Egy liberálissá züllött parasztivadék töprengései (10. rész): három év alatt ide jutottunk!
Amikor még erősen dúlt a pártállami rendszer, túl a sztálini tipusú centrális erőtéren, de még innen a diktatúra felpuhításán, – tehát nagyjából a 60-as, 70-es években – mindenki, akinek már benőtt a feje lágya tudta, hogy a hatalmat gyakorló munkásosztály, és a vele szövetséges parasztság, de még az értelmiségi réteg sem egyformán ítéltetett meg. Egyenlőek voltunk ugyan a törvény szerint – hiszen mégiscsak a szocializmus alapjait raktuk le, és a kommunsta társadalom megvalósítása volt a cél -, de voltak közöttünk kiemelten egyenlőek. Listákra nem is volt szükség, mindenkinek volt káderlapja, iskolás korától haláláig. Aki az iskolában példás magatartást tanúsított, és a szülei múltjában (és akkori jelenében) nem voltak osztályellenségre utaló jelek, azokkal, ahogy mondtuk: kivételeztek a tanárok. Nekik nem kellett annyit tudniuk az ötösért, mint a rendszerrel akárcsak nagyon burkoltan szemben álló szülők gyerekeinek, vagy éppen unokáinak. A pártkáderek, vagy csak -tagok gyerekei ha csak kicsit is igyekeztek gond nélkül kerültek főiskolákra, egyetemekre, ahol szintén élvezhették a pozitív diszkrimináció áldásait. Ezekből aztán a rendszer megbízható hívei lettek, nem föltétlenül párttitkárok, ahhoz még iskolázottság sem kellett, inkább úgynevezett felső vezetők.
Orange blur / mayhem-chaos.net
Az MSZMP-tagok – voltak vagy egymillióan – tisztában lehettek vele, hogy az ő esetleges vétségeiket enyhébben ítéli meg a jogalkalmazó, és mindent megtesznek, hogy lehetőleg tisztára mossák őket, már csak a mundér becsületét is védendő. Ők jobban boldogultak a hivatalokban, ők hamarabb kaptak lakást, autó kiutalást, és -alkatrészt, víkendtelket, általában jobb kapcsolatokkal bírtak a „mezei munkás-paraszt-értelmiséginél”. Mindezeket az előnyöket érdemtelenül kapták, csak azért mert a szocializmus lelkes éltetői voltak, vagy legalább is azt a látszatot keltették. Diktatúrában semmi sem természetesebb ennél, bár a rákosista önkényuralom idején egy elvtárs sem lehetett biztos benne, hogy nem jön érte éjszaka a nagy fekete autó.
Mármost többpártrendszeri plurális demokráciában ilyesmi ugye nem történhet meg, hiszen elvileg politikai váltógazdálkodás van, a szabad választásokon bármikor leválthatja a nép azokat, akik kivételeznek a szimpatizánsaikkal, és akkor minden a visszájára fordul. Igen ám, de ahol egyidőben van demokrácia, plusz az uniós jogrendhez való igazodás kényszere, de ugyanakkor „centrális erőtérben” zajlanak az események, ott könnyen összekutyálódhatnak a dolgok. Mindenesetre most azt láthatjuk, hogy a nem párt-, hanem jogállami keretek között is mintha lehetne olyan rendszert kialakítani, ahol a hatalmat gyakorlók számára nem kívánatos, esetleg nem tűrt személyek alól kikerül(het) a talaj, vagy a sámli, a hozzájuk húzók meg egyre-másra kerülnek ilyen-olyan kivételezetten kedvező helyzetbe. Mintha lehetne úgy csűrni-csavarni a törvényeket, a közbeszerzési tendereket, meg a pályázati kiírásokat, hogy azzal csakis a csókosok járhassanak jól. Még akkor is, ha a törvény mindenkire egyformán érvényes. Nagy bűvészmutatvány ez, de ne feledjük: itt és most egy sosem látott tehetségű mágus viszi a prímet.
