Az egyik, legalább önmagát ellenzékinek definiáló formáció kapcsán tegnapi hír, hogy elnököt választottak. Úgy hívják őket, hogy „Együtt – A Korszakváltók Pártja”, és aki azt gondolja, hogy ez a Bajnai-féle választási vesztes roncsainak maradéka, az jól gondolja. Jól mutatva azt a jelenséget, hogy emelt fővel veszíteni is tudni kell. Igaz, ahhoz fő is kell. Ez utóbbiban eddig sem volt hiány, mert társelnökök adták egymásnak a félmondatokat. De most sincs hiány, mert jobbára csak a címek változtak. Egészen lecsupaszítva a képletet: Szigetvári Viktort megválasztották elnöknek. A szintén jelölést kapott Pápa Levente, Juhász Péter és Szelényi Zsuzsanna trióból Szelényi Zsuzsanna nem indult […]

Tarlós Istvánt decemberben a szőnyeg szélére állították Moszkvában. Amikor is, szélesen mosolyogott azt követően, hogy beleverték az orrát abba az okádásba, amit korábban maga helyezett el a kapcsolati asztalon a Moszkva tér nevének elvételével. Megígértetvén vele, hogy Moszkva tér márpedig lesz. Nem éppen ott, ahol évtizedekig megszokták az emberek, de lesz. Az persze egy más kérdés, hogy randira most is jobbára a „Moszkvára” szól az invitálás, és Széll Kálmánra legfeljebb a történelemkönyvek emlékeznek, de Tarlósnak ez nem számít. Elvégre a névtáblagyártók és borítéknyomtatók már nyertek az ügyön annak idején, és az ő nagycsoportosan óvódás lelkecskéje is megnyugvást nyert. Ökölbeszorított jelleme […]

Orbán Viktor leült a frakcióvezetőkkel tárgyalni. Mielőtt bárkin az optimizmus rózsaszín hulláma borulna át, nem a lemondásának körülményeit szándékozta megtárgyalni a meghívottakkal. Állítólag a külpolitikáról folytatott egyeztetéseket. Ami egy derekas csapda, ha belegondolunk. A tárgyalásra elballagók pedig önként, és dalolva nyelték be a horgot. A legtriviálisabb megoldás ugyanis az lett volna, hogy ezt a tanácskozást egy alapos és megfontolt bojkottal tiszteli mag az, aki egy kicsit ad magára. Tulajdonképpen oldalfüggetlenül. Mondhatni: akár nevelő célzattal is. Az ugyanis aligha titkolható, és legkésőbb a Merkel-látogatáson kiderült, hogy Orbán Viktort a határon kívül, de nyugati irányban szinte biztosan leírták. Alkalmasint keleten is leírhatták, […]

Benke Lászlónak, a Jobbik angyalföldi képviselőjének akár hálával is tartozhatnak azok, akikben kétely élt eddig a nevezett párt szellemiségét, illetve szellemi színvonalát illetően. Ő az a nagyon fáradt, öreg vénember, aki nem bírt felállni egy halottnak, a kerület díszpolgárának az emlékére. Amennyiben mégsem egy nagyon fáradt, öreg vénember, akkor ugyanis szimplán egy tapló. Tapló a szó köznapi és nem biológiai értelmében. Mert a derék farontó gombákat ugyanúgy nem szabadna megsérteni egy összehasonlítással, ahogy az élővilág más tagjait sem. Már csak ezért is csínján kellene bánni az olyan jelzőkkel, mint például a „féreg”. Elvégre azok is nagyon fontos tagjai a bioszférának. […]

Szép nagyot pukkant a hír: hamis pénz forgalomba-hozatali kísérlete közben bukott le Veress Áron, a bizonytalan státuszú politikus. Az Index első hírei szerint a Fidesz ifjúsági tagozatának elnökeként fogták el. A Fidesz szerint már 2012-ben kizárták, míg a 444 szerint 2013-ban még elnök volt. Már megint azok a fránya időhurkok. Vagy talán egy ilyen, természetesen a valóságtól teljesen elrugaszkodva fantáziált, telefonbeszélgetés az elfogás és házkutatás után: „- Halló! Üzenem ODA, hogy megfogtak! Állítólag hamis az euró!” „- Hülye vagy? Még ide is telefonálsz? Ki vagy rúgva! Visszamenőleg!” Már csak azért is puszta fantazmagória lenne a fenti beszélgetés, mert egy valamire […]

