A Kanadai Magyar Hírlap üdvözli Rosu Mária erdélyi szerzőt, lapunk legújabb tagját! Szerzőnk írásai feledésbe merült történelmi epizódokat, helyeket és személyeket mutat be. Komoly hangsúlyt fektet a levéltári forrásanyagok és tudományos feldolgozások felhasználására. Első írásában a papmezei vár történetét tárja elénk.

Papmező várának még álló falszakasza

A történetírás nem volt valami túl kegyes e bihari várkastéllyal, csupán általános tanulmányokban bukkan fel itt-ott Papmező neve. Talán mert a XVI-dik századnál régibb emlékek nem szólnak róla, s habár egyszer-kétszer még említik okiratilag, az önnáló erdélyi fejedelemséggel együtt vára is megszünt létezni.

A papmezei vár egy megerősített, négyzetes elrendezésű, nemesi udvarház volt, sarkainál inkább dekoratív mint védelmi célt szolgáló bástyákkal. Szentjobb és Sólyomkő mellett Várad egyik mellékvárának számított.. Akik látták alaprajzát azt mondják, hogy emlékeztet a gyulai várra. (1). A XIX-dik században Rómer Flóris így ír romjairól:

“Hiában intéztünk kérdéseket magához a minden jellemzőtől megfosztott nagyszerű építményhez, melyet egészen az újabb ideig, birtokosai csak jövedelmes kőbányának tekintettek. A helyszínén azt hallók, hogy Bázel, Lukács István, végre Erdélyi János voltak e vár utolsó birtokosai; mondák, hogy Lukács még egy kövön az 1460-ik évet látta volna; és hogy az egésznek térképe Nagyszebenben léteznék. Storno úrral a mindentűl megfosztott és csak a kerítő falakkal bíró, de nem egészen keletéit várt kezdtük mérlegelni….. Az egésznek fő alakja egy délről északnak nyúló hosszúkás négyszög, Keleten négyszögű, nagy kiugrással. Ezen belső hossza már mintegy 471 cent. Szélessége Kelettől nyugatnak a főfalaknál 278 centiméter. Az egész mély vízároktól volt körülvéve és jelenleg is részben vízzel bővelkedik; a délnyugati szögletben pedig most is egy kerek torony nyomaival bír. Az úton túl a kertekben még az előfalak alapjai láthatók. Az egész birtok, mint hallók hajdanta Remetétől függött volna, de e helyen valami templomnak, vagy kápolnának nincsen semmi nyoma,- ellenben egy vagy vár, vagy a lapályban bozótok közt fekvő várkastély volt, mivel mind kívül az ostromfolyosóknak nyomai feltűntek, mind pedig belül a két emeletnyi falaknál még a négyzetes és kerek dorongoknak vagy folyosóknak lyukai fennmaradtak az 174-190 centim, falromokban.

Védelmi rendeltetésükre mutat az is, hogy alul és közepett is a dkeleti falban van egyenes, tágasabb lőrézs, melyet ferde ugyanazon tágas űr felé nyúló, de szűkebb lyukak oldalaznak. Ámbár többnyire terméskő az építkezési anyag, melyből legutóbbi időben a birtokos úr házai épültek, találunk mégis régibb téglákat is, melyek vörösek és famintával lettek idomítva. A falak most már mind töredékek, a kőragasz finom, kavicscsal kevert, alul a meszelésnek is akadunk nyomára.” (A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974, 301-302. oldal)

Oklevelesen 1558-ban említik először (castrum lapideum/ kőből épült vár). A XVI-dik század legelején, a mezőtelegdi templommal egyidőben, esteleg kevéssel utána épülhetett – feltételezik a történészek – miután az egyik papmezei házból, illetve telekről, egykor a várkastélyhoz tartozó reneszánsz építészeti maradványok kerültek elő. A faragott ajtókeret töredékek analógiát mutatnak a telegdi templom kőfaragványaival, nem kizárható tehát, hogy ugyanazok a mesterek dolgoztak mindkét építményen.

