemre ilyen nem volt).Na mar most,tudom kik kaphattak utlevelet(de lagalabb is sejtem.Nyilt titok volt),kik mehettek nyugatra tanulni,uzleteket kotni vagy eppen turistakent.
Kivandorlokent(es nem menekultkent) csak olyanok mehettek akik vagy oregek voltak,vagy ugy gondoltak roluk hogy jobb ha kint vannak.Mar most fonn all a kerdes:melyik vonatkozik Kopacsi Urra.Szerintem egyik sem.U.i. amit leir az csak az altalanosan,mondhatnam,koztudottan ismert dolgokat mutatja be – meglehetosen szepitve(sajat magara nezve) – eddig semmi konkretumot nem talalok benne.Judithka irja hogy hol lehet utanna nezni a dolgoknak
Az utolagos kutatasok sose megbizhatoak.Az egyik ember igy latja es irja/mondja tovabb,a masik viszont maskent.
Ma egyre kevesbben elunk/elnek akik akkor eloben tapasztaltak azt amit Kopacsi Ur leir.Szerintem meg varni kellett volna a kihozatalaval.De hat majd az ido igazolni fogja Kopacsi Urat,csak attol fugg ki fogja vegezni a KUTATAST.Remelem ebben(legalabb)egyetertunk.?
Eorsi Laszlo irasat olvastam a „Beszelo”-ben.A XIV.-keruleti Egyetemi Zaszloalj-rol ir a forradalom idejen.Mivel ott voltam tudom hogy irasaban mi a valo es mi nem.(minden KUTATAS nelkul).Mikor ramutattam a valotlansagra,tob-
bet nem valaszolt az emailjeimre.Ennyit a kutatasrol
8:46 du.
Jimbo, ismét és megest. Szüleim nem kivándorló utlevelet kaptak, hanem ki lettek utasitva MO-ról. Nem utlevél volt csak egy lap, amin rá volt irva, visszatérésre nem érvényes. Ja, és ha akarod lemásolom neked ezt a dokumentumot, hogy saját szemeddel is lásd. Eörsi Lászlóról meg, mint történészről nekem sincs túl jó véleményem. Volt is vele komoly vitám.
11:59 du.
En ne a torteneszrol beszelek.Kedves,hanem arrol hogy a KUTATASOK sokszor felrevezetok.Ebben remenykedett a papa is,de Maga ezt elrontotta azzal hogy idejekoran kihozta.Itt
1:10 de.
Kulonben Judithka,mar megint(vagy On szerint,megest)Rosszul fejezte ki magat.Jobban mondva elszota magat.
Ha jani batyjanak ilyen gondot okozott,hogy a papat kiengedte,akkor annak van jelentosege.Es itt allunk,magunkra
hagyva,hogy valogassuk ki konkolybol a buzat.A Papa egy rogzott kommunista lett volna,ha ilyen letezett volna.
Eddig mind szep,jogaban allt abban a (tev)hitben gyokerezni,amelyik az O lelkehez volt kozel.De ha vegig olvassuk az emlekiratot(gondolom igy nevezi),akkor itt allunk egy megallapitassal szembe,sot levonhatjuk a vegso konzekvenciat: a Papa ugyes koponyegfogato volt,aki jo tehetseggel,szepen kicirkalmazva tudta eloadni a
„kalvariajat”,amit a sajat fajtajatol kapott.Vagyis aldozata lett az egymas irto hadjaratnak.Kepzeljuk el Rajk Laszlo mit
tudott volna ossze hozni,ha nem nyirjak ki.Ugy emlekszem,hogy nem nagyon folyt konny,mikor meg tudtuk,hogy folloggattak.Persze,akkor meg mindenki elt,akik elveztek az o tevekenysegenek „Gyumolcset”.Ha most irna az eletet/halalat le,mar maskent allnank hozza.O legalabb vegig kihuzta ugyan abba a koponyegben.
Tehat ujjra mondom:koran es rossz helyen hozta ki a Papa muvet.Remelem megbocsajtja Maganak hiszen nem tudta mit csinal(ennek is ismerosnek kellene lenni,de ketlem)
Na most aztan ide mindent ami belefer.(meg az ismetlodo fenyegetest is elviselem.A hallgatast meg jobban)
11:45 de.