Kezdődött ugye azzal, hogy a választásokat, ill. azok eredményét elnevezték (fülke)forradalomnak, amelynek eredménye lett a „rendszerdöntés”.(Ez a rendszer tehát már nem az a rendszer, de akkor mi is? A NER?) Új miniszterek, új államtitkárok, és helyetteseik, új( fő)osztályvezetők, új söfőrök (bizalmi állás), ez rendben is van. Hogy aztán ezek az újak mindenkit elzavarhattak indoklás nélkül akit csak akartak, az már minimum necces, de hát egy vezető választhassa meg a munkatársait – gondolták, és lőn. De még csak azután jött a neheze. Hogyan lehetne megszabadulni az összes köztisztviselőtől, politikustól, intézményvezetőtől, kórházigazgatótól, nagykövettől, bírától, orvostól, újságírótól, színházvezetőtől, filmestől, egytemi, főiskolai, gimnáziumi, sőt általános iskolai tanártól, esetleg óvónőtől, aki nem a „mi kutyánk kölyke”, és mint ilyen zavar(hat)ja a Nemzeti Együttműködés Rendszerét? Többféleképpen: Eleinte alkottak úgynevezett lex-törvényeket, amelyek néhány nagyon fontos embert – nagyköveteket, polgármestereket – kivételezett helyzetbe hoztak. Aztán jött a korhatárosdi, mindenekelőtt a bíráknál, amit az Unió azóta sem tud elfogadni. Kitalálták, hogy egy bíró – legyen az bármilyen szintű vezetője a bírói szervezetnek – 62 éves kora után alkalmatlanná válik a munkavégzésre. Pápáknál, politikusoknál, ez pályakezdő életkornak számít, bíráknál pályavégző lett. Ezen aztán módosítottak, de a vezetőhelyeket már addigra betöltötték megbízható ifjú bíró elvtársakkal. Aztán jött a „vagy nyugdíj, vagy munka” megoldás az összes közalkalmazottra érvényesítve. Vannak persze a kivételezettek, akiknek munkájára nagy szükség van, de hogy ezek valójában kik is lesznek, azt majd kiolvassák a Kubatov-listákból.
Aztán következett a legújabb kori földosztás műkörmösöknek, és egyéb csókosoknak, haveroknak. A gazdák csak hüledeztek, tiltakoztak, még az államtitkár is lemondott, de ez mit sem számított. Legújabb fejlemény a nemzeti trafikhálózat kiépítése, ami úgy tűnik, nagyobbat szól annál, amit gondoltak. Sebaj, megcsinálják. Sőt, ennek mintájára jöhetnek majd a nemzeti italboltok, a nemzeti kocsmák, nemzeti húsboltok, ahol majd csak (vér)magyar disznók, baromfik és marhák alkatrészeit árulhatják (mély)magyar hentesek és mészárosok. De lehet tovább is menni: miért ne lehetnének nemzeti kávéboltok, nemzeti zöldségesek, kizárólag magyar(nak mondott) termékekkel, nemzeti drogériák (bocsánat: illatszerboltok), nemzeti cipő-, és ruhaboltok, stb, stb. A multik, meg a kínaiak meg takarodjanak el innen, ne a magyarok áldozatos munkával megkeresett pénzéből hizlalják magukat, meg a profitos zsákjukat. A kutyaúristenit neki!
Ha valaki azt hinné, hogy csak viccelek itt kínomban, akkor gondoljon vissza a három évvel ezelőtti állapotokra! Gondolta volna-e, hogy (ilyen hamar) idejutunk? Ugye, hogy nem…
Gulyás András
Author: Gulyás András
Egy Gyöngyös melletti faluban született, Sztálin halála után alig egy évvel. Felmenői hetedíziglen, és garantáltan magyar parasztok voltak, a nagyapja egészen a kulákságig küzdötte föl magát. Neki már nem volt esélye földmívesnek lenni, így aztán műszerésznek tanult, meg hegedülni. Publikációi a galamus.hu-n, a 168 órában, az ÉS-ben, meg az ellenszek.hu portálon jelentek meg.
1:23 du.
Hogy hová is jutottunk, hová jutott az ország az elmúlt 3 év alatt? Erről egy mai szösszenetemben így írtam:
TÁRKI: az elmúlt három évben jelentősen növekedett a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége
Vannak, akik valóban jobban élnek
Az úton-útfélen, no meg a médiában ezerrel sulykolt „Magyarország jobban tejesít” 25 tételéről legtöbbünk érzi, hogy épp az ellenkezője igaz (pl. nyugdíjak értékállósága), vagy csak az adott terület egy szűk szegmenésre igaz (pl. rezsi csökkenés). Akik nem, azok zöme a jobban hisz Orbánnak, mint saját szemének kategória szerencsétlenjei.
