Már csak az van hátra, hogy az osztályvezető főorvosokat tüzes trónra ültessék és a rezidenseknek harapni kelljen a húsukból. Merthogy már a röghöz kötés is sínen van az egészségügyben, miután az orvosok tömegei farokfelcsapva rohantak nálunknál egészségesebb tájakra, olyan fizetésekért, melyeket addig csak a mesében hallottak. Hiába, a szakma már a sámánok korában is jól fizetett volt, a sovány sámán meg rossz sámán volt. Amelyik nem kérte meg munkálkodása árát, abban nem is bíztak a betegek, mert az vagy rossz sámán volt, vagy szent, de akkor az átigazolt a keresztényekhez. Ma sem jó orvos a szegény orvos, a beteg ugyanis […]

Hát bizony, nem egyszerű az élet, vannak napok, amikor nem is érdemes kimászni az ágyból. Tegnap belebotlottam Gyurcsányék babájának képébe, gondoltam örömet szerzek ismerőseimnek, meg mindenkinek, aki az oldalamra téved – megosztottam a leglátogatottabb közösségi portálon, kis kísérőszöveggel. A szövegben kicsit elpoénkodtam a pici jövőjéről, megelőlegeztem neki egy miniszterelnökséget, odacsippentettem egyet a kedves papának, közben mosolyogtam, mint szinte mindig, ha kisbabát látok. Szeretem a kicsiket, a mai napig csodálkozással nézem, ha módom van rá, hogy hogyan ismerkednek a világgal, azon meg aztán végképp csodálkozni szoktam, hogy hogyan lesznek ezekből az édes, csepp babákból rosszkedvű, rosszindulatú, korlátolt és morcos felnőttek. Meggyőződésem, […]

Kész Zoltán interjújával kapcsolatban kitört a balhé. Merthogy azt mondta, hogy Veszprém érdekében minden demokratikus párttal együtt tud működni. Bartus Lászlónak az Amerikai Népszava tulajdonos-főszerkesztőjének erről meglehetősen markáns véleménye volt, mondván, hogy a Fidesz egy fasisztoid párt, mellyel nem lenne szabad együttműködni, és ez a választási győzelem is csak a Fidesz uralmának meghosszabbítását szolgálja. Én meg örülök, mert kellett már végre egy győzelem ahhoz, hogy kirángassa a választókat az apátiából, hogy elhitesse velük, hogy együtt képesek legyőzni a maffiát. Nem lesz könnyű, de lám, nem is reménytelen. Belekotnyeleskedtem a vitába, hogy kinek volt igaza, majd ti eldöntitek. Vagy majd az […]

Úgy hiányzott már, mint egy falat kenyér! Bevallom, nem hittem már benne, de hál’istennek tévedtem. Méghozzá elég méretes a tévedésem – tíz százalékot vert a Fideszre Kész Zoltán, ami elég szép eredmény ahhoz képest, hogy a kormánypárt évek óta folyamatosan alázza az ellenzéket. Ha azt mondom, hogy ha nem volna fülem, akkor körbeérne a szájam a fejemen, nem sokat tódítok. Sok sikert a Parlamentben is, kedves Kész Zoltán! A helyzetből le kell mindenkinek vonni a tanulságokat, mert, hogy Orbán le fogja vonni, abban biztosak lehetünk. Orbán ugyanis nem ostoba és nem bolond, mindössze mentális kihívásokkal küzd. Szociopata – az ebből […]

Tisztújító kongresszust tartott a Demokratikus Koalíció. Megválasztották az alelnököket, az elnökséget, Gyurcsány igét hirdetett, a közönség tapsolt – business as usual. Hogy feldobják kissé a rendezvényt, az elnökség fele léggitározott egy jót – Vágó István mutatta meg nekik, hogy melyik végét kell fújni a hangszernek, maga a pártelnök is felkapott egy hangszert, habár zenészi múltja alapján inkább egy keverőpulttal az ölében kellett volna alkotnia, DJ Fleto… Hát, végtére is ez is egy ötlet, ha valaki kreatívkodásra adta a fejét, nem illik azt mondania, hogy most éppen nincs egyetlen épkézláb ötletem sem, akkor inkább jöjjön némi izzadság árán a gitár – […]

