Újfent nekifut a kormány, hogy rendezze kapcsolatait Washingtonnal. Donald Trump megválasztása óta nem először, talán nem is utoljára. Nyilván úgy érzi, csupán a véletlenen múlhatott, hogy Trump még nem ölelte Orbán Viktort a keblére. Azt már tudjuk, hogy nem ölelte, de mielőtt ennek lehetséges okairól szólnánk, ne leplezzük vigyorunkat azon, hogy a magyar miniszterelnök, miközben úgy tesz, mint aki magasról tesz a nagyvilágra, mint aki élvezetét leli abban, hogy kis országoktól a nagyhatalmakig bárkivel ujjat húzzon, e közben szenved attól, hogy az Amerikai Egyesült Államokat, mint szövetségest, sőt mint barátot nem tudja mutatni. Pedig milyen jól indult minden! Emlékezzünk csak […]

A Cinkben megjelent Szily Laszlo írása, melynek a lényege ez: „Minden gonzónál, vicces kutyás cikknél és szellemes beszólásnál fontosabb volt az az attitüd, hogy hiába van markáns – liberális – világnézete, a Narancs felülemelkedik az áporodott, unalmas bal-jobb, náci-zsidó befeszülésen, no meg a pártos újságíráson, mert szabad és okos.” Lehet azon vitázni, hogy helyes-e Orbán Viktort Hitler-bajusszá lényegülő szögesdróttal ábrázolni, nem dobom fel a talpamat attól, ha valaki azt mondja, nem helyes. Persze az is vita tárgya lehet, hogy csak akkor szabad-e Hitlerezni, ha valaki már gázkamrákat épít, és néhány országot bekebelez, vagy szabad-e már néhány attitűdöt kiragadni, és annak […]