Megjelentek a TÁRKI legfrissebb kutatásai eredményei a „Egyenlőtlenség és polarizálódás a magyar társadalomban” címmel. A jelentésből kiderül, hogy:
2012-ben a háztartások egy főre jutó nettó jövedelmének átlaga az összes személyre számítva a 2009-es vizsgálat átlagjövedelméhez képest mintegy 13,5 százalékos nominális növekedést mutat míg ez idő alatt a fogyasztói árindex mintegy 115 százalékos volt. Tehát összességében a háztartások átlagjövedelmei 1-2 százalékkal csökkentek reálértéken. A jövedelemeloszlás két szélén az átlaghoz képest lényegesen eltérő tendenciák következtek be. Míg a legalsó decilis (tized) átlagjövedelmei nominális értékben is estek, addig a legfelső két decilis átlagjövedelmei reálértékben nőttek
Az egy főre jutó jövedelmek aggregált egyenlőtlenségi mérőszámai közül kitüntetett jelentősége van a legfelső és a legalsó jövedelmi decilisek átlagai közötti aránynak. Ez a mutató az elmúlt három évben drasztikusan növekedett, 7,2-es értékről 9,0-re.
4:26 du.
„…Az MSZMP-tagok – voltak vagy egymillióan – tisztában lehettek vele, hogy az ő esetleges vétségeiket enyhébben ítéli meg a jogalkalmazó, és mindent megtesznek, hogy lehetőleg tisztára mossák őket, már csak a mundér becsületét is védendő. Ők jobban boldogultak a hivatalokban, ők hamarabb kaptak lakást, autó kiutalást, és -alkatrészt, víkendtelket, általában jobb kapcsolatokkal bírtak a „mezei munkás-paraszt-értelmiséginél”. Mindezeket az előnyöket érdemtelenül kapták, csak azért mert a szocializmus lelkes éltetői voltak, vagy legalább is azt a látszatot keltették…”
Hát ez olyan súlyos tévedés, hogy azt magyarázni sem érdemes. A mai csókos-világ összehasonlíthatatlan a cikkben említettel.
A 70-80-as években már egyáltalán nem ez volt a helyzet Magyarországon.
11:52 du.
Orbán-kormányban mindig csinálják a PARASZTOSSÁGOKAT !!!!!!!!!!!!!!! 🙁 🙁 🙁
6:26 de.
cornelius
2013 május 9
4:26 du.
Én nem tudom, hogy te hol éltél, de bizony ez volt a helyzet. S nem hogy 70-es/80-as, de a 86-87-ben is!
Az hogy ebből az 1 millióból (ami csak 800e volt), különösen az itt jellemzett mezőny zöme most hol sertepertél na az egy érdekes dolog: a stabil másfélmilliót erősítik és a béke-menetben ugatnak!
11:41 de.
Nem rosz,amit a szerző mondani akart az irásával.Azonban nem értek egyet teljes egészében az irással.Az igaz,hogy voltak „kivételezettek.”és voltak,akiknek nam volt szerencséjük.Az én szüleim egyszerü parasztok,a hárommillió koldusok tagjai voltak.Velem mégsem „kivételeztek a tanárok”.Keménnyen kellett tanulnom,hogy lépést tudjak tartani azokkal,akik voltak olyan szerencsések,hogy nem kellett cselédeskedni,napszámoskodni,hanem csak tanulni.Beértem őket.A rendszer hü hive voltam.Gyermekeimet mégsem tudtam az általuk kiválasztott iskolába járatni.Pedig kiváló tanulok voltak.Voltak „listázások” a párt vezetői részéről.E listán „nagykáderek???”gyerekei kerültek be jó iskolákba.A rendszer utobbi éveiben az igy „listázott” gyerekekből lettek aztán a rendszer „sirásói”.A mai hatalmon lévők zöme ezek közé tartozik (kollégisták).Ezeket azért irtam le,hogy a szerző által leirt igazságokhoz ez is hozzá tartozik.
9:54 de.
A tavaly 62 év feletti BIROK,ÜGYÉSZEK..mikor is tanultak?
Melyik orszàgban nem cserélödnek a vezetö beosztàsu diplomatàk….
kormànyvàltàs utàn?
Konkrétumokat tessék irni! Kilesznek vizsgàlva.
Minden egyes visszaélés rontja a hirnevét a hatalmat gyakorloknak.Ezért jo lehetöség, a hibàzoktol valo megvàlàsra.A szekszàrdi eset is kilesz vizsgàlva.
10:47 de.
István Berecz
2013 május 10
11:41 de.
István, ez semmiben nem mond ellent annak, amit a szerző maga is írt.
10:56 de.
Dénes ERÖS
2013 május 11
9:54 de.
Déneske.
A mostani kormánypártok prominensei mikor is tanultak?