Jimbo, ehhez csak annyit mondanék, hogy függetlenül attól, milyen szerepe volt Rajk Lászlónak a háború utáni történelemben, (Rákosi belügyminisztereként nyilván nem pozitív) koncepciós perben, hazugságok alapján ítélték halálra és végezték ki. Nem kémkedett Titónak, amit elismertettek vele hazugság volt. Egy dolog a történelmi megítélés és megint más az, hogyan számoltak le vele Rákosiék.
12:11 du.
Jimbo, neked eddig volt alkalmad három fejezetet elolvasni az életrajzból és te, ebböl képes vagy rögtön levonni a konzekvenciát. Menj és kérj doktorátust, mert ezek után már csak a Nobel dij következhet. Ja, és ha Apám valóban olyan ügyes köpönyegforgató lett volna, akkor a miniszterséget, amit 1956 November 4-én Kádár és elvtársai ajánlottak neki, fogadta volna el, megkímélve magát közel hét évi börtöntől, abból 20 hónapos magánzárka, és a kivégzés réme, és persze a börtön utáni további megaláztatások sorozatától is. Jobb, ha olvasol, mielött itéletet mondasz, mert a végén még kiderülne rólad, hogy nem vagy a helyzet magaslatán. (Látod milyen finoman fogalmazok?)
12:16 du.
Drága Jumbo, Apám könyve elsözör Franciául jelent meg 1978-ban azóta pedig kilenc nyelven, és nagy siket aratott. magyarul 1989-ben látott napvilágot, (azóta megjelent spanyolul is), tehát ez nem egy hirtelen jött mai ötlet volt részemről. Akit érdekelt, eddig is elérhető volt számára. Az, hogy neked új, az egy teljesen más lapra tartozó dolog. Vagy nem érdekelt, vagy nem tudtál róla, bárha the 56-osnak vallod magad, akkor ez a te szégyened, és nem az enyém.
12:17 du.
Judith
a naivitasod hatartalan, azt hiszed erdekli csimbokot ez az egesz? csak beszeltet, mert ez a dolga….az igazsagot a jobb oldalon nem akarjak tudni, valakik kozpontilag gyartjak a kerdojeleket kis tortenelmi koritessel es szorjak szerte provokacio gyanant…..fogalmuk nincs rola, mit terjesztenek, de jol hangzik es ha valamit sokan sokszor mondanak, akkor ha nem is valik igazza, mindenkeppen sikerul altala mindent megkerdojelezni…..ez a mukodesuk lenyege, egy langszoroval mindjart rendet tennek abban a kozpontban, ahol ezeket gyartjak….mert nem a tenyfeltaras a mozgatoja, csupan a masik lejaratasa, hogy a hatalomhoz minel konnyebben hozzaferhessenek es mert tehetsegukbol nem tellik az egeszseges megmerettetesre, aljassagok kereszttuzen at vezet az ut oda, amivel normalis ember soha nem tud versenyre kelni!
12:37 du.
Misi, ezt remekül összefoglaltad. Én is így gondolom.
6:20 du.
Judithka!Orulok,hogy a papa sikert aratott.Mind olyan korokben,ahol fogalmuk sincs,meg ahhoz sem hogy hogyan is alljanak hozza.Milyen szemszogbol olvassak el ezt a story-t.Mert az es nem mas.Hemingway konyveit is szimpatiaval olvassuk.Mert jol megirt,de kitalalt tortenetek.Legtobb Jokai-t is igy olvassuk.Mi magyarok.Ugyan igy olvassak a franciak,spanyolok vagy eppen az eskimok.Ha ezzel akarja bizonyitani az allitasait,akkor az bizony NAGYON szegenyes.De hat az On igenytelen brigadjanak ez is eleg.En hiszem,hogy Dr.Golner magaban megmosolyogja,de ha ide bejon,akkor tapsolni fog(mint illik)Kulonben elolvastam(mara)amit ezeken a dicso lapokon talaltam es sajnos a velemenyem nem valtozik semmit.56-ban volt tapasztalatom a rendor tisztekkel,amit nem irok itt le,mert hosszadalmas lenne.De azt mondhatom,hogy semmi pozitivot nem tudnek irni veluk kapcsolatban.Nem lehetetlen hogy meg Kopacsi kozelben is voltam.De hat akkor a nevek nem igen jottek kepbe,egy-egy kivetellel.
