Kockakövek a puccs mozaikjában — Update: Az első buszok átjutottak Ausztriába. Ott tapsolva, éljenezve fogadták az érkezetteket. A többi busz, és vonat ellenben már ismét nem indul el. Vagy mégis, mert hatalom percenként mondja mindennek az ellenkezőjét. Lázár János, Orbán Viktor, Kovács Zoltán és a többi hatalmi pokol-ügynök nagyobb dicsőségére Az az ország, amelyik egykor éppen a vasfüggöny lebontásával szerzett érdemeket Európában, sikerrel küzdötte le magát arra a szintre, ahonnan annak idején segített embereket menteni. Az akkori külügyminiszterről, a későbbi kormányfőről, Horn Gyuláról közterületet neveztek el Németországban. A mai országvezető(k)ről legfeljebb Magyarországon, és legfeljebb gépfegyverek árnyékában fognak elnevezni bármit is. […]

A menekültkérdéssel kapcsolatban a hírek dömpingjének tűnő helyzettel kell megbirkóznia annak, aki percre kész akarna lenni. Azt nyugodtan fel is adhatjuk. De talán elég címszavakban ismerni az eseményeket, hogy kiadják egy olyan mozaik rajzolatát, amely már semmibe vezető a vonatok megindításával felsejlett. Egy olyan régi mozaik ködlik elő, amely vörös alapon fehér körben ábrázolt valamit, ami az egész emberiség emberségét megalázta. S amely rajzolat csak annyiban látszik eltérni a jelenlegitől, hogy a magyar hatalmi manipuláció a kifacsart szvasztikát a zászlóról ismert címerpajzzsal cseréli le. A szellemiséget alig módosítva. Akár a semmibe, a kiszolgáltatottságba vivő vonatok zakatolásra tapsoltatva magának. A szélsőségesekkel, […]

Az egyházak egy részének, s köztük a katolikus egyháznak, a magyar képviselőit az általános vélekedés szerint mikroszkóppal kell keresni a menekülteket segélyezők, támogatók között. Nem az egyes emberek között, hiszen az emberség és a szolidaritás megnyilvánulása közepette aligha a hitéleti kérdőívek számítanak. Erdő Péter most azt is kikérte magának, hogy egyháza, mint egyház ne tenne semmit. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) őszi ülése kapcsán tartott sajtótájékoztatóról szóló híradás alapján például olyan kép alakulhatna ki, hogy tulajdonképpen csak a Biblia maximális tiszteletben tartásáról van szó. Pál apostol is arra hívja fel a figyelmet, hogy nem kell hivalkodni a felebarátok szeretetével. […]

Ha elindul a vonat… Na ugyebár, a vonatok elindultak a Keleti pályaudvarról. Lehet persze azt mondani, hogy van, akinek már semmi sem elég jó. S tényleg. Ahogy a kerítésállítás kapcsán egy szociológiai provokáció képe rajzolódott ki, a rendőrség visszarendelése, visszalépése a vonatoktól sokkal inkább az aljas szocioprovokáció szintlépésére hasonlít. Fenntartva, hogy a kormányzati döntések, függetlenül attól, hogy milyen körmondatokkal veszik körül, alapvetően a menekültek csapdába ejtését szolgálták.  A valós okokat talán soha nem fogjuk a maguk valójában megtudni. De talán jobb is, ha nem. A végeredmény szempontjából különben szinte mindegy is. A frusztrált tömeg feltartóztatása a pályaudvarnál azt mindenképpen elérte, […]

A Kertészeti Egyetem a legutóbbi hírek szerint valóban egykori Kertészeti Egyetemmé válik. Az államtitkár bejelentette, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Budai Campusában megboldogult egykori tanintézményt rálöki a Gödöllőre menő hadi utu reá. Reá se füttyentve semmire. Amit már csak azért is megtehet, mert a BCE vezetése egy egész vállrándítást, ha tett az ügy érdekében. Valószínűleg akkor rándulva egy önkéntelent, amikor a hatalom farpofái túlságosan megszorították az ősszájba szorult nyelvet. Vagy nyelveket. Majd kisorsolják az illetékesek. Az előzmények, teljesen világosan, alapvetően egy hazugság-licitet rajzolnak körbe. Az első hírek még májusban kezdtek felröppenni arról, hogy a hatalomnak elege van a Budai […]

A menekültügy kapcsán eredményes licitnapot zárt a Jobbik is és a kormányzat is. Egymásra licitáltak az aljasság, a szemétség, és az ostobaság tekintetében. S itt nem Kovács Zoltán Orbán-kormány-szóvivő épületesen aljas, áldozathibáztató baromságára gondolok. Az kérem már a múlt. A mai nap licitje azzal indult, hogy a Jobbik gondolt egy nagyot, és az egyik regionális okostojása úgy döntött: blokád alá helyezik a leendő központi tranzit-területet. A Verseny utcában. A vezető Stummer János, a Jobbik regionális igazgatója volt. Érdemes lehet megjegyezni a nevét. Egyrészt azért, hogy véletlenül se merüljön feledésbe az a figura, akinek alighanem jelentős szerepet szántak a jövőben. Kár […]

A kormányzati fellépéseket látva az egyszerű emberek alighanem azt hiszik, hogy a kormányzat nem szereti a menekülteket. Ez a látszat köszönt vissza népgyűlöleti konzultáció, és a „mi mindenkit utálunk” mottójú plakátkampánnyal. S látszólag erről beszél megannyi fideszes politikus. Ez azonban valószínűleg hazugság. A kormányzat valójában ragaszkodik a menekültekhez. Erre egyre több bizonyíték van. Kezdve a kerítésállítással. Igen kérem,! A kerítésállítással. Mi tagadás, magam is felültem a kormányzat politikájának, hogy ez egyfajta vasfüggöny, és a kirekesztő fasizálódás szimbóluma. Azonban a megvalósításon látszik, hogy ez nem igaz. Ezt a kerítést valószínűleg őzcsapdának, vagy vadászati segédletnek képzelték el. Átjárható, és a sínek mentén […]

A Muzsikás együttest évtizedek óta ismerem. Ez, mint megannyi más hasonló, életkori adottsághoz kapcsolódó tény, nem érdemet, hanem helyzetet, állapotot jelent. Míg más tényeket ma már jobbára történelemkönyvekből ismerek. Ez is egy állapot. A zsinagógabeli koncert lemondása, lemondatása kapcsán pedig úgy érzem, hogy ezek az állapotterek látszódnak összemosódni. Az együttes honlapján ennyi olvasható az esemény kapcsán: „Sajnálattal közöljük, hogy az alábbi hangversenyt a Muzsikás együttes kénytelen volt lemondani”. A kénytelenség nyilvánvalóan nem önkéntes. Az ok valószínűleg az, hogy jobbára igaztalan állításokkal, mintegy „megfúrták” a fellépést. Azaz a MAZSIHISZ lemondta. A helyzetet Radnóti Zoltán (Zolirabbi) a legtöbb szempontot említve és részletesen […]

Miközben tovább zajlik a társadalom, évek óta tapasztalható, szociális abortuszprogramja, nem olyan régen még arról a sikerszámról olvashattunk, hogy már majdnem egy tucatnyi fiatal jött haza külföldről. Abból a több százezerből, akik a gazdasági exodus során kimentek. A legutóbbi adat már tízzel több, 21 fiatalról szólnak, akik itthon álltak munkába. Ahogy arról a „Gyere haza fiatal!” -programot lebonyolító Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. (OFA) ügyvezető igazgatója Pákozdi Szabolcs beszélt az MTI híre szerint. Nagy sikerként emlegetve azt, hogy már csaknem 2400-an regisztráltak a programra. Ami eleve kudarcra ítélt kísérletnek tűnik. Nem a számháborúk adatai, hanem a kialakult helyzet miatt. A […]

Az Európát is feldúló két világháború az erőszak rengeteg áldozatával járt. Még akkor is, ha az elsőt sokkal inkább nyerte meg egy vírus, mint a fegyveresek. Talán érthető, hogy sokszor inkább egy tartósabb tűzszünetnek tekintve a két háború közti időszakot, inkább egyfajta folytatásként kezelik a második világégést. A „békeévek” történelmi értékelése, a mindennapok feldolgozása nyilván megérheti a belefektetett energiát. De, azt hiszem, nem egészen úgy, hogy az értékelés felér egy történelemhamisítással. Akár már a szervező erő okán, mert amikor egy látszólag ártatlan „Konferencia a két világháború közötti magyar kultúráról és társadalomról” címmel szerveznek rendezvényt, de a Horthy Miklós alapítvány részéről, […]

A Józsefvárosi Önkormányzat közleményt adott ki az augusztus 20-án történt pofozkodással kapcsolatban. Ez legalább azt jelzi, hogy Kocsis Máté hivatala szükségét érezte a „semmiről sem tudunk, mi ott sem voltunk” típusú megszólalásokon túl mutató reagálásnak, Ami a Fidesz székházánál 2013-ban történtekre hajazva túl ismerős reakciónak tűnt elsőre. Másodikra is az. Már csak azért is, mert az alapesetre, valamint az ellenzékinek öndefiniált pártok egy részének kérdéseire adott reakciók mintha nem lennének túl konzisztensek. Inkább arra hasonlító képet nyújtva, hogy az önkormányzat részéről mondják, ami eszükbe jut. Aztán majd csak kitalálják az összekötő összeesküvés-elméleteket. Amelyekkel az ellentmondások szinte egy csapásra feloldhatók lesznek. […]

Az augusztus 20.-i ünnepnap akár arra is jó alkalom lenne, hogy ténylegesen megemlékezzenek a népek az államalapításról. Mármint a magyar államiságról és Szent Istvánról. A nemzet egységét szimbolizáló tényről, és az azt megalapozó királyról. Habár ez utóbbi kapcsán Boross Péter igazán ütős előjátékot adott elő.  Gyakorlatilag Szent István intelmeiből levezetve „Trianont” is. De a 2015. augusztus 20. nem csak erről lesz emlékezetes. Nem nemzetileg, mert a Nemzeti Emlékezet, így nagybetűvel, úgyis azt fogja beleíratni a történelemkönyvekbe, amit jónak tart. Amitől a NER nagyobbnak és erősebbnek fog látszani. Amitől Orbánia, legalább a szólamok szintjén, jobban teljesít. Mert a történelemkönyveket nem a […]

Tényleg nem. Az ugyanis éppen olyan biológiai állapot, mint megannyi más jele az életkor előre haladásának. Ráadásul fiatal korban is előfordul. Tehát nem sok megkülönböztető hatása van. Legfeljebb messziről látható valakinek, hogy fehér a haja. Ez azonban nem garancia semmire. A politikai józanságra és a hallgatni tudásra sem. Holott az egykor kormányfő talán saját magának használna néha a legtöbbet, ha hallgatna. Méghozzá mélyen. A hallgatás ugyanis számos előnnyel jár. Az ő esetében például feledhetővé tenné, hogy egy huszadosztályú politikus. Aki egy nem sokkal jobb politikus után vette át a kormányzást, és semmit nem tett a rendszerváltásnak nevezett, vélhetően előre lezsírozott, […]

A sajtó hitelessége olyan helyzetekben különösen élesen vetődik fel, amelyekben a mindennapok, akár valósan, akár vélten, de a penge élén billegnek. Ilyen helyzetet teremtet, nem kis részben a hatalmi kommunikációnak köszönhetően a menekültek kérdése. Így érthető, ha egy, szinte háborút sugalló hír különösen nagy érdeklődésre tarthat számot, és szinte kiált hitelesség, a sajtóetika iránt. Márpedig az utóbbit erősen karcolgatja az, ha egy hírt a média több pontjára, és kritika nélkül emelnek át. Ilyen helyzet alakult ki akkor, amikor a horgosi támadásról kezdtek a hírek előkeveredni. Az eredeti szerb portál-hírt a Délhír az eredeti, nyilvánvalóan megtévesztő képekkel vette át. Ami szinte […]

Nem túl rendhagyó módon, de mégis próbálkozzunk egy gondolatbeli időutazással. Mondjuk, 20 évvel ezelőtt megjelenik egy országos napilapban a hír: egy 16 éves fiú megmentette egy ember életét, akit az elvérzés fenyegetett. Szinte biztos, hogy a többség egységesen kiállt volna az életmentő kitüntetése mellett. Mára egy ilyen eseményt is sikerült a szekértáborok közti futóárokba hajítani. Holott az alaphír nem több, és nem kevesebb ennél. Egy baleseti sérültet ellátott egy, a lélekjelenlétével a tömeg fölé emelkedő tinédzser. Respekt neki. Méghozzá nagy. Nem a származása, de még csak nem is a kora miatt. A lélekjelenléte és cselekvőkészsége miatt. Az Embernek. Alapvetően kitüntetést […]