Hogy okosodj: egy jólműködö demokráciában nem rugdossák ki a z állami intézmények „kubikusait”. Minisztereket, még helyetteseket is cserélnek, de azokat, akik a munka dandárját végzik, csak ritkán menesztik, mert gyakorlatuk, ismeretük, hozzáértésük van az adott területhez.
Konkrétumokat akarsz?
5OO milliárdot vontak ki az egészségügyből
6OO milliárdot az oktatásból.
Van tovább is, de szerintem neked ez is sok lesz megemészteni..
5:09 de.
FALUSI
Tesokam, kar, hogy a az elozo kurmany nem fogadta meg a jotanacsodat, mert mikor hatalomba kerultek ugy rugtak minden nem csokost 3.14an, hogy repultek mint a toketlen fecske… Tavol vagyunk meg attol, hogy szakmai dontesek hatarozzak meg a szakteruletek iranyat es vezeteset!
12:39 du.
Gabec
2013 május 14
5:09 de.
Hm..
Olyasmit állítottam volna, hogy az előző kormányok alatt jólműködő demokrácia lett volna?
Alig hiszem..
Kevésbé diktatórikus, az ja.
Ellenberg nézz bele, hogy pölö mekkora volt a kormányapparátus létszáma akkor, mekkora most, mennyibe kerültek akkor, és mennyiben fájnak most..
Lesz meglepi..
11:07 de.
Falusi
A PÀRTKATONÀK minden vältàsnàl repülnek.
A 20 Milliàrd EU sokba kerül.
Az örökbe hagyott problémàk sokba kerülnek.
Miért kellett -csak-nekünk a vetélytàrsak közül a vészsegély?
Hogyan sikerült a romànoknak jobb vissza-fizetésü kondiciokat kapni? Miért csinàlt Bajnai 2009-ben minusz 6,8 %-ot,a legjobb IMF
tanàcsokkal-kirivoan gyengét a vetélytàrsakhoz viszonyitva-? Miért nem àllitottàk le a 2007-es svàjci figyelmeztetés utàn a devizahitelek terjedését?
12:08 du.
Dénes ERÖS
2013 május 15
11:07 de.
Nálatok..
Mert tisztességes demokráciákban a közhivatalokat nem pártkatonákkal, hanem szakemberekkel szokták feltölteni, akiknek ideológiai hovatartozásuk másodlagos is, meg titkos is. (leszámítva azokat a területeket, ahova szavazások útján lettek választva a képviselők.)
A húszmilliárdos, 6,8%-os pöcsségedet legalább tízszer megválaszoltam, nem futok veled mégegy kört, még engem is hülyének nézne valaki..
Ám hadd mesélek el egy történetet..
Egy jólfizető, szakmailag is érdekes munkakörre pályázatot írnak ki.
Egy ragyogóan megírt pályázót behívnak személyes beszélgetésre, ahol minden oldalról vizsgálgatva is, kitűnően megállja a helyét.
A bizottság elégedett, felveszik, ám szükségeltetik az állományban vétel előtt egy pszichológiai vizsgálat.
A cicológus a következőt mondja:
-Nézze ! Odakint negyven ember várakozik, van magára három percem. Rajzolok önnek néhány képet, maga pedig megmondja, hogy mire asszociál belőlük.
-OK, -válaszolja a jelölt..
Az első kép ez: I
-Valaki matyizik !- így a jelölt.
-ookéé- mondja a pisológus.
Második kéen ezt rajzolja: II
A válasz:
-Gyaknak!
Dokinak kikerekednek a szemei, szó nélkül rajzolja a harmadik képet: III
– Gruppenszex !- vágja rá azonnal az aspiráns.
A doki vakargatja a fejét:
– Hát..Barátom, magának roppant piszkos a fantáziája..
-Nekem?- kérdezi felháborodva a gyelölt- Gyakja meg, hiszen maga rajzolta a képeket !!
Rólad nekem állandóan ez a vicc jut az eszembe..
🙁
12:59 du.
falusi
Tesokam, az allamaparatus a novekvo feladatokkal egyenes aranyban nonek vagy csokkennek de oszinte leszek, lovesem sincs, hogy mekkora volt es most mekkora.
Az elozo kevesbe volt diktatorikus? Nezopont kerdese. Szamomra szimpatikusabb egy ertelmes parancs, mint egy rakas egy kozkivanatra tonkremenes. Aztan mondjuk ezek meg nem vertek szarra a MSZPSZDSZLMP-seket egy felvonulason sem es egynek sem lotek ki a a szemet. Igaz ontamadast sem csinaltak, nem akartak megongyilkolni a zorbant, mert nem akartak onmegtamadni a Radiot sem. 🙂