Misike!Latom javult a nyelvezeted.Szinte hianyzik a tragar szo az irasodbol.Sot meg a helyesirasod is javult.Gondolom a korrepetalod eppen ott volt es atjavitotta az irasod.Csakhogy akkor nem teljesen a tied,hanem az ove.
6:27 du.
Jimbo, epedve várom emlékirataidat 56-os tapasztalataidról. Tényleg kiváncsi lennék rájuk. Különösen az akkori rendörökkel való találkozásaidról.
10:21 du.
Hat tudja mit?Judithka.Amit en leirhatok az nem valo egy szennylapba,sot meg a Ludas Matyiba sem.Ha en leirom,akkor azt is megvalogatom hogy kinek irom.Masik lapon mar kertem olvassak el asher koma irasat,de meg azon alapon sem hajlandok vissza menni es elolvasni.Bar az is lehet hogy elolvstak(tanulsagos) csak eppen mellozik.Valoszinu nem tudnak ra valaszolni.De annyit mondhatok,hogy Onoket mind hazaarulonak sejteti.Hat legyenek vele boldogok,de a „cimket”nem en ragasztottam magukra.
Ami a pesti 56-os rendoroket illeti,igy utolag(hiszen akkor naiv sracok voltunk)merem allitani,hogy mind kivezenyelt,parancsot teljesito,beepitett volt.Ha nem undorodnek Onoktol ennyire,akkor le is irnam a tapasztalataimat,de ie semmi szin alatt.
10:27 du.
Javitas:IDE
10:04 de.
Jimbo, ha neked 56-ban bajod volt a rendörökkel, akkor téged rajtakaptak vagy lopáson, vagy betörésen, Különben nem igen zavarták a fiukat. Kivétel volt Oktober 24-.e, amikor a fiuk, esztelenül kezdetek lövöldözni a rendörkapitányságra. Márpedig fegyverre csak hasonlóan lehetett válaszolni, és nem a buksi simogatáaval. Szóval, öregem, te most elárultad magad, nem voltál különb, mint egy kis utcai tolvaj, akit rajtakaptak. Ezek után teljesen érthető, hogy miért ugrálsz Apám ellen.
6:13 du.
Tehat meg 56-ot sem birjak beken hagyni.Ehhez nem kell kommentar.Nem is orok,csak annyit,te mint szakerto irsz
56-rol.Sot lesz aki hirtelen azt gondolja,hogy ott is voltal.Ez kicsit meredek,de legalabb bevallottad,hogy apad mar
24.-en lott a a nepre.ez megint egy egy elszolas reszedrol,amit nem veszel eszre.24.-en meg a fiuknak nem volt
fegyveruk.Az kesobb volt,hogy fegyverhez jutottak.Ajanlom hogy kutatasaidat(ha ugyan van ilyen)komolyabban vegezd,akkor ra josz hogy ez egy csipobol leadott loves volt,vissza fele sult el a puskad,ezzel magadnak tobbet artottal vele ezzel az egy mondattal,mint ez es a tobbi lapjaitok egyuttveve.Bravo:nekem mar nem is kell hozza szolnom.Koszi,hogy segitettel a leleplezesedben.Ha neked a Pesti Sracok utcai tolvajok voltak,akkar ahhoz nem kell
fuzni tobbet.Ezt gondolom apadtol tanultad,ami szinten magaert beszel.
Most ezt is vedd le,de gyorsan,nehogy mas is elolvassa.Eleg ha a tied fonn hagyod.
6:23 du.
JIMBO a stílusa alapján valamiféle kikeresztelkedett köztörvényes.