A Dózsa-féle parasztháborúban kegyetlenül meggyilkolt kincstató, Telegdi István, 1508-ban kap új adománylevelet összes addig öröklött és szerzett birtokára, (Bihar vármegyében 82 helységre), köztük Papmezőre is. A reformáció és a birtokügyek állandó viszálykodást teremtettek a Telegdy családban, tagjai előszeretettel háborgatták és pusztítgatták egymás birtokait. A protestáns Miklós fanatikusan üldözte a katolikusokat. Feldúlta a szentjobbi kolostort és hét frátert meggyilkolt, amiért Ferdinánd király elkobozta a Telegdiek összes Csanád megyei birtokát. A másik Telegdi fiú, a katolikus Mihály, belekeveredett Bekes Gáspár mozgolódásába, és Báthory István szemrebbenés nélkül, Bekes Gáspár után elsőként, a rokont (2) ítélte, családjára is kiterjedő fő- és jószágvesztésre. Mihálynak sikerült ugyan a királyi országrészbe menekülnie, de erdélyi nótáztatása folytán bihari jószágait elszedték tőle. Papmező kicsi várát a kincstár rögtön lefoglalta. 1589-ben Báthory Zsigmond váradi familiárisának, Fynthay Szabó Mártonnak adta a papmezei udvarházat, majd Bocskai István foglalta testámentumába : “Úgymint Botskai Miklós Eötsénket, a’mint immár kezébe adtuk Erdéllyben Görgényt, Vétset, Sajót, most is nékie hagyjuk…Pap Mező is penig nálla maradjon örökben.” Nem maradt. Egyszer már megfordult a Kornisok kezén, és oda is került vissza.

Inczédi István, a belényesi Kornis-jószág udvarbírája által, az 1704. évben készített összeírás a Kornis család „Pap Mező és Belényes vidékében ős Jószág”-áról. (MOL, UC 168:40)

Papmező vára és uradalma előbb Kornis Gáspáré volt. Báthory Zsigmondtól kapta. “……totalibus et integris arce Pap Mező…..”-t amelyek mind Bihar megyében feküsznek, amelyeket a néhai Somlyói Báthori Istvántól vettek el 1595. április havában a három nemzet által Gyulafehérvárott tartott országgyűlésen annak hűtlensége folytán, mint aki a fejedelem élete ellen áskálódott és összeesküvést szőtt. A tőle elvett javakat ugyanazon az országgyűlésen átadták Ruszka-i Kornis Gáspárnak, a fejedelem tanácsosának, Huszt vára kapitányának és Máramaros megye ispánjának, különösen azon szolgálatai fejében, amelyeket ezekben a zavaros időkben tanusitott. (MOL, DL 10008)

Erre az okiratra hivatkozott 1633-ban a kolozsmonostori konvent előtt Kornis Zsigmond, és lett a várkastély tulajdonosa (3). Papmező ezután a Kornis-házaspár fő lakóhelye maradt, talán mert otthonosabb környezetet nyújtott (fatüzeléses cserépkályhák biztosítottak meleget a vár szobáiban) mint a radnóti.

Bihar vármegye a XVI-dik század derekától kezdve szenvedett a portyázó török hordáktól, majd megkezdődött a hódoltatása. Elesett Jenő és Várad, maga után vonva ezeknek a kissebb váraknak is a török kézre kerültét.

“Castellum Papmező; helyőrsége (mely oláhokból állt) önként behívta a törököt. Sólyomkő vár;  a hely papja (vagy inkább testet öltött ördöge) fogadta be a törököt. Szentjobb; a parasztság őrizetére bízták, az át is adta.” (Bethlen János: Rerum…Libro III. sectione 13, p. 222)

1660 novemberében, a zsolddefter szerint, Papmező várában 150 főnyi török katonaság volt.

dzsámi szolga: 3

müsztahfiz (várvédő gyalogos): 20

topcsi (tüzér): 10

fárisz (várvédő lovas): 70

aszab (gyalogos): 47

“…Vára a Papmező hegy szélén, síkságra néző, négyszögalakú erődítmény. Ez a vár Erdélyben van s lakosai Várad elfoglalása után félelemből önként meghódoltak. Lakosai engedelmes ráják.” – írja a török utazó, Evliya Çelebi (II., 7/2/).

Ezek az engedelmes ráják még sok bosszúságot okoztak a későbbiekben, legalábbis Nigrelli tábornoknak, Várad és Gyula ostromának hónapjaiban.. Továbbra is segítették élelemmel Várad, Gyula, Jenő és Papmező török őrségét.