Van a pofátlanságnak egy olyan szintje, amely már szinte gyönyörű. Csak a mai nap három ilyenbe szaladtam bele, és láss csodát, mindhárom a kormányzati oldalhoz kötődik. Nem csoda, hiszen nagy gyakorlatuk van a pofátlankodásban, melyek közül is kiemelkedik az „aztán az ügyvédek majd megvédenek, oszt jónapot” című örökbecsű, meg a „ne mi nyerjük a legtöbbet” utasításának magánjellegű megnyilatkozássá konvertálása, a magyar jogállam büszkesége. Nem taglalnám azt, hogy a magyar miniszterelnök gatya nélkül is miniszterelnök, sőt, a budin ülve is az – ez szinte tradicionális, ugyanis Horthy is ebben a pozícióban írta alá Szálasi hatalomra jutását eredményező lemondó nyilatkozatát – meg […]

Folyik a vita az Ellenzéki toporzék című posztomban, a tárgya az, hogy szabad e megmondani a saját politikusainkról hogy hülyék, ha éppen hülyeségeket csinálnak, vagy hirdetnek, vagy a kettőt egyszerre. Nagyon népszerű álláspont az, hogy nem lenne szabad, hiszen aki a sajátját bírálja, az egyúttal az ellenfelet erősíti, merthogy érveket ad neki a mieink ellen folyó harchoz. Ennek kapcsán aztán a vitában résztvevő urak és hölgyek light bárdolatlanságokat vágnak egymás fejéhez, pedig az én blogom nem arról nevezetes, hogy a kommentelők egymás maradék haját tépnék – és most mégis. Érvek és ellenérvek csatáznak, minősítések röpködnek a levegőben, mindezt azért, mert […]

Putyin meghívta Orbánt a Győzelem Napja alkalmából rendezett ünnepségre, Moszkvába. Orbán a meghívást elfogadta, majd másnapra meggondolta és ráeszmélt, hogy a meghívás nem is neki szólt, hanem Áder Köztársasági Elnök Úrnak, akinek savanyú képe jobban illene egy vesztes ország képviselőjéhez, mit az övé. Orbán megkönnyebbülése határtalan, egyelőre megúszta a Nyugat retorzióit, habár én a helyében azért nem örülnék túlzottan, sőt, erőteljesen aggódni kezdenék. Nem ő lenne az első, akit a nyugat körüludvarolt, aztán ejtett, tudna erről beszélni Kadhafi meg Szaddam is, ha élnének – de nem élnek. Mindenesetre Vezérünk megnyugodott, mint egy sajtóbeszélgetésen megemlítette, Amerika valószínűleg beletörődött, hogy ő marad […]

Putyin végigrohant Budapesten, néhány helyen megállt, koszorúzott egyet-kettőt, elbeszélgetett Viktorral, kezet fogott Áderral, majd hazarepült – lehet elővenni a sikítókat és a lehegesztett csatornafedeleket szabaddá tenni, ha ki akar belőlük mászni James Bond, ne álljon az útjában semmi. Az amerikai nagykövet – méltó ellensúlyt képezve – megebédeltette az ukrán ügyvivőt, az ellenzék egymásra licitálva hegyekbe hordta össze a baromságokat, elmondták Orbánt mindennek, de legfőképpen hazaárulónak, ami igaz is, csak nem a Putyin-látogatás miatt. Az egész hőbörgésről nekem a vicc jutott eszembe, mikor a 1941-ben a kis Hans kezébe került egy térkép, megnézte rajta Németországot, aztán megkereste Oroszországot, majd odafordult az […]

Az orosz elnök mai látogatásának tétjéről van szó. Sokan – még az elemzők közül is – azt az álláspontot képviselik, hogy Putyin azért jön, hogy megmutassa, van még, aki szóba áll vele Európában, és erre a célra állítólag éppen Orbán a legalkalmasabb. A helyzet persze ennél lényegesen bonyolultabb, hiszen ez egy bonyolult, háromszereplős játszma, melyben mi legfeljebb a negyedik alabárdos szerepét adhatjuk, a tulajdonképpen felesleges parasztot a sakktáblán. A nemzeteket elsősorban gazdasági súlyuk minősíti, melyet nem lehet nagy pofával pótolni. Számunkra két fontos kérdés a találkozó tétje. Az egyik a hosszútávú gázszállítási szerződés ügye, melynek kapcsán ismét sikerült magunkat belelovalni […]