( Ötvenhatot azért lehetett leveretni az Vörös Hadsereggel , mert ezek a börtöntöltelékek és vot csendőrők meg a pereputtyuk kiszabadult az uccára és elkezdtek válogatás nélkül lövöldözni meg pogromokat tartani. Ha ez nincs , akkor Kádárnak sem lett vona lehetősége ismét előhívni az oroszokat. A ruszkik elnézték volna Nagy Imre ” reform-szocializmusát , hiszen Kádár is azt valósította meg csak sokkal nehezebben.)
7:29 du.
Bingo! Ropteben alkaptak amit irtam.Adam Ur v,Judaska ott ul a gep elott,orkodik.Ne hogy mar valami folkeruljon amit nem tudnak kivedeni.Ez ratok vall(bar ezt mar unalmas mondogatni,hiszen annyi onvallomastok van mar itt hogy nem kell tobb)
7:34 du.
Itt az a nagy tevedes reszetekrol,hogy judaska meg gay-za irasat hagytatok fenn.(amolyan onvallomasok)Ezzel nagyobb kart csinaltok magatoknak,mint amit en akar almodni tudnak.HIBA A JAVABOL
7:36 du.
Hátakkó húzzá el mint a vadludak..
7:38 du.
Figyi pucerájoska:
Nemvagyte akkora durranás , hogy ne tudnánk itt boldogak lenni nélküled.
Persze ha te túértékeled magad , az más.
Úgyérzed társadalmi kötelességed minket állandóan boldogítani , akkor nosza.
De ne csodálkozz ha egyre csak kapod a virtuális pofonokat !
7:54 du.
Kedves Jimbo, úgy tűnik, hogy nem igazán nyerted el gézuka szimpátiáját azzal a véletlen névelírással, amikor gayza-nak nevezted. Azóta kicsi szíve minden melegével gyűlölködik:)
8:06 du.
Gay-za-judith!Mindig is abban a hitben eltem,hogy a korlatoltsagnak van hatara.Koszonem,hogy raebrsztettel,hogy NINCS.Legalabb is nalad.Meg az is lehet hogy elolvasod (tobb neven irt)irasaidat,de keptelen vagy folfogni,hogy tulajdokeppen mit is irtal.Azt meg kulonosen nem,hogy mennyit artasz magadnak,adamnak es ugy altalaban annak
amit itt szeretnetek kepviselni.
Mivel mar csak TE vagy egyedul a porondon(sorry,adam is itt van)igy en is good by-t mondok.Ide tisztesseges ember nem jon be,de ha bejon,gyorsan tavozik.Csak egyet emlitek:Montrealka.Lehet hogy Dakota meg bejon,de ketlem.
8:35 du.
Má láttunk itten egyszer egy jó embert , aki fennen hirdette hogy véleménye szerint ki kivel azonos itt.
Később az illetőről kiderült hogy kb . tizenöt néven írogatott egyidejűleg , mert ö volt az Ezerarcú Hős.
Ki is rúgták annak rendje és módja szerint.
Dzsimbó : Vélemény ? ( Az eset kapcsán persze )
8:38 du.
Nocsak..sikerült Csimbók.öcsi , úgyismint a szaros bakkancsok nagy szakértőjének a lelkébe taposnom ! Pedig nincs is bakkancs most a kezemen , ahogy itten klimpírozok.
Ez jó hír !
( ScHmITT Palibá is Dr.Nemdoktor címet nyerte el ma , Téged sem látlak többé…ejjnye de szép nap ez a mai..)
9:43 du.
Jimbo, megint hazudsz. 56 Oktober 23.-án este már volt fegyver a fiuk kezében, mert a lámpagyárból hozták ki, no meg a katonáktól vették el. És az lehet, hogy személyesen nem voltam ott, de éppen eleget és olyan részleteket tudok, amit te most szépen letagadsz. Hiába való fáradtság, öregem, lebuktál, te legfeljebb egy fegyveres kéregető voltál, akit a rendörök elkaptak és nem dicsértek meg. De, sem azzal nem dicsekedtél, sem azzal, hogy usztad meg a börtönt, (mert ha lecsuktak volna és perre került volna a sor, már réges rég kikiáltottad volna magad nemzeti hősnek), igy viszont csak arra tudok következtetni, hogy egy gyáva besugó is voltál ráadásul. Nem csoda, ha nem mersz saját neved alatt ide firkálni.