“….a faluk minden lakójának, nemesnek és nem nemesnek, általában mindenkinek, akit illethet… egyenként szigorúan megparancsolja…, hogy mostantól fogva …. az említett helyek török őrségével, ő szent felsége és a kereszténység ellenségeivel, nyíltan vagy titokban, szóban vagy levél által, akár maga, akár mások révén a tartományi parancsnokság tudta nélkül való érintkezést megtiltotta. Az említett őrségeket lóval, ökörrel, sóval, puskaporral, védelemre szolgáló eszközökkel segíteni senki se merje, sokkal inkább kötelességének ismerje, hogy ártson nekik. …Ha valaki akadna, hogy ördögi indulattól vezettetve és parancs ellenére akár maga, akár mások által az ellenséget élelemmel vagy mással támogatni .., mint a közjó ellensége nemcsak maga személyében fog bűnhődni, hanem minden jószágát elveszti… összeesküvőknek fognak tekinttetni és az összeesküvés legszigorúbb büntetését vonják magukra.” – szólt Nigrelli tábornok tilalmazó levelében. (Balogh István: Szabolcs vármegye …, 128.oldal)

Papmező 1692-ben, Váraddal együtt szabadult fel. Az egyezség amelyet Häusler császári tábornok Várad visszafoglalásakor a törökkel kötött, többek között kimondta, hogy a törökök kötelesek: ” 4.&. És hogy a kötés után való nap a két erős hely, Papmező és Szalonta, Kis Várdával együtt, úgy mint amely mindenkor Nagy Várad erőssége kormányától függőtt, átaladassék”. Így a szalontai palánkból és Papmező várából is bántatlanul elvonulhattak az azt védő török katonák.

A török uralom után az osztrákok következtek.

1704-ben: „Pap Mező Vár el pusztult, németek el vivén belölle lövő szerszámokat, minden némü municiót 18 szekérrel, ugymint 4 sereg bontot, sok Taraczkot es szakallosokat, orat is után Császár udvarbirák vittek el, az után egyeb vasbul a hol volt, holmi épületekbe Hajduk el prédálták. Volt körül árak és halas Tó is volt; kapu felől volt edgy Malom ket kőre, az is el pusztult, csak a’ helye vagyon. Szőlő hegy is vagyon, de el pusztult, ha müvében volna, termene 30 cseber bort, Vár körül hegy allyáig Nagy Rétek, ha a gaz fel nem vötte volna, erdővé nem let volna, termene harom szaz Szekér széna. Két kapu között volt edgy szép kapolna, melette Páter Háza, de csak puszta kő falak álnak el romladozva. Varhoz valo földek volnanak, de nem sok, mert szoros a hely, és az többire a gaz nűtte fel.” (MOL, UC 168 : 40)

1735-ben: Castellum, mely egykor a Kornis családé volt. A hosszabb ideig itt lakó törökök és a Rákóczi-rebellio következtében elpusztult, olyannyira, hogy csak igen nagy költséggel lenne helyreállítható. A castellum mellett katholikus templomocska, melyet jelenleg sörfőzőnek használnak. (MOL, UC 80 : 6 /a)

1752-ben: A vár sarkain bástyával, évszázadokkal ezelőtt épült, széles árokkal sáncolva, belső romos épületeit most reparálják. Az uradalomnak a következő épületei vannak bent: a vár közepén pince, nehogy a felette építendő ház ráomoljon, boltozatokkal erősítették meg. Kornis családé volt azelőtt a helység, már a fiscusra szállt. A családnak emeletes kastélya van itt, használhatatlan állapotban van, romos, egyik oldalszárnya még valamennyire ép. A kastély romjaitól mintegy száz lépésnyi távolságra újabb romok, az egykori katolikus templom maradványai. (MOL, UC 190 : 11)

A vár maradványai térképen

………………….

1 A várkastély alaprajzát Storno Ferenc a helyszinen felvett vázlata örökítette meg. Ez a rajz, a Rómer Flóris hagyaték egy részével ma a nagyváradi Román Állami Levétár tulajdonában van, és kevesek számára hozzáférhető.

2. Anyai ágon. Báthory István anyja Telegdi lány volt.

3. Bihar katolikusait a török foglalás előtt, a kisszámú plébános mellett, misszionáriusok gondozták. A katolikusok házaiban miséztek és kereszteltek. A váradi egyházmegyében csak Körösszegen és Somlyón volt katolikus pap. 1651-ben Tarnóczy István váci püspök Váradon és környékén mindössze a nagykárolyi jezsuita misszionáriussal és az öreg somlyói plébánossal találkozott. Kornis Zsigmond idejében Papmező várában a sziciliai ferences, Bonaventura da Taormina működött, de a pálos Vanoviczi János is megfordult benne.

Rosu Mária