Elképesztőnek tartom, ami ma a baloldalon folyik. Kiküldött a Szocialista Párt két képviselőt az Európai Parlamentbe, ahol a magyar baloldalt rajtuk kívül a Demokratikus Koalíció két képviselője képviseli – összesen négyen a jobboldal tizenöt képviselőjével szemben. Akik még rajtuk kívül bekerültek, azok lengedeznek bal és jobb között, mint földműves gatyamadzagja a parasztgatyában. Ami azt illeti, a négy fő még a saját pártcsaládon belül a kéréshez is kevés, ilyen létszámmal legfeljebb koldulni lehet a politikai támogatást, aztán vagy megkapjuk, vagy nem. Persze ez senkit nem akadályoz meg abban, hogy szembeforduljon a másikkal, cséphadaróval üsse verje, mint jégesőben a paraszt a vetést […]

Az a baj, hogy nálunk minden a hitelvek mentén dől el. Ha Orbán azt mondja, hogy Mozart nagy focista, akkor híveinek magyarázhatod. hogy az említett balszélső leginkább a Kis éji zenéről híresült el, legfeljebb neked esnek, hogy nappal is tudott az játszani, nem csak villanyfénynél. Negyed órán belül biztosan akad valaki, aki látta is őt déli harangszóra szögletrúgásból gólt elérni, más meg tanúsítaná, hogy most akarják átigazolni a Bayernből a Real Madridba. A Putyin – látogatás kapcsán jutott ez eszembe, melynek jelentősége a Merkel – látogatással fog vetekedni, azzal a differenciával, hogy most majd nem kell külön erőlködnie Vezérünknek, hogy […]

Mint tudjuk, ez a pofon a legnagyobb. És már kiosztották a minap, nevezetesen akkor, amikor a mici a médiabirodalom menedzsmentjét kirántotta Simi kissé csámpás lábai alól. Az eset olyan váratlanul történt, hogy a szürke eminenciás felvette a szürke ötvenegyedik árnyalatát, melyet normál menetben szívinfarktus esetén láthatunk a betegeken. De a reflexek működtek, és a rúgás, melynek a Vezér reményei szerint az utolsó rúgásnak illett volna lenni, igen pontos volt és felettébb érzékeny pontján találta el őt. Mondhatni, az utazófelszerelésén, ami köztudottan igen fájdalmas, és a nők is csak azért tartják a szülést a legnagyobb fájdalomnak, mert képtelenek átélni a kerékpárvázra […]

Az elmúlt negyedszázadban magyarember életminőségénél talán csak a modora romlott jobban, elképesztő, ami ebben az országban folyik, elszomorító az emberek egymáshoz való viszonya, ami inkább nevezhető iszonynak, mint viszonynak. Felháborodtam, jóllehet azt gondoltam, engem már azzal sem lehet felidegesíteni, ha ellopják a pénztárcámat, tekintettel annak tartalmára, de tévedtem. A mai „Egyenes beszéd” című műsorban Kálmán Olga beszélgetett Hegedűs Csabával. Eleinte nem is nagyon értettem, hogy mi újat tudna mondani a nézőknek a megpuccsolt birkózólegenda. Nem történet semmi különös, csak ami már megszokottnak számít – patinás labdarúgó szakosztályt vezet a fényes karriert befutott, diploma nélküli gépjármű-kárszakértő, hát most majd egy bizonytalan […]

Pénteken rövid munkalátogatásra Kievbe utazik szintúgy rövid Büszkeségünk az ő csapkodó farkincájával. Petro Porosenkó elnökkel fog tárgyalni Magyarország világuralmi terveiről és az aktuális feladatokról. Kénytelen utazni, hiszen – ahogy azt Virág elvtárs nagyon helyesen megfogalmazta – a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Márpedig Vezérünk sikert sikerre halmozó diplomáciája nem maradhat ki az ukrán válság rendezéséből, különösen akkor nem, amikor a történelem láthatólag ismétli önmagát, és mindenki a második világháború kitörését megelőző helyzettel keres párhuzamokat. Vitéz nagybányai – vitéz kőbányai… – belegondolni is gyönyörűség… Persze mindenki a számára kedves szereplő pozíciójába akarja magát behelyezni, több-kevesebb sikerrel. Általában Putyint szeretik beletolni Hitler szerepébe, […]