9:58 du.
Pfujjjjj.Judaska.Hat csak ennyire telik?Ja arra is,hogy amire nics valaszod,azt levedd innen.23.-anak nezz utanna.Meg csak nem is logikus amit irsz,nem hogy igaz legyen.A kutato munkad nem er egy kalap szart se.23.-an meg a rendor elvtarsak nem tudtak,merre kell a koponyeget forditani.De gyorsan megtanultak,olyannyira,hogy most ok jonnek elo a patkany lukbol mint hosok.hat hadd atkozzak 56-ot.Az o szavuk(es a tied sem)nem art meg 56-nak .
Persze csak magyar emberek elott,amit ti ratok nem lehet elmondani.
10:04 du.
Jimbo, olyan könnyen utánad lehetne nézni, miért nem férsz a börödbe? Egy kis mitugrász, kanális rablóval aki ráadásul még elárulta társait is, nincs mit kezdeni. Mindenki láthatja most már, hogy ki vagy, és mit szeretnél elérni itt. Csak hogy sajnos annyi eszed már nem volt, hogy ne árultad volna el magad. Látod, erre mondják azt, hogy addig jár a korsó a kútra… no meg aki másnak vermet ás…. És még ti meritek Göncz Árpádot patkánynak hivni!!!!
10:07 du.
Már azért sem hiszem el, hogy más lettél volna, mint csöves, mertha bekerültél volna a politikaiak közé, már nem élnél. Mint smasszert, rég hazavágtak volna. Kérdezd meg Putchert, aki viszont ott volt, és pontosan tudja, hogyan is müködött ez a dolog odabent.
10:38 du.
„Buzogj ver,buzogj”egyszer ugy is kipukkansz
10:53 du.
Szerző Geyza | március 23, 2012, 6:17 de.
Bocs gayzuka, csak most tűnt fel, hogy emlegettél:) Rég láttalak, hogy szolgál a kedves egészséged?:)
12:47 de.
Kedves Jimbo, kopácsit hívod Júdáskának?:) Nagyon találó:)
9:51 du.
Szerző: Judith Kopacsi | március 29, 2012, 9:43 du.
„ha lecsuktak volna és perre került volna a sor, már réges rég kikiáltottad volna magad nemzeti hősnek”
Úgy, mint Puchert és Kopácsi papa, Judithka ?
10:28 du.
Kedves Dakota!
Lehet, hogy az en ertelmezesen ’56-ot illetoen kicsit sekelyes, de en akarmennyire is olvasgatok rola nem fedezek fel benne semmifele forradalmat. Talan szabadsagharcnak lehetne nevezni, mert gondolom, hogy a sok szerencsetlen – akiket megtevesztettek a parthu elvtarsak – ugy hittek, hogy Magyarorszag fuggetlensegeert kuzdenek.
De eloszoris nagyon ugy nez ki, hogy Moszkvabol szerveztek meg a „jatekot”, hogy a sztalinista fobunkokat eltavolitsak a hatalombol. A sok szerencsetlen pedig harcolt a nagy semmiert, ahogy az meg volt irva a forgatokonyvben,
Masodszor, a fel oraval azelott meg versszaju kegyetlen kinzolegeny es annak fonokei, mint Kopacsi es Nagy Imre (csak kettot emlitek itt most) atalltak a felkelokhoz. Akkor kellett volna oket elintezni, nem hagyni, hogy gyakorlatilag ugyanolyan komcsik vegyek at a hatalmat (a varhatoan szabad Magyarorszagon) mint amik elotte voltak.
Persze vannak emberek, akiknek minden mindegy, barmilyen rendszert kiszolgalnak, csak lehetoleg magas allami pozicioban lehessenek. Na, hat az ilyen „forradalmarok” megcsokolhatjak azt, amire gondolok.
Udv;
Moshe
9:23 du.
Szerző: Moshe Akiva | október 26, 2012, 10:28 du.
Ahogy mondod, Moshe.