A debreceni virtschaft-tal kapcsolatban két jogi témájú hír is született a napokban. Az egyik szerint megszüntettek egy nyomozást, míg a másik szerint megbüntették az ex-polgármestert. Majdnem olyan, mintha nem történt volna semmi. Mégis van egy kevés jelképi értéke az ügyeknek. Mert ezek szerint nyugodtan lehet floridázni, és tulajdonképpen egy fideszes nagymester szinte bagóért hülyézhet le valakit. Mert az kétségtelen, hogy annak idején meglehetősen próbára tette az átlag, talán piacra is ritkán jutó emberek, moralitás-érzékét az, hogy Debrecenből csak egy ugrás Florida. Ha körülmények is úgy alakulnak. Ehhez mindössze a megfelelő helyen és a megfelelő színekben kell lenni. A Fidesz színeiben […]

Pár napja gondolkodom azon, hogy érdemes-e a homofóbiára, illetve annak akár erőszakolt elutasítására szót vesztegetni. Azóta, hogy a Prezi-vezér bejelentése kapcsán némi vitába keveredtem a témában. Talán éppen emiatt lettem szelektíven kevésbé vak a témával kapcsolatos írásokra. Különben az említett bejelentés bejelentése is nem kicsit abnormális. A különböző internetes lapokban úgy jelent meg, mintha Árvai Péter most jelentette volna be, hogy a saját neméhez vonzódik. Holott valójában a cégalapításra visszaemlékezve említette meg, hogy a leendő üzlettársaknak hozta annak idején tudomására. 2008-ban. A Prezi termékeit azonban nem ezért szeretjük, vagy nem szeretjük. Na jó, a nagysajtóban most jelentette be. Legyen. Az […]

Az Orbán Viktor vs. Simicska Lajos témát illetően mostanság igencsak felgyorsultak az események. Noha a „Lajos” most elment síelni, azért az, hogy előtte elküldte a korábbi kenyerest a bánatba, valóban nem tűr halasztást a hírvilágban. Nehéz lenne a különböző elemzésekhez hozzátenni, és még azokkal is nehéz lenne vitázni, amelyek a 2018-ig várható nyílt diktatúra-hirdetést vetítik előre. Erősen kérdéses lehet, hogy mit lehetne a témához hozzátenni. Különösen úgy, hogy a tények kiszivárgása csak most fog talán erősebb sugárban elindulni. Vagy sem. Aligha képzelhető el, hogy ne lenne olyan együttállása a dolgoknak, amitől egy kis gecizés ne lenne elfeledhető. Annak a kedves […]

A kormányvezérnek két, gyors egymás után megjelent nyilatkozata, mondhatni aranyköpése alighanem még hosszabb ideig lesz a megemlékezések tárgya. Mármint akkor, amikor majd megemlékezhetünk arról, hogy volt egy pár évtized vasfüggöny és szellemi eszterga nélkül. Mert Orbán Viktoron igazán nem múlik. Sem a vasfüggöny újjáépítése, sem az orbanista embertípus igénye. Az utóbbiról különben a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ)-nak adott interjúban nyilatkozott. Amely a címben összefoglalta a magyar miniszterelnöknek az utóbbi időszakban végrehajtott kulturális szabadesését: „Nem akarunk multikulturális társadalmat”. Ami azért egy igen elgondolkoztató dolog. Mert a kulturális különbségek át-, meg átszövik a társadalmakat. Még az olyan látszólag tisztára agymosott diktatúrákat is, […]

A roma Holocaust (Romani Holocaust, Porajmos) fogalma egyáltalán nem új, és azt a szisztematikus népirtást takarja, amelyet a nácizmus a cigányság ellen elkövetett. Alig valószínű tehát, hogy Németh György, aki szociológus-közgazdászként gondolta a népirtás tényét kétségbe vonni, ne lett volna tisztában a jelentésével. Még akkor is, ha csak a Rózsa-domb szociológiáját, és a milliárdosok közgazdaságát ismeri. A magyarországi romák helyzetéről a Közép-Európa Egyetemen szerveztek diskurzust, és ez adott keretet annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet Debreczeni József. „Ne bántsd a cigányt” című könyvének kapcsán tartottak. A cigányságot korábban bomlásterméknek tituláló Németh György meghívása egy, a romákkal foglalkozó konferenciára is egyfajta perverziót sejtet. […]

A híradások, no nem a köztévéé, most attól zengnek, hogy Orbán Viktor, az illiberalizmus büszke, de legalábbis önhitt bajnoka helybe ment a pofonért. Ami kétségtelenül igaz, mivel akkora verbális zakót, mint amekkorát Angela Merkel ráadott, kevesen tudhatnak magukénak. Azonban alig valószínű, hogy a szotyihéj-köpés hazai stadionkirályát ez megingatná. A német kancellár röviden és velősen közölte „az illiberális szóval a demokráciával összefüggésben nem tud mit kezdeni”. Ami teljesen logikus, ha a liberalizmust, mint a kölcsönös szabadságok win-win kompromisszumát képzeljük el. Ebből az is következik, hogy a demokrácia – ami a közösség, a nép uralmát jelenti – szükségképpen liberális, mert hatalom forrása […]

A téma és a gumicsont az utcán hever. Meg a kutyagumi is a trehány gazdik nyomán. Lehet persze mérgelődni, szitkozódni, vagy akár röhögni, de azért csak ott van. Kár eltartott kisujjal ráköpni. Attól még ott marad. Ahogy Orbán Ráhelt is a kommunikációs centrumban tartja pillanatnyilag a hírvilág. Holott alighanem éppen belőle képeznek gumicsontot. Nem nagy politikai karrier. Még akkor sem, ha beperli az egész internetet. Amely gesztus, a fényképek gondos kiszivárogtatásával együtt lehet különben egy jól kidolgozott kommunikációs offenzíva része is. A kormányzatnak ugyanis van bőven miről elterelni a kommunikációs főcsapás irányát. A Merkel-látogatás kapcsán szervezett gyűlések mögül éppen úgy […]

Pár napja robbant a hír, hogy Orbán Ráhel az Operaház királyi páholyában pezsgőzött. Miután olyan jól összemelegedett a svájci ismerősökkel, hogy úgy érezte: ez a minimum azt követően, hogy meglátogatták a kedves papa dolgozóját és a koronát. A hírekben foglalt rongyrázás kontrasztját csak növeli, hogy közben kőkemény kommunikációs kupeckedés folyik a szegénység kimaszkolása érdekében. A szociális ügyekért felelős államtitkári zseb tulajdonosa ugyanis azt nyilatkozta, hogy jelentősen csökkent a szegénység. Czibere Károly ezt a kormányzati munka méltatása gyanánt gondolta megosztani azokkal, akik a közpénzből finanszírozott kormányzati híradót még nézik. S alighanem a magyar kormányzatra, és a magyarországi szegénység csökkenésére gondolhatott eközben. […]

Az RTL kapcsán most megy a találgatás, hogy vajon megegyezik-e a kormánnyal vagy mégsem? Kiszavazós telefonvonalak még nincsenek, de már röpködnek a hírtöredékek. A vezér kimentette a családját. Nem Orbán, akinek a lánya már külföldön tanul, hanem az RTL vezére. Vagy csak szabira küldte. Az Origo szerint voltak tárgyalások a kormány és az RTL-csoport vezetői között. Márpedig, miért is ne hinnénk pont az Origónak? Ha valakiknek lehet szimatuk az ilyesmihez, akkor nyilván ők. Mintha valami kormány-nyomást emlegettek volna egy ottani vezetőváltás kapcsán. Hiába! A rutin, az kérem rutin. Szóval! Higgyük el, hogy akkorát tárgyaltak, hogy böffentettek is hozzá. S akkor […]

Orbán Viktor, a kellő dokumentátori kísérettel, megjelent a Kozma utcai temetőben és beszédet celebrált az I. világháborús zsidó hősök sírjánál. Az elhangzottakat lehet hadovának minősíteni (akár érvekkel is alátámasztva). Azonban a alighanem sokkal nagyobb probléma az a szemforgató gesztus, amit gyakorolt. S amihez Heisler András, ő tudja miért, asszisztenciát biztosított. Az mindenesetre kissé visszatetsző, hogy „olyan adattár létrehozását” emlegette, amely „megőrzi az elesett katonáink nevét”. Ami az adott helyen, és a később történtek ismeretében nem hadova, hanem pofátlanság. Az adott helyen emlegetve azért, mert ez nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy az elesett katona nevén kívül származását is nyilván kívánják